Fővárosi Hírlap, 1921 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1921-02-16 / 8. szám
2 Budapest, 1921. február 16. fürdőben 174 szoba van, amely az uj építkezéssel 234-re fog emelkedni, amivel természetesen csak a fürdő rentabilitása fog' emelkedni. Az ügyosztály tervei szerint a szobák egyszerűbbek lesznek, mint a már meglevők, és lehetőleg egyszerű eszközökkel fogják azokat megteremteni. Amit csak lehet, a főváros a maga eszközeivel, házilag fog megcsinálni. igy a lépcsők és a liftek máris rnegva-ninak és azokat csak be kell építeni. Maga állítja '6lő a főváros a szükséges salak-beton falakat is, úgy, hogy leginkább csak az ajtókat, ablakokat és a berendezést kell vállalatba adnia. A szobák két emelet-sorban nyernek elhelyezést, úgy, hogy egy-egy emeleten 30—30 szoba épül. Miután sem alapot építeni, sem tetőt emelni nem kell, az egész befektetés csak 10—12 millió koronába kerül. ami a mai viszonyok között éppenséggel nem mondható soknak. Ami pedig a legfontosabb, Bérezel tanácsnok biztosan számit rá, hogy néhány esztendő alatt játszva be lehet hozni az építkezés költségeit, a Gellért-fürdő, amelynek nagyszerűségét mindenki megcsodálja, ismét tökéletesebb és jövedelmezőbb lesz-. Bőjük és sabesz-yójok Pillanatfelvétel a mulíheti közgyűlésről A szerdai közgyűlés a mulatságosabb közgyűlések közé tartozott. Temérdek ötlet, humor, közbeszólás. derültség, zaj, helyeslés, ellentmondás, éljenzés és szűnni nem akaró taps cifrázta az egyes felszólalásokat. A városatya urak igazán kiélvezhették ezt a délutánt, amely — legyünk őszinték — meglehetősen unalmasan kezdődött. Sipöcz Jenő polgár- mester unottan kezdte a szokásos bejelentésiek el- recitálását. A betegeket, a -halottakat, az elöljáró- jelölteket egyforma hangsúllyal ismertette meg a közgyűléssel. Aztán jöttek az interpellációk, meg az indítványok Baranszki Gyula bizottsági tag ur az Alagutban észlelhető és tűrhetetlen állapotok miatt interpellált, Pálíy József bizottsági tag ur a keresztény behozatali társaság ügyében. Dr. Wolff Károly bizottsági tag ur a sajtó ügyében, dr. Conlegner József bizottsági tag ur a szabadkőműves páholyok ügyében terjesztett elő indítványt. Ezután Hilbert Vilmos bizottsági tag ur indítványa következett ,,a fővárosi alkalmazottak vallásfelekezetek szerinti megoszlása bejelentéséről kimutatás alakjában“. Szakmáirdy János bizottsági tag ur... A közgyűlés álmosan hallgatta a monoton bejelentéseket. Csak akkor serkent föl a mélázásból a mélyen tisztelt közgyűlés. amikor felemelkedett bibiti Horváth János és beszélni kezdett; — Tisztelt közgyűlés! Bibiti Horváth egyik legrokonszenvesebb tagja a közgyűlésnek. Kedves, barátkozó, előzékeny. A beszéde kissé papos. Ezúttal megkörnyékeztetésének szomorú, de igaz történetét mondta el a közgyűlésnek.- Elsősorban elmondom azt, hogy mi történt és hogyan történt. — mondta Bibiti öblös hangon, — másodsorban megvilágítani akarom ... — Csak az igazat! — szólt közbe Kazay László. / — Nem vagyok ügyvéd! — vágta vissza kevé- lyen Bibiti és aztán hosszan, mélyen járó hangon és okfejtéssel magyarázta meg. -— mint ő mondta — hogy ki is az a Szönyi-Stem Deztső János, aki nem többel, mint tízezer koronával meg akarta környékezni. Némileg tájékozódva vagyok ily színházi ügyekben — mondta nem minden dicsekvés nélkül. — Mint katolikus pap szerezte ezeket a tapasztalatokat? — szólt közbe a demokraták oldaláról E ó t h y Vilmos, égy jól táplált arcú városatya- Hát részben! — mondta Bibiti rendületlenül. Es azután beszélt; bőszéit tovább a „-sápadt arcú úrról“, ahogy Szőnyit