Fővárosi Hírlap, 1921 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1921-12-07 / 49. szám

3 Budapest, 1921. december 7. Zilahi-Kiss áthelyez .Akit a kommunisták elfogtak és akit a kurzus degradál — Az ellenforradalmár büntetése Minek mondjuk rneg a nevét? Elés az hozzá, hogy ő is kapott egy cédulát, amelyet hivata­los írásnak nehéz nevezni. Szólott pedig ekkép­PC* B u d a p e s t Sz lé k e s f ő v á ros T a n á c s a. Közoktatási ügyosztály. I>r. X. Y. felsőkereskedelmi iskolai tanár urnák Budapest, s t b. Értesítem, hogy a . . . . utcai polgári­iskolához áthelyezem. Felhívom, hogy az iskola igazgatójánál szolgálattételre haladéktalanul je­lentkezzék. Budapest, 1921. aug. 19. Or. Z i I a h i-K i s s Jen ö s. k. Kiadmány hiteléül: tanácsnok. Olvashatatla n a k. (P. H) tan. fogalmazó. A kereskedelmi iskolai tanár természetesen nem hagyta ennyiben a dolgot és ezt a cédulát megfellebbezte a vallás- és közoktatásügyi mi­niszterhez. A fellebbezést, amelyből minden ki­derül, dr. Kollmann Dezső ügyvéd adta be. El­mondja, hogy a tanács a tanári és tanítói sze­mélyzetet az 1872. XXXVI. t.-c. 110. §-a értel­mében élethossziglan választja. A tanár, akiről itt szó van, hivatali esküjét is letette. Az ö át- , helyezését, vagy lefokozását a fegyelmi szabá­lyok még büntetésképpen sem engedik meg, élet­fogytiglan a kereskedelmi iskolai tanári hatás­kört van jogosítva és kötelezve betölteni. Amikor a tanár a tanügyi ügyosztályban el­járt és érdeklődött áthelyezésének oka iránt, azt a választ kapta: — Fölösleges a kereskedelmi iskolánál egy történelem-tanári állás. — Hogy lehetek én —- felelte a tanár — fölösleges addig, amig a kertész-utcai felső ke­reskedelmiben egy elemi iskolai rendes tanító és egy ideiglenes felső kereskedelmi iskolai ta­nár, a vas-utcai felső kereskedelmiben pedig egy polgári iskolai rendes tanár látják el a tör­ténelmi tanszéket? — .42-7 a tanács van hivatva eldönteni — ez volt a felelet. Amikor azután a tanár érdeklődni kezdett a jogi alap irtán, felolvastak neki a Fővárosi Köz­löny-bői egy pályázati hirdetményt, amelyben ezek is benne vannak: „Határozottan kiköti a tanács, hogy akiket egy alkalommal valamely íő- reáliskolai, felső kereskedelmi iskolai, felső le­ányiskolái és gimnáziumi, vagy polgári iskolai tanszékre megválaszt, azok a szükséghez képest mindazokat a tárgyakat, amelyekre képesítésük van, kötelesek a főváros bármely iskoláidban tanítani.“ Természetesen a tanár tisztában volt azzal, hogy a bármely iskola csak bármely felső kereskedelmi iskolát jelenthet, annál is in­kább, mert ö a főváros történetében az első ta­nár, akivel ezt megkísérlik. A sérelem — ezt hangoztatni kell — egyáltalán nem anyagi, mert dr. X. Y/ tanárnak a régi fizetése megmaradt, de annál súlyosabban érinti erkölcsiekben. Érte pedig ez a súlyos erkölcsi séreleiil akkor, ami­kor a legkevésbbé sem szolgált rá. Ugyanaz az eset lenne az, ha a tanács dr. Zilahi Kiss Jenő tanácsnok urat fizetésének érintetlen meghagyá­sával beosztaná a katonai ügyosztályba fogal­mazónak. Végre is a tanácsnok és a fogalmazó minősítése és képesitése teljesen azonos. Sőt a hasonlat csak akkor nem sántítana, ha Zilahi Kisst írodatisztnek tennék meg, amely állás ala­csonyabb képesítést igényel, mim a tanácsnoki. Azt mondhatná azonban valaki, hogy a ta­nár ur ma vogelfrei: hiszen kommunista volt. Hát nem. Keni volt kommunista. 1919 május 10-ikétől kezdve, amikor vagy negyven ember . jelenlétében a Margit-szigeten letartóztatták a vörös-örök és Jancsik Ferenc elé hurcolták kémkedés címén, az iskolából szabadságolták. „Az igazoló eljárás során — mint a föllebbezés mondja — a keresztény kollégák részéről hang­súlyozták, hogy a történelmi materializmus el­len és a legnagyobb nemzeti érzéssel tanítottam és május 1-én a tantestületben a kommün ellen beszéltem. A magyar kultúra fejlesztésében vég­zett lelkiismeretes munkálkodásom után nagyon fáj ez a pellengérre állítás, amely egyedül, a törvényellenes iclehezeti türelmetlenségben lel­heti magyarázatát.