Fővárosi Hírlap, 1922 (11. évfolyam, 1-44. szám)
1922-01-25 / 4. szám
2 ^omkc^riil^MP Budapest, 1922. január 25. nyájától. Türelmetlenül beszéltek egyébként az u.i pártalakulásról, amelyre nézve a maguk számára jó jelként könyvelték el, hogy a Szé- chenyi-párt még mindig nem lépett ki a nyilvánosság elé. Sokan azonban tudatában voltak annak, hogy a másik oldalon is taktikával dolgoznak és miután az elhamarkodott dohraiités még sohasem bizonyult jó taktikának, így általában a többségi pártban nem az az optimista bizakodás a hangulat, amelyet a rendelkezésükre álló sajtóorgánumokban nagy diadallal hirdetnek. Méhely Kálmán volt államtitkár nyilatkozik a „Fővárosi Hirlap“-nak a kerefkedeSmi kikötő .építésének bérbeadásáról és az u! kikötőbizottságról A Lipótváros furcsa és udvariatlan, de talán hasznos üzenetet küldött dr. Sipöcz Jenő polgármesternek. .4 magyar Cityben úgy tartják, hogy Budapest polgármesterének neve nem nyitja meg az erszényeket és az egybegyülekezeti lipótvárosi bölcsek úgy találták, hogy az akciónak uj nyakravalót kell adni. Őszintén szólva, — még ha tudjuk is, hogy a lipótvárosi őszinteséget a többségi párt szilaj antiszemita rohama fogja követni — sajnáljuk a polgármestert, aki önmagában egy szerény, csendes és valószínűleg jóindulatú ember. A neve sem hangzanék olyan rosszul, ha más nevek nem vetnének rá árnyékot. Hiszen eddig nem cselekedett egyebet, csak az engedelmesség, a szófogadás erényét gyakorolta. Azt sem lehet mondani róla, hogy mesterségesen keltette volna fel mások irigységét. Szerényen, csendesen megcsinálja azt, ami reá rovatott és eddig még sohasem tagadta meg az engedelmességet, ha magasabb erők megszabták az útját. Azért mondjuk, hogy nem érdemli meg ez az ártatlan bolygó, mely végzi a maga köteles keringését diadalmas, fényes, napja körül, azt az animozitást, amely vele szemben megnyilvánul. Viszont érteni tudjuk azokat is, akik a bolygón út magát a napot látják. A polgármesternek valószínűleg fájdalmasan esik majd a dolog,, de tudjuk, hogy talpig férfi, aki a város szegényeiért, nyomorultjaiért kiüríti a keserű poharat is. És levonja a tanulságot, hogy ma nemcsak Budapest polgárainak, de Budapest polgár- mesterének se vetették rózsákra az ágyát. Nem oda Buda, mifelénk nem lehet a régi, megrozsdásodott szokásokkal operálni. Mi haladunk, mi progresszi- vek vagyunk. Eddig, ha valaki ki akart menni az ajtón, udvariasan utat engedtünk neki. Sőt volt eset arra is, hogy lebeszéltünk egyeseket a távozás szándékáról. Hát be kell vallani, hogy az ilyesmi ma már nem lehet divat. Szentimentális vénasszonyoknak való az ilyesmi, nem komoly embereknek. A jövő zenéje az, hogy kemény, férfias, sőt huszáros hangon rá- ripakodunk |az utrakészülőkre, hogy tartsák fmty aköt élességüknek itt maradni. És ha akkor sem lehet őket megpuhitani, akkor egyszerűen kilökjük őket az ajtón. Uj lakásrendelet van készülőben és mi nem mondunk elleni a kormány amaz igyekezetének, hogy a megkötöttséget itt is fokozatosan a szabadság váltsa fel. Ha azonban valahol ok van az óvatosságra, akkor első helyen igazán a lakás- kérdést kell említenünk, mert itt a szabadforgalomra való áttérésnek olyan simán, olyan gördülékenyen, olyan természetesen kell megtörténnie, hogy egyetlen egy lélek se maradjon emiatt hajlék nélkül, senkit ki ne űzzenek a fedél alól, senkinek a feje alól ki ne lehesssen huzni a vánkost. De viszont segíteni kell a háztulajdonosok baján és módot kell nyújtani mindenkinek, aki építeni akar, hogy építhessen is. Sok és súlyos ellentétben álló érdeket kell itt megvédeni, nagyon bölcs emberek lesznek azok, akik ezt a problémát közmegnyugvásra tudják megoldani. Csak