Fővárosi Hírlap, 1921 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1921-02-02 / 6. szám

Tizedik évfolyam Budapest, 1921 február 2-án 6. szám. fpi»animiinmnigioinniiiflHioiiioiiiPHioiH08iiPiiim»Cii»omognnMainpi!ipinDHgpiiiH8HPiigaiHHiHPiiiE ELŐFIZETÉSI ARAK: Egész évre 160 K. Félévre 80 K. Egyes számok kaphatók a kiadóhivatalban cg) <2> <£> <s> c§) íS> VAROS/, POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP FELELŐS SZERKESZTŐ DAC SÓ EMIL Megjelenik minden szerdán. Szerkesztőség és kiadóhiva- tál: VI. kér., Szív-utca 18. sz. Telefon 137—15. szám. Barátságos levelet kaptak a tanács tagjai, liogy lépjenek be a ke­resztény községi párba. Miután ez a párt ma többségben van a közgyűlésen, a tiszteletre­méltó invitálásról, amilyenhez eddig nem igen lehetett szerencséje a tanács tagjainak, téves fogalmai támadhattak egyeseknek. Az ilyen barátságos invitálások nem teljesítése rendesen nem szokott az udvariassági aktusok közé szá­mítani. Mi sohasem védtiik a városházán eddig uralkodott rezsimeket. Sőt ellenkezőleg: tá­madni szoktuk. Nem állítjuk tehát azt sem, hogy azok nem akarták a tisztviselőket a ma­guk pártcéljaiknak megnyerni. A módszerek megválogatásában azonban mindenesetre óva­tosabbak voltak, még akkor isi. ha tényleg tobo­roztak a tisztviselők között. Mi azonban az uj rezsimtől sok szépet és jót vártunk. Azt hittük, a zászlóra tűzött puritánság elsősorban abban fog megnyilatkozni, hogy a tisztviselőt pártok­tól, politikától, minden efemer hullámtól meg akarják védeni. Fájdalmas csalódással látjuk, hogy nem volt igazunk. Kezdődött a tisztujitásnál. Mi úgy tudtuk, hogy a városházán a kormányzat ekszponense legföllebb a főpolgármester lehet. A polgármes­tertől lefelé mindenki csak adminisztratív hiva­talnok. Valaha abban a naiv hitben éltünk, hogy aki munkás, tehetséges ember, annak a város­házán örökkön biztosított pozíciója van. A tisztujitás mást mutatott. Most meg ráadásul halljuk a barátságos invitáló levél hírét. Bizony mindez igen elszomorítja a budapesti embert. Hiszen, ha a főtisztviselői állások betöltésénél a párthoz-tartozandóság lesz a legfőbb mérték, akkor megeshetik az, hogy komoly értékek he­lyett jó szónokok és jól idomuló emberekből fog állani a tanács, amelynek bizony a pártklubban való szereplésénél sokkal fontosabb, hogy a köz érdekében cselekedjék. Nekünk rettenetes volt az a rendszer, amely, ha nem is követelte meg, de szívesen vette, hogy a tisztviselők úgy választások idején felvonulja­nak a különböző klubbokban, viziteljenek a vá­rosatyáknál. Ez azonban sohasem volt feltétlen kötelesség. Aztán jöttek Czob'el Ernő és társaik, akik hajcsárbottal terelték be a tisztviselőket a szakszervezetbe. Ezeket a dicsőségekét nem szabad megirigyelni. A keresztény községi párt­nak pedig semmi oka sincs meg csak egy-egy barátságos levél elküldésére sem. A pártnak olyan többsége van, amely feltételezi, hogy a tisztviselőknek pártemberekké való átgyúrására semmi szükség sincs. Mi őszintén szólva, olyan levelet vártunk, mely azt mondja, te tisztviselő vagy, dolgozz, nem tűrjük meg, hogy bármely politikai párthoz csatlakozzál. Ez lett volna az a levél, amelynek örömmel tapsolt volna Buda­pest lakossága, amely. — akár hiszik az elfogul­tak. akár nem — nagyon büszke lenne