Fővárosi Hírlap, 1921 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1921-04-06 / 15. szám

7

Budapest, 19dl. április 6.

vélhető területekre közadókéiit való kivetését. Hát ha a főváros közgyűlésének e határozatának hire eljut az országházig, lesz akkor ott olyan felfordulás, amilyen még nem volt. A szegény kisgazdák, akik állandóan nyomorukról panaszkodnak, olyan patáliát fognak csapni e miatt „a pesti szemtelenség“ miatt, amilyent még nem igen láttak az országház márványfalai. És el fogják verni a port a tisztelt közgyűlésen abból az alkalomból, hogy egyszer, egyetlen egyszer igaza volt.

De nemcsak testi, hanem szellemi táplálékkal is él az ember és éppen ezért a kenyér mellett

uj könyvtárigazgatóról is gondoskodni kell.

Nem lennénk meglepődve, ha azt hallanánk, hogy erre az állásra egyetlen jelölt a fővárosi könyvtár „megtisztogatója“, Kremmer Dezső, aki nemcsak egyetemi magántanár, nemcsak a polgármester iskolatársa, de egyben ő az, aki a „fertőző“ betűt kiirtotta a könyvtárból. Annál csodálatosabb, hogy — amint mondják — annyi példátlan érdem mellett még sem ő a komoly jelölt, hanem egy Krisztics Sándor nevű ur, aki... Nos, akinek az érdemeit még úgy sem tudjuk felsorolni, mint Krem- merét, de akit igen magas helyről protezsálnak. Egyszóval van mód és alkalom, amikor nem elég politikai érdemeket szerezni, nem elég a polgármester iskolatársának lenni... Bizony ez szomorú, de szóról-szóra igy van ...

Másfélmillió károsodás érte a főváros kórházait

Az amerikai magyarok pénze és a Wiener Bankverein

Föllebbezés n szállodai adó ellen

Csupor tanácsnok nem respektálta a szakértekezlettel kötött megegyezést — A szállodások nem akarják beszedni az adót

Budapest idegenforgalmáért' évtizedeken ót harcoltunk és most. hogy mód és alkalom lenne annak fellendítésére, jön Csupor tanácsnok, jön a közgyűlés és megcsinálja a. szállodai adót, olyan mértékben, hogy az halála leltet a reménybeli idegenforgalomnak. De nemcsak erről van szó, hanem arról is. hogy Budapest egyik legnemesebb multu, egykor virágzó, ma tengődő iparágának teljes tönkretételét hozhatja magával ez, a horribilisán magas adó. A szállodás iparnak éppen ellenkezőleg hóna alá kellene nyúlni most, amikor az utolsó esztendők szenvedései és rablásai után ez az iparág talpra akar állani. Nem csoda, ha ilyen körülmények között a szállodások elkeseredetten tiltakoznak a súlyosan sérelmes uj adó ellem .amely előbb jött, semhogy káraikat, elpusztult holmijukat pótolni tudták volna. A k ö z g y ii 1 és i határozatot a szállód á- s o k mindeneset ír e in e g f o g j !á k i öllé b- b e z n i. Erre külön okuk is van, mert Csupor József dr. tanácsnokkal történt megegyezésükhöz ma is t agaszkodnak, dacára, annak, hogy a tanácsnok és a közgyűlés nem respektálták ezeket a megállapodásokat. A szállodai adó ellen indított harcnak erről az epizódjáról ó árad y Gyula, a Budapesti Szállodások és Vendéglősök Ipartestiilete szállodai alosztályának elnöke, a következőket mondta a Fővárosi ii i r 1 a p munkatársának:

Ez az oka annak, hogy bizonyos ellenzéki oldalról a „megbízható“ bérlők kis üzleteinek megtekintésére és ellenőrzésére „megbízható" kormánybiztost szeretnének látni.

A lakosság gondja ezalatt az, hogy miként fog megélni, mert hogy a főváros által tervezett adókat megfizetni nem tudja, azzal eleve tisztában van. Annyi bizonyos, hogy

