Fővárosi Hírlap, 1921 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1921-12-07 / 49. szám
) bői a szövetségből születhetik csak meg a produktiv gazdasági tevékenység és ebből eredhet a termelő munka megindulása, amely elhárítja Budapest lakosságának feje fölül a ma még megsemmisítéssel fenyegető drágaságot és nyomort. Rassay a politikával fütött skandalumokról Később azután nagyszabású politikai beszédet mondott Rassay Károly volt államtitkár, nemzetgyűlési képviselő is, aki tudvalevőleg Budapest törvényhatósági bizottságának is tagja. Beszéde végén rátért azokra a gondolatokra, amelyeket dr. bel eb y Béla és Sümegi Vilmos pendítettek meg. — Úgy látom, hogy azok a férfiak, akik Budapest vezetésére hivatottak, sötétnek látják a helyzetet. Úgy látják, hogy ma nem érdemes a főváros közgyűlésén komoly munkára vállalkozni, mert a demagógia útját vágja minden ma- gasabbrendü törekvésnek. Un mindazonáltal kijelentem, hogy addig is, amíg ez az áldatlan helyzet megváltozik, kész vagyok együttműködni mindazokkal, akik Budapestet ki tudják és ki fogják emelni mai kétségbeejtő helyzetéből és akik biztosítani hivatottak az ország fővárosában a demokrácia uralmát. Ami ma a városházán van, az minden, csak nem uralom, de legkevésbbé demokrácia. Hogy ennek a mai rendszernek megdöntésében résztvegyek, arra a legteljesebb mértékben hajlandó vagyok és örömmel dolgozom együtt mindazokkal, akik e cél felé törnek. Ma nem veszek még részt a közgyűlés munkájában, mert ott hacsak egyesek szerepelnek, ennek nem sok haszna leheti A helyes utat, amelyen haladni kell, Éber Antal mutatta meg, aki legutóbb mondott nagyszabású beszédeivel kimutatta a mai uralom riasztó hibáit és bűneit. Igaza van tehát Feleky Béla dt\- nak is, aki azt hangoztatta, hogy a városházáról ki kell küszöbölni a politikai kérdéseket is. A politikai kérdésekkel ők csak az éretlen tömegeket fűtik, hogy az tudjon skandalumokat rendezni a közgyűlési teremben csak úgy, mint egyebütt. A tudás és, az ügyszeretet azonban- nem azon az oldalon van, ahol az embereket politikával fiitik és skandalumokra izgatják, hanem ott, ahol az emberek készek a komoly munkára és az alkotó tevékenység felvételéhez szükséges erő és akarat is rendelkezésre áll. Népesedési mozgalom a fővárosban Szaporodnak a születések — Bevándorlás — Kivándorlás — A házasságkötések rekordja A főváros statisztikai hivatala szenzációval kedveskedik. Most közreadott kimutatásában bejelenti, hogy a folyó év első 46 hetében Budapesten a születések s z ál tn a 3702-v el haladta meg a halálozások számat. Nagy dolog ez, ha meggondoljuk, 1915 óta egészen mostanáig Budapesten állandóan többen haltak meg. mint ahány,a-n születtek, pedig normális viszonyok között a születések száma rendesen meghaladta a luiszon- háromezret, inig a halálozások száma jóval alatta maradt ia tizennyolcezernek. A háború kitörésének évében: 1914-ben még ez volt az arány; a következő esztendőtől kezdve azonban egyre kevesebb gyermek születik Budapesten és ijesztően sokasodnak a temetések. 1915-ben még csak 3423-mal több iái halálozások száma, minit a születéseké; 1916-ban már 5910-el; 1917-ben 9739-el és 1918-ban a hadsereg demobilizáció és az első forradalom évében már t ö b b, mint t i z e nőt ezerrel n ő 11 e túl a születések s zámát a halálozások száma. Ha a bevándorló népesség nem pótolta volna a halálozások hatalmas tempóját, akkor Budapest lakosságának jelentékenyen meg kellett volna fogynia. Azonban a bevándorlás egyre erősebb lendületet vett, úgy, hogy — mint a népszámlálás megállapította — a háború kitörése óta kétszázezernél jóval több bevándorló telepedett meg Budapesten. A valóság az, hogy a múlt év utolsó napján a népszámlálók csakugyan 202.342 olyan embert olvastak össze a fővárosban, akik csak 1914 ót'a költöztek Budapestre. Ez azonban nem azt jelenti, mintha a háború alatt csak