Fővárosi Hírlap, 1921 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1921-03-26 / 13-14. szám

Budapest, i921. március 26. ^ftnri/zasiJÍÍ/ZMP Mi az oka annak, hogy az idén olyan hihetetle­nül és szokatlanul poros Budapest? Úgy látszik, hogy ennek a kellemetlen bájnak az egyik oka az, hogy a télen elpusztították az erdő- és ‘faültetvények jó részét azok, akik másképpen nein tudtak tüzelőhöz jutni. Dr. Bérezel Jenő tanácsnok, a városgazda- sági osztály vezetője, rémes dolgokat beszélt el ezekről a pénzzel föl nem becsülhető pusztításokról. Erzsébetflalva, Kispest, Wekerle-telep és az Angyal­föld harminc esztendős fa ültetvényeit csaknem teljesen Jcipusztitottá k. Csak «z Khmaii-telepi faültetvények maradtak meg. Ezt a fásítási övezetet tudvalévőén azért1 létesítette a fő­város, hogy megállítsa vele a rákosi homoktengerit. Harminc esztendős ez az övezet, és a fainség tönkre­tette. Kivágták azok, akik fáztak és nem volt fájuk. A város most öt esztendőre 250.000 koronát szánt rá, hogy pótoljuk azt, amit elpusztítottak. Egy-egy esz­tendőre 50—50.000 korona jut. Nem sok; sőt nagyon kevés. De aztán meg, egyelőre legalább hiábavaló­nak látszik minden törekvésünk, hogy pótoljuk a pusztításokat, mert azokon a vidékeken kecskék­kel etetik föl az uj hajtásokat. Az erdők­kel is bájok vannak. A fiarkasvölgyi erdőt még a proletárdiktatúra idején kényszerkitermeléssel ritkí­tották meg. Egyáltalában a budai erdőkben néhány hónap alatt annyit „/termeltek“ ki, hogy most tiz esztendeig nem nyúlhatunk az erdőkhöz. A publikum most majd a v i r áí g z ó g yiimölcstákat fogja kipusztitani. A kirándulók nem /törődnek vele, hogy a főváros kövek közé zárt népétől lopják el ezzel az illatok levegőt. Megkérdeztük a kertészeti osztály vezetőjét is. Az is nagyon érdekes dolgokat mondott. Utcáinkon, tereinken körülbelül százezer darab é il ő f á j a volt a fővárosnak. Ebből a télen húszezret kivágtak. Most már csak 80.000 fánk van. A ki­vágott fák helyébe uj csemetéket ültettünk, de eze­ket másnapra már ellopták. Egyszerűen kihúzták a földből karóstól, mindenestől. Ez pedig nemcsak azért baj., mert mennél kevesebb a fa, annál több a por Budapesten, hanem haj azért is, inert ezeknek a cse metéknek az elültetése nem is olyan olcsó mulatság, mint ahogy az ember hinné. Egy-egy ilyen csemete ugyanis karóstól, mindenestől: elültetve összesen 150 koronába kerül. Mivel húszezer darab ilyen cseme­tét loptak el, tehát csupán ennél három millió ko­rona a főváros kára. A porfelhők dolgában természetesen meginterpel- lálttuk Szabó Sándor tiszti főorvost is és elmond­tuk neki, hogy az a gyónunk, hogy ennek a szokatlan és rettenetes pornak, amely most megfekszi Buda­pest tüdejét, elsősorban és lóképpen a fainség, illetve az az okozója, hogy az elmúlt télen elpusztították a fásítási övezetet. Budapest kitűnő és szeretetreméltó föfizikusa erre kifejtette, hogy gyanúnk nem alapnél­küli, a rettenetes poríengcrnek az okozója azonban mégis más. — Tegnap a főváros tanácsa is foglalkozott! a por-problémával, — mondta Szabó itszti főorvos. Én kifejtettem, hogy az erdöpusztitások, valamint a fa- övezet kipusztitása mindenesetre fokozza a bajt. Az erdőpusztítás azonban mégis csak klimaváltozáist idéz elő; a porfelhők igazi oka azonban az, hogy — nem locso Inaik. Budapest útburkolatának üt­vén százaléka makadam. Ehhez tessék hozzávenni, hogy a mi mai hepehupás-gödrös útburkolati viszo­nyaink mellett — mert hiszen a háború kitörése óla nem javítottuk erz Htjainkat — mint porzik ez a ma­kadam, ha nem locsolják. Már pedig nem locsol­ják. Hogy miért nem locsolják, annak sok oka van. A sok közül az egyik, hogy nincs elég locsolókocsink, a másik, hogy a vízvezeték nem tud elég vizet pro­dukálni. Máskor, más időben ilyenkor volt a tavaszi ánadás. Az idén azonban most kezdődik a kánikula, íme ez a porfelhők keletkezésének a története. Ter­mészetesen ezeknek a porfelhőknek súlyos egészség­ügyi kihatásaik vannak. A .tüdőbetegek, a. gégehuru- tosok és szemhurutosok száma hihetetlen módon meg­szaporodott. Ez érthető is. Nem szabad ugyanis el­felejteni, hogy m á