elkeresztelte. Elmondta, hogy nyilván titkos ellenfelei akarták kelepcébe csalni, de hat most majd megtanulják, hogy vele ilyen könnyen nem lehet kibabrálni. Végre is — mert a jóból is megárt a .sok — a városatyák már unni kezdték a hosszú szónoklatot, Az elnök tapintatosan megkérte, hogy fejezze be. Az idegesség nőttöu-nött. — Miért nem dobta ki?! — kíváncsiskodott valaki. ■— Ki kellett volna dobni! — Nem tartozik ide! — kiáltották a türelmetlenebbek. Bibiti Horváth azonban nem az a legény, akit amúgy könnyű szerrel el lehetne hallgattatni,.. Elmondott mindent, elmondta, hogy ő minden fertályban 10.000 leit kap haszonbér fejében és Megemlékezett minden másról, ami a szivén feküdt, inig aztán öt óra előtt két perccel váratlanul befejezte a vesztegetési ügyet. Megtörölte verejtékes homlokát és lemondóan intett a kezével: — Megmondtam nekik, de nem érdemes ezeknek beszélni! ... Még Wolff Károly reflektált Horváth felszólalására. Aztán jöttek a többi ügyek; az állatkerti vendéglő, a kegy ura,Sággal összefüggő kérdések. Az ember azt hitte volna, hogy na most már béke fejsz és rend lesz, mikor az óbudai zsidó temető kérdésénél egyszerre csak kitört a közgyűlési vihar. Villámlott és dörgött. Arról volt szó, hogy az óbudai zsidó temető megtelt. A tanács azt mondta, hogy ki kell bővíteni. Hilbert Vilmos pedig azt mondta, hogy nem szabad kibővíteni a régi temetőt, hanem temetkezzenek a zsidók is az uj temetőbe, amely a villamos megállótól háromnegyed órányira van.. Gyalogoljanak a zsidók is. ne csak a keresztények. Az uralkodó párt nagy lelkesedéssel fogadta a helyes pro- poziciót. Stern József hiába csöndesitette őket. Nem használt. — Merem állítani, hogy nem a kerületbeli kereszténységnek a felfogását képviselik az urak. élt ott élek ebben a kerületben. — Éppen nem! Éppen nem! — kontrázott F ó- t h y Vilmos. — Maga sabesz-gój! — adta vissza a szót Bőim József virágkereskedő. — Te ne beszélj! -— kiáltotta vissza a kedélyes virágkereskedőnek kipirult arccal Fóthy. — A te vezéred volt az, aki . . . A vihar már akkor javában tombolt. Közbeszólások cikkáztak át a hatalmas közgyűlési termen. A lárma egyre hatalmasabb lett. — A te v-e-zéred volt Víz, aki azt mondta, hogy nem kell pap — sivitotta át a hangkaoszon keresztül Fóthy, — Kérdezd meg Wolfítól! .., Sipöcz rázza a csengőt. A vihar azonban csak lassan csitul el. Stern József nehezen ismét szóhoz jut és folytathatja beszédét. Mikor aztán Stern a nagy izgalom közepette mégis befejezhette mondó- káját: Sipöcz polgármester , megkérdezi Fóthyt, hogy mit mondott Wolffra, mert a nagy zajban nem hallotta. Fóthy hosszú beszédbe kezd. — Nem kell szónoklat! -— kiáltja feléje Csilléry. — Tessék kérem megmondani, mit... — szólt közbe Sipöcz. ■— Személyes me,gtámadtatás címen szeretném... — mondjál Fóthy. Erre feneketlen lárma keletkezett.-— Ki támadta meg? — kiáltják, sokan. — Üldözési mánia! — szól közbe valaki. — Egy közbeszólásra vonatkozólag — kezdi Fóthy — hogy dísz-gójnak lettem minősítve... A közbeszólók megint csak elfojtották Fóthy- ban a szót. Az idegesség pillanatról-pillanatra nőtt. Végre is Fóthy dühösen vágta oda a többségnek;-— Köztünk az a különbség uraim, hogy én nyíltan antiszemita vagyok, mig önök magukat csak keresztényeknek vallják... A jobboldal viharos derültséggel és viharos tapssal fogadta Fóthy megnyilatkozását. Most már nem is haragudtak rá; sőt már majdnem szerették. Kiderült, hogy nem is akarta megsérteni Wolffot. Végre is az óbudai zsidó halottak alaposan elvesztették ezt a csatát. A közgyűlés pedig folyt tovább. A referensek referáltak, a