Fővárosi Hírlap, 1921 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1921-04-06 / 15. szám
Tizedik évfolyam Budapest, 1921. április 6-án 15. szám. iiiHaniaiiiniiiaiiia»nniiiaii»aiiiPiiiPmDiiiniimiiiaiHPiiiampmaniamgniamBguaMiamai»iPiiiBiiiPiHc ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész VAROS!, POLITIKAI ÉS KÖ Z<3 AZD AS A<dl HETILAP Megjelenik minden szerdán, évre 160 K. Félévre 80 K. _____Szerkesztőség és kiadóhivaEgyes számok kaphatók a ———— fa/. y/. per> Sziv-utca 18. sz. kiadóhivatalban&<£>&><£) <£><$) FELELŐS SZERKESZTŐ DAC SÓ EM IL Telefon 137—15. szám. A Buchwald-szék igen szerény jószás volt valamikor. Ma azonban legendát kellene arról írni, hogy mifyeu jó sprba került meg kell vallanunk — érdemtelenül. Valaha, szép, finom békeidőben kiballagtunk a Dunapartra, ránk sütött az Isten napja mosolyogva, szelíden és mi gondtalanul leültünk a Bnchwald-székre — pihenni. Lábunk alatt rohant a kék Duna, fejünk felett ragyogott az ég és az öreg nénike odatopogott elénk, elvette a két krajcárunkat, megköszönte szépen és adott egy cédulát, amely felhatalmazás volt arra, hogy egész nap siettethetjük magunkat a nappal és egész nap ott üldögélhetünk a Buch- wald bácsi székiében. Kerültek-íordultak az idők, háború volt, a pénz elértéktelenedett, forradalmak, rezsimvál- tozások jöttek. Sőt Buchwald bácsi is meghalt és az egész üzletét rátestálta Budapest székesfővárosra. Mát meg kell állapítani, hogy ez az üzlet Buchwald mester kezén nem volt jótékony intézmény, hiszen vagyont szerzett belőle. De a vagyont a mi apró, kicsike két krajcárjainkból szerezte. Nem panaszkodott soha senki, hogy öt Buchvvald megzsarolta és senki sem mondta, hogy a Dunaparton már leülni sem lehet, mert a Buchwald-székck megfizethetetlenek. A székek uj gazdája, a főváros, azonban elkezdte a két krajcárt tornásztatni és addig tornásztatta, amíg négy korona lett belőle. Ez a négy korona pedig magyarul annyit jelent, hogy ma a Duna- parton csak hadimilliomosoknak van módjukban egy kicsit pihenni és sütkérezni a tavaszi nap sütésben. Ennél a Buchwald-szék-históriánál mi pom~ pásabb tükröt nem tudnánk a tekintetes tanácsnak mutatni: nézzenek bele, ilyen az ő egész szociális érzésük. Ilyen az egész pénzügyi politikájuk, ilyen a rólunk való kedves gondoskodásuk. Ma magánember teszi ezt, az uzsorabi- róság régen lecsukatta volna, de a hatóságnak még a napfényre is szabad adót kivetnie? Mert adót vetnek mindenre és pedig olyan adókat, amilyenektől a szeme szikrázik az embernek. A városháza mai financpolitikája nem a takarékosságnak ad abszurdum vitele, nem az uj jövedelmek teremtése, hanem a közszükségleti cikkek megdrágítása, a régi adók felsrófolása és olyan uj adók életbeléptetése, amelyek legv elemibb közsziikségleíeinket sújtják. Az a tanács, amely nyolc koronát akar egy köbméter vízért szedni, amely az idegentől, akit eddig kötéllel szerettünk volna fogni, 50 százalékos szállodaadót követel; az a tanács igazán nem vindikálhatja magának, hogy pénzügyi zsenialitásáról dithirambust Írjunk. A pénzügyi tanácsnok ur valószínűleg értesült az olcsósági hullám érkezéséről és most- kalaplengetve fogadja. Jó, hogy jössz, kedves olcsósági hullám, mi éppen most emeljük a vizdijakat, a gázt, villanyt már nem lehet emelni, mert az most is megfizethetetlen. De légy nyugodt, kedves olcsósági hullám, mi szolidárisak vagyunk veled és emeljük az adókat és uj adókat találunk ki a Neue Freie Presse-bői, amely lapnak kitűnő tudósításai vannak a bécsi városházáról. • • • Az albertfalvai repülőgépgyár leégett, ami bizony súlyos csapás a nemzeti vagyon szempontjából. A kár mindeneseire kevésbé lett - volna érzékeny, ka a budapesti tűzoltóság előbb érkezik meg a helyszínére. De a tűzoltók két órát késtek, ami a kitűnő, pontos, önfeláldozó, kötelességüket életveszedelmek között is teljesítő tűzoltóinknál soha sem szokott előfordulni. Es most sem a tűzoltók voltak hibásak. A tűzoltóság bizonyos létszámon tőiül csak a polgármester engedelmével hagyhatja el a főváros határát. De Dudapest polgármesterét nem tehetett megtalálni. Egyszerűen azért, mert a lakásszámát nem tudta a városháza portása, de nem tudta a bejelentő hivatal sem.' Isten mentsen, hogy vicceket akarnánk mondani, vagy csinálta. Itt valami baj vagy félreértés volt, de az is bizonyos, hogy a mi tűzoltó-parancsnokságunkat is fel lehetne hatalmazni az ilyen kérdésekben való döntésben. Alii tudja azt a. polgármester, hogyan kell tüzet oltani, milyen létszámnak kell itthon lenni, mennyi ember mehet vidékre. Copf ez az egész intézkedés. Már pedig vagy a copfot kell levágni, vagy a polgármesternek kell bejelentenie a lakását. Már megint inkompatibilis dolgot olvasunk az egyik fővárosi bizottsági tagról, aki valami telekügyben és ráadásul keresztény kisiparosok kárára járt el. kis kezdenek ezek az esetek igen gyakoriak lenni. Nem vádolunk és nem is vádolhatunk bizonyítékok híján senkit panamával, vagy kijárásokkal; de a jóindulatú és önzetlen intervenciókkal is jő lesz egy kicsit óvatosabbnak lenni. Az inkompatibilitásoknak mindenkor rendíthetetlen üldözői voltunk, de amikor a parlament az 1920. XI. t.