Fővárosi Hírlap, 1921 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1921-11-30 / 48. szám
2 Budapest, 1921. november 30. Éber ébresztője Beszámoló a multheti közgyűlésről A szónoki tornának abban a fleoiret-harcában» amelyet két közgyűlésen keresztül fiber Antal, ,a liberális párt e vezérlő egyénisége vívott Sipöcz polgármesterrel: megállapíthatjuk, hogy ebben a vitézi tornában Éber Antalhoz szegődött a siker. Csak a főváros közgyűlést érmében és csak a városatyák számára volt meglepetés, hogy dr. Éber Antal nemcsak mint financier kiváló az elsők ‘között, hanem mint szónok is elsőrangú, mint debatter pedig félelmetes ellenfél. Előadása előkelő és formás. Sikereinek egyik titka, hogy soha sem unalmas. Könnyen kezeli témáját és érdeklődést rúd kelteni minden téma iránt. Amellett szeretetreméltó és elmés. Az esprit-k szines. ragyogó drágaköveivel hinti tele orációját és okosságával s elméssé- gével elkápráztatja hallgatóit. Aki a tudásnak és ötletességnek ilyen ellenállhatatlan fegyvereivel fölkészültél! indul harcba: csuda-e, ha győz? Éber Antal sikere teljes volt. Ezt kénytelenek voltak elismerni még politikai ellenfelei is. fixcel- iens volt, és szellemi tornáját még érdekesebbé tette a miliő és a közbeszólásokuak az a példátlan zuhataga. mellyel beszéde alatt a kontra oldatról elárasztották. Ennek a közgyűlésnek különben már az előjátéka is figyelmet érdemel. Arról volt. szó, hogy W o i í f Károly, a keresztény-párt vezére, „nemes versenyre“ szólította fel'az „egész“ közgyűlést. Azt ajánlotta, hogy tartsanak rendkívüli közgyűlést a drágaság dolgában és ezen a rendkivilii közgyűlésen mindenki mondja el ötleteit. A demokraták nevében B a r a c s Marcell válaszolt. Elfogadta a kihívást, és kijelentette, hogy a kisebbség el fogja felejteni, hogy a többségi párt őket másfél esztendőn át következetesen kizárta a — nemes versenyből. Ezen aztán ismét összeküíöríbözött a két párt és nekünk, — akik végighallgattuk a két pártvezér vitáját — önkéntelenül is az iái két haragos sziriai jutott eszünkbe, akik újév napján ki akartak békülni. — Béküljünk ki! — mondta az egyik a másiknak. — Az uj esztendőre kívánok neked minden jót. — £n ugyanazokat kívánom neked, amiket te nekem! — adta vissza a szót a másik. — Már megint kezded?! -— szólt indignálódva az első. Ezután galoppban tárgyalták le a napirendet. Közben megválasztották Bíieszner Ágostont ítock János utódává, józsefvárosi plébánossá. Fábián Béla pedig egy zajos közbeszólásokkal fűszerezett interpelláció keretében ismét előadra, hogy a főváros közkórházaiban több a poloska, mint a lepedő. A hangulati már meglehetősen paprikás volt, amikor Éber Antal fölállott, hogy kissé megpiszkálja a főváros háztartását és bejelentse, hogy ö a maga részéről a főváros pénzügyi vezetésével szemben bizalommal nem viseltetik. Előbb Folkus- házy Lajos népszerűségét tépázta meg. Folkusházy- tól ugyanis zokon vette Éber, hogy az alpolgármester az ellátatlanok részére nem vásárolt gabonát, amikor a gabona még 600 korona volt. Az alpolgármester után a polgármesterre került a sor. Sipöcz Jenő egy keresztény-párti újságban közreadott nyilatkozatában azt találta mondani, hogy „a liberális pénzügyi körök bizonyos elfogultsággal viseltetnek a főváros vezetősége iránt." Éber persze ezt a vádat nem hagyta