ne essenek megint a régi lábába, amely immár esztendők óta kisért, hogy a lakáskérdést is rendelettel akarják megoldani. Mert ezt nem lehet. Ezt csak téglával, malterról és vagy harminckét pihenő iparág szorgalmas munkájával lehet megoldani. A kormány indemnitásí javaslata most jut el a részletes vitához, ami egyszersmind kötelességévé teszi a nemzetgyűlésnek, hogy most már foglalkozzék az egyes nagyfon- tosságu gazdasági kérdésekkel is, amelyeket ez a javaslat magában foglal. Legelső- sorban kötelessége ez a n ermzetgy ül ősnek és annak a busz képviselőnek, akiket Budapest székesfőváros közönsége küldött a nemzetgyűlésbe, a budapesti k e r e s- k e d e 1 m i és ipari k i k ö t ö r e vona t- k o z ó r é s« n é l. Kérdést intéztünk ebben a tekintetben Méhely Kálmán volt államtitkár. nemzetgyűlési képviselőhöz, aki a Károlyi-rezsim alatt, amikor álllamititkár volt, többet tett a kikötő érdekében, mint azóta és mint cizelött negyven éven át igen jóhiszemű, de praktikusnak nem nevezhető férfiak tettek. M é hely Kálmán a következőket volt szives a Fővárosi Hírlap .munkatársának elmondani: Az indemnitás általános vitájában természetesen felszólalok és legelsősorban a csepeli kikötő dolgában fogom elmondani a véleményemet, amely éppenséggel nem lesz hízelgő. A törvényjavaslat ugyanis felhatalmazást ad a kormánynak, hogy a nemzetközi szabadkikötő megépítésére valamely külföldi céggel megállapodásokat létesíthessen. Az indokolásban is benne foglaltatik, de különben is tudjuk, hogy a Schneider és Téirsa francia céggel folynak tárgyalások. Én ez ellen a gondolat ellen a leghatározottabban tiltakozom, mert a budapesti kereskedelmi és ipari kikötőt nekünk magunknak kell felépítenünk és azt semmi módon és vonatkozásban kiadni a kezünkből nem szabad. A külföldi céggel való megállapodás kedvenc gondolata Zielinsky Szilárdnak, a Közmunkatanács elnökének és Éber Antalnak is, én mégis csak azt Hogy váltakoztak a pesti autók utasai? A megpróbáltatások hét esztendeje — A rendőrség és a közlekedés — A kék könyv adatai 1918 október 31-ike óta igen gyakran és igen lényegesen változtak azok, akik automobilon száguldoztak, akik kocsikban vetették magukat hanyatt, akik villamoson szoronkodtak és végül azok, akik gyalogszerrel járták a várost. Igen érdekes adatokat tartalmaz erre vonatkozólag az a K é k kön y v, amelyet most adott ki a budapesti rendőrség. Már az 1918. év derekán teljes anarchiába fűlt a közlekedési rend a villamosokon. Ez volt a lógó- sok, sőt a lég,tornászok korszaka. A rendőrség hiába adott ki rendeleteket. az útvonalakat rendőrökkel és csendőrökkel kellett; megszállani. Magát a bajt, a közlekedés lerongyolódott voltát azonban sehogyse lehetett megszüntetni. Az üzem-, anyag- és munkáshiányt nem lehetett semmiképpen sem Leküzdeni. Belső rendről tehát szó sem. lehetett. „Azok az emberek, — mondja a jelentés — akiket az októberi forradalom előtérbe lökött, s akik a közlekedésügyekre beavatkozást nyertek, ismerték ezeket a bajokat, s radikális intézkedésekkel akartak azokon < s cg item i.“ A villamos társaságok egyesítése A legmélyrehatóbb radikális intézkedés a különálló részvénytársaságok tulajdonában levő géperejű közúti vasútiak .-erőszakos egyesítése volt. Ennek az akciónak a íöm,o:z'gatói „néhány fantaszta, néhány konjunkturális kapaszkodó“ és a vállalati személyzet volt a bizalmiférfiak vezetése mellett. A régi szakértők háttérbe Szorultak, az ügyeket az érdekelt hatóság megkérdezése nélkül vezették. „Az egyesitett közúti vasutak vezetősége a rendőrséghez csak akkor fordult, amikor a szocializált kocsiparkot kellett volna megvédeni a felszabadított tömeg, a perronokra kapaszkodó ingyen-utasok ellen.