Fővárosi Hírlap, 1921 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1921-12-07 / 49. szám
Tizedik évfolyam Budapest, 1921. december 7-ér. 49. szám. EtlPHB^iTisiiiaiimtjiai»^3iíqmainoma»so»»s?gingsia»BaBi3ayiKni^isiaii8gBi8aii!iH38S!a9aiOiiiayaa5BBamg ELŐFIZETÉSI Arak: Egész VÁROSI, POLITIK ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP évre 240 K. Félévre 120 K. Egyes számok kaphatók a kiadóhivatalban <jdeelelőS SZERKESZTŐ DACSÓ EMIL Megjelenik minden szerdán. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VI. kér., Sziv-utca 18. sz. Telefon 137—15. szám. Egy közbeszólás hangzott el a közélelmezési bizottság ama döntő fontosságú ülésén, amelynek hivatása volt a főváros nagyarányú akcióját előkésziteni Budapest közélelmezésének piegjavitására és a drágaság letörésére. Miután ezen az ülésen ellenzéki városatya nem volt jelen, a közbeszólás a rezsim valamelyik oszlopától eredt. És ez az, amit mi fontosnak tartunk. A .szónok ugyanis az iránt érdeklődött, hogy mi történt a szeptember elején elfogadott drágaság-ellenes intézkedésekkel? Erre a kérdésre felelt meg a közbeszólás: Kiplakatirózták őket. Ezt az ötletet, amely fé-^' lelmetesen fedi a valóságot, elmondta már a Fővárosi Hírlap hasábjain dr. Feléki Béla, aki mindenesetre örömmel veszi tudomásul, hogy gondolatait, sőt ténymegállapításait a túlsó oldal is forrásnak tekinti. Hiszen ha az ékes plakáton kívül, amelyet a párt irt alá és a főváros nyomtatott ki, más is történt volna, akkor most nem kellene újabb nagyarányú tanácskozásokat folytatni, nem kellene minden gusztusuk ellenére az ellenzékét együttes munkára invitálni, sőt, ha a plakáton kivül egyéb is történt volna, akkor talán ma egyáltalán nem lenne drágaság. cára is szidni fogják. És hiába kutatja meglehetős objektív szemmel Ereky Károly, hogy kinél rekedt meg a gabona, a fontos az, a baj az, hogy ez a gabonamegrekedés nem a főváros magtáraiban történt. Sajnos, hiába kívánja még 150.000 embernek az ellátatlanok közé való felvételét, mikor a Közélelmezési Tanács már lecsapta a sorompót. Ezt is előbb kellett volna cselekedni, korábban kellett volna a fővárosnak a sarkára állani. De akkor még dérogált a kereskedelmi alkalmazottakat és magántisztviselőket pártfogásukba venni — lévén ezekben a szakmákban jelentős számú zsidó. De késeinek tartjuk Ere- kynek azt a jószándéku tanácsát, hogy a fővá- -icvs ötszázmilliós élelmezési kölcsönt vegyen fel a jegykibocsátó banktól. Eltekintve attól az érdekes kérdéstől, hogy mit fog az ötlethez a jegykibocsátó bank szólani, meg kell állapítani, hogy ma momentán legfeljebb zsirt vásárolhatna a főváros. A kenyérkérdést már elpasszoltuk', mert kétezernemtudomhányszáz koronás búzát mindenki tud vásárolni, ahhoz nem keli se Folkusházy, se Ereky, se főváros, se a községi keresztény párt. Megkéstünk bizony jócskán és ha Budapest polgársága nem lenne ma olyan letargikus, a sok szenvedés és izgalom után olyan szenvedélyek nélkül való, alighanem számon kérné a mulasztásokat azoktól, akiket illet. Ami azonban késik, az nem múlik. Ha ma kedvetlen is Budapest polgársága, majd meg fog jönni á kedve akkor, amikor alkalma nyílik majd kicserélni azokat, akik most gondoskodni lettek