szó nélkül és ráolvasta a keresztény- pártra, hogy ők azok, akik elfogultak. Vagy nem elfogultság-e az, amikor Wolff azt mondja, hogy a ml bankjaink és nagy közgazdasági tényezőink csak a rideg profit szemüvegén át nézik a nemzeti eszme kérdését. Szőke Gyula pláne megvádolja a volt pénzügyminisztert, hogy a nagybankok kívánságára emelte fel a koronát és ugyanakkor Folkusházy szemrehányást tesz a bankoknak, hogy nem segítettek a bufcabestzerzésben; Csrllóry meg. hogy a bankok nem adnak jótékony célokra. — Dehát, ha a liberális bankok csak a profit szemüvegén nézik a világot1, mondta Éber Antal a kisebbség riadótapsai között, — akkor miért nem fordul a keresztén y-p árt a kereszténység nagy bankjaihoz támogatásért? — Azok kicsinyek! — veti ellen Csilléry. — Ha ezek a bankok kicsinyek, akkor ai z é r t kicsinyek, mert azok ,a milliók, akikre önök mindig hivatkoznak, i hogy az önök háta megett állanak, a betéteiket a mi bankjainkba hózzák és nem az önökéibe — mondta Éber, mire ismét fölhangzott a taps. A keresztény-pártban elritkult a közbeszólás. Rájöttek, hogy ez a bankár veszedelmes debatter. aki minden vágást kipariroz és nyomban visszavág. — Különben mi bélkés egyetértésben ülünk együtt ,3^ kereszténység nagy bankjainak vezetőivel a takarékpénztárak és bankok egyesületében és mondhatom, hogy nekünk, kárhoztatott liberális bankvezéreknek, még egyetlen egyszer sem volt rá alkalmunk, hogy leszavazzuk ezeknek a keresztény intézeteknek olyan indítványát, mely kevésbbé nézte volna a profit szemüvegén a dolgokat, mint mi! —• nyomta meg a szót Éber. Éber beszédének a hatása szinte percről- percre nőtt. Most már szinte lélekzetvisszafojtva hallgatták mindkét oldalon, nehogy elpasszoljainak egy ötletet, elmulasszanak egy malidat, aroetiyd egyébként tele volt hlutve Éber beszéde, és szinte vihartaps és derültség fogadta aczt a kijelentését, hogy „mi szivünk teljes melegével viszonozzuk a rokonszenvnek amaz érzéseit, amelyeket mi önöktől kapunk.“ Wolff, aki eddig szuverén volt a közgyűlésen, megdöbbenve látta, hogy Éber szellemessége lassacskán elragadja az egész közgyűlést és mikor éber önérzetesen mutatott rá a liberális bankok' erejére: dühösen kiáltotta oda Éber felé: — Keresztények pénze van ott. Önök csak kezelik! Az a nemzet v a g y o n a é s nem az önöké! A keresztény tábor zajosan tapsolt a vebér kijelentésének. Égy pillanatra úgy látszott, mintha Woiff felé fordult volna a hangulat. — Saját magukat csalfán összetévesztik a nemzettel! Önök a nemzet? Demagóg banda! — harsogta bele a fülsiketítő zajba B a rács. Csak a gyorsírók és azok értették, hogy mit mondott, akik Baracs körül állottak. Éber Antal szépen megvárta, mig iái lárma el csöndesül és csak azután, mikor már mindenki kikiabálta magát, adta meg a, feleletet Wolffnaik: •—« Kétségtelenül igaza van Wolff Károly urnák, hogy az a vágyó n, a m e- 1 y e t mi kezelünk: a nemzet vagyona; viszont azonban kétségtelen az is. hogy ez a pénz a nemzeti vagyonnak egy olyan része, amelyet a mi kezünkre bíztak és nem az önökére... Erre bánét kitört a taps- és éljen-vihzr. A nagy hangkaoszon a keresztény oldalról áfsüvitett egy éles hang: —‘Magúik, kezelik, de meddig?!... — Mindaddig, mig ki nem veszik a betétet és ‘ nem teszik át a.zokhoz- az intézetekhez, amelyeket önök