“ Az általános felfordulásban azonban erre imég csak k/sérlet sem történhetett, már csak az elegendő megbízható karhatalmi erő hiánya miatt sem. mondhatom, hogy mérhetetlen bűn lenne a magyar közgazdaság ellen, ha ez a megegyezés létrejönne, sőt már maga az is, ha a kormány megkapná a felhatalmazást ezekre a tárgyalásokra. — Ugyanolyan katasztrófának tartanám, ha idegen kézbe adnánk a csepeli kikötő felépítését, kezelését és jövedelmezőségét, mint tartottam annak idején azt a kétségbeejtő gondolatot, hogy a MÁV-ot külföldieknek akartuk bérbeadni. Szeretném tudni, hogyan akarunk mi itt magyar közgazdaságot csinálni, ha az ahhoz legszükségesebb eszközöket botorul kiadjuk a kezünkből? Hogyan akarunk igy termelni, hogyan akarunk produktiv munkát végezni? Megkérdeztük azután Öméltóságát, hogy van megelégedve azzal az uj kikötő-bizottsággal, amelyet most neveztek ki? Természetesen a bizottság tagjai egyen- kint kiváló emberek, de maga a bizottság rendkívül sziik keretek között mozoghat. Annak az autonom bizottságnak a hatáskörét, amelyet annak idején én szükségesnek tartottam és meg is valósítottam, messziről sem közelíti meg ennek a bizottságnak a hatásköre. Én láttam azt a jóindulatú, de féltékeny munkát, amely az egyes minisztériumok és a főváros, között folyik, ennek kiküszöbölését az autonom bizottsággal és a megkötött pénzügyi egyezménnyel biztosítottam és igazán dicsekvés nélkül mondhatom, hogy ma már nagyon, de nagyon messze lennénk, ha a munka abban a tempóban folyt volna, ahogy akkor megindítottuk és természetesen ha a proletárdiktatúra közbe nem jön. A most összeállított bizottság megint csak tanácsadó szerv, ahelyett, hogy intézkedési joga lenne. Tanácsokat lehet adnia, de ha egy hordó petróleumra van szükség, akkor három minisztérium bürokráciáját kell végigvezekelnie. Az automobilos forradalom A másik fontos közlekedési eszköz, az automobil, már lényegesen több munkát rótt a rendőrségre. A város biztonságát majdnem teljesen anarchiába ziillesztő, rabló és fosztogató csőcselék ellen küzdeni csak gyors közlekedési eszközök segedelmével lehetett. A „tengerészek“ a forradalom kitörése napián összeharácsoltak minden kezük ügyébe eső katonai, kincstári és magántulajdont képező gépkocsit. Ezeknek kevés kivétellel az lett a sorsuk, hogy az avatatlan kezekben egy-kéf [napi használat alatt tönkrementek. Az autókat részeg katonák hurcolták keresztül-kasul a városon és ezek a forradalmárok azzal mulattak, hogy az autókról ész nélkül lövöldöztek. Végre megjelent egy rendelet, hogy a budapesti katonai parancsnokság az összes gépkocsikat rekvirálja. Közegek híján ezt a rendeletét végrehajtani nem lehetett, s igy a rekvirálást a rendőrségre bízták. Ezzel a rendőrség megszerezte az alapot a rablások és jogtalan használatok megszüntetésére. Az auto-diktátor Ekkor kelt azután ez az „okmány“: Magyar Nemzeti Tanác s. Parancs! Beöthy, Zoltán 1. honvéd-huszárezred h a d- apródját a Magyar Nemzeti Tanács intéző-bizottsága a magyar államrendőrség autóosztályához osztja be állandó szolgálattételre. autóreferensnek. A z autók felett nevezett rendelkezik. Bp., 1918 nov. 3. Olvashatatlan aláírás. Pecsét. Ezt a referenst félórai működés után a rendőrségről eltávolították. A rekvirált gépkocsikból elsősorban a karhatalmi szükségleteket elégítették ki, s kisebb rendőrcsapatok gyors fellépése a fosztogatók munkáját mindenütt meghiúsította. A borpárlatos automobil A „tanácskormány“ alatt a tengerészeken kívül „mindenki, akinek rossz ruhája volt. feljogosítottnak érezte magát arra, hogy autót rekviráljon.“ Igaz, hogy az első napon minden autót és minden alkat-
