Fővárosi Hírlap, 1922 (11. évfolyam, 1-44. szám)
1922-09-13 / 30. szám
Budapest, 1922. szeptember 13. 3 J?ővk \ Kopogtat a megfejelt adó réme A kereskedelem és az ipar njabb megterhelése Budapest népe január 1-én szomorú újévi ajándékot kap. Egy' uj adót, megfejelt adót, amely arra szolgál, hogy ismét elcsippentsen egy marékkai a budapesti ember keresményéből. Az általános kereseti adóról van szó. Amint ismeretes, a pénzügyminiszter a régi kereseti adókat január 1-én megszünteti a régi formájukban és uj formájukban odaajándékozza a városoknak. Nem lesz tehát többé sem első, sem harmadosztályú, sem negyedosztályu kereseti adó, hanem jön helyébe az általános kereseti adó, amelynek a jövedelme a városokat fogja illetni. Hogy mekkora lesz ennek az uj adónak a kulcsa, az a jövő titka. A dolog ugyanis úgy áll, hogy ez az uj jövedelem a városi háztartások deficitjének az eliminálására fog szolgálni. A törvény úgy fog intézkedni, hogy ezt az adót aszerint, hogy mekkora egy-egy város deficitje, a köztörvényhatósági bizottságok 5 százalékig emelhetik. Ha azonban ez az 5 százalékos adó nem lenne elegendő arra ,hogy fedezze a deficitet, abban az esetben a pénzügyminiszter megengedheti, hogy az általános kereseti adó kulcsát egész 10 százalékig emelhessék a városok. Már most méltóztassék elképzelni, hogy mit fognak csinálni ezzel az adóval a budapesti városházán? Mennyire fogja emelni az adót Budapest, melynek háztartása mindig deficittel zárul és minden pénz kevés arra, hogy rendet teremtsenek a főváros háztartásában. Az általános kereseti adót, az általános jövedelmi adó alapján fogják kivetni, az általános jövedelmi adó alapján, amelynél tudvalévőén 100,000 koronás létminimumot engedélyez a fiskus. Erről az uj adóról a pénzügyminisztériumban az adótudósok azt beszélik, hogy tulajdonképen alacsonyabb kulccsal dolgozik, mint például a régi harmadosztályú kereseti adó, melynek tudvalévőén 10 százalék volt a kulcsa és amelyet a kereskedők és iparosok fizettek. A látszat tényleg amellett szól, mint hogyha ez az uj, megfejelt adó enyhébb teher lenne, mint a régi. A valóság azonban be fogja bizonyítani, hogy nagyon keservesen csalódnak azok, akik a fiskus jószándékaiban bíznak. A dolog úgy áll, hogy a fiskusnak az a terve, hogy az eddiginél alaposabban, vagy amint ő mondja, intenzivebben adóztassa meg a jőve; dehnet. A fiskus azt mondja, hogy a harmadosztályú kereseti adót fizető kereskedők és iparosok a múltban csak névleg fizettek 10 százalékos adót a jövedelmeik után, még pedig azért, mert jövedelmüknek több mint kétharmad részét eltitkolták és elvonták a megadóztatás elől. Az adófelügyelők a múltban a főváros közigazgatási bizottságának ülésein állandóan panaszkodtak, hogy alig 2 és fél százalék az, amit Budapest, kereskedői és iparosai 10 százalék helyett jövedelmeik után fizetnek az államnak. Ezzel a rendszerrel szakítani akarnak és — amint ők mondják az eddiginél intenzivebben akarják megmunkálni a kereseti adót. Példaképen felhozzál^ az adódoktorok, hogy 1914-ben, a háború első évében Budapesten kereken 9 millió korona folyt be az államkasz- szába harmadosztályú kereseti adó címen. Ha a 10 százalékos adókulcsot vesszük alapul, akkor ez a 9 millió koronás bevétel azt jelentené, hogy Budapest összes kereskedőinek és iparosainak mindössze 90 millió korona jövedelme volt egy évben. Első tekintetre látszik, hogy ez a szám túlságosan alacsony; első tekintetre látszik, hogy Budapest kereskedői és iparosai legalább háromannyit kerestek, mint amekkora jövedelem után' adót fizettek. De még inkább szembeötlő a harmadosztályú kereseti adó-bevétel alacsony volta, ha a harmadosztályú kereseti adó-bevételeket szembeállítjuk a negyedosztályu kereseti adóbevételekkel. A