Fővárosi Hírlap, 1921 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1921-01-05 / 2. szám

3

Budapest, 1921. január 5.

Egyessy - Junius - Zilahi Kiss

Affér egy ropirat korül

A régebbi _ újságírók utég élénken emlékeznek Egyessy Gézára, aki nem volt ugyani a színesebb újságírói egyéniségek közül való, de aki sokat forgolódott ai politikusok között és egyidöben a Magyar Távirati Irodát is szerkesztette. Ott volt mindenhol, •ahol politikát csináltak és ö maga is szenvedélyes politikus volt. Ott sétált a Kossuth Lajos-utcáiban, ott feketézőit a Balatonban és ott ebédelt a Kis Pipában. A politikai volt az élete, a levegője.

Aztán eltűnt Egyessy Géza. Visszavonult mindentől, nem lehetett látni sehol. Évek óta csendes, visszavonult életet élt. És most hirtdenében megint felbukkant. E űr gért rójjai a városháza lépcsőit. Magyaros szabású, rókaprémes, kackiás télikabát van rajta és kis zöld füzetkét lóbál a kezében. Ez a zöld füzetke adta vissza Egyessy Géza aktivitását, egyben pedig ez a zöld fiizetke hozot't irá nagy bajt.

Az történt ugyanis, hogy Egyessy Géza kedvet kapott beíeszólani a most divatos vitákba. Részt kívánt venni ai ma egyedül virágzó irodalomba, a zsidó kérdés irodalmába. Erről Szól a zöld füzeiké, amelyben igaz lelkünkre mondjuk — nem tudjuk, mi foglaltatik, annyi azonban bizonyos, hogy nagy bajba sodorta a veterán irót. Egyessy megírta, az ügyész megcenzuráztai, ai nyomda kinyomta a zöld füzetet. Belekerült több mi n't ötezer koronába, ami bizony nem kis pénz egy öreg írónak. Be hát a zsidókérdésről szóló Írásműveket még mindig elolvassák az emberek és Egyessy bácsi eléldegélhetett volna a jövedelemből egy-két hónapig.

Itt következett azonban a baj. Egyessy megjelent Zilahi Kiss Jenő tanácsnoknál, a közjogi ügyosztály vezetőjénél, aki azonban kijelentette:

— Nem adhatok erre a könyvre utcai árusítási engedélyt. A meg g y őzöd é s e m e 11 e n n e m

c.selekedhete k. Ha Buzáth alpolgármester meg akarja adni,, ő megteheti.

Egyessy bácsit nagyon sértette ez a kijelentés:- így bánnak a keresztény, magyar írókkal! Én sem erkölcstelen, se hazaíin+lan dolen-t nem irok, meg kell kapnom az utcai árusítási engedélyt — pattogott.

És ezt el is lehet hinni Egyessy bácsinak és ha Zilahi Kiss Jenő tanácsnok meggyőződésével nem egyezik a röpirat tartalmai, akkor a veterán iró alighanem nagyon szőrmentén bánik a zsidókkal. De alighanem van még egy baj. Egyessy Géza ugyanis nem irta ki a füzetre a nevét, hanem Juni u s álnév alatt adta ki azt. A Junius álnévnek azonban múltja és pedig nevezetes múltja van a magyar irodalomban. Valaha a nagytudásu, pompás logikájú Zilahi Kiss Béla1 irta kiváló tárcáit és cikkeit Junius álnév alatt. Lehet, hogy Zilahi Kiss Jenő tanácsnok ezt is zokon vette. Nem minden ok nélkül.

Egyessy Gézának Buzáth alpolgármester sem tudott olyan választ adni, amely kielégiteÉe volna, mert az alpolgármester nem kívánt beleavatkozni a tanácsnok diszkrecionális jogába. A veterán iró tehát mosít nem kísérletezik tovább a városházán, hanem rókaprémes bundája legközelebb Mesk ó Zoltán belügyi államtitkár előszobájában fog feltűnni. Kérdés, milyen szerencsével? Mert — utcai árusítás nélkül — az ötezer korona egyelőre úszik. . .

