Fővárosi Hírlap, 1922 (11. évfolyam, 1-44. szám)
1922-01-25 / 4. szám
Tizenegyedik évfolyam Budapest, 1922. január 25-én 4. szám. ELŐFIZETÉSI ARAK: Egész évre 300 K. Félévre 750 K. Egyes számok kaphatók a kiadóhivatalban &) <£><£> <£>£)&> VAROS!, POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP aCBSKiliSZSBSBMM FELELŐS SZERKESZTŐ DAC SÓ EMIL Megjelenik minden szerdán. Szerkesztőség és kiadóhivatal: V!. kér., Szív-utca 18. sz. Telefon 137—15. szám. bdéVm Örömtüzeket mi nem gyújtunk abból az alkalomból, hogy a Keresztény Községi Pártban megindult az a bomlási folyamat, amelyet a mi véleményünk szerint nem „izgatok“ és „felbujtók“ — amint ők nevezik a kijózanodókat — indítottak meg, hanem maga az idő. Örömtüzeket azonban nem gyújtunk, mert még mindig nem látjuk a kijózanodásnak, a felépülésnek azt a fokát, amely szükséges lenne ennek a városnak boldogulásához és jólétének előmozdításához, nyugalmának visszaadásához, munkakedvének fölkeltéséhez. Mindennek útjában még mindig ott fekszik egy numerikus többségnek jelszavakból épített gátja, még ott vannak azok az erők, amelyek kivetették ezt a várost a fejlődés vonatsinjéből és amelyek nem engedik továbbhaladni ezt a fejlődést a megkezdett nagyszerű utón. Ellenben örömmel üdvözöljük azoknak a férfias elhatározását, akik felszabadították magukat a legsúlyosabb lelki kényszerek alól és akik a jövőben a maguk utján, a maguk világos feje és becsületes akarata szerint kívánnak cselekedni. Ez a tábor a mi hitünk és meggyőződésünk szerint állandóan növekedni fog, mert a fejlődés törvényszerűsége ezt írja elő és mert a Keresztény Községi Párt belső élete ezt elősegiti. De van még más két igen fontos tényező. Az egyik az, hogy az elmék megvilágosodása a többségi pártban is el fog következni, amint ez feltartóztathatatlanul elérkezett a magyar parlamentbe. A kurzus legmagasabb oszlopaitól hallottuk itt a minap, hogy az ellenforradalom és a hatalom eszközei dacára is csalódtak reményeikben és ebben az értelemben kell a városházának is átalakulnia, mert itt is bebizonyul, hogy az ellenforradalom és hatalom eszközeinél sokkal inkább lehet a keresztény magyar társadalom megerősítésén dolgozni akkor, ha ezt mindenki segedelmével cselekszik. Vájjon ki nem törekednék erre? Vájjon zsidó polgártársainknak volna-e, lehetne-e kifogása az ellen, hogy a keresztény magyar társadalom meg akar erősödni a törvényadta eszközökkel és dolgozni akar az ország, a főváros érdekében? A másik fontos tényező ennek az uj tábornak a növekedésére, hogy nem járnak az urak becsukott szemmel. Mert ha nyitott szemmel járnak, akkor észre kell venniük, hogy igen '-megfogyatkozott az a tábor, amelyet a kommun szenvedései tereltek egybe, a gyalázat adott kezükbe közös zászlót és a fájdalom a szájukba közös jelszavakat. Ez a tömeg ma már elemeire bomlott, az emberek megtalálták régi, nyugodt, higgadt gondolkodásukat és előkeresték már a régi zászlót is. Hogy ez igy van, hogy talán a kiábrándulási folyamat a megszokottnál gyorsabb tempóban indult meg, annak az oka maga a párt, amely a gyógyulásban, a kien- gesztelődésben nem tudott lépést tartani a tömegükkel. Mi hiszünk abban is, hogy azoknak akciója, akik Széchenyi nevét írták programm- juk élére, ha nem is ismerik be, mégis hatással lesz a többségi párt cselekedeteire és tényeire. Momentán pedig ez a legfontosabb. És ha az uj alapon szervezkedő urak mérleget csinálnak, boldogan adhatják meg a felmentvényt a saját lelkiismeretüknek, mert a kiválással a főváros javára több és értékesebb eredményt tudnak majd felmutatni, mintha bentmaradtak volna az a irtokra tik us módon vezetett pártban. A tömegek igenis eltávolodtak Wolff Károly politikájától, sőt mi azt mondjuk, hogy sohasem is voltak mellette, mert közvetlenül a komrnün bukása után is csak kevesen voltak, akik ezt a kereszténységet hirdették a választóknak. Sejti-e már a teljhatalmú, sem alkudozást, de méltányosságot sem ismerő pártvezér, hogy ma már a választókra nem lehet hatni azokkal az eszközökkel, amelyek akkor is csak egy rabulisztiku- san megokolt kerületi beosztással voltak hatásosak? A többségi párt minden nappal, amely- lyel ahhoz az időponthoz közeledik, közelebb jut a maga tragédiájához is. És látjuk, tudjuk, hogy minél közelebb jutunk ahhoz a naphoz, annál kisebb sikerrel tudja még a kétségtelenül nagyerélyü vezér, a maga híveit együtt tartani. Éppen azért tiszteletreméltók és jószándékuak azok a férfiak, akikben a mostani elhatározás még enéíkiil a kényszer nélkül érlelődött meg. v Az eltévedt báránykák és Wolff, a jó pásztor A Széchenyi-párt kilátásai — Kizárás helyett lelki kétségek — Kazay László kilépőlevele — A titokzatos Hoi váth Károly Hónapok óta tart már a viaskodás a keresztény községi pártban, hogy a párt egységét sikerüljön megtartani. Egészen kicsinyes, talán