-cikket tárgyalta, mi mutattunk rá nem a magunk, hanem a mai közgyűlés érdekében, hogy ezek a mérték nélkül szigorú inkompatibilitási intézkedések sok-sok groteszk esetet fognak teremteni. A törvény szigorúságát azonban semmi esetre sem lehet azzal enyhíteni, ha nem törődünk az ilyen intézkedésekkel. A Margit-sziget neve újabban sokat fordul meg az újságok hasábjain és a főváros közgyűlésén is kifogások esnek a mai, bérlők ellen. Sajnos, tény az, hogy ami a sziget körül történik, rendkívül titokzatos.' Mindössze a belépőjegyek árának horribilis felemelése az, ami egészen világos. A sziget problémája különben nem mai keletű. Hosszú évek óda töprengnek rajta jóindulatú emberek, miként lehetne ezt a gyönyörű Istenalkotását a köz javára minél inkább kihasználni. Ne emlegessük hát ezt a kérdést, hanem cselekedjünk. Azaz hogy ne csak emlegessük, hanem vegyük elő, bontsuk ki, teregessük széjjel a sziget ügyét és csináljuk meg; amit a törvény enged és amivel senkivel szemben sem követünk el jogfosztást. in r* M iM—i i^i i»* %'■ Körséta a városházán Savanyu-káposzta szagu szimfóniák — Kormánybiztos? — Jön a kenyértörvény — A polgármester sem elég jó protektor Ahogy belép az ember a városházára, átható savanyu, erjedő illat csapja meg az orrát. Sokan nem tudják mire vélni ezt a szagot, de a beavatottak - úgy mondják most erjed, mint tavaszszal a hordó-káposzta: a főváros pénzügyi politikája. Mert nagy dolgok történnek most a városházán, olyan nagy dolgok, hogy a kereskedelmi kamarának is bele kellett avatkoznia a kommunális ügyekbe. Az az adógyár ugyanis, amely most a városházán működik, figyelembe sem vette egy pillanatra sem a gazdasági érdekeltségek véleményét, amelyet eddig a pénzügyminiszterek még minden alkalommal meghallgattak. Egy zseniális tanácsnak és egy szuverén többségnek azonban nincsen szüksége szakvéleményre. Közbeszólásoktól nem zavartatva, a polgárság fejfájására nem gondolva, a második emelet egyik sarokszobájában költi Csupor tanácsnok az ö halhatatlan szimfóniáit. Halhatatlan ugyanis mindaddig, amíg a közgyűlés kezében van a dolog, mert a városházi szimfónia-költő ügyesen megnyergelte ezt a többséget, amely volt idő, hogy őt is ki akarta buktatni. Megszűnik azonban ezeknek a Csuporszimfóniáknak a halhatatlansága akkor, amikor kormány-jóváhagyás alá kerülnek. Nem szabad elfelejteni ugyanis, hogy ami adó elképzelhető, ami jövedelmi forrás legálisan megnyitható, azt az állam ma mind a maga számára foglalja le. Az állammal ma nem jó egy tálból cseresznyét enni, Hegedűssel nem jó szimfónia-költésben versenyezni. Nem tudom, hiszi-e a közgyűlési többség, hogy az adók ama tömegéből, amelyek most nap-nap után megszavaznak, lesz-e énekes halott; mi azonban tapasztalataink szerint beszélünk és állítjuk, hogy a mai adózuhatagból alig marad valami magnak, mert a pénzügyminiszterek rendesen nagyon kegyetlenek szoktak lenni a mások adójavaslataival szemben. A ravasz Csupor tanácsnok valószínűleg azért csinál annyi javaslatot, hogy a sokból talán több marad meg. Hiszen ha mindazt az adót jóváhagynák, amit Csupor tervbevett és mindaz a jövedelem befolyna, amit megálmodtak a tanácsban, akkor föl lehetne építeni az uj városházát, meg lehetne költeni az Erzsébet-sugárutat és az újszülött Tabánt és még mindig sok-sok milliós fölöslege maradna annak a szegény budgetnek, amely asztmás tüdejével ma alig tud lélekzetet venni. Mert a városi gazdálkodás, a takarékoskodás ma sem tart versenyt az adólázzal, amely a tanácsban dühöng. Sőt hallottunk a héten olyan hangot is, amely a városházára eröskezü kormánybiztost követelt, mert a polgárság immár tűrhetetlennek tartja azoknak a mérhetetlen és megokolatlan áremeléseknek végeszakadatlan sorozatát, amely most folyik a városházán. Ugyanakkor pedig, amikor a lakosságot elviselhetetlen terhekkel nyomorítják meg, ugyanakkor bérleteket adnak ki kur- zushü, úgynevezett „megbízható“ elemeknek versenytárgyalás mellőzésével, holott a vak előtt is világos, hogy egy-egy ilyen bérletnél százezreket, ha nem milliókat dobnak ki az ablakon.
