Fővárosi Hírlap, 1921 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1921-01-05 / 2. szám

2 emlékezetéből, bogy fenntartási költségek is v.annak a világon. Valószínűleg ezek is megszabadulnak, azonban majd a házuktól, ha jön a vagyon vakság. A ház ma cisak igen gazdag embernek való. aki ki tudja Várni, amikor a házból újra vagyon lelsz. A régi háziúr baja azonban aligha kész baja az uj háziúrnak. Épen ezért remélhető, amine az építő­iparban határozottan számítanak, hogy a tavaszra megkezdődnek és pedig nagy arányokban az cpitke- | zések. Persze a magánvállalkozók részéről. Sokkál szomorúbb a helyzet árhatósági építkezések körül; E tekintetben legelső sorban a főváros szokott számí­tásba jönni. A főváros azonban szegény é.s nem kezd uj építkezésbe. Egy és más régen megkezdett 'épít­kezés befejezése a legmesszebbmenő terv ma # vá­rosházán és ma már megelégednének azzal, ha esz­közöket találnának a vállalkozási kedv felkeltésére, a magántevékenység serkentésére. Budapesti, 1921. január 5. radék, s ha feltételezzük, hogy a hátralevő időre, amelyre a járadék fizetendő, -a pénz tünk' vásár ló ereje a békebelinek legalább a ’felét átlagban el fogja érni, még tikkor is a részvényesek a békebeli jövedelműknek tulajdonképen csak a fe­lét fogják- megkapni. Az egyezkedési kísérletek minden valószí­nűség szerint hamarosan megindulnak. Igen, je­lentékenyem súlyosbítja a helyzetet), hogy a vil­lamos-társaságok alaposan belelátnak a főváros kártyáiba és mindenek 'felett tisztában vannak azzal, hogy _- a megváltási szándék nem túl­ságosan komoly. Miklós Ödön a Ounabizottság elnöke Magyar emberek az adminisztrációban — Még nem történt döntés a székhely-kérdésben A Fővárosi ti i r 1 a p már hetekkel ezelőtt jelentette, hogy a nemzetközi Ounabizottság elnöke Miklós Ödön nyugalmazott államtitkár .személyé­ben m a g y a r ember les z. Uj esztendő napján ugyanis Troubridge admirális, aki mint Anglia képvi­selője, eddig viselte ezt a tisztet, átadta azt Magyar- ország képviselőjének. Tudvalevőleg a nemzetközi Ounabizottság elnöke minden hat hónapban változik és pedig az egyes nemzetlek d-elllegátusaira megállapí­tott sorrendben jut. A Ounabizottság első elnöke francia volt, julius elseje óta angol, most pedig 1921. év julius elsejéig magyar ember tesz. Ez az első eset a háború befejezésle óta, hogy Magyarország képviselője valamely általános európai szervezetben nemcsak mint tag vehet részt, hanem mint elnök szerepe-].-Érdekes elmondani ebből az alkalomból, hogy kik a tagjai ennek a nemzetközi Dunabizottságnak, amely Ulmtól Braifáig teljhatalmú ur a Duna és for­galma fölött és amelynek elnöke most Miklós Ödön tett. Tagjai pedig: Anglia részéről Sir T r o ti­li r i d g e admirális (helyettese még nincs), Olaszor­szág részéről: Rosetti követ, helyettese Ma­ro z z i kapitány. Németország részéről Seliger kö­vet, helyettese T hermán n báró követségi tanál- csofte Bajorország é-S Württemberg külön követet is küldtek, mint parti államok Peters titkos taná­csos személyében, Ausztria részéről: Bucheisen miniszteri tanácsos, helyettese: Horabostel kö­vetségi titkár, Bulgária részéről: Laza row a köz­munkák és viziutak főigazgatója, Jugoszlávia részé­ről: Rísz tics követ, helyettese Bili an kapitány, Románia részéről: Concescu követ, helyettese: Bot ez kapitány, Cseh-Szlovákia részéről: Müller államtitkár. Miklós Ödön helyettese Jár may' Etem ér miniszteri tanácsos a külügyminisztériumban.