REVÜ SZÍNHÁZ

VI., SZERECSEN-U. 35. TELEFON 120-77.

Honthy Hanna, Balogh Böske és Saletta Ferenc felléptével ::: Minden este 1/<.7 órakor :::

SZILVESZTER

Operett 3. felv. írták • Balassa Emil és Urai Dezső.

1921. január 6-án és 9-én délután 1/.3 órakor mérs. helyárakkal A NEBÁNTSVIRÁG

Jegyek elővételi dij nélkül esrész hétre előre válthatók a színház pénztáránál délelőtt 9-től 1-ig és délután 3 órától az előadás _________kezdetéig, valamint az összes jegyirodákban.__________

■ Jfc |kj| ffc DV Sportregény a turf és ■ a boxmatchek világából

Előadások : 5,

Megelőzi ezt egy pompás kutya-komédia

DODÓ HINT DADA

a ROYAL-APOLLOBAN

7 és 9 órakor. Jegyek a színház pénztáránál és Bárónál kaphatók.

B

rilliáns, arany, ezüst és platinát

minden hirdetett ár- deutsch ékszerérz,

—777--------------------— Károly-körut 28. szám.

nál drágábban veszek (Gerióczy-utca- mellett.)

^mßo&mzäp

Éber Antal. Ha ketten teszik ugyanazt, nem ugyanaz igy mondja ezt a latin közmondás. A kétnapos közgyűlésen is Rét elenzéki szónokot hallottunk. Az egfyik Klek Mór volt, a másik Éber Antal. Mvnd a kelten megtörték az ellenzék visszavonultságát,. de mégis más és más megítélés alá kell venni mind a két esetet. Hallóink Elek Mór beszédét és láttuk azt a jogos türelmetlenséget, amely beszéde alatt a többséget elffogta. Csak Maller István volt kultusz- miniszter, aki jóformént most jelent meg először a főváros közgyűlésén, bíbelődött még azzal, hogy közbeszólásokkal tarkitsa ezt a beszédet Egészen más volt azonban az a beszéd (és az előbbit csak a kontraszt kiélési lése céljából említettük), amelyet Éber Antal mondott el. Életbevágó fontosságú kérdésiben szólott a szakértelem ragyogó tisztaságii 'tudásával ,.ugy hogy a többség őszinte megbecsülését kapta hálaképen. Éber Antalnál a szakembert, a lelkiismeret szava szólította a szereplésre, amelynek döntő jelentősége volt. A többség hálás tap sóikkal honorálta Éber Antal felszólalását, pedig amiket mondott, nemi volt sző’nrnientéu való s'imiogatás. Meg.- moindta nyíltan, hogy olyan (hatalmas), nagy 'befektetéseket kívánó és súlyos rizikóval járó tizemet, minit ai villamos-v.asiitak, nem. merne a főváros kezére bízni. Rámutatott arra is, amit a többség eddig szintén nem mondott meg, hogy a fö.város vezetői meglehetősen felületesem, szinte bolhám módon gondolkoznak a főváros külföldi kölcsöneinek kérdéséről. Rá fellett mutatni ezekre a dolgokra, mert a szakértelem szavának talán hatása lesz ott is, ahol a dolgok már rosszul indultak meg. A többség pedig megláthatta most ismételten, hogy az ellenzék, amely távoltartja magát a tárgyalásoktól, milyen értékcikkel rendelkezik.

