Fővárosi Hírlap, 1921 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1921-03-26 / 13-14. szám
4 Budapest, 1921. március 26. rontja az egészséget. Weinreb ur ellen most eljárás indul és valószínű, hogy igen szigorú büntetésben lesz része. Ilyen állapotokat teremtett a háború Budapesten Szeretlek, ha gyaláznak is te édes. gyönyörű, leszólt, szegény Pestem. Áldott 'benne rossz járdádnak minden köve, aszfaltodnak sok-sok gödre, iitött-kopott házaid hulló vakolata, sétatereid csenevész bokra, az utaidat szegélyező lombtalan fa; pusztulásodnak minden szimbóluma. Te vagjf a háború igazi, legnagyobb vesztese, te, ki pár esztendő alatt viruló szépségű, pompázó leányzóból öreggé, szurtossá vénhedtél, akibe ma minden iöttknent büntetlenül Itörötfeti poros, sáros csizmáját. De ráncaid alul kicsillan még egykori szépségednek nyoma és ha a deresíejii öreg pesti fin holdvilágom estéken szomorú szívvel bolyong a Dunapartom, a régi szépség, az elmúlt ragyogás emlékein merengve: a hatalmas pesti folyó karcsú hidaival, a komor Gellérthegy, a távolból sötétlő budai hegylánc reményt és vigasztalást int feléje. Ami a pesti ember szivének kedves, ami szülővárosunkat egyetlenné teszi a világon, mindaz, ami a szivünkhöz nőtt ebben a kicsiből naggyá lett városban: az megmaradt nekünk, azt el nem veheti sem külső ellenség kapzsisága, sem belső ellenség, a Pestet faló tudatlanság és irigység. Igen, ez a Pest a miénk! Azoké, akik itt születtünk, akik itt játszottunk a pesti sétatér porában, akik itt tanultuk alz abc-t, akik láttuk nőni a semmiből és vele nőttünk édes szüléink városával, akik itt küzdöttük végig az életet, akiknek kedvesei itt por- íadoznak. A mi apáink építették nyílegyenes utcasorait, a mi munkánk, verejtékünk destruálta Pestet világvárossá. Nekünk ez a város anyaföldünk, niá-ba ócsárolják, nekünk ez ra, kedves. Romantikánk ebben a pesti talajban gyökeredzik, hasztalan állítják vele szembe a faluét. A mi szép, nagy, kultúra, műveltség ebben az országban volt és van, a,z mind itt fogant meg ebben a városban! Gyár, vasút, üzlet, színház, iskola, zene, szellemi és gazdasági fellendülés, Budapesten született és mi voltunk azok, a letűnő nemzedék, akik Nia,gy-Magyarországot innen, a fővárosból belekapcsoltuk a müveit világ civilizációjába. Innen indult hóditó útjára negyvennyolc óta minden szép és nemes eszme, és Pest nélkül az ország még ma is Szerbia kulturszinvonalán állana. Mi voltunk a müveit Magyarország úttörői és ha Po- zsonynál a boldog békeidőkben már nem kezdődött a Balkán, úgy ez csakis Pestnek volt érdeme. Amit odakünn, a nagy világban rólunk valaha tudtak, azt Budapest közvetítette és minden jó és szép idebenn, Pestről jött. Nem Balmazújvárosról, vagy Kunszent- mártonról. És ezért föl a fejjel, pesti ember! Szidhatnak, ócsárol hatnak, akik nem érzik édes szülővárosunk varázsát, akik idegen lélekkel tódultak ide, hóditó ellenségként és most ki akarnak verni a házunkból. Lesz ez még másképpen. A létért való küzdelemből mi pestiek fogunk győzelmesen kikerülni, mert mi itt gyökeredziink a pesti talajban, mi vagyunk a szívósak, az erősek. A teli tüdő, az öblös ,száj és öntözött torok gyenge fegyver lesz, amikor tudás és műveltség lépnek a küzdőtérre. Pest a pestieké! És