Fővárosi Hírlap, 1921 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1921-02-16 / 8. szám
Tizedik évfolyam Budapest, 1921 február 16-án S. szám. íbnia8gioiimiHanmiiia»iaiiiaiiiamoiin!niia8i»miiDi»p»iaiHauinmnniaina8BiaugaiigHfig»ai»aHisi»saii>c ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 160 K. Félévre 80 K. Egyes számok kaphatók a kiadóhivatalban &<£)<£><£><£><£> VAROS!, POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP FELELŐS SZERKESZTŐ DAC SÓ EMIL Megjelenik minden szerdán. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VI. kér., Sziv-utca 18. sz. Telefon 137—15. szám. A közgyűlés munkája kétségkívül azon az utón van, hogy a komolyabb irány felé terelődjék. Mi nem vártunk csodákat ettől a közgyűléstől, amelynek többségében csak hírmondónak voltak olyanok, akiknek megvolt a régi gyakorlatuk, megvolt a tárgyismeretük. Sajnos, az ellenzék, amely mindezekkel rendelkezett, hosszú idő óta még mindig távol marad a közgyűlési teremtől, bár tagadhatatlanul vannak jelek, amelyek a két oldal között a feszültség meglazulására engednek következtetni. Mindazonáltal a tárgyilagos szemlélőnek el kell ismerni, hogy a szélsőséges elemek kezdenek háttérbe szorulni és a komoly munka hívei lesznek hangosabbak. A csendet még megzavarja egy-egy interpelláció, vagy indítvány, amelyek politizálnak, ahelyett, hogy a főváros nehezen döcögő szekerét próbálnák a simább útra lendíteni. Sajnos, még vözéri helyről is dobnak be politikai természetű, gyújtó anyagot a le nem higgadt hangulatba. Ilyen az a téma is, amely a sajtóról szól és amely újabb oktalan ingerlésre vezet. A Fővárosi Hírlapnak joga van ezt megállapítani, mert a mi múltúnkon nincsen szeplő. A Fővárosi Hírlap nem várta be, amíg a komimul pasái beszüntetik, a lázadás első napján letettük a tollat és vörös kommandóra egyetlen sort sem irtunk le. Sőt tovább megyünk: sem a lap, sem a szerkesztő, sem a munkatársak, sem a kiadóhivatali személyzet egyetlen fillért sem vettek fel a hírhedt Szellemi Termékektől, amit pedig kevés lap mondhat >el magáról. Nem babérkoszorút akarunk ezekből az érdemekből a saját homlokunk köré fonni; csak megállapítjuk, hogy a sajtóról szóló indítvány bennünket nem érint és igy jogosan emeljük fel szavunkat az ellen, hogy a közgyűlés drága idejét nem a múltban való bogará- szásra, hatlem a jövő számára való építésre kell felhasználni. Éppen ebből az okból viszont örömmel üdvözöljük azt az előterjesztést, amely Fayer Sándor bizottsági tag indítványára készült Iparunknak és kereskedelmünknek a világkereskedelembe való bekapcsolódásáról és a tranzitó-forgalom megindításáról, Ezek azok a kérdések, amelyek vérbe és húsba vágnak, ezek azok az alapkövek, amelyeken Budapest újjáépülhet. Reméljük, hog3f a vita, amely e téma körül szárnyait bontogatja, erőteljes, gyümölcsöző és termékeny lesz. Mi csak éppen szembeállítjuk ezt a két törekvést, józan gondolkozással nem lehet eltéveszteni, melyik az a terület, ahol az alkotó munkát meg lehet kezdeni. Budapest romokban hever és a romokból kell újra felépíteni. A romokból kell kiszedni az ép téglákat, a használható gerendákat. Ezek a napok nem arra valók, hogy az építeni akarók politikai izgalmakkal vonassanak el igazi hivatásuktól. Ha a téglák és gerendák között még mindig salak találkozik, a munkáskéz úgyis félre fogja lökni, mert az uj épületben, nem lehet használni. De pazarlás az ép anyagnak az utcára szórása és időpocsékolás a mesterséges izgalmak keltése. Az ilyen munkán nincsen áldás. Budapest lelke sir és jajgat a jobb sorsért, amelyet megérdemel ez a város annyi szenvedés után. Hímek a jobb sorsnak az utjai nyitva állanak, rajtunk áll, hogy elinduljunk rajtuk. Halálos vétek egy pillanatig is késlekedni. A közgyűlés többségében meg kell lennie az akaratnak, hogy igy történjék és hogy ezáltal a város lakosságának háláját vívja ki. Hz a korszak nem lehet a ziillesztés folytatása, nem lehet a nélkülözések, a szenvedések íokozója; ennek a korszaknak jólétet kell fakasztania, feledtetni a keserű múltat, kiirtani a szivekből a keserűséget. A közgyűlésnek nem a korbácsot, hanem a munka fegyvereit kell állandóan a kezében tartania. Kibővítik a Gellért-fürdőt Hatvan uj szállodai szobát építenek — Tiz-tizenkét millióba kerül az építkezés Berczei tanácsnok terve Addig beszéltek a Gellért-fürdő bérbeadásáról, legendás külföldiekről, amig a sok zavaros hir és megbízhatatlan ügynök házalása helyett a Fővárosi Hírlap pozitívumot, okos tervet adhat hírül. A főváros, igen