s. a falusi por és m ás a v á- rosi por. A falusi por: elporLadt agyag; a városi por: elporfadt kő. Ha a vegyvizsgálók górcső alá vennék a budapesti port, megijednének tőle. A pesti por ugyanis szabiid szemmel nem látható finom kő­darabokból, kristályokból és egyéb szilárd testekből és bacilluscs piszokból tevődik össze. A falusi porból sár lesz, ha az ember szájába ér. és a nyállal össze­keveredik ; a pesti por azonban kikezdi, in e g s e b z i, sőt i n f i c i á 1 i a a tüdőt. Tüdő betegséget idéz elő. Ez az oka hogy most annyira elszaporodott a köhögős, betegtiidejii ember Buda pesten. számára a csatornahálózatnak bizonyos terüle-tekre való kiterjesztését, vagy .sem. Valaha minden telek- tulajdonos számára életkérdés volt ez. Ma azonban a telektulajdonosok nemcsak hogy engedtek a negy­vennyolcból, de egyenesen dühös haraggal fordul­nak az elleni, aki csatornázást csak emlegetni is mer. Szinte visszajutottunk abba a legendás Időbe, amikor a falusi nép a kataszteri mérnököt íöldkós- ‘ tolónak nevezte és miután uj adók kivetésétől tar­tott, inkább leütötte a földkóstoló derekát, semhogy megengedje a földjén a mérések eszközlését. Ma a budapesti telektulajdonosok tiltakoznak minden ere­jükkel a csatornázás ellen. A főváros — íme egy konkrét példa — Rákos- ialván, a X. kerületi Vezér-utcában levő iskola miatt csatornát akar építeni. A csatornaépítéseknél az a jogszokás, hogy minden telek tulajdonos megtéríti a fővárosnak azt az összeget, amibe a telke mellett elhúzódó csatorna-részlet kerül. A Vezér-utca te)- lektulajdonosai azonban, amikor megtudták, hogy csatornát akar a főváros építeni, deputációba verőd­tek össze, elmentek a városházára, ahol erélyeseit tiltakoztak a merénylet élten, amely őket a vagyo­nuktól akarja megfosztani. Nem könnyű ezt igy megérteni, de rögtön vilá­gos lesz a dolog, mihelyt elmondjuk, hogy a csatorna folyómétere béke idején 30 ko­ronába, ma pedig 1000 koronába kerül, ami viszont azt jelenti, hogy egy telektulajdonos, alkinek száz folyóméteres telke van. amivel igazán nem mondtunk sokat, a csatornázásért kerek százezer koronát fizethet ki egy ősz- szegben. Ez az oka annak, hogy most a telek­tulajdonosok, akik valaha boldogok lettek volnál hevesen tiltakoznak minden csatornázási merénylet ellen. Ugyanez az eset Akik tiltakoznak a csatornázás ellen A leromlott valuta játékai Valaha, netrn is olyan régen, versenyeztek az emberek azért, hogy telkeik, amelyeknek értékét minden erejükkel emelni akarták, csatornát, villa­most, villanyt, gázt kapjanak. Emlékezünk még rá, hogy városatyák mandátuma erősödött, vagy gyen­gült azáltal, hogy ki tudták^e eszközölni választóik Ezen üveg Budapest székes- főváros t e >r ü 1 e t é n k i v ti l 1 o- p o 11 n a k tekintendő. Azóta sem találkoztam szódásüveggel, amely ilyen makacsul ragaszkodott volna Budapest székes- főváros területéhez. De ez az egy; ilyen volt és egy csendörőrmester Nyergesufíalun vidáman nyo­mogatta. Hát persze vége volt előttem az őrmester ur tekintélyének, aki kvaterkázás közben felfüggesz­tette nyomozó hatósági mivoltát. Kisdiák koromban feltétlen tekintély volt előt­tem Komáromban Buzogány Gyula városi fő­mérnök. Akkoron természetesen távol állott tőlem, hogy kommunális ügyekkel foglalkozzam és való­ban Buzogány ur sem a komáromi kommunitás ér­dekében kifejtett tevékenységével érdemelte ki osz­tatlan és vitathatatlan tiszteletemet. Sőt ellenkező­leg azzal, hogy igen gyakran szerepeltem meg­hívott vendégje gyanánt, Eektor György uram hír­neves cukrászdájában, ahol korlátlan mennyiségben élvezhettem a mérnök erszényének terhére és ve­szélyére a legfinomabb habrollókat, szerecseníánko- kat és kréineslepényeket. Nem is igen lehet egy tekintély számára szilárdabb alapozást elképzelni. Egyszer azonban baleset történt. Komárom vá­rosa gőzfürdőt épített a Dunaparton. Ma is ott áll és hirdeti Buzogány Gyula dicsőségét, sajnos azonban, ha én arra járok, csak a Duna másik oldaláról néz­hetem könnyes szemekkel, ment a híd közepén buta, de szuronyos cseh katonák állják el az utat. Az épít­kezés rendben folyt, Buzogány nemes