volna hivatottak róla. Olyan jókedvvel, olyan vidáman és fájdalom nélkül fogjuk kicserélni a plakati- rozókat cselekvőkkel, a harsogva szavainkat csendben dolgozókkal, hogy a tekintetes tanácsnak, amely jó példával jár elől a közgyűlésnek, megborsódzik a háta majd a mi jókedvünktől. Az ötszázmilliós élelmezési kölcsönből talán kifutja majd az útilapura szükséges összeg is. Mert a különböző nagyságú, de egyforma minőségű utilapu-szükségletet már megrendelte Budapest polgársága. Kassai? Károly és EFegeky iéia a poiitlkának a kr"zg^y Sési t©r@rw&éS való ssámösefcéséí követelik & városháza ellewzék tömörülése — gimara^hafiatlan a közgyűlés munkaképtelensége és csődje — Fflarc a demokrácia uralmáért Egy magán-háztartás, egy családfentartó szegény ördög, ma jogosan vigasztalhatja önmagát azzal, ami tényleg meg is áll, hogy tulajdonképpen nincs is drágaság, csupán a 2.85-ös korona hullott alá jóval az egy centimes alá. Ezzel vigasztalhatja magát a magánember, de nem a főváros, amely elfelejtett a számunkra 600 koronás búzát vásárolni, föladván a háborúban kiválóan bevált Folkusházy-féle pesszimista politikát, amely mindig a fekete oldalát nézte a dolgoknak. A háborús Folkusházy mindig abból a feltevésből indult ki, hogy még nehezebb idők is következhetnek, lesz még nagyobb drágaság is, lesz még kevesebb ennivaló, lesz még úgy is, hogy egyáltalán nem lesz. Ez volt a hires háborús politikája Folkusházy Lajosnak, amiért szidták is eleget, de amely pompásan igazolta őt. Vájjon miért más a kurzus Folkusházyja? Annyira ideálisnak tartja már a helyzetet, a megélhetési viszonyokat, hogy feladta hires pesszimista politikáját? Pedig igazán nem akarunk túlozni, amikor azt mondjuk, hogy a megélhetés soha 1914 óta olyan kritikus, olyan problematikus nem volt, mint ma. Volt már sokkal, de sokkal kevesebb kenyerünk, zsírunk, husiink és mindenünk; azt a keveset azonban meg tudtuk vásárolni, ki tudtuk fizetni. Ma pedig élelmiszerrel árasztanak el bennünket, de csak tízezer ember van Budapesten, aki meg tudja közelíteni azt az életmódot, amelyet béke idején folytatott. A többi? Istenem, a többinek nagyon jól esett volna, ha a híressé vált plakát csak némiképpen váltotta volna be azokat az ígéreteket, amelyeknek kinyomtatásában nem voltak az urak smueigok. Csak ma tudunk igazán örülni annak, hogy ezeket a nagyhangú, a semmiségbe veszett ígéreteket nem Budapest székes- fővárosa, nem annak törvényhatósági bizottsága, hanem csak egy múlandó párt tette. Csekély vigasztalás ez akkor, amikor a nyakunkon a veszedelem. Csekély vigasztalás az a józan hang is, amelyet Horváth Károly pendített meg a közélelmezési bizottságban. Hiába állapítja meg, hogy „ha a bankokat tovább is szidni fogják, úgy rájuk nem lehet számítani.