negyedosztályu kereseti adót tudvalévőén a köz- és magánhivatalnokok fizetik. És ezen a címen körülbelül 3 millió korona volt az állam bevétele Budapesten 1914-ben. Elképzelhetetlen tehát, hogy a tisztviselőknek, akiknek legmagasabb adókulcsa 5 százalék, több mint félakkora jövedelmük lett volna, mint Budapest kereskedőinek és iparosainak. így az adódoktorok. Azt azonban elhallgatják a fiskus védői, hogy a harmadosztályú kereseti adó kulcsa olyan nagy százalékban volt megállapítva, hogy azt képtelenség volt megfizetni a kereskedelem és ipar romlása nélkül. Nyilván ezt tudták a pénzügyminisztériumban is, mert nem is nagyon forszírozták, hogy a kereskedő és iparos őszintén bevallja teljes jövedelmét. A fiskus megelégedett az igazi jövedelem 3—5 százalékával. Más kérdés azonban, hogy egészséges dolog-e az, ha a folyton adómorált prédikáló fiskus belekergeti a közönséget abba, hogy letagadja a jövedelmét. A jövőben, ugylátszik, szakítani fognak a múlt idők politikájával és tiizzel-vassal behajtják az adót; sőt a jövőben adót fognak fizetni nemcsak a tisztviselők, nemcsak a kereskedők és az iparosok, hanem A múlt esztendőben indult meg a harc, melyet a különféle külföldi hajóstársaságok indítottak a magyar kivándorlók szállítására való jogosultság megszerzésié iránt. A harc az addig nem koncesszio- nátt hajóstársaságok győzelmével végződött. Ezidő- szerint már tizenöt, fényesnél fényesebben berendezett irodahelyiségben rezideálnak a Baross-téír környékén a különféle nemzetiségű transatlianti’kus hajóstársaságok. A vállalatok budapesti üzletének fen- tartási költségei óriási összegeket igényelnek, melyeket a mai magyar kivándorlási törvénnyel és az amerikai zárt bevándorlási létszámmal: korlátozott üzletmenet egyáltalában nem bir leadni. Ezek az engedélyezett hajóstársaságok ugyanis csak a törvényesen megengedett kivándorlási forgalmat bonyolíthatják le. Itteni letelepedésük jelenleg nem tekinthető egyébnek, mint egy örsheiy elfoglalásának. A hajóstárisaságok ezen az örshelyen várják be azt az időpontot, amikor a túlnépesedett Európa nyughatatlan és elégedetlen népeinek árja megindul az uj világ felé. Budapest erre az időszakra fontos tran,sitó-áliomásnak Ígérkezik, amely közvetíteni fogja a Kelet-Európából a tengerentúlra igyekvő kivándorlók forgalmát. Titkos kezek mostanában nagyban toboroznak a Délamerikába és egyéb exoitikus államokba és nem utolsó helyen a Nyugat iparos-országaiba való kivándorlásra. Természetesen ezekhez az iizélmek- lie'z a kormány által koncesszionált hajóstársaságoknak semmi közük sincsen. Ezek csak legális kivándorlókat szállíthatnak és működésűk nemcsak az országban, hanem a tengeri kikötő kilépő-állomásain is állandó kormány-ellenőrzés alatt áll. Azt a veszedelmes kivándorlást, melyet az exotikus országokba csábitó ügynököknek sikerül mozgásba hozmok: nem koncesszionált 'és rendszerint külföldről igazgatott hajósvállalatok bonyolítják le. A kormány által megengedett, valamint a titkos kivándorlásról dr. Buday Barna, gazdasági főtanácsos, az Országos Kivándorlási Tanács elnöke a következőket mondta lapunk munkatársának: — A kivándorlás nem újszerű probléma. Az elégedetlenek, a kalandvágyók, a nyughatatlanok, jobb elhelyezkedés reményében, már évtizedekkel ezelőtt is vándorbothoz nyúltak. A mai gazdasági helyzetben ez a probléma súlyosabb, mint volt valaha. És sajnos, sem a kormánynak, sem a társadalomnak nincsenek meg az eszközei hozzá, hogy ezt a nagy problémát befolyásolni tudják. Az amerikai kivándorlás nem probléma többé. Ezt a Egyesült Államok elintézték azzal, hogy évente 5630 magyar állampolgár bevándorlását szabták meg kontingensül. A nyugati iparosállamokba való kivándorlás, Már most az a kérdés, hogy az uj adó kivetése