vezetnek! — adta vissiza a szót Éber. Éber épp 'tovább akarta folytatni érdekes és szellemes fejtegetéseit, amikor a keresztény oldalon hihetetlen lárma tört ki. — Szót kérünk! Demagóg bandának mondották a keresztény-pártot! — kiáltotta Wolff. A tárgyalás megakadt. Csilléry keresztül ugrott a pádon és rohant előre. Megindult az egész keresztény-párt. — 'Í<i kell dobni! Baracs mondta! kiáltották és egy jajezay Mihály nevű vendéglős és egy speditőr vezetésével megindultak Baracs felé. A helyzet kezdett kritikussá válni. A vihar egyre nőtt. A lárma tombolt. Mindenki kiabált. Az elnök megragadta a csengő nyelét esi kétségbeesetten kezdte rázni A demokraták versenyt ordították a keresztényekkel és áttörhetetlen testörseget- alkottak Baracs körül. Az elnök felfüggesztette a gyűlést. Azután... Azután Baracs megkövette a közgyűlést és a keresztény- párt nem vette tudomásul a bocsánatkérést. Baracs ellen széksértési keresetet indítottak és elítélték: 200 koronára. Mindössze ennyi történt. Éber csak harmadnap folytathatta megkezdett beszédét. A folytatás épp olyan érdekes, épp olyan szellemes és olyan paprikás volt, mint ai kezdet. Éber pénteken délután a külföldi adósságok (kamatairól beszélt és az operatőr ügyességével boncolta a főváros háztartását. Wolff nem jött el a folytatásra, ö már nem volt kiváncsi a folytatásra, amit utólag bizonyára nagyon fog sajnálni, nem Éberért, hanem Sipöczért. aki Ébernek válaszolt. Ha Wolff edött volna a főváros pénteki ülésére, gyönyörködhetett volna a polgármester ügyességében, aki szónokolni ugyan még nem tanult meg, de azért kétségtelen, hogy Wolff tói sokat tanult. A fiatal oolgármester az Éber maliciáira uni imáikkal felelt. Éber azt mondta, hogy a keresztény-párt mit akar a liberális bankoktól és miért nem fordul a keresztény bankokhoz, azok nem a rideg profit szemüvegén nézik a világot? Nosza Sipöcz meg azért támad Éberre mert gúnyt ilz a keresztény bankokból, gúnyt üz a keresztény nemzeti törekvésekből. — Éber bizottsági tag ur maliciózusan emlékezett meg az én hivatali múltamról. Nekem nincs okom eltitkolni a múltamat és különben is, mondta, nem minden melankólia nélkül, — (különben Is nem lehet mindenki — bankigazgató. Azután, azt mondta, hogy Éber rossz szolgálatot tett a főváros hitelének, amikor a valóság, ellenére azt állította, hogy a. főváros háztartásának mérlege passzív. Fejtegetései so-rán oda konkludáit a polgármester, hogy néhány uj adóideáin, kívül Éber beszédében egyetlen városmentő idea sem volt. Természetesen F o 1 k u s h á z y sem akarta elszalasztani az alkalmat, hogy bebizonyítsa a közgyűlésnek, hogy ö mennyivel különb szónok, mint Sipöcz. Igen lendületes és igen hosszú beszédet mondott és bebizonyította, hogy ami a gabotvs„vá- sárlásf illeti: Éber sokkal kényelmesebb helyzetben van, mint Folkusházy. Folkusházy ugyanis a nyáron, amikor még 600 korona, volt a búza, csakugyan nem mert gabonát vásárolni, először, mert a városnak nem volt pénze, másodszor azért, mert szentül hitt Hegedűs Lóránt ígéretében, hogy a korona drágább, a búza pedig még olcsóbb lesz. A korona azonban Hegedűs és várakozás ellenére lecsúszott, a. búza pedig megdrágult. Ezt azonban előre nem igen tudhatta senki. Nem tudta Folkusházy, de nem tudhatta Éber sem. De Éber most könnyen mondhatja., hogy FoKkusMzy