“ Elsírtam ezekben a sorokban egy zsidó val­lási! tanárnak a keserű panaszát. Nem csapták el. Nem vették el a kenyerét. Sőt nem is vettek el sokat a kenyeréből. Nem tudták vele meg­tenni, mert ellenforradalmár volt a kommun alatt. Küzdött még a történelmi materializmus ellen is. De degradálták, de megszégyenítették, mert zsidó. El kell hinnem, hogy a kormány igen komolyan veszi a törvények tiszteletét. A magyar törvények között pedig, mint az őszinte liberalizmus becsületes megnyilatkozása szere­pel az 1895. XLI1. t.-c., amely törvényesen be­vett vallásnak nyilvánítja a zsidó vallást. Mind­addig, amig ezt a nemes törvényt egy tébolyo­don reakció meg nem változtatja, ez ellen a törvény ellen véteni még a főváros tanácsának sincs joga. Sok szomorú eset közül egy igen szomorút mondtam el ezekben a sorokban és kérve nézek fel azokra az emberekre, akikben még ma is beteg lélek öklelőzik, gyógyuljanak meg, legyenek ismét emberséges emberek. Pogány Béla. <n iTWir» '»««Mi» ■»«■ «iimw. m» nrr—m ­Kis tormás: Pirin 8 für A főváros éleimiEzerüzenaének tízéves jubi­leuma — Egy kis emlékezés a régi jó időkre Tíz esztendő nagy idő a rendes körülmények kö­zött is, hát még ha az embernek módjában van szegény kis életét t ö r t é n e 1 m i i d ő k- ben lemorzsolni. Nincs ma Magyarországon ember vagy intézmény, ©ki, vagy amely meg ne érdemelne, hogy az utolsó tiz esztendőt duplán ne számítsák neki. Jog szerint tehát a főváros élelmiszerüzemének is legalább negyedszázados jubileumát kellett volna megütnie most, amikor a városatyák számára a hé­ten a tízéves jubileumi lunchöt feltálalta'. Az ünnep­lés azonban legelső sorban Reich Samut, az üzem kiváló igazgatóját illeti. Erről a férfiúról igazán nem kell sokat beszélni, kiáltotta a tiz. esztendő minden pergőtüzét és kiállotta a kurzus rettenthetetlen el­lenőrzését is. Amig egyebütt „fajvédelmi szempont­ból“ raikásszámra szórták ki az utcára az alkalma­zottakat, addig ma Reich Samut ünnepük megértő szeretettel. Vájjon miért? Igen egyszerű a dolog. Mert Folkusházy megmagyarázta a faj tisztítás leg­lelkesebb bajnokainak, hogy ha ezt az embert is ki- numerusklauzusozzák a városházáról, akkor össze­omlik az üzem, amely ma milliárdnyi értéket kép­visel és amelyet 1911 december 2-ikán 500.000 ko­rona befektetéssel indítottak meg. Reich Samu akkor még Antwerpenben volt, onnan jött hire, hogy milyen kiváló kereskedő és on­nan hivták haza >az .üzem élére, amelyet először bü­rokratákkal akartak kormányozni, de persze nem sikerült. Bizony—akkor még jó ■ idők voltak, azok a bizonyos „régi jó idők“, amelyek után epekedve te­kintünk és ©melyekben még nyolc fillér volt egy pár finom „kistormás“ a városi bódékban. A jubileum al­kalmából kedves lesz visszaemlékezni ezekre az időkre. És ha valami jót kívánunk J^eicii Samunak, az élelmiszerüzemnek és önmagunknak, akkor ez az, hogy mielőbb megint olyan árjegyzéket olvashas­sunk, mint amilyet 1913 december végén bocsátott közre. íme: i Hús és kolbászának (Nyomaték nélkül) i Mérték­egység Ár fillérben Juhhus 1 kg. 88 Hízott Drücomb és gerinc 104 Máj, lép,, vese, tüdő és szív 48 Juhfej nyelvvel és velővel 1 drb 20 Községi kolbász pározva 1 kg­180 Párizsi-kolbász ,, 200 Koszorú-kolbász ,, 200 Nyári szalámi ,, 200 Debreceni kolbász ,, 210 Vadászkolbász ,, 240 Disznósajt ,, 160 Véres kolbász­120' Kis tormás • 1 pár 8 Nagy tormás ,, 18 Kis vöröskolbász (szafaládé) 1 drb 8 Nagy vöröskolbász (szafaládé) 18 Akkor még 22 darab tojás volt 2 korona. A csirke kilója 2.60. a libáé 1.80, a vajé 3.60, az igazi liptóié 1.60 és 32 fillér a finom fehér kenyéré. Mit sírjuk el, hogy 3 korona 80 fillérért akkor még a leg­pompásabb özgerincet