az idegen betolakodók, akik szivük egy dobbanásával sem érzik lazt, hogy mi ez a város nekünk Az elmúlt hetekben a csepeli kikötővel kapcsolatban szenzációs hirek keringtek a csepeli kikötővel kapcsolatban. Az egyik hír úgy szólott, hogy a francia Schneide r-C reuzot cég megbízottja utján tárgyalásokat kezdett az illetékes magyar hatóságokkal „a csepeli rakpartnak hatalmas kikötővé való kiépítése dolgában. A hires ágyugyár először ötszáz millió frankos ajánlatot tett, amiből később — elhúzódván a tárgyalások, — harminc millió frankos ajánlat lett.“ Ugyancsak olvastunk hireket arról, hogy a világhírű berlini Mannesmann cég is érdeklődni kezdett a csepeli kikötő iránt és szintén nagy pénzek befektetését helyezte kilátásba. Mindenekelőtt meg kell állapítani, hogy ezek a hirek lelkiismeretlen pletykáik, vagy helyesebben f é 1- füllel hallott ál-szenzációk. Ezekkel szemben mindenekelőtt meg kell állapítani, hogy nem is a Schneider-Creuzot cégről, hanem a Schneider & Comp, cégiről van szó, amelynek képviselője, Leon H. Daudet főmérnök, tényleg járt pár hét előtt Budapesten és érintkezett is igen sűrűn úgy a hivatalos körökkel, mint ipari cégekkel. Sem a Schneider & Com p., sem Leon H. Daudet, sem M a- nnesma n n é k n e m akar Pa k a z o n- ban pénzt a d mi a csepeli kikötő építésére, hanem ellenkezőleg, a - szóban forgó százmilliókat ők akarták elvinni és igy meg akarták károsítani a magyar ipart, amelynek amugy is óriási küzdelmei folynak a fennmaradásért. Lock Ede fővárosi tanácsnokhoz, az ut- és csatornaépítési ügyosztály kiváló vezetőjéhez fordultunk, aiki a következő becses felvilágosításokat adta a L ö- városi H i r 1 a p munkatársának: — A Schneider & Comp, cég nevében Leon H. Daudet főmérnök1 ur nálam is járt az elmúlt hetekben és tárgyalt a csepeli kikötő dolgában. Szó sem volt azonban arról, hogy ők ajánlottak volttá fel pénzt a kikötő építésére; ellenkezőleg, az árujukat akarták nálunk elhelyezni. Darukat akartak szállítani és a raktárak felépítésére kívántak vállalkozni. Miután e tekintetben nem sikerült megállapodásokat létesíteni. Leon H. Daudet ur elutazott Budapestről azzal az Ígérettel, hogy pár hét múlva vissza fog térni. Nem hallottam ugyan róla, de igen könnyen lehetséges, hogy a híres Mannesmann cég is érdeklődött a csepeli kikötő iránt. Valószínű, hogy a hires Man'nesmann-csöveket, amelyek ennek a gyárnak a specialitásai, akarták felajánlani. Nekünk azonban nem árura, hanem hitelre van szükségünk. Érdekes, hogy Leon li. Danáéi állandóan azt bizonyítgatta, hogy nekünk kicsi lesz a helyi kikötő, amelynek építését megkezdtük, hanem csináljuk meg az országos kikötőt. Óriási tervekkel jött, amelyek az egész Csepel- szigetet magukban foglalnák, természetesen, pestieknek, szét fognak innen széledni, mihelyst a szeretet és a jog diadalmas napja keresztültör az irigység és gyűlölködés fekete felhőin. És akkor a mi hozzád való nagy szeretetünk ismét fel fog támasztani, édes Pestünk. mert akkor még több árut vélt eladni nekünk. Az én véleményem azonban az, hogy harmincnegyven esztendőre elegendő nekünk a helyi kikötő; amely álló vízben épül. Sajnos, ezzel is bajban vagyunk, mert az állam részéről ebben a dologban semmi sem történik. — Hiszen ma még pénzügyi