kétszázezren vándoroltak volna be a fővárosba. A háborús bevándorlás akkor a hái omszázezer főnyit is meghaladta, azonban a bevándorlást nagyarányú kivándorlás ellensúlyozta. Csak 1919-ben, jobban mondva 1919 őszén és 1920 elején százezer főnyinél jóval nagyobb népesség hagyta el Budapestet és a népszámlálók a nagy fluktuáció ellenére , 1920. utolsó napján mégis kétszázezer főnyi olyan budapestit olvasott össze a fővárosban, aki csak 1914-ót'a költözött ide. Legnagyobb volt a bevándorlás az Erzsébetvárosban; a VII. kerületnek ugyanis 36.652 bevándorlója; ä Fe- rézvárosnak 33.893, a Józsefvárosnak 30.543, az I. kerületnek pedig 24.678 bevándorlója volt. Legkevesebb uj bevándorló telepedett meg Ó-Budán és a Belvárosban. A nagy bevándorlás dacára csodálatosképpen a születések száma csak alig emelkedett, úgy hogy a múlt esztendő első 46 hetében minden ezer lakóra csaknem 8 csökkenés esik, mig az idén már megjavult az arány; az idén már nincs csökkenés, hanem szaporodás; az idén már többen születtek, mint ahányán meghaltak. Ezt az érdekes változást a statisztikai hivatal így mutatja ki: A születési többlet 1920- ban 7.6°/og 1921- ben 1.4°/o« Szóval a születések és halálozások mérlege tavaly még deficitet mutat, még pedig ezer lakónkint 7.6 'deficitet, inig az idén már plust mutat a mérleg. íme ez az a „nagy“ eredmény, aminek örülnünk kell, mert -a statisztikai hivatal furcsa számtani képlete i végeredményben azt példázza, hogy valahára vége a háborúnak és ha még nem is tartunk a békebeli állapotoknál, de már a háború utáni állapotoknál tartunk. Képzeljék el. mi történt volna, ha a születések és halálozások aránya néhány esztendeig ugyanaz marad, mint 1918-ban volt, amikor a születések száma hus'zonnégyézerről leszállott 14700-ra, a halálozások száma pedig 17000-ről csaknem harmincezerre emelkedett. 1918-ban, — amint említettük — több, mint tizenötezer főnyire emelkedett az emberdeficit és ha ez az arány csak tiz esztendeig maradt volna így, akkor tiz esztendő alatt 150.000-rel, a mai lakosság hetedrészével csökkent volna a főváros népessége. Szerencsére azonban azok helyett, akik meghaltak, azok helyett, akiket elsöpört az élet. akik kidőltek, akik elvándoroltak innen, azok helyébe jöttek az ui bevándorlók. Elfoglalták a régiek helyét a küzdők sorában és elfoglalták a régiek helyét a régiek lakásában is. 1917 áprilisában 961.451 lakója volt Budapestnek, harminchatezerrel .több, mint m a. 1919 áprilisában a liszthivatal nyilvántartása szerint már 1,088.794 lakója volt Budapestnek; csaknem s z á z h a t v a n n ég y e z e r r e 1 több, mint ez év *a n u ár elsején. .A halálozások nagy tempóját — úgy látszik — épp ez a kivándorlás lassította meg, mert kétségtelen, hogy 1919. óta száz- hatvannégyezer ember vándorolt el innen, sö‘t a kivándorlás, a mi számításunk szerint, még ennél is nagyobb, legalább 240 ezer lehetett, azonban a kivándorlók helyett uj bevándorlók jöttek. Ugyanis mintegy nyolcvanezer „menekült“ telepedett meg 1920- ban Budapesten. ♦ Szóval ez a nagy kivándorlás volt az egyik oka, hogy a halálozások száma jelentékenyen lecsökkent1. A másik ok pedig az volt, hogy a ragadós betegségek, — bár vígan grasszálnak ma is — de nincs annyi halottjuk, mint 1918-ban volt, amikor—csak az influenza négyezer embert pusztított el. A születések emelkedésének viszont a házasságok példátlan fölszaporodása volt az oka. Mikor az olasz front felbomlott: 1918 november elsejétől december 31-ig körülbelül kétezer házasságot kötöttek Budapesten, 1919-ben pedig több, mint 22 ezren vették nyakukba Hymen láncát. Ez példátlan rekord. Erre példa sem azelőtt, sem azóta nem volt. Normális esztendőben 10—11 ezerre rúg Budapesten a házasságkötések száma, viszont 1917-ben ez a szám 6725-re szállott le. Az olasz front felbomlása után azonban, amikor hazaözönlöttek a katonák, a vőlegények és a