lehetett a városi üzemben kapni? Bár ismét igy lenne, inkább elengednénk, ami ma talán dicsőség, hogy ebben a tizedik esztendő­ben az élelmiszerüzem október végéig 422 milliót árult a maga ötven elárusító-helyén. Éz nem is fe­jezi ki tulajdonképpen 'azt a hatalmas haladást, amit az élelmiszerüzem tényleg fel tud mutatni. Ezt nem a koronákban, hanem a kilókban kifejezett árufor­galom tünteti ki tisztán. Már pedig az első üzleti év (1911 dec. 2-töl 1913 műre. 31-ig) áruforgalma a kö­vetkező volt: drb kg­Juh. 16.976 272.760 Bárány 8.876 77.915 Nyúl 32.020 Kolbászáruk 838.588 Tojás C.949S01 Baromfi 51.917 Vaj 87.943 Tehéntúró 40.237 Liptói túró 29.231 Sajtfélék 3.775 Községi kenyér 1.081.230 A darabszámban vett árukat is kilogrammra szá­mítva át, ennek az első esztendőnek a forgalma mintegy 2,800.000 kilogrammot tett ki: amivel szem­ben 1920-ban 12,000.000 kilogramm, 1921-ben pedig október 31-ig 11,000.000 kilogramm portékát ad­tak el. A 300.000 koronás befektetésből pedig máig legalább egymilliárd értékű raktárai vannak az élel­miszerüzemnek. Ezek azok a jubileumi számok, ame­lyekhez — azt hisszük — nincsen szükség fejlcngős jelzőkre . . . Csalás hamis százórásokkal A rendőrség keresi a hamisítókat Csak alig néhány hét múlt cl azóta, hogy a rendőrség az Almássy-tér 3. szám alatt egy dollár- hamisitó-társaságot leplezett le, egy olyan társasá­got, amely huszdollárosok gyártására rendezkedett be, s mikor a rendőrség rájuk akadt, már éppen az első példányokat helyezték cl kisebb budapesti ban­koknál és- a tőzsde előtt. A hamisdollárok felkutatá­sával és a hamisítók letartóztatásával már azt hitte a rendőrség, hogy egy időre csend következik itt Budapesten a hamisított külföldi pénzek forgalomba- hozásában, azonban már néhány nappal később hire terjedt, hogy hamisított dinárok, leiek és szokolok vannak forgalomban a tőzsde környékén. Kisebb címletekről volt csak szó -és a rendőrség néhány be­szolgáltatott hamisítványon kívül egyéb eredményi nem is tudott felmutatni a hamis külföldi bankjegyek forgalombahozásánál. Legújabban azonban már olyan komolyabb pénzhamisitási feljelentés érkezett a rendőrséghez, amely minden körülmények között erélyesebb rendőri akciót kíván, mert könnyen meg­történhetik, hogy ha a tettest idejében kézrekeriteni nem sikerül, száz és száz embert károsítanak meg itt Budapesten és a tőzsdét egy nagyobb címletű külföldi'hamis bankjeggyel elárasztják. Hétfőn, déli félegy órakor megjelent ugyanis a rendőrségen Pick Sámuel tőzsdebizományos és dr. Czibor Ferenc detektivíőíeliigyelőnél feljelentést tett ismeretlen tettes ellen, mert valódi helyett ha­mis százlirás bankjegyeket adott el neki. Feljelenté­séhez mindjárt csatolt is két darab hamisított száz­lirás bankjegyet, amelyek oly brilliáns hamisítvá­nyok, hogy csak hozzáértő emberek képesek a va­lódi százórástól megkülönböztetni. Színezésükben mindössze annyi az eltérés a hamisított bankjegyek és a százlirás között, hogy a hamisított pénznek va­lamivel világosabb a tónusa, azonban a rajz és tel­jes klissirozás kitünően sikerült a hamisítványokon. Legjellegzetesebb ismertetöjele a hamis százlirásnak, hogy papirosa sokkal durvább íogásu, valamint az, hogy a felírás szövegében egy ügyetlen sajtóhiba van. A rendőrségen a tözsdebizományos elmondotta- hogy több mint ezer lírát hozott százas címletekben egy fiatalember beváltásra. Ö elfogadta a pénzt és csak akkor jött rá, hogy hamisítás áldozata, amikor egyik nagyobb bankban tovább akarta adni a száz- lirásokaí és itt felfedezték, hogy hamisítvány. A rendőrségen részletes személyleirást adott arról a fiatalemberről, aki a hamis s-zázlirásokat nála elhe­lyezte, de a rendőrség eddigi nyomozásánál még eredmény nincs. Nem sokkal-azután, hogy Pick Sámuel megtette feljelentését a hamis százlirások ügyében, két uiabb

Next

/
Oldalképek
Tartalom