az olcsósági hullámmal Budapest népe nem tud betelni,

mondhatnám nem tud vele találkozni, mert mit jelent annak, akinek 1400 korona a havi fizetése, ha a 2400 koronás cipőt ezentúl 2300 koronáért adják. Enni és ismét enni, ez a budapesti ember egyetlen vágya ma, mert a ruházkodási óhajok amúgy sem tartoznak a realitások légkörébe. Éppen ezért igen fontosnak tartjuk azt az akciót, amelyet a főváros a gabona szabad forgalma ellen megindított és amely a szerdai közgyűlésen jut kifejezésre. lény az. hogy a főváros lakossága érdekében, közélelmezési, közgazdasági és közrendészeti zavarok elkerülése érdekében múlhatatlanul szükséges, hogy a főváros lakosságának lisztellátása elengedhetetlen állami érdek lévén, ez továbbra is hatósági feladat legyen. És ami a főváros mostani akciójában novum, az az, hogy a kenyérellátási törvényben biztosítsa a törvényhozás. De követeli a főváros a lisztadag és kenyéradag felemelését és a főváros lakossága számára szükséges gabonamennyiségnek az összes miiTévedések, mulasztások, a dolgok eladmini- sztrálása ezúttal érzékeny, másfélmllliós károsodással sújtotta a budapesti, fővárosi kórházakat. Az amerikai magyarok ugyanis igen szép ajándékot küldtek erre a humánus célra, de (eddig még nem lehet tudni, kinek a hanyagságából és mulasztásából) kerek négy hónapon át hevert a pénz a Wiener Bankverein-nél, amely szintén nem sietett a magas dollárkurznson kifizetni. JMost azután, úgy látszik, mégis a főváros kezéhez jutott a pénz, de természetesen: a megváltozott valuta-kurzusok révén, 30 °/o-os veszteséggel.

A Verhovay-eg-ylet tizenhatezer dollárja

Amikor a világháború véget ért és Amerikába is elérkezett a hire, hogy az ártatlan magyar gyermekek ezrei lerongyolódva, éhezve, a kórházak mindenből kifosztva, az amerikai magyar testvérek segítségét várják, a Verhovay-Segély- Egylet vezetősége tagjai sorában azonnal gyűjtést indított és a gyűjtés eredménye 16,723 dollár, 24 cent lett.

Ebből az összegből az egyesület 1920 január havában tízezer dollárt küldött el a magyarországi kórházak javára. Ezt az összeget a Magyar Vörös-Kereszt nyugtázta is. A megmaradt 6723 dollár 24 centet 1920. szeptember 23-ikán az American Express Company-val a Wiener Bankverein utján dollár-utalványon küldték el Budapest székesfőváros polgármesterének. Ugyanakkor az egyesület központi titkára külön is értesítette a polgármestert a pénz elküldéséről és egyben megkérte a polgármestert, hogy a pénz megérkezését a budapesti lapokban hozza nyilvánosságra és a lapok cgy-egy példányát küldje meg Amerikába.

Gáspár István, az egyesület pénztárosa december 1-én újra ajánlott levélben kérte a polgármestert, hogy a nyugtát azonnal küldje el, de meg csak választ sem kapott a budapesti városházáról. Most azután pár hét előtt Gáspár pénztáros Nagy Béla budapesti lapszerkesztőhöz fordult, járjon közbe személyesen a polgármesternél, hogy a nyugta végre útnak induljon, egyben adjon számot arról is az egyesületnek, hog.y a pénzt milyen célra használták fel.

A városháza nem válaszol

Nagy Béla szerkesztő felkereste dr. Sipöcz Jenő polgármestert, aki viszont a tudakozódót Dingha Árpád főpénztári igazgatóhoz utasította. Ott azután kiderült, hogy az 1920 szeptember

23-ikán küldött értesítés 104040/1920. szám alatt be is érkezett, azonban a kérdéses csekk az értesítéshez nem volt mellékelve» Megkapta a főváros a december 1-én ajánlott levélben megküldött sürgetést is, azonban a 6723 dollárról szóló csekk ehhez a levélhez sem volt mellékelve.

Egészen különös jelenség azonban, hogy a városházán sem az első, sem a második levélre nem válaszoltak, de annak sem néztek utána, hogy mi lett az amerikai dollárokkal, hanem vártak, hogy majd csak megjön egyszer a csekk.

Ami a Wiener Bankvercinnak nem sürgős

Most azután az amerikai intervencióra Dingha Árpád főpénztári igazgató végre elküldött egy hivatalnokot a Wiener Bankverein budapesti fő- intézetéhez, ahol megállapítást nyert, hogy az American Express Company még októberben értesítette a pénzintézetet, hogy 6723 dollár 24 centre egy csekket irt ki reá Budapest székes- főváros polgármesterének való kifizetés céljából. A bank igazgatósága úgy adja elő a dolgot, hogy miután nála a csekket be nem mutatták, azt ki sem fizethette; mihelyt azonban Budapest pénztárigazgatója eljárt nála, azonnal kábelezett az American Express Company newyorki telepéhez és felhatalmazást kért, hogy a kérdéses összeget a valószínűleg elveszett csekk bemutatása nélkül is kifizethesse a polgár- mesternek.

