Fővárosi Hírlap, 1921 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1921-12-14 / 50. szám
I 2 Budapest, 1921. december 14. puhatolüdzasok megindultak, a budapesti nagybankok felé vezet, amelyektől ötszázmilliós kölcsönt fognak majd kérni. Tárgyalások ma még nincsenek, összegszerűen sem fejezte ki még a főváros kívánságait, de dr. Sipöcz Jenő polgármester és Folkusházy Lajos alpolgármester már viziteltek több nagybanknak az igazgatójánál. A Fővárosi Iiirlap értesülése szerint a kölcsönnek nincs is komoly akadálya, mert a bankok nagyon jói tudják, hogy Budapestnek ma is szép vagyona van és a mai rezsim sem tehette annyira tönkre, hogy ötszázmilliót kölcsön ne lehetne neki adni. Az a főváros, amelynek gázmüvei, elek- tromosművei, Gellért-fürdője, Széchenyi-fürdője, Krausz-Mayer- és egyéb telkei és házai vannak, az ki tudja fizetni külföldi adósságait is, még ha mind dollárban van is. A polgármester tényleg már meg is kapta a biztatást egyes bankvezérek részéről, hogy a nagyobb kölcsön folyósítása nem lehetetlen. Amennyiben a kölcsön kérdése végleg aktuális lesz, azt egy bankkonzorcium fogja lebonyolítani. Remélhető, hogy ez újabb lökést fog adni Budapestnek a társadalmi béke utján való haladáshoz. I Margitszigeten nem lesz menykor! Nemzeti ajándék a bérlőknek A legújabb indemnitási törvényjavaslat rendkívül fontos intézkedést tartalmaz, amely megváltoztatja az 1908. évi XLVIII. t.-c. 6-ik szakaszának rendelkezését és kimondja, hogy a Margitszigeten nem lesz növénykert. Az említett törvény azt mondja ki, hogy a Margitsziget területéből 36.000 négyzetöl az Országos növénykert céljaira hasítandó ki. Amikor most a kormány ennek a törvényes intézkedésnek a megváltoztatására készül, erre tényleg vannak komoly okok, de egyben azt is meg lehet állapítani, hogy a bérlő-társaság is nemzeti ajándékban részesül. Az indemnitásról szóló törvényjavaslat 12. §-a ugyanis a következőképpen intézkedik: Az 1908:XLV11I. t.-c. 6. §-áuak az a rendelkezése, mely szerint az országos növénykert a Margitszigeten kijelölendő és a magyar állam- kincstár nevére íelekkönyvezendö 36.000 négyzetöl területen helyezendő el, hatályon kívül helyeztetik azzal, hogy a budapesti kir. magy. Pázmány Péter tudományegyetem növénykertjéül szolgálandó megfelelő területet a fővárosi pénzalap köteles 38.000 négyzetül kiterjedésben ren- d e I k e z é s r e bocsátani. Ennek az Országos növénykert céljaira szolgálandó és a kormány által kijelölendő területnek a tulajdonjogát a magyar államkincstár javára kell telekkönyvikig bekebeleztetni. Az Országos növénykert létesítésének költségeiről az állami pénzügyi helyzet rendezése után fog gondoskodás történni. A törvényhozás ez- irányu intézkedéséig a jelzett célra hitel nem vehető igénybe.. Ez a szakasz mindenekelőtt ad graecas ca- lendas halasztja el a növénykert felállítását. Azonkívül egyszerűen a fővárosi pénzalap nyakába sózza, hogy egy másik 38.000 négyszög- öles területet biztosítson erre a célra, de fen- tartja még azt a jogot is a kormánynak, hogy a kormány jelölje ki a megfelelő területet. Végül pedig egyáltalán nincs megállapítva az, hogy a bérlő-társaság, amelynek szerződésében szó sincs erről a területről, milyen rekompen- zációval tartozik a fővárosi pénzalapnak a megnövekedett bérleti objektum fejében? Mindez olyan kérdés, amelyeket nagyon meg kell fontolni és nagyon kell vigyázni, hogy a fővárosi pénzalap ebben a komplikált ügyben a rövideb- bet ne húzza. A pénzügyminiszternek, amikor ezt az intézkedést törvénybe kívánja iktattatni, mindenesetre vannak tiszteletreméltó argumentumai is. Tudvalévő, hogy a szigetet 1912-ben bérbeadták, ellenben elmaradt mindmáig a 38.000 négyszögöl területnek az államkincstár nevére való bekebelezése. Ez mindenesetre mulasztás, de most kiderül, bogy a kincstár nem is reflektál erre. Közben ugyanis szakértők szálltak ki, akik egyhangúlag megállapították, hogy a Margitsziget nem alkalmas növénykert létesítésére. Ennek tudományosan megállapított oka, hogy a szagét talaja