“ Igenis, ez okos és tisztalátásu megállapítás dabülo lelkesedés is, amely Rassay es releky tel- szólalása után a vacsora közönségében kitört. A közgyűlés csődje Dr. Feleky Béla beszédében többek között ezeket mondta: — Ahányszor a városházán fontos dolgokat kell elintézni, ahányszor* olyan kérdések merülnek fel, amelyekért a felelősség súlya nehezedik azokra, akik intézkedni hivatottak, a túloldal vezére mindig azt szokta mondani, hogy nem szabad a kérdésből politikát csinálni. Ezzel szemben az én véleményem az, hogy városi kérdésekből egyáltalán sohasem szabad politikát csinálni. A város a politizálásra nem is hivatott, a főváros törvényhatósági bizottságának elég dolgot ad, ha a város gazdasági haladásának kérdésével és a lakosság legfontosabb érdekeivel törődik. Rendkívül fontosnak tartom azonban azt, hogy a liberális elemek együtt működjenek a közgyűlésen és egységes fellépéssel igyekezzenek sikereket elérni, nemes gondolataiknak érvényesülést biztosítani. Fájdalom azonban, a főváros közgyűlése ma nem ■alkalmas arra, hogy ott komoly tárgyalásokat lehessen folytatni, mert a túlsó oldalról az első pillanattól kezdve elmérgesitették a helyzetet, legelső sorban talán az által, hogy az ellenzéket teljesen kizárták a bizottsági inunkéiból. Ezeknek a bizottságoknak a munkája pedig rendkívüli fontosságú, mert a közgyűlés elé kerülő kérdéseket itt készítik elő és ha a közgyűlés elé kellően elő nem készített kérdések kerülnek, akkor ez a közgyűlésnek elmaradhatatlan munkaképtelenségét és csődjét fogja meghozni. Rendkívüli örömmel üdvözlöm azt a tiszteletreméltó együttműködést, őszinte összetartást, meleg jóviszonyt, amelyben a polgárság és munkásság képviselőit látom. Biztosítéka ez annak a reménynek, hogy ebből a szövetségből fog kivirágozni Budapest jobb jövendője is. EbA Fővárosi Hírlap legutóbbi számában hirt adtunk arról a szándékról, hogy a bizottsági tagok ama csoportja, amely Báirczy István mögött áll, szintén hajlandó megkezdeni a közgyűlési teremben a munkát és megérdemelt, szakszerű kritikában részesíteni a rezsimet, amely ma még úgy viselkedik, mintha kezében tartaná a hatalmat és igazgatná a várost. Most újabb, a városházi ellenzék mozgalmában nevezetes eseményről számolhatunk be és ez az, hogy dr. Rassay Károly, ez a rendkívüli tehetségű politikus, a demokráciának ez a lelkes harcosa, szintén késznek nyilatkozott résztvenni a munkában, amely a mai rendszer megbuktatását tiizte ki céljául. Szombaton este a Terézvárosi Polgári Körben politikai vacsora volt, amelyen a többek között résztvettek: Bárczy István, Ugrón Gábor, Giesswein Sándor, Rassay Károly, Éber Antal, Méhely Kálmán, Feleky Béla, fírózdy Győző és mások. Politikai tartalmú beszédek mellett Sümegi Vilmos pohárköszöntőjében szőnyegre vetette a kommunális kérdéseket is és éles kritikában részesítette a városházi állapotokat, köszöntvén Éber Antalt, aki legutóbb izekre szedte a főváros kétségbeejtő, a katasztrófa felé haladó pénzügyi politikáját. Sümegi beszédének nyomán elindulva, Rassay Károly szintén kitért a városházi állapotokra, mig dr. Feleky Béla egész beszédében a főváros mai helyzetével foglalkozott s mindketten a politikának a közgyűlési teremből való száműzetését követelték. Ez a két beszéd mementó lehet a főváros mai urainak, bár mi nem tartjuk valószínűnek, hogy hajlandók lennének megállani a lejtőn, amelyre önnön makacsságuk juttatta őket. A hatalom mai birtokosai nem tudnak felébredni a gyűlölködés és elfogultság mérges álmából és nem számolnak azzal, hogyha legközelebb Budapest népe elé kell államok hírmondónak sem kerül vissza közülük seníi a közgyűlési terembe. Bizonyítja ezt az a tóm-