fölösleges foltozómunkát végeztek ezekben a hónapokban azok a férfiak, akiknek a lázálmok- ból ébredt város marsallbotot adott a kezükbe. Fölösleges volt ez a foltozás, mert ha sikerült is imitt-amott a szakadásokat összefércelni, maga a szövet az, amely fölmondani készül a szolgálatot. Az elmúlt héten újabb riadók zavarták meg a többségi párt nyugalmát, felvonultak a tűzoltók a tüzet oltani, "á jó pásztorok az eltévedt báránykákat visszaterelni a könyvtártól rekvirált akolba. Siker kiséri-e lépteiket, vagy sem, ebben a pillanatban még nem lehet megállapítani, annyit azonban tudunk, hogy ha Wolff, a jó pásztor, elszéledni készülő nyáját újra ösz- szetereli is, nem változtat azon, hogy a pártbomlási kísérletek állandóan, szakadatlanul, egészen a megsemmisülésig math&matikai pontossággal vissza fognak térni, mert a rövidlátó vezérek nem tudtak a kommün után való történelmi napoktól eljutni a ma szürke hétköznapjaiig. Ök még mindig azt hiszik, hogy történelmet csinálnak, ők rnég mindig az ellenforradalom rekedt trombitáját fújják, holott Budapesten és az országban már csöndes napfényét szórja szét a konszolidáció és a forradalmak, meg ellenforradalmak szereplői megint nyárspolgárokká lettek, szorgalmas munkával foglalkoznak. El fog hát pusztulni a konszolidáció levegőjében az olyan politika, amely nem tud belehelyezkedni a hétköznapi kis problémák megoldásának tisztes szerepébe, hanem' történelmi jelmezben sétál tovább a munkakabátos emberek között. Valahogy ezek az okok indították meg a Keresztény Községi Párt újabb bomlását, amelynek císö eredménye az újonnan alakult Széchenyi-párt, amely ma még taktikai okokból nem mozdul meg és csak bizonytalan híreket tálalhatnánk fel pro'grammjukról, szervezkedésükről és az uj párt tagjairól. Az okok, amelyek a mozgalmat megindították, előttünk igen tiszteletreméltóak, mert fel kell tételeznünk és módunkban is van azt feltételezni, hogy a Széchenyi-párt a városházi konszolidáció érdekében fog munkálkodni. Nem kellenek hangzatos programútok, nem kellenek tündöklő nevek, csak jószándéku emberek, s hinnünk kell benne, hogy ilyenek tényleg lesznek is. A hatalomnak minden apró csücske,, amely kicsúszik azoknak a kezéből, akik rosz- szui, sőt tudatosan rosszul éltek ezzel a hatalommal, nyeresége Budapest polgárságának. Amíg azonban a politikában másfél esztendő I óta az a törekvése a mindenkori minisztereim)- ! köknek, hogy a hatalmat adó pártot megtisztítsák az úgynevezett „szélsőséges eicmek“-tÖl, addig Wolff Károlynak — úgy látszik — más a taktikája, mert féltékenyen őrködik azon, hogy hatalmas terjedelmű pártja egyetlen báránykát ne veszítsen. Érdekes volna tudni, melyik a jobb taktika; tény azonban az, hogy ezt a taktikát a többségi pártban rendkívüli erővel folytatják, sőt arra az álláspontra helyezkedtek, hogy inkább kizárják a pártból azt, aki ki akar lépni. Végeredményben talán nincsen különbség, mert valósziniifeg a kizárás módszerével is ugyanolyan lesz a veszteség-számla, mint a kilépéssel. Az utolsó pillanatban azonban mégis történhetett valami, mert a harmincast-bizotíság előre ‘beharangozott hétfői ülésén nem döntöttek a kizárások kérdésében. Dacára annak, hogy már a múlt héten bejelentették, hogy Kazay László és Horváth Károly fejét karóra huzva, véres, elrettentő példaképpen fogják már hétfőn körülhordani, ez nem történt meg. Sőt a harmincas bizottság váratlanul tudatára ébredt annak, hogy „az ügyrend értelmében tagjainak mandátuma már a múlt év december 31-én lejárt és minthogy az egyes kerületek még mindig nem küldték be teljes számban a választások jegyzőkönyvét, a bizottság iigyrendszerü mandátum hiányában érdemleges határozatot nem hozhatott.“ Aligha csalódunk valami súlyosan, ha azt gondoljuk, hogy ezzel az ügyrendi akadállyal nemcsak hétfőn, de már szombaton is tisztában lehettek. Történnie kellett tehát valami változásnak a párttaktikáiban, ami — elismerjük — nem. tartozik a nagy nyilvánosság elé. Mindenesetre azt hisszük, hogy ez a válásnak csöndesebbé, botr dny nélkülivé való tételét célozza. Be kellett látnia a többségnek azt, hogy ha nem' akar végleg a kiváló Czigány Sándor vezérlete alá kerülni, akkor fölösleges a pártbomlást még föl is cicomázni. Az ünnepélyes kizárásokról valószínűleg az a higgadtabb vélemény alakult ki, hogy fölösleges a párt diadalait botrányos válóperekkel gazdagítani. Általában ma már nem kicsinyük le a kiválási mozgalmat és a többségi pártban ‘is számolnak azzal, hogy legalább 15—20 fővel iesznek már legközelebb kevesebben. A hétfői harmincas-bizottsági ülésen ezideig csak Kazay László kilépőleveléről számolhattak be, bár Horváth Károlyéra (IV. kér.) is feltétlenül számítottak. Róla azonban mindössze azt tudták j megállapítani, hogy úgy látszik, nem érdeklődik I aziránt, milyen utón fog megválni Wolff Károly