túlságosan nedves és ennélfogva a téli időszakban nagyon hideg. Egyben felhozzák azt is, hogy a sziget az egyetemi oktatás egyéb elhelyezésére való tekintettel túlságosan messze volna. Mindezt méltányolni kell, de némileg erőszakos jellege van annak az intézkedésnek, hogy a kormánynak joga van a fővárosi pénzalap telkei közül más alkalmas területet kijelölni. A másik különös jelenség az a meglepő előzékenység, amellyel a bérlő-társasággal szemben viseltetnek. A bérlők annak tudatában vállalkoztak, hogy ehhez a 38.000 négyszögöl területhez nekik semmi közük nem lesz. Most egyszerre arra virradnak, hogy „a szigetet bérlő részvénytársaság kertészeti berendezkedés nélkül nem tud eleget tenni a szerződésben vállalt kötelezettségének." Nemzeti ajándékot kell tehát nekik adni: ez egészen természetes. Meddő kísérletek a drágaság megfékezésére Beszámoló a multheti közgyűlésről A városházán most ördögűzéssel foglalkoznak — mondta hamiskásan egy maliciózus kereszténypárti városatya — gunyoros célzással azokra a rendkívüli közgyűlésekre, amelyeket a drágaság elriasztására rendeztek szerdán és szombaton a városházán. — Ördögűzéssel foglalkoznak és ráolvasással akarják elijeszteni a drágaságot. Őszintén szólva, nem nagyon hisszük, hogy ezek a rendkívüli közgyűlések és rendkívüli szónoklatok valami nagyon sok kárt tegyenek a drágaságban: mégis örülünk neki, mert igy legalább alkalma nyílott a tisztelt közgyűlésnek és a tekintetes tanácsnak, hogy meghallgasson olyan két okos embert, mint Ere k y Károly és Éber Antal, akik eddig, sajnos, nem igen alkalmatlankodtak a városatya uraknak. Hagyták, hadd szónokoljanak a vezérek és a sakálok. Hiszen a drágaság ellen valószínűleg az ö beszédük sem fog használni, de mégis volt néhány ideájuk, aminek hasznát lehet venni, volt néhány okos gondolatuk, amiből tanulni lehet. Aztán tanulni lehet tőlük tiirelmességet, elnézést a mások hibái iránt. Szóval, a két szónokkal -.-i a hatásból ítélve — mindkét oldal nagyon még volt elégedve. A téma, a drágaság témája — amiről vitáztak — nehéz téma volt. Nehéz téma a drágaság, egyrészt mert nem lehet rajta segiteni. Úgy van vele az ember, mint a száraz köhögéssel. Vagy elmúlik magától, vagy belehal az ember. De másrészt meg azért is nehéz ez a téma, mert nem uj, sőt nagyon régi. A drágaságról már minden kis és nagy ember elmondta a magáét. Mikor városatyává lesz a polgárember, azaz önmagának az atyjává válik: a drágaságon tanul meg szónokolni. A drágaság az a kaszakő. amelyen kiélesiti a nyelvét. Nos, képzelhetik, hogy ilyen előzmények után miként várta- hosszú közbeszólásai révén ismert ama cimíestő- és pénz- beszedő-mester Ereky beszédét. —- Mit mondhat még a drágaságról ez az ember, amit én el ne mondtam volna! —- dünnyögte be fakó bajuszába a cimíestő. Ereky azonban erről a kopott témáról tudott uj dolgokat mondani és amit mondott, azt érdekesen tudta beállítani az érdeklődés fókusába. — Még a tévedései is njak és eredetiek! — mondta mellettem egy kedves öreg ur, akinek a viccei sokkal jobbak szoktak lenni, mint a cigarettái. Ereky beszéde — lehet hogy tévedek, de azért kimondom — Ereky beszéde olyan volt, mintha egy pénzügyminiszter-jelölt prograsmmbeszéde lenne. Természetesen ö is a megromlott koronát okolja a drágaságért. Minden felelősséget rákennek a szegény, rossz útra tért koronára. Ereky adóemeléssel akar segiteni. Megereszteni az adóprés gyeplőszárát, hogy ne legyen pénzszűke, ellenben legyen pénze dögivei mindenkinek, úgy hogy a baukkamatláb leszálljon 6 százalékra. Mikor aztán mindenkinek elegendő pénze van: akkor az adókat felemelni 100 százalékkal és az adóprés/ friss produktumait ismét visszaszippantani az államkasszába. Közben természetesen javítani kell a koronát. Hogy javítsa a szegény ember a koronát: exporttal. Régen is csináltunk exportpolitikát, de rosszul. Kivittiink az országból nyolc milliárd ára lisztet. Ha ezt a lisztet magyar koronáért, még pedig nyolc milliárd ára ni a gyár koronáért adtuk volna el a külföldön, akkor ez a nagy