helyesen, nem herdálta el kincseit, mint más megszorult városok, hanem megőrizte azokat, mert amiből az idegen vagyonokat csikarhatna ki, abból a fővárosnak is meg lesz a maga haszna. A fáma szárnyán legtöbbet a Gellért-fürdőt hordozták meg, ami egészen természetes is, mert nincs csodálkozni való azon, ha a Gellért-fürdőben fölhalmozott gazdagságra szemet vetettek a külföldiek. A tanács nem törődött a fámával és arra rendezkedett be, hogy a Gellért- fürdőt megtartja saját kezelésében és annak jövedelmezőségét a lehető mértékig fokozza. Ide kapcsolódnak be azután azok a tervek, amelyekről most akarunk beszámolni. Minden kétségen fölül áll, hogy a Gellért- fürdő világ-intézmény, amely szinte párját ritkítja. És itt nemcsak a fürdő-épület művészi szépségeiről, pazar pompájáról van szó, hanem arról is, hogy a Gellért-fürdőnek szinte páratlan specialitása, a betegek kényelmét nagyszerűen szolgáló ‘tulajdonsága, hogy a gyógyhotel egy fedél alatt van a■ fürdőkkel. Liften és betegkocsikon az összes helyiségek megközelíthetők anélkül, hogy a nagyszerű épületet csak egy pillanatra el kellene hagyni. Ilyen körülmények között egészen természetes, hogy a főváros nem vágyik a fürdőt kezéből kiadni, hacsak tényleg káprázatos ajánlatot nem kap. Mindenesetre be kell azonban rendezkedni, mert nem lehet kétségbevonni, hogy az intézmény tökéletessége és fényes berendezése révén a jövőben is hasznothajtó vállalat lesz. Tény azonban az, hogy a kiképzés nagyszerűsége révén hasznosítható objektumok ma még nincsenek teljességgel kihasználva. Hz az a gondolat, amelyből Berczei .lenő dr. tanácsnok, a városgazdasági ügyosztály kiváló vezetője kiindult. Látta, hogy a pompás csarnokok által elfoglalt területek mellett a hotelszobák száma nem arányos; pedig a centrális igazgatás akkor sem lenne magasabb, ha a szobák száma nagyobb lenne, sőt az üzemköltségek ebben az esetben sokkal jobban oszlanának meg. Hz érvek alapján ma már befejezett dolog, hogy a Gellért- íiirdöt ki lógják bővíteni. De még egy rendkívül fontos érv játszik közre ennél az elhatározásnál és ez az, hogy 1907. óta katasztrofálisan megfogyatkozott a szállodai szabiik száma Budapesten. Akkor, amikor Budapestnek a jövőben nagyrészt a transitó- kereskedelemből, az idegenforgalomból kell megélnie, ez a. jelenség mérhetetlen veszedelmeket rejt. magában. Vess inuk egy pillanTást a szállodai ipar maii helyzetére, ki fog derülni, hogy Budapest eminens érdeke a szállodai szobák szaporítása, aminek érdekében a fővárosnak is minden telhetőt meg kell tennie. 1907 óta a következő szállodáikat használják hivatalok, szövetkezetek, pénzintézetek stb. helyiségeiként: Angol királyné ICO szoba Pénzintézeti Központ Kontinental 150 ,, Orsz. Központi Hifelszöv. Mátyás király 78 „ l Budapest 44 „ f Áruforgalmi István király 66 „ Állam rendőrség Hunnia 56 „ Főkormánybiztosság Orient 80 , Ált. Fogyaszt. Szövetkezet Parlament 89 ., Nemzeti Hitelintézet Nádor 62 „ Államrendőrség Berlin 82 „ Bocskay-Szövetség A következő szállodák megvételéről most tárgyalunk: Meteor 86 szoba Edison 65 „ Ismeretlen okból megszűnt két szálloda: Imperial (kicsi) 29 szoba Mátyás király 25 „ Ez mindössze azt jelenti, hogy Budapesten; 1907 óta a szállodai szobák száma. 1054-gyei lett kevesebb. 1907-ben volt összesen 4505 szállodai szoba, amiből ezek után. 3451 maradt. Hozzá kell azonban venni ehhez, hogy ; katonai beszállásolásokra 605 menekülteknek 175 idegen misszióknak 515 összesen 1091 szoba van igénybe véve. Szóval a Budapestet felkereső vidékiek és külföldiek elhelyezkedésére mindössze 2360 szoba áll rendelkezésre. Óriási, visszaesés ez, amikor a szállodai szobák száma a békeidőhöz viszonyítva szinte a felére apadt. Amikor minden reményünket az átmenő forgalomra, az idegenek látogatására alapítjuk, akkor bizony megfelelő szállodákra is szükség van. Ez is egy érv arra, hogy a Gellért-fürdő szoba- számának1 megnövelése elsőrendű fontosságú. De magának a Gellért-fürdő jövedelmezőségének is fontos feltétele, hogy ott a betegek fel- vevéséneki lehetőségét minél inkább növeljük. Hiszen ma Pöstyén és Trencsén-Teplicz is idegen kézen van, mindazok a betegek, akik eddig ezeket a fürdőket keresték fel, a Gellért-fürdőben fognak helyet keresni. A Gellért-fürdőben tehát hatvan uj szállodai szobát készül 3 főváros építeni. A módja ennek megvan. A kádfürdők traktusán, ahol a vi zgyógyintézet is van, fognak épülni az uj szobák, amelyeknek ablakai a kedves fürdő-udvarra fognak nyílni; Ma a Gellért-