Budapest polgármestere Varsó közönségének. A Magyar-Lengyel Kereskedelmi Kamarának egy gazdasági szakemberekből álló bizottsága járt- mostanában Lengyelországban, ahol e bizottság a Magyarország és Lengyelország közötti gazdasági kapcsolat megteremtésének lehetőségeiről tárgyalt az illetékes lengyel hatóságokkal és gazdasági körökkel. A bizottság most érkezett haza Lengyelországból és a résztvevők egyértelműen örömmel adnak hirt arról, hogy Lengyelországban a magyar kiilídöttséget mindenütt rendkívül meleg szeretettel és megértéssel fogadták. A magyar küldöttség varsói fogadása különösen megkapó ünnepségek keretében történt meg, disz. előadás volt az Operában, Varsó város tanácsa a bizottság tagjainak tiszteletére bankettet adott, azonban az ünnepségek közül kétségkívül legnagyobb jelentősége volt annak a jelenetnek, amely Varsó város ősi székhazának közgyűlési termében játszódott le és amely ünnepség keretén belül a bizottság átadta Sipöcz Jenő dr. budapesti polgármester figyelmes ajándékát Varsó város közönsége részére. Az ünnepségnek ez a része a magyar delegáció megérkezésének napján játszódott le és vo'lltaképen ezzel a fogadással: kezdődött meg a magyar bizottság eredményteljes munkássága. A délszaki növényekkel gazdagon díszített városháza lépc'őházában diszruhás hajdúk várták a magyarokat, akik a városi székház történelmi nevezetességű termein keresztül a tanácsterembe vonultak. Innen a közgyűlési terembe mentek, ahol Varsó város elnökével az élén együtt volt már az egész városi tanács. A lengyeleknek tulajdonképpen polgármesterük nincs, a város élén a városelnök áll. mig az adminisztrációnak a városi tanács elnöke a vezetője. Az ünnepséget Dzewietzky Pietro városelnök melieg üdvözlő szavai nyitották meg. majd előlépett Giessvveln Sándor dr. nemz. képviselő, a Magyar-Lengyel Kereskedelmi Kamara alelnöke, aki. mint székesfővárosi bizottsági tag. Budapest székesfőváros névében üdvözölte Varsó város vezetőségét é.s közönségét. Beszéde végén Pa ál Jób, a Magyar-Lengyel Kereskedelmi Kamara igazgatója, átnyújtotta a város elnökének Budapest székesfőváros küldeményét, egy művészi kivitelű, francia nyelven nyomtatott albumot, amelynek első oldalán kaligraíikus betűkkel a polgármester lengyel nyelvű dedikációja volt olvasható, jeléül annak, hogy a székesfőváros első tisztviselője átérzi a lengye'1

székváros íeluiuló gazdasági kapcsolatának jelentőségét. A dedikáció magyar szövege a következő: „A jövendőiében rendületlenül bizakodó magyar székes- főváros közönsége nevében meleg üdvözlését küldi a magyar gazdasági 'élet tagjai utján a lengyel testvér- nemzet fővárosa közöségének. Budapest, az Dr 1920. esztendejének mindszent hava 3(Vik napján. Dr. 8 i- P ö c z Jenő, Budapest székesfőv áros polgármestere," Dr. Nyáry Albert báró meleg szavai után a városi tanács elnöke, Barinszky. francia nyelven mondott rendkívül meleg köszönetét a .szép megemlékezésért, maid a városi elnök kijelentette, hogy a varsói Lengyel-Magyar Kereskedelmi Kamarának március elsejére tervezett látogatása alkalmával örömmel ragadja meg az alkalmat, hogy Varsó város képviseletében maga is eljöjjön Budapestre.

Két főjegyző nyugdíjaztatását kéri. Az utolsó választások nagyon megingatták a tisztviselőknek a városházán való érvényesülésbe vetett hitét. A városházáról való menekülés — nagyban folyik. Legutóbb dir. Kortsák Károly tanácsjegyzö ment át a Kereskedelmi Búinkhoz és elhagyta a főváros szolgálatát dr. M ar kos Béla fogalmazó is, aki B á r c z y. majd B ó d y .polgármesterek mellett mint titkár, rendkívüli agilitással működött. A legújabb nyugdíjazási kérvények között van dr. ígaly Kálmán, főjegyzőé, akit az utolsó választásokon ugyan megválasztottak, de mégsem akar maradni. Elkedvetlenedett L u n g Géza dr. főjegyző is, tiki a választási küzdelemben szerzett igen keserű tapasztalaitokat. A kormánybiztosi állástól egészen a tanácsnokságig mindennek kombinálta Límgot a keresztény községi párt, mig végül főjegyzővé tényleg meg is választották. A városházán úgy tudják, hogy Lung nem kívánja állását elfoglalni, hanem nyugdíjaztatását kéri és ai politika terén próbál szerencsét.