koronavásárlás a zürichi, a berlini, meg a párisi tőzsdén úgy fölverte volna a korona árfolyamát, hogy a korona kurzusa vetekedne a szokollal. De nem magyar koronát vásároltak a lisztért, hanem svájci hotelt, meg francia frankot. No dehát, ami késik:-nem múlik. És ha a kormány még egyszer lisztet exportál, akkor bizonyára fel is fogja verni a magyar korona árfolyamát. Akkor pedig mi történik?! Amint mondánk: a jegykibocsátó intézet megereszti a prést és eláraszt felhígított pénzzel sze- gényt-gazdagot. Az állam fölemeli az adót és visz szaszippantja a pénzt; ez a visszaszippantott pénz azonban akkor már jó pénz lesz, mert az export révén fölverték a kurzusát Zürichben, így Ereky. Mi tagadás, E b e r Antal nem volt túlságosan elragadtatva ettől a tervtől. Éber Antal azonban ravaszabb pénzügyminiszter-jelölt, mint Ereky, mert ő nem árulta el, hogy mi módon akar segiteni a valutái is bajokon. Talán igaza is van, ha titkolódzik. Hogyisne; hogy aztán Kállay Tibor elcslnáija előle. Ellenben néhány kritikai megjegyzéséből amellyel Vájná Ede tanácsnok javaslatait megbol- házta, nagyon kitetszik, hogy ugyancsak érti a mesterségét. így például Vájná tanácsnok azt követeli a kormánytól, hogy a főváros részére állítson be 50.000 darab sertést. Éber ennek a tervnek ellene van. Ellene van pedig azért, mert a kormánytól hiába kérnek ilyen költséges dolgot, a kormány úgy sem teszi meg. Másodszor sokkal helyesebb, ha a főváros most sertés helyett zsirt vesz, mert a zsír most olcsó, ellenben tavasszal, ha majd a hizlalás elkészül, a zsir drága lesz és talán még rá is fizetnének a hizlalás költséges és rizikós mulatságára. A főváros községi takarékpénztárt akar felállítani, hogy ha majd megint pénzre lesz szükségé', ne legyen kénytelen szaladgálni egyik banktól a másikhoz pénzért,' hanem egyszerűen belenyúl a saját községi takarékpénztárának a kasszájába és kiveszi a pénzt. Éber ezt sem ajánlja, mert a községi takarékpénztár mindenkinek adhat kölcsönt, csak éppen a fővárosnak nem,-Ha ugyanis a takarékpénztár betevői megtudják, hogy a főváros mind elhordja azt a pénzt, amit ők behordanak és betesznek, akkor a betevők nem fognak többé betenni. Éber fölhívta a közgyűlés figyelmét arra is, hogy vásároljon marhát is, mert most katasztrofálisan olcsó a marha ára. A marha ugyanis a békebeli árakhoz viszonyítva 40-szeresre drágult, míg ellenben a korona értéke a békebeli érték 141-ed részére csökkent le.' Ezt a konjunktúrát tehát ki kell használni. Vásároljon tehát a főváros zsírt, marhát, korpát és krumplit. — De miből?! — gondolta magában Vájná tanácsos az előadó-asztal mellett.— miből, mikor a bankok nem adnak pénzt?! — és busán lehajtotta a fejét. A Schneider és Társa francia cég építi a csepeli kikötőt A pénzügyminiszter indemnitási javaslata — A főváros gondoskodjék érdekeinek védeB~ sóiéról A budapesti kereskedelmi kikötő dolga uj fázisba jutott. Lapzárlatkor ugyanis nyilvánosságra került Kállay Tibor pénzügyminiszternek a hathónapos indemnitásról szóló törvényjavaslata és ♦annak indokolása. Ez a javaslat sokat árul el abból, amit eddig nem tudtunk és főként megerősíti mindazt az aggodalmunkat, amelynek a Fővárosi Hírlap több alkalommal már kifejezést adott. Nem kell ennek bizonyításához semmi egyéb, csak a javaslat illetékes pontjának és az indokolás idevonatkozó részének szó- szerint való közlése. A kikötő kérdésével a javaslat 11. §-a foglalkozik, amely szószerint való szövegében a következő: Felhatalmaztatik a kormány, hogy a Csepéf- sziget északnyugati részén létesítendő nemzetközi szabad kikötő megépítésére valamely külföldi céggel meg á l l á- podásokat létesíthessen. Felhatalmaztatik továbbá a kormány, hogv a nemzetközi szabad kikötő és a soroksári Diitiai- ágban létesitendő zárt kikötő vasúti és köz-' úti berendezését négy év alatt az évi költségvetésekben való előirányzás mellett legfeljebb 500 m i í- 1 i ó korona, a vagyon váltság terhére elszámolandó, költséggel elkft-i' s z i 11 e s s e. Az említett vasúti és közúti berendezésék