völe- géuyjelöltek, egyszerre akarták helyre pótolni az elmulasztott boldogságot. Az anyakönyvvezetők alig győzték a sok: uj párt összeadni. Az pedig, hogy' 1921- ben a születések száma szinte napról-nupra emelkedik és hogy most már odáig jutottunk, hogy Budapesten többen születnek, mint ahányan meghalnak: ennek egyesegyediil a sok uj házasság a természetes oka,és magyarázata. NEMZETI R ©V A L ~Q RFEUN VII., Erzsóbet-körut 31. Minden este U.S órakor. Tel.: József 121—68. íhe 4 BLACK DIAMONDS, Amerika leghíresebb kvartettje. SARKAD1 ALADÁR vendégfelléptével: A FŐUR Budapest, 1921. december 7. ® * » Bécsiből otrombán, szörnyűséges barbár módon hang- - zott idáig a nyomor pusztító duhajsága. Az éhes ember megtört és alázatos, ha bűnt követ is el, ha lop is, talán befelé, a lelkében nagyon fájdalmasan érzi azt, hogy le kellett térnie a becsület útjáról. Mert a gyomra úgy parancsolta. De az éhes gyomor nem kegyetlen, az éhes gyomor nem parancsolja a rombolási, nem a szállodák éjjeli-szekrényeit hajigálja ki, hanem kenyér, betevő falat után néz, de nem tekinti, hogy az kié. Tudjak tehát bizonyosan, hogy ami Becsben történt, az tulajdonképpen politika volt, a tőlünk kiebrudalt haragos vörös kísértetnek riasztó megjelenése; a bécsi példát azonban Budapestnek sem szabad tanulságok nélkül, üres szemekkel bámulni. Az éhséggel, a nyomorral vigyázni kell, mert már elég volt belője. Éppen azért cselekedni kell, hogy Budapesten még a rossz szándék, még az alattomos gazság, még a förtelmes törekvések se találjanak gyúlékony anyagra. A ekünk távol kell államink minden veszedelemtől — mindörökké. Az együk fővárosi iskolában . történt meg, hogy a túlbuzgó igazgató kitiltotta a szülőket az iskola-épületből. Abból indult ki, hogy a szülök sokszor elbeszélgetnek a tanítókkal, tanítónőkkel, múlik az idő és nem kezdődik az óra, nem tanulnak a gyermekek. Ez a tiszteletreméltó lánckövetkeztetés hozta meg azután a furcsa tilalmat, amely bizony rosszul esik sok embernek és egészen uj bajokat, veszedelmeket hoz, amikre a buzgó igazgató talán nem is gondolt. Mert hát én, mint szülő, ne találhassak módot arra, hogy a gyermekem oktató jóival szót váltsak: ez talán mégis csak lehetetten és nincs a világon olyan kerge Pestalozzi, aki igy gondolkodnék. Elismerjük a tiszteletreméltó szándékot és éppen ezért nem is nevezzük meg az iskolát', csak annyit árulunk el, hogy az igazgató uj ember és egy régi, kipróbált igaz- ^ gatónak a helyébe ült bele. Hiszen majd beletanul a dolgába és rövidesen valószínűleg életrevalóbb ötletei is lesznek, de egyelőre kérni kell, hogy ne menjen ilyen galopban az újítások terén és vonja vissza a rendelkezést, amely szerint: szülőknek és kutyáknak az iskolaépületbe lépni tilos. Meri ezt talán mégse lehet. * Panasz van a mélyen tiszteli közönségre, amely nem tartja be az úgynevezett „korlátozó rendszabályok"-at. Ahányszor csak a. viz-igaz- gató, gáz-igazgató, vagy villany-igazgató megszólal, ez a panasz sohasem marad ki nagybecsű fejtegetéseikből. És ha ók mondják, egészen bizonyos, hogy igazuk is van. Nem is akarjuk megvédem a közönséget, amely tényleg, ahol csak szerét ejtheti, átlépi a tilalmakat, mert biztosítani szereti békebeli kényelmét. De ha az urak meggondolják, hogy már ennek a közönségnek is éppen elegendő volt a korlátozó rendszabályokból, akkor be fogják látni, hogy ezen az oldaton is van egy kis igazság. 1914 óta más sincs, csak korlátozás és ezek a korlátozások mindig kellemetlenek{ nem csoda tehát, hogy a közönség, amely talán a sok összevissza való intézkedésben ma már nem is tudja, mit szabad és mit nem, átlépi az olyan korlátozásokat, amelyeket észrevétlenül léphet üt. Lassan egy évtizede lesz a korlátozásokkal való nagy küz- ködésnek, biztatni, animálni lehet a közönséget még ma is, de bocsánatot kérünk, mi csodálkozni nem tudunk, ha néhanapján tilosba téved.