-M i k 1 ó s Ödön elnökllése alatt igen nagyfontos- ságu kérdések megoldására van kilátás. Még a nyá­ron az őszbe1 is belenyúló tárgyalásai voltak Páris- ban a két Dunakonferenciának, a nemzetközi és az európai (ennek Magyarország nem tagja) Dunakon­ferenciának. E tárgyalásokon előterjesztették a du­nai konvenció 42 paragrafusból álló tervezetét. A kül­dötteik ebben a kérdésben kormányaikkal való meg­állapodásuk után az áprilisban ismét Párisban össze­ülő konferencián a második olvasás alkalmával köz- Hik kívánságaikat. A Ounabizottság szervezeteiben azonban vannak még magyar emberek, igy az adminisztratív főosztály helyettes vezetője R u d á u Amadé miniszteri tanácsos, a hajózási főosztály helyettes vezetője pedig H a u- kovszky hajóskapitány. Miután a Hungáriában eddig a Ounabizottság számára bérelt helyiségek ki­csinyeknek bizonyultak, az irodák február közepén a budai pénzügyigazgatóság Fö-utca 1. szám alatt levő helyiségeibe, közvetlen a Lánchíd budai feljárójánál, költöznek -és itt maradnak addig, amig a s z é k h e 1 y- k é r d é s végleg- ti s z tg. zó d i k. Mint említettük, a Dunakonf erencia máso­dik ülésszaka áprilisban lesz Párisban, majd ugyanitt ülnek össze májusban is a Ounabizott-ság tagjai. * \ I kánTöll: ni'ozflókép-Offhon I jjUDÁS FIAI I J A Corvin filmgyár mestermüve. 6 felvonásban * ; AZ ÜZLET — ÜZLET! Egy amerikai karrier története. 5 "felvonásban. » Január 7-én uj műsor! ■ —----------------------------— --------------------—---------------------------- ■ ■ Pénztár: d. e. '/,11-töl j/J-lg, d. u. 3-tól (vasárnap d. u. 2 órától]. " ■ Előadások kezdete: 5, ,7 ,9 órakor. Vasárnap és ünnepnapokon ■ ’ 4, '/46. 7 és 9 órakor. 5 A városházán a Közúti módosított feltételeit várják Fenyegetés a megváltással — Vagy megegyezés, vagy pörlekedés Éjjel-nappali tanácskozások! és küzdeim-ök után a vili am os •-'vasutak kérdésében győzedéi meskedétt a tizebkelttes ad hoc bizottság és a közlekedést ügyosztály együttes álláspontja, amelylyel szemben d-r. Szabó Imre főügyész és egyldelg a tanács ;aggodakm-ai állottak. Ezek után -a közgyűlés (egyhangúlag kimondotta, hogy a két villamos vasút területhasználati szerződé­séi 1921 január hó elsejére felmondja. Sok ellentétes magyarázattal és kombináció­val szemben meg -kell most már állapítani/, hogy tulajdonképen mit jelent a közgyűlés határo­zata? Röviden azt mondhatnánk, hogy a főváros a megváltás, illetve a területhasz­nálati szerződés fölmondása mellett döntött, ez azonban nem föltétlenül jelenti azt. hogy a főváros tényleg házi kezelésbe veszi a köz­lekedési vállalatokat. Azok, akik a közgyűlésüeikl ezt a határozatát iniciálták. úgy találták, hogy a Közúti által tett ■ajánlat elfogadhatatlan és igy a fővárosnak fel kellett mondania a szerződést csak azért, hogy szabad kezet biztosítson magának a jövőre. Egyik döntő érv -az volt, hogy a Közüli kilenc­venéves szerződést ikivánp. amit a tizenkettesek túlságosain, hosszú megkötöttségnek tartottak. Ezzel a lépéssel, amelyet most tett -a közgyű­lés, még két esztendő áll rendelkezésre, amely alatt remélhetőleg meg fogják találnál a szük­séges megoldást. A városházán mindenesedre arra számítanak, hogy a Közúti módosítani fogja az ajánlatát. Ezzel szemben kétségtelen, hogy a közgyűlés ilyetén döntése nem volt elke­rülhetetlenül szükséges és annak jelentőségét legtöbben abban látják, hogy a tizenkettes bizottság ezzel is nyomást akart gyakorolni a Közútira. Olyan oldalról, ahol elfogultan bírálják ,az eseményt, kaptuk a következő nyilatkozatot;- A fővárosnak elegendő lett volna köz­gyűlési határozatában kimond ami, hogy ra­gaszkodik a jogaihoz és a villamos társasá­gokkal tárgyalásba bocsátkozik a megoldás­ról. Nem volt szükség azonban a január el­sejei felmondásra'. Ezzel tulaj doniképien sem­mit sem veszített volna a főváros, legföll-ebb úgy esztendő haladékot jelentett volna], mely a jövő év január elsején, ha köziben más meg­oldás nem alkiádt volna, élhetett volna a köz­gyűlés ezzel a jogával. Egész általánosságban nincs semmi olyan momentum, amely az)t mutatná, hogy a megváltás a főváros szá­mára előnyt jelentene. Ezzel szembem a fel­mondással elvesztette a hárainlási jogot, vagyis ü'.t, hogy annak idején a főváros ingyen jus­son hozzá a villamos vasatokhoz. Ma pedig nehéz milliókra van szükség a megváltáshoz. Maga a vasutak karbahclyezése vagy száz- mliilliíót -emésztene 'fel, de ha a megváltás gondolata végleg győz, viselnie kell a fővá­rosnak a kisorsolatlan részvények