Amióta mindezek történtek, a newyorki engedély már biztosan megérkezett és igy a főváros megkapta a pénzt, amelynek kifizetése a Wiener Bankverein-nak éppenséggel nem volt sürgős. Természetesen nem volt sürgős, hiszen, ha az amerikai- utasítás megérkezésekor fizette volna ki Budapest betegeinek az amerikai ajándékot, akkor a dollárt 600 koronás árfolyamban kellett volna adnia. Március közepére, amikor a kifizetés megtörtént, a dollár árfolyama 400 koronára csúszott le.

A betegek pénze iránt négy hónapon át senki sem érdeklődött. Nem érdeklődött első sorban a főváros, és így a 6700 dollárért csak 2,700.000 koronát kap,/ vagyis a mulasztás okozta kár meghaladja az 1,300.000 koronát. Ez a f úr azonban a kórházakat nem érheti, ezért a mulasztásért valaki erkölcsi és anyagi felelősséggel tartozik. Ki kell deríteni, ki az, aki köteles lesz ezt a pénzt megfizetni, ki az, aki állásával felel ezért a példátlan mulasztásért?.

— Nemcsak a magunk, de a közönség, érdekében is meg fogjuk fellebbezni a közgyűlési határozatot. A közgyűlési határozat különben is nagyon meglepett bennünket, ami természetes is. lusizcn a Csupor József dr. tanácsnok úrral folytatott megbeszéléseinken nem azok a megállapodások jöttek létre, amelyeket most a közgyűlés elfogadott Csupor tanácsnok ur elnöldé- s'évél az idegenforgalmi hivatal igazgatójának és a szállodai érdekeltségek bevonásával szakértekezlet volt. Ez alkalommal a tanácsnok ur bemutatta tervezetét és kikérte; a meghívottak bírálatát. Amikor a bírálatok elhangzottak, a t a- nácsnok u r m a g á é v á tette a száll o- d á s o k n a k a z t a i a v a sl a tiá t. hogy a szállodai adó 20 százalékkal a 150 koronáig terjedő szobabéreket, 30 százalékkal a 151—200 koronáig és 50 százalékkal a 200 koronán fölüli szobabéreket fogja terhelni. Ennek a megegyezésnek a hangoztatásával váltunk el egymástól, de az eredmény a/zt mutatja, hogy a tanác s- n ok ur semmisnek tekintette ezt a irt e g á I I a p o d á s t. a maga eredeti te r- vezetőt vitte a közgyűlés el é. ahol minden ellenérvelés dacára sikerült ezt az eredeti javaslatot elfogadtatnia. Az adó ezek szerint a következő skálát mutatná: ahol a napibér a 00 koronát meg nem haladja. 20 százalék, ha a 100 koronát meg nem haladja, az egész bér 30 százalékai, ha a 200 koronát meg nem haladja, az egész bér 40 százaléka, ha a 200 koronát meghaladja, az egész bér 50 százaléka. A történtekből most már csak a jövőre vonhatjuk le a. konzekvenciát arra nézve, hogy mennyire lehet biztii egy tanácsnoki kijelentésben. De meg kellett tanulnunk azt is, hogy mire értékeli Csupor tanácsnok ur azt a szakértekezletet, amelynek összehívását ö maga tartotta szükségesnek.

A fellebbezés sikere nem maradhat el. Az érvek, amelyeket .a szállodásoknak módjukban lesz felsorakoztatni, nem maradhatnak hatástalanok. Hiszen a szálloda nem luxus, elsőrendű életszükségletet elégit ki és mégis példátlanul magasak azok az adótételek, amelyeket a főváros rá akar huzni erre a sokat szenvedett iparágra. Tudni kell azt is, hogy nem a szoba •alapára után, hanem egyéb szolgáltatmáuyok díjazása után akarják az adót számitatii, ami azt jelenti, hogy Budapesten nincs 100 koronánál olcsóbb szoba és igy minimálisan 40 százalékos adót fog fizetni minden szálló-vendég. Ezt az adót nem fogja elbírni az idegenforgalom, amely Németországban a 10 százalékos szállodai adó miatt is megcsappant. De nemcsak az adótételek nagysága kivárt módosítást. Rengeteg, alkalmatlanságot okoz az is, hogy az adót a szállodás utján akarj á k beszedet n i. Ötvenszázalékos adót beszedni, súrlódások nélkül, szinte képtelenség, sőt arra sem ad senki felvilágosítást. hogy milyen eszközei lesznek a szállodásnak