városatyák szónokoltak. Ment minden a maga utján Programm szerint, zökkenő nélkül. Közben két elegáns, finom öreg ur tanácstalanul állott a rézi- reliefek kel kivert szárnyas-ajtó előtt. A pipázóba igyekeztek. — Nem érten/ barátom, nem értein? — mondta az egyik. — Mit nem értesz? —* kérdezte a másik. — Nem értem, hogy mi az a '„gój“; mi az a „sabesz-gój“; meg mi az a „dísz-gój“?! — Ez barátom, ez... — kissé, elgondolkozott — ez a közgyűlés uj frazeológiája. Mi kissé öregek vagyunk .hozzá, hogy ezt is tudjuk; de a fiatalság majd megtanít rá. TI/ZZÉMA0J2 0 0» A takarékosság elvét nem elég, ha a pénzügyminiszter hangoztatja naponta néhány beszédben. Nem elég, ha az államtitkári állásokat szüntetik meg XXXXXXXX X X A takarékosság elvének érvényesülnie kell a fővárosnál is, ahol különben aláhúzott pont ez a polgármester programm- jóban is. De legfőbb az, hogy a takarékossági elvet belevigyük az állam, a város minden polgárának a tudatába. Vérünkké kell válnia a spórolásnak, mindnyájunknak éreznie kell, hogy minden korona, amit fölöslegesen dobunk ki, az országot gyengíti. Mi a lzözépitési bizottságnak a Nemzeti Mozgó ügyében hozott döntését is ebből a szempontból tekintjük. Az a rész, amely botrányról beszél, bennünket nem érdekel. Ha történtek volna visszaélések, meg lesz u módja, hogy azok elintéztessenek. A fontos az az álláspont, amelyet Zielinszky Szilárd, a közmunkatanács elnöke képviselt. Nincs egyetlen téglánk se ma, amelyet luxus-épit- kezésre szabadna felhasználni. Elég lakástól amink van, és ha idegen jön a városba, nincs szállodánk a számára, A Nemzeti Mozi nem fontos, akárkik ülnek is az igazgatóságában. A fontos, hogy minden tégla, amit elhelyezünk, szenvedést enyhítsen, vagy kenyeret keressen. A sörgyárosok megint áremelésre szánták el magukat. Mi tudjuk, hogy ilyen alkalmakkor mindig milyen szívfájdalmaik vannak és miután mostoha sorsuk gyakran kényszeríti őket erre a szomorú lépésre, az egész sör kartell szívbajos lett. Most azonban a derék vegyészek segítségére sietnek a sörkart ellnek, amely valószínűleg boldogan veszi tudomásul, hogy nincs szükség, sőt ok sincs az árak újabb emelésére. Bizonyára nagy kö esik le a szívükről, hogy megmenekülnek ettől a súlyos lépéstől. Hát persze, ezernyi gondjuk között ki vehetné rossz néven szegényektől, hogy sör helyett eddig vízzel traktáttak bennünket és csekély 30 százalékkal volt gyengébb a sör, mint amilyennek lenni kellene. Amilyen önzetlen emberek, sietni fognak a jogtalanul bezsebelt milliókat visszaszármaztatni a kárvallottakhoz, a nagyközönséghez. áx iskolák megnyitása, amint látjuk, elhatározott dolog. És most, pont most jut eszébe egyszerre két bizottsági tagnak, hogy indítványt tegyen. Hónapokon keresztül tartott a gyermekeket züllésbe kergető szünet. Ez alatt az idő alatt senkinek sem jutott eszébe valami megváltó gondolat. Most aztán itt az ötlet! Nyissuk meg az iskolákat azonnal és zárjuk be 14 napra az összes színházakat, mozikat, mulatókat. Akkor lesz szén. No persze, ha elveszik a színházaktól és moziktól. Mi magunk is azon az .állásponton vagyunk, hogy az iskola több kultúrát terjeszt, mint a brettli; de. engedelmet kérünk, másfél esztendeje azt is prédikáljuk, hogy ismét jogaiba iktattuk a magántulajdont. Nem gondolja-e a tisztelt bizottsági tag úr, hogy ha ma az én szenemet veszik el, holnap ■esetleg a te kabátodra kerül a sor? Mert ez igy szokott történni. RENAISSANCE JARDIM D'HIVER ÉPÜLETÉBEN NAGYMEZŐ-UTCA 22 24. SZ. éttermei mesnyilnnk február hó 16-ány szerdán WlHiMllFlU'liMW I llllllllPllllllWlfIMYIfflMM