az átlag- osztalékok. az élvezeti jegyeik költségeit és kiadásait. Az eredmény az -lehetne, hogy a deficit, amely ma is toronymagas, óriási re­kordot érne el. vagy pedig a közönséget kel­lene újból horribilis módon megterhelni. Azt a (közönséget, amely már amúgy is alig bírja a terlidr. A Közúti álláspontja a felmondás után is az; a méltányos tárgyalásoknak lojálisán néz elebe. A tárgyalások megkezdését azonban a fővárostól várják. Mi most a teendő? A közgyűlés határozata után a tanács azon­nal diküldte közjegyző utján a felmondó levele­ket. Amig a kérés ke dehni és belügyminiszternek jóváhagyó határozata le nem érkezik, addig csalk tájékoztató tanácskozásokat lelhet kezdeni a vasúttársaságokkal. Ugyancsak tárgyalásokat kell majd azután kezdeni az állammal is és pedig az egyesitetlt' üzemfeezfalés idejéből szár­mazó -függő kérdések tisztázásáról. A tanács úgy véli, hogy a megváltási jog gyakorlása, a társaságokkal szemben a főváros­nak legerősebb., de jogos fegyvere, mert mér­legbeveti a vasutak berendezésének üzemképes, jó állapotban való átadására vonatkozó kötele­zettséget. A társaságok azonban ezt a követe­lést aligha akceptálhatják, im-erti míndionieistötre arra fognlalk hivatkozni, hogy a vasutak 1918 november óta nincsenek az ő kezükben, az üzem­képességért és rekonstrukcióért ők nem felelhet­nek. A főváros részéről nyírtán bevallják, hogy nem gondolnak a megváltás tényleges- efíektuá- lására, ezt a körülményt mint az alkunál nagy sulylyal e-s-ő 'tényezőt kívánják felhasználni. A tényleges foganatosítás csak abban az esetben válik aktuálissá ha az egyezségi tárgyalások sikertelenek maradnának. Ezen a ponton azonban aligha lenne elkerül­hető a perlekedés. A főváros ugyanis úgy kép­zeli a dolgot, hogy az egyezség meghiúsulása esetén a vasutakat a'társaságoknak vissza kel­lene adni, a megváltást időpontig a berendezé­sek jó-karba helyezését el kellene velők végez­tetni és ha ezt meg nem- tennék, a költségeket biróilag megállapíttatni és a -megváltási összeg­ből levonni. Nehéz elképzelni, hogy a villamos- társaságok ebbé szó nélkül belemeuinénelki és nem indítanának egyetemleges pert az állam és a főváros ellen. Az állam ellen, mely két esztendőn át kezelte a v-asűíakát. nem eszkö­zölt semmiféle beruházást és százmilliós defici­tet gyűjtött. De ugyanakkor aligha fogják a tár­saságok, elfelejteni, Ihogy a Iközkezelés emez időszakáért — bár csak látszólag — de a fővá­rost is terheit némi felelősség, mert a cegkönyv- ben most is tulajdonosként szerepel. Igaz ugyan, hogy a vasutakat a főváros tulajdonába, birto­kába tényleg át nem vette, igazgatóságukban sem mint -tulajdonosi, stem mint hatóság soha részt nem vett. Ehhez azonban, a társaságoknak semmi közük sincs és igy alighanem meg fog indulni a pörök áradata,, 'amelyekben részben a társaságok állanak majd, szemben .az állammal és a fővárossal, részben az állam és főváros küzdenek egymással. Egyszóval a Károlyi-kor­mány által történt I k!ö Z Ti lajdouba véte 1 (minden felgyülemlett genyedése most kerül majd ope­ráció alá. A 'főváros mindenesetre a legszélsőbb opti­mizmus álláspontjára helyezkedett, amikor a megváltásé tűzte ki célul. A. városházán ugyanis abban sem látnak veszedelmet, -hogy a! már megtörtént felmondástól a főváros többé vissza nem- léphetne. Ha ugyanis sikerüli az összes, egyesitett vasutakat egyezségi utón mRigszerezni, akkor a felmondás hatályon kívül való helyezése egyik része lesz az egyezségi feltételeknek. A megváltási összeg tekintetében a rossz valutában reménykednek a városházán. Azt mondják: — Nem félünk töleV hogy a szerződéses fel­tételek szerint iáró megváltási átlag-osztalék1, akár egyezségiíeg, akár bírói döntéssel állapít­ják- meg. talán túlságosan előnyös tonne a tár­saságokra nézve. Itt véletlenül az a körülmény, hogy pénzünk! értéke jelenleg le van romolva, a főváros javára kedvezően esketik latba. A -meg­váltási összeg ugyanis egy fix összegű évi já­

Next

/
Oldalképek
Tartalom