rosszul jósolt. De nem szabad effelejteni, hogy Folkusházy előre jósolt, Éber pedig visz- szafeié — Utólag én is meg tudom, mondani, hogs'- mit kellett volna csinálni — mondta mélabusaw Folkusházy A viharokkal megfűszerezett közgyűlést finom akkorddal fejezte be Pakots József, aki szines, lendüleres beszédben emlékezett meg arról, hogy a vandálok Pozsonyban összetörték Fcdrusz gyönyörű alkotását, a Mária Terézia szobrot es faköpönyegbe zárták Petőfi szobrát. A közgyűlés meghatódó titán hallgatta a beszédet. • * • A bizottságokkal — hogy a kánya csípje meg őket — már megint baj van és nemcsak a kohászok cikkeiben, hanem a valóságban is. Teszem azt, az a kiváló városatya, aki civilben szobafestő, bizony nem szívesen vállal nyolc bizottságban tagságot és valószínükig inkább a festészet szelíd berkeiben húzódik meg, semhogy a bizottságok szócsépelésct hallgassa. Nem kevésbé mulatságos annak az áldozati báránykának a sorsa sem, akinek — nem tudom, milyen alapon — negyvenhárom bizottság jutott osztályrészül. Vájjon ki felel meg arra a találós kérdésre, hogy mi jut ebből az egyetlen városatyából a negyvenhárom bizottságra. A régi jó vidéki színészet jut az eszünkbe, ahol a kulissza körül olyan ügyesen keringett öthat „római harcos", hogy az egész légió benyomását kellették. De nem és nem, csak azért sem kell a bizottságokba ellenzéki. Sokkal szebb az, ha az urak úgy egyedül vannak és ezt az „egyedül" szót tessék komolyan venni, meri nem egyszer fordult elő, hogy egy-egy városatya egyedül jelenik meg a bizottsági ülésen. De változtatni a párt diktatúrán? Ugyan minek? Olyan szépen mennek a dolgok, olyan nagystilusu alkotó munka folyik, olyan Eldorado ez a Budapest, amilyen még sohase volt. Úri bangót kíván a többségi párt egyik hölgytagja. Amikor ezt olvastuk, azt kellett képzelnünk, hogy a közgyűlési tómis ellen van kifogása, amely tekintetben mi is teljesen egyetértünk vele, akár jobbról, akár balról hangzik el a nem úri hang. De bocsánatot kérünk, nem hihetjük el. hogy annak a keresztényi erkölcsben nevelt többségnek, amely sohasem feledkezett meg úri mivoltáról, olyan tagjai is lennének, akik fötiszt- viselötikel, vagy akár csak altisztekkel és szolgákkal is gorombáskodnának, modorta- lankodnának. Hogyan? Hiszen keresztény szüleim, keresztény, sőt papi tanáraim mindig arra oktattak, hogy a cseléddel is csak emberi hangon szabad beszélni. Nem urnák, hanem embernek kell leírni. Már pedig, illenék tudomásul venni, hogy a tisztviselő nem a városatyák cselédje, nem az ö cipÖ- pucolójuk, hanem olyan tiszteletreméltó férfiak, akik önállóan intézik a főváros ügyeit óriási felelősség mellett, meg nem hálálható munkával. Ezeket a tisztviselőket jogukban van a városatyáknak ellenőrizni, de kötelességük minden erejükkel támogatni. És itt nem ismerünk különbséget tisztviselő és tisztviselő között, hívják azt bárhogyan — a köteles tisztelet mindegyiknek kijár. Különösen azok részéröl, akik a beléjük helyezett bizalom látható jeleként megválasztották őket. IkLTtert' Mozgókép-Otthon ?£?£; 2 Péntek, dece "bér 2-tól : « : MIUSAO ASSZONYA * amerikai regény 7 felr., főszerepben: Flureno« Redd • Amor a kormányon « főszerepben Ossi Oswalds ■ ! Előadások: 5,7 és0. Pénztár: d. e.«/,.!t-től Vr'-i*ésd.u. S-t/H. 5 2 Jegypénztárt telefon : 182-82. £