egyezményünk sincsen. Igen helyes lett volna az a megállapodás, amelyet 1918-ban kötöttünk a kereskedelmi minisztériummal és amelynek értelmében az állam segítette volna a fővárost a helyi kikötő, a főváros pedig az államot az országos kikötő felépítésében. Ma az állam épít a mi területünkön, ígéreteket is kaptunk, de nőisünk pontos megegyezésre, pénzügyi egyezményre van szükségünk. Olyan helyzetbe jutottunk a kikötő-épités dolgában, hogy kénytelen leszek ezt az ügyet legközelebb a közgyűlés elé vinni, amely az autonom bizottság felállítását fogja kívánni. Ez a bizottság, amelynek minden kérdésben szabad keze volt és amely lehetővé tette, hogy nem kellett hivataltól hivatalhoz szaladgálni, kitünően bevált, de utóbb mindem ok 'nélkül mégis megszüntették. — Ami azonban a Schneider & Comp.i valamint más külföldi cégek ajánlatait illeti, ezekre kereken kimondom, nincs szükségünk, mert amit ezek a cégek nyújtani tudnak, azt meg tudják csinálni a Schlick-Nicholson, vagy a Danubius is, amelyek kiállják a versenyt Schneiderékkel. A főváros nem lehet olyan hazafiaílan, hogy idegen céghez szaladjon, amikor idehaza is megkap mindent és amikor nekünk is vannak olyan kitűnő mérnökeink, mint a franciáknak. Csak megemlítem még, hogy Daudet urnák olyan propoziciója is volt, amely szerint haszonrészesedésre is hajlandó lett volna szállításokat eszközölni. Erre azonban az volt a feleletem, hogy a csepeli kikötőnek a hasznát mi akarjuk látni, * a jövedelemre, amelyet nyújtani fog, igen nagy szüksége van a fővárosnak. — A főváros ezidő szerint a partfalakat építi, amire vállalkozott. Naiv túlzások azok a megjelent hirek, amelyek arról szólnak, hogy a helyi kikötő még ebben az esztendőben készen lesz. Erről természetesen szó sem lehet. Mi beépítjük a partfalat, azután nem tudjuk', hogy mi lesz, mert ezidő szerint semmi sem történik. Pedig jó lesz sietni, mert ha nem sietünk, a csehek fognak előretörni, akik Pozsonyban és Komáromban terveznek nagyszabású kikötőket. Ezek épülnek is, nálunk viszont az állami huzavona mindent megakadályoz. Hazafias köteles- ség, hogy a kikötő kérdésében végre valahára történjék is valami. Bari Ágost. Mit akart Schneider & Comp, és Mannesmann a csepeli kikötővel? A megcsappant szenzációk — Nem hozni, hanem vinni akartak százmilliókat Fock Ede tanácsnok nyilatkozata A Z EGYETLEN K A R T E L E N K I Y ÜL I T É A Z I N T É Z E TI LLOYD BAYK RÉSZVÉNYTÁRSASÁG V., S A S - U T C A 27. Igazgatóság: Báró Szterényi József ny. ni. kir. keresk. miniszter (elnöki, Goldberg ií rthold nagyiparos (alelnök), Adler Félix az Universum kereskedelmi r.-t. vezérigazgatója, Bartóky ,József v. b. t. t,, Blau Miksa fatermelő, Einhorn Henrik bankár, Friss Zsigmond nagyiparos, Fuchs L. Lajos kir. tun., dr. Klug Emil, Lukács Henrik bankár, Murányi Alfréd földbirtokos, Rubinstein JDimitrijev főkonzul, dr. Sulusinszky Gyula, Schiel Adolf keresk. tan., StemhüU Sámuel a bécsi tőzsdekamara első alelnöke, báró Szúr may Sándor Belétek legmagasabb katnany. m. k. honv. min. Vezérigazgató N a g y B é l a. Ügyvezető igazgató dr. 1 ----------------------------M á n d y I s t v á n. Igazgató dr. I) r éh r I m re. tozás mellett itt helyezhetők el Alaptőke 200.000.000 kor. Tele/ 77-65,114-47.114-48.