A kiniaradottak. Azoknak a tisztviselőknek a száma, akik a most már végleg befejezett tiszti!iitá- son kibuktialk. megközelíti az ötvenöt. Elfogulatlanul meg kell állapítani, hogy a többségi akarat még ilyen keményen soha sem nyilatkozott meg. A Fővárosi Hi r lap legutóbbi számában megemlékeztünk azokról a, jegyzőkről, akik a választáson kibuktak. Lapzárta előtt az utolsó pillanatban irtuk ezeket a .sorokat és igy a névsor nem lehetett teljes, kifelejtettük tudniillik azokat a. régi jegyzőket, a k i- k e.t egyáltalán nem is jelöltek. Ezek a következők: Lakics Elemér, Müller Emánuel. Lengyel Lőrinc és Schubert Ernő. Így most már teljes a szomorú névsor.

Viszonylag igazán nem drága... Perlesz, vagy legújabban Pér Dezső ur szalámigyára hirdeti ezt hangos reklórr,szóval a forgalomba hozott szalámigyártmányairól. Hát nézzük csak, hogy „viszonylag“ tényleg nem drága-e egy kiló szalámi, ha azt potom 480 koronáért mérik? Vegyünk számítási alapul egy 150 kilogrammos hizott sertést, amelynek bevásárlási ára az ősszel (akkor fogtak hozzá az u. n. téli szalámi gyártásához) 100 korona volt kilónkéit. A ■szalámigyárosok állítása szerint egy kilogramm szalámi előállításához 2 kilogramm nyershus é,s zsir kell. melynek az ára ilyenformán 200 korona? Ehhez hozzáadhatunk: 25 százalék élősúly veszteséget. 50 .koronát; a közalkalmazottak részére átengedett zsir- kontingens fejében kg.-ként további 25 K-t. ez is 50 korona; gyártási költség fejében 1 kg. szalámi után 25 koronát. A kész szalámi kilogrammja tehát bőven számítva 325 koronába kerül. Kiváncsiak vagyunk ezek után és erre talán leginkább az Árvizsgálóbizottságtól nyerhetnénk választ, hogy miért kell Perlesz. vagy Herz szalámibáróknak a belföldi forgalomban 150—180 koronát nyerni minden kilogramm szalámin? Mert az ellen semmi kifogásunk, ha az export-szalámin a gyárosok ily horribilis haszont vágnak zsebre és kihasználják a valutáris különbözetek az ellen azonban tiltakoznunk kell. hogy a belföldi árusításnál az áruuzsora ilyen hallatlan mértékét alkalmazzák. Mert avval nem lehet érvelni, hogy a szalámi luxuscikk. Persze hogy az, ha kilogrammja 480 K-ba kerül, de rögtön közfogyasztási és közélelmezési cikké válnék, ha 100—120 koronájával kerülne forgalomba. Pedig ezt is meg lehetne oldani. Perleszék, vagy Herzéik természetesen ebbe önként nem mentiek bele. de kényszeríteni kell őket rá. Úgy például, hogy csak annyi kilogramm szalámira kaphatnának külföldi kiviteli engedélyt, ahány kilogrammot, itthon 100—120 koronáért piacra dobnának. Éő ezt még a szabadkereskedelem korlátozásának sem szabad tartani, egyszerűen a szalámibárók profit-éhségét kell némileg leszorítani.