buzgalommal és sok mérnöki tudással dolgozott. A baleset azon­ban nem maradt el. Egy szép napon ugyanis meg­érkezett az uj kazán s a jó komáromi öreg urak boldogan mosolyogtak, hogy csúzos tagjaik melen- getésére ezentúl nem kell minduntalan Pestre sza­ladgálniok. De a kazánt el is kellett helyezni a für­dőépületben. És ekkor derült ki a katasztrófa. A kö­rültekintő építkezés mellett sem maradt akkora ka­punak vagy ajtónak nevezett nyilas az épületen, amelyen a kazán befért volna. Falat kellett bontani, ami egymagában még nem lett volna bai, ha a hely­beli sajtó egyik izgága tagja' meg nem szimatolta volna a dolgot. De megszimatolta és kemény cikket irt a városi gazdálkodás ellen. Végződött pedig a cikk a következő lendületes verssel: Keskeny ajtó, széles kazán. Derék gyerek a Buzogány. Egész Komárom nevetett, én azonban el voltam keseredve, mert megbántották atyai barátomat. A versben tulajdonképen nem volt olyasmi, ami miatt biróság előtt lehetett volna felelősségire vonni az epés-iíollu költőt. Buzogány azonban kemény legény volt és elégtételt vett magának. Rettenetesen meg­pofozta az izgága szerkesztőt. Azóta egészen más fogalmaim vannak a sajtószabadságról, de akkor nagyon örültem az elégtétel-vevés eme formájának. A pofozás után pár héttel megmutatták nekem a szerkesztőt. Esküszöm rá, hogy a feje ferdén állott a nyakán. Megengedem, hogy azelö/ít is ferdén állt a feje, de évek során kialakult bennem a legenda, hogy a pofonok billentették meg a különben nem tulságo san értékes fej egyensúlyát Egyszóval Buzogány félrepofozta a szerkesztő fejét, de helyreállította a tekintélyéti, mert most már nem a kazánon, hanem a költőnek eltolódott fején nevettek Komáromban. Ma azonban, amikor nem atyai barátomnak, ha- nem a heves-vérü szerkesztőnek pályáján közele­dem a- negyedszázados jubileum felé, lelkem egész erejével tiltakozom az általam is tisztelt tekintélyek helyreállitásának ilyen módja ellen. Pogány Béla. a gyalogútburkolásnái is, ami szintén a teliok tulajdonos költsége. A kocsiutat a főváros kövezi a maga költségén:, de a- gyalogút rendbehozatala a telektulajdonosra vár. Ha netán a fővárosnak ma jutna eszébe gyalogúinkat burkolni, éppen olyan felzúdulással állna szemben, mint ami-' kor csatornázni akar. Természetesen ez is pénzkér­dés. Lássuk csak magát az anyagot. Béke ideién egy darab járdakö 17 fillérbe került, ma pedig egy darab 22 koronát kóstál. Egy kvadrát-méter terület kikövezéséhez pedig 14 darab kőre van szükség, ami azt jelenti, hogy egy négyszögméter járdabur- ko.láshoz csak (egyedül az anyag 308 koronába ke­rül, amihez még hozzájárul a burkoló munka költ­sége. Nem kell az embereknek se járdakövezés, se csatorna, Budapest e tekintetben tét­lenségre van elitéivé, Különös esetek azonban mégis fordulnak elő: a magán-tevékenység hódit. Vannak helyek és van­nak emberek, akik magáncsatornákat építenek és azt bekapcsolják a főváros csatornahálózatába. Per­sze olyan rosszul épülnek ezek a magáncsatornák, hogy imitt-amott ezek nemcsak veszélyeztetik a közegészséget és tisztaságot, de máris tönkreteszik. Ezek az esetek arra indították a tanácsot, hogy igen szigorú fellépésre határozza el magát. A tanács most késziti elő a szabályrendelet- módosítást, amelynek értelmében ezentúl senki közterületen csatornát nem építhet és ilyenformán a jövőben a tanács senkinek csator­naépítési engedélyt ki nem ad, hanem maga épiti meg a csatornát. Akik ugyanis eddig magáncsatornát építettek, lehetetlen bekapcsolásokat, összekötéseket csinál­tak. így-’ történt például, hogy az Egressy-úton egy W e i n r e b nevű háztulajdonos, aki Üzletszerűen foglalkozott házépi lésekkel, engedély nélkül épített csatornát és azt bekapcsolta a főváros háló-r zatába. A kommunisták azután tönkretették az át, emelő-telepet, itgy hogy most a szenny, piszok és miniden az egészségre ártalmas anyag elárasztja ag Egressy-utat, megfertőzi a levegőt, bűzt fejleszt és WAGNER MAGYAR HANGSZERÁRUHÁZ4 Budapest, JóTsef-körut 15. FiokQz<et: Ráday-utca 18. Képes árjegyzéket ingyen kfiltf A LEGJOBB TERPENTINES •CIPŐI^RÉWŐ

Next

/
Oldalképek
Tartalom