Fővárosi Hírlap, 1921 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1921-11-09 / 45. szám
Tizedik évfolyam Budapest, 1921. november 9-én 45. szám. Sa¥«atiigiíiaiiiai8ia6mgiiai»oi8iai!ia!riggi»D8»paii~o8assiigiiamaoiagiiBiiggS5BMai8gE38Lsoiiigiifii£3iiS8giBBBBga8DnBc ELŐFIZETÉSI PRPK: Egész évre 240 K. Félévre 120 K. Egyes számok kaphatók a kiadóhivatalban &>&&&&& VÁROS/, POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁG! HETILAP FELELŐS SZERKESZTŐ DP CSŐ EFllL Megjelenik minden szerdán. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VI. kér., Szív-utca 18. sz. Telefon 137—15. szám. Süket fülét ;i fővárosnak mi már vagyoni jól ismerjük, sőt tudjuk .azt is, hogy nem igen lehet rajta segíteni. Mert nem siiket-e az a fül, amely az ellenvéleményt nem akarja hallani. Sőt a főváros nemcsak a fülét, de a'z ajtót is becsukja, nem eresztvén be az ellenzéket még a bizottsági ülésekre sem. A sajtóból is csak a tömjénfüstüt élvezi, a becsületes kritika nem kedves neki. Ezt mi is aiíagyom jól tudtuk, de egészen uj, egészen különös jelenség, ha azt kell látnunk, hogy maga a belügyminiszter is keserűen panaszkodik a főváros süket fülei miatt. Mi tudjuk azt, hogy a kritika is tévedhet, túlozhat, lehetetlent kívánhat, még akkor is, ha ez a kritika, magától a belügyminisztertől származik. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy ,a fővárosnak szabadsága lenne vattát tenni ,a fülébe. A rosszszámdéku kritikát kivéve, józan és jótörekvésü. ember minden kritikát figyelemre méltat, mérlegel, kiválasztja belőle a teljesíthető jótanácsot és amit nem tesz magáévá, az elől kellő megokolds után kitér. Vájjon csak nem mondhatja a főváros, hogy a belügyminiszter kritikája rosszindulatú volt? Nehéz időket élünk, súlyos napok nehezednek legyengült váliainkra és ha a főváros tanácsa ma értékeset, vagy csak kielégítőt is akarna produkálni, bizony kemény fába vágná a fejszéjét. Fájdalmasan állapítjuk meg, hogy nem ez az a tanács, amely barátja lenne a merész vállalkozásoknak, a kényelmetlen újításoknak, a fejtörést okozó eredeti ötleteknek és a mindent átfogó nagy terveknek. Ez a tanács derék munkásemberekből áll, kifogást talán senki ellen sem tudnánk emelni, sőt egy-két kiváló férfiú is akad közöttük; de maga a tanács, amikor egységet képvisel, elszürkül és a béke napjainak szelíd taposómalmába kívánkozik. Látunk a. tanácstagok között lázban gyötrődő ifjút, akinek láza azonban nem alkotásokban1, hanem harcias szónoklatokban ég ki, és látunk komoly férfiút, aki bölcs tapasztalatainak érvényesítését abban meríti ki, hogy olyan aktákat ir alá, amelyeknek aláírása ellen pár év előtt még egész lélekkel tiltakozott volna. Akik pedig mégis akadnának, hogy egész emberek legyenek, némaságra vannak kárhoztatva. Ez az a tanács, amely befogja fülét a kritika előtt, származzék az bár magától a belügyminisztertől. Ez a legtipikusabb strucc-politika, amely homokba dugja a fejét, hogy ne hallja a kellemetlen szót, amely deficitmentes' költségvetést produkál, hogy oktalan módon leplezze a legsúlyosabb pénzügyi bajokat, amelyeket a napról- napra való élés könnyelműsége' jellemez legjobban.. Mi enyhébb kritikusai vagyunk a fővárosnak, mint a belügyminiszter, mi nem találunk annyi hibát a tanács gazdálkodásában, mint a többségi párt újabban ébredező kritikusai, mégis igen súlyosnak tartjuk a helyzetet, amelyet az ötletszegénység, a hétköznapi kormányzás, a középszerűség és szürkeség eredményeztek. Mi nem vádoljuk a tanácsot pazarlással, nem teszünk szemrehányást autókért és kocsikért, mi nem kívánjuk, hogy Budapest polgármestere konflison baktasson, mi nem kételkedünk abban, hogy az urak becsülettel sáfárkodtak, nem