és behajtása miképen fog alakulni Budapesten, ahol tudvalévőén a kereső népesség vagyona és jövedelme már most is olyan adóterhek alatt roskadoz, hogy ezeknek a terheknek a fokozása csak az adóalanyok gazdasági összeroppanására vezethet. A forgalmi adó, melynek jövedelméből a főváros egy fél százalékot kap, már szintén bénitólag hat nemcsak az iparra és a kereskedelemre, de tudvalévőén bénítóan hat a fogyasztásra is, mert hiszen végeredményben minden adót áthárítanak a fogyasztóra és a forgalmi adó azok közé az adók közé tartozik, amelyeknek az áthárítása a legkönnyebb. Ebben az esztendőben az eddigi kalkulációk szerint körülbelül 500 millió korona bevétele lesz a fővárosnak a forgalmi adóból, ami azt jelenti, hogy Budapesten egy esztendőben 100 milliárd korona érték cserél gazdát. Rettenetes nagy szám, mammut-összeg ez a 100 milliárd, amely; nemcsak azt mutatja, meg, hogy milyen nagy Budapesten a fogyasztás, hanem megmutatja a drágaság evolúciójának a tempóját is. Középeurópa jelenlegi gazdasági helyzetében egyszerű valutaproblémává devalválódott. A korona csekély vásárló erejével elégedetlenek a jóvalutáju nyugati országokban keresnek elhelyezkedést, hogy keresetüknek jó valutában kapott béréből jobb és emberibb életstandardot tudjanak maguknak biztosítani. Mindezeknél a kivándorlásoknál aggasztóbb baj az, amely Délamerikába irányul. A délamerikai kivándorlók rendszerint útlevél nélkül, szökve hagyják el az országot. Amennyire a belügyminisztérium felügyeletet tud gyakorolni, mindent elkövet a veszedelmes délamerikai kivándorlás meggátlá- sára. A délamerikai államok egészségügyi feltételei ugyanis nemi biztosítják európai ember számára az aklimatizálódást. Ezenkívül a megélhetési és kereseti viszonyok is teljesen bizonytalanok. Hozzájárul ehhez a nyugtalanító helyzethez még az is, hogy érdekképviselet tekintetében a magyar kormány képviseletének szervezete a délamerikai államokban még nincs kiépítve. A kormány most tesz lépéseket aziránt, hogy a konzuli képviseletet a lehetőség szerint megszervezze. Bár ez jelentékeny pénzügyi terheket ró a magyar államkincstárra, a kormány még sem riad vissza. Egyelőre a kormány csak bizonyos megfelelő, lehetőleg kevés kiadást jelentő, összeköttetéseket szervez meg, melyek utján figyelemmel kiséri Délamerikába szakadt véreink ottani életsorsát. — Közismert dolog, hogy ezidőszerint tizenöt különféle nemzetiségű hajózási társulat versenyez a kivándorlási forgalom lebonyolításáért. Ezek a hajósvállalatok nem arra alapítják üzletüket és számításaikat, hogy az Északamerikai Egyesült Államok által kontingentált csekély számú magyar kivándorlón keressék meg üzleti költségeiket és polgári hasznukat. Ezek a vállalatok azért telepedtek ide Budapestre, hogy résen álljanak és bevárják azt az időpontot, amikor Európa nyughatatlan, meg nem elégedett és kalandvágyó elemei a mostani valutaprobléma el- simultával szabad utat kapjanak a világba mindenüvé. Ezek a vállalatok a jövőre való számítással telepedtek ide. És letelepedésükből már is azt a következtetést lehet levonni, hogy Budapest hovatovább Középeurópa egyik legfontosabb transitóállomásává fog fejlődni. Természetesen ez a perspektíva csak abban az időpontban fog valóra válni, amikor az európai inter- valutáris helyzet már leüllepedett és megindul az az elkerülhetetlen nagy népvándorlás, amelynek a múltban is az amerikai nagy iparos államok európai szemmértékkel mért magas ipari munkabérei voltak a megindítói. adót fog' fizetni a munkásság is. V ersengés 5630 amerikai kivándorlóért Dr< BUDAY BARNA, a Kivándorlási Tanács elnökének nyilatkozata LUKÁCS A C« BANKHÁZ. WIEN WIEDNER HAUPTSTRASSE 1. KARLSPLATZ 14. TÁVIRATCÍM: LLOYDLUKÁCS TELEFON: 54-2-31 59-4-8« 59-5-78 59-5-79