rá, ha egyszer igazán független tisztviselői lennének. Végeredményben pedig mi talán jobban is­merjük a keresztény községi pártot, mint a tulajdon pártvezére. Ez a párt jelentékeny több­ségében nem fogja helyeselni ezt a lépést. Nem akarunk nagy szavakat használni, nem kívá­nunk jóslatokba bocsátkozni, de mégis megálla­píthatjuk,. hogy nem volt célirányos, bölcs cse­lekedet elküldeni ama bizonyos barátságosan invitáló levélkét. A Közmunkatanács, ez a bűbájos fakir, ak' édesdeden szundikál ölvenesztendös babérji in, felirattal fordult az igazságügy miniszterbe-, és szokatlan élénk­séggel házbéremelést követel. Nem akarunk igazságtalanok lenni s bevalljuk, hogy van valami igazsága is a méltóságos múmia- testületnek. Nevezetesen igaz az, hogy a budapesti házak tönkremennek. Persze, sem a háborít alatt, se azóta eszébe se jutott egyetlen háziúrnak se, hogy a házaikat re­noválják, vagy csak a leomló kéményeket is rendbehozzák. Mi már kifejtettük állás­pontunkat, amely abban kulminál, hogy aki ma háziúr akar lenni, az igazán úri passzió; aki háziúr akar tenni, annak meg kelt fizetni a jövendő vagyonának az áfát. És fut összeroskad a ház, akkor annak a háziúrnak a kára, aki töke nélkül akar va­gyonokat zsebrevágni a jövőben. A köz­munkatanács azonban mindenesetre — ezt el kell ismerni — a v nazatj vagyont akarja megvédeni. Ahogyan azonban teszi, az a látszata, mintha a nemzeti vagyon helyett a spekuláló háziurakat venné pártfogásába. Az igazságügyminiszter maga is nagyon jól tudja, hogy az embernek szélcsendben is kapkodnia kell a fejét, nehogy a folyton hulló vakolat ráessen. Nem szükséges ehhez a Közmunkatanács stájgerolási ötlete. A Közúti bonyodalmai kezdenek egeszen csinosan kialakulni. A pör, amely ennek a nehéz pronilémának a mélyén mindenkor ott ka­vargóit, most már élénken előre veti árnyékát, Mert a közútit megváltani, terület- használati szerződését felmondani feltétlenül joga van a fővárosnak. De ezenközben szer­ződésszerűén most azt is követeli a város, hogy a békebeli üzemképességet is állítsa vissza a társaság. A közúti azonban abban a kényelmes helyzetben van, hogy tőlük a ' király által kinevezett kormány vette el a vasutat, és igy ő rá nem lehet csak úgy egyszerűen ráhúzni a szovjet-kommunizá- lást. Neki nem lehet csak úgy; egyszerűen visszaadni a vasúti át, és mintha’ közben másfélszáz milliós deficitet sem gyűjtöttek volna a terhére, mindent meg nem történtté ' tenni. A kemény dióra egyszer már rá csap­tak, de úgy látszik, még sem akar azonnal feltörni. A vasárnapi mnnkaszünet igen szép dolog. Kegyes lélekkel nem is lehet mást parancsolni, hiszen az Úristen hat napon teremté a világot és a hetediken megpihent. Teljes rokonszenvünk kíséri a városi tisztviselőt vasárnap a templomba és édes, megérdemelt pihenőjére. I)e éppen a héten olvastunk csinos anekdotát arról, hogy a polgármester közönséges hétköznapon furcsa tapasztalatokat gyűjtött az egyik elöljáróságon. Nos tehát, igen egyszerű a mi kívánságunk, amely aligha ellenkezik a bibliával, és ez az, hogy a tisztviselők hat napon át alaposan érdemeljék ki a hetedik napi pihenőt. Mert hogy az Úristen hat na­pon át egészen alaposan elvégezte a maga pensumát. Uj szivattyú-telep épül a Dunaparton Megjavítják az útburkolatokat — Megdrágult a bazalt és az aszfalt — Mindent elrabolt a trianoni béke Fock Ede tanácsnok nyilatkozata Budapest sok és mindnyájunk elölt nyitottan álló problémái közül igen kevesen veszik észre azt, hogy egyik legsürgősebben megoldandó kérdés az utak, utcák, úttestek megjavitlás.y valamint a tönkrement parkok felfrissítése. A lerongyolt úttestek példátlan károkat okoznak, a nemzeti vagyont képtelen módon pocsékolják. Ugyanakkor pedig a tönkrement parkok, ligetek Budapest közegészségét fenyegetik szinte be- láthatatlunul nagy veszedelemmel. Minderre igen könnyű azt mondani, hogy tessék rendbehozni az uta­kat s akkor nem sántát meg ai ló, nem törik a kerék, nem lyukad ki az autógumi. De az emberek nem tud­ják. hogy a gyászos trianoni béke még a legszüksé­gesebb és legprimitívebb anyagtól, a kőtől is meg­fosztott bennünket. Nem nehéz kitalálni azt sem, hogy ha tönkrementek a parkjaink és ligeteink és ha ez az állapot káros és veszedelmes a város egészségére, akkor fel kell frissíteni ai növényzetet. A növényze­tek felfrissítéséhez azonban viz kell, a vízvezeték pe­dig ai legkisebb mértékben tudia csak ellátni ma már, legfontosabb életszükségleteinket is. A helyzet meg­lehetősen vigasztalan, amit élénken illusztrál Fock Fde tanácsnoknak, az útépítő és csatornázó ügyosz­tály kiváló „vezetőjének következő nyilatkozata, ame­lyet a Fővárosi Hírlap munkatársa előtt tett: Külföldről hozunk bazaltot. Most k!és.zitjük az ügyosztály új költség­vetéséti, amelyben — magam is elismerem —• riasztó számok foglaltatnak. A kérdés, mit fog szólni majd hozzá a pénzügyi ügyosztály, amelynek igen szigorú kritikát kell gyakorolni a kiadási tételek felett. Sajnos azonban, Buda­pest úttestei annyira tönkrementek, hogy sür­gősen és mindenhol segítem! kell. A helyrehozás azonban mérhetetlen összegeket emészt föl, amit igen könnyű belátni, ha csak egy pillantást vetünk) szükségleteinkre, a munkabérekre és mindenekfelett az anyagárakra.- Legsúlyosabb a helyzet a kővel. A béke­szerződés mindössze a Celldömölki mellett levő sághegyi bányát hagyta meg. Ez ma az egyet­len bazaltbányánk, a többi mind idegen kézen van. Ilyenformán, miután a sághegyi1 bánya ter­melése egymagában nem elegendő, kénytelenek voltunk a megszállott területeken levő kőbá­nyákhoz is fordulni, de ha külföldről kaphatunk utcaburkolásra alkalmas követ, azt is szívesen fogadjuk. Mindenesetre felhívást intéztünk! a sághegyi és badacsonyi bányákhoz, hogy te­gyenek ajánlatot, ugyanakkor azonban érdek­lődtünk a cseh megszállás alatt levő korlát! és ugyancsak cseh kézen levő somoskői-uj falusi Krepuska-féle bányáknál. Gondolunk arra is, hátha ki lehetne használni az osztrák korona alacsony árfolyamát és megpróbáljuk, hogy bécsi és mauthauseni vállalkozókkal tudnánk a szállításra megegyezni. — Szó van arról is, hogy a kormány ked­vezményes vasúti tarifákat engedélyez a szük­séges útburkolási anyagok szállítására. Sajnos, ez az engedmény nevetségesen kicsiny. Ez a ta­rifamérséklés mindössze annyit jelentene, hogy évenkint 200.000 koronát tudnánk megtakaríta­ni, ami az útépítés óriás!) szükségletei mellett bizony, elenyészően kis összeg. Akciónkat azon­ban nem hagyjuk abba és mindent megkísérlünk, hogy a kormánytól komolyabb engedményeket

Next

/
Oldalképek
Tartalom