téko- zoltak: de a mi vádunk mindezeknél súlyosabb és ez az, hogy semmit, de semmit sem alkottak. Inkább járnának a tanácsjegyzők is automobilon, kaviáros vajas zsemlyét falatoznának a szolgák — .................... % un»« 1% » ^w^piiii«, ..... is: de csak akkor, ha a. tanács meg tudná teremteni az ehhez szükséges költségeket. Büszkék lennénk Sipöcz polgármesterre, ha épített volna egy uj várost, ahol elhelyezte volna az összes lakástalanokar, ha épített volna iskolákat, kórházakat, ha esténkint fényárban úsznának Budapest utcái, sőt mit bánnánk mi, ha ez a pazarlás odáig menne, hogy Budapest minden lakásában, a nap minden órájában, ki lehetne préselni a vízvezetékből egy pohárnyi vizet. Ma ebben az értelemben folynék a pazarlás, mi lennénk az elsők, akik odaállanánk a polgár- mester mellé és legjobb tudásunkkal, őszinte becstilésünkkel védenénk meg a belügyminiszteri támadással szembeni. Sajnos, a bajok éppen az j ellenkező oldalon vannak. Ott, ahol a főváros Gróf Bethlen Istvánt miniszterelnök a nemzetgyűlés vasárnapi ülésén nagyfontosságu törvényjavaslatot terjesztett be a lakásépítés elő- mozdításáról. A törvény javasiát tulajdonképpen két kérdést szeretne megoldani: a városi kislakások építését és á magánépítő-tevékenység megindítását. Kétséget sem szenved, hogy Budapest székesfőváros lakossága szempontjából mind a két kérdés megoldása rendkívüli fontosságú, lenne. Fájdalom, azt kell hinnünk, hogy a főváros mai vezetőségét nemcsak súlyos, igazán nagyon súlyos anyagi viszonyai akadályozzák meg abban, hogy eredményes kislakás-építési hatósági akciót fejtsen ki, de egybeni súlyos akadály ebben az igazi szociális érzék hiánya is. Pedig ez a javaslat igen komoly előnyöket biztosit a hatósági építkezések számára elsősorban azáltal, hogy állami segélyt biztosit, másodsorban azáltal, hogy a városok által fedezendő kiadások tekintetében kötvény köles önök kibocsátását teszi lehetővé. A fővárosnak tehát a törvény- javaslat értelmében tulajdonképpen csak a telket kellene adnia és '-emellett garantálnia keilene a kötvénykölcsönt olyan eszközökkel, amelyek a fővárosnak bőséggel állanak rendelkezésére. Ismerve azonban a fővárosnál ma uralkodó állapotokat, mii a lakásépítés előmozdításáról szóló javaslat igazi eredményét ott keressük, ahol az a magánépitkezés fellendítését célozza. Sajnos, a javaslatnak ez a gyengébb része, mert a lakásépítők számára semmi egyebet nem tud biztosítani, csak a harminc évig terjedhető adómentességet. A Fővárosi Hírlap munkatársának alkalma volt olyan forrással beszélgetni, amelynek joga van a törvényjavaslatot interpretálni és magyarázni. Ez a forrás a következő információkat volt szives lapunk számára adni: Az államsegély korforgása — Mindenekelőtt a' városi kislakások építéséről szóljunk. A javaslat felhatalmazza a kereskedelmi minisztert, hogy a 300 milliós hitelből városi kislakások építéséhez is hozzájáruljon. Ateg kell állapítani, hagy ez az összeg — éppen a magánépitkezé- sek elmaradása következtében — egyáltalán nem jövedelmi forrásait ncm tudják kihasználni, ott, ahol a vagyont nem tudják kamatozásra bírni, ott, ahol a közszolgáltatásokat drágítják a végletekig és amikor mindezt megcselekedtek, lehulló kezekkel tétlenül ülnek. Bevalljuk őszintén, mi nagyon szeretjük a pazarló polgármestereket, mi szeretnénk, ha Sipöcz az lenne Budapestnek, aki 11. Lajos király volt Münchennek, milyen. lelkesedéssel tudnánk őt védeni, ha ilyen pazarlás -miatt akarnák gondnokság alá helyezni. Pedig az utak, a. melyek Budapest naggyátétele felé vezetnek, nem is egészen járatlanok: csak meg kell indulni bátran, ha kel), vakmerőén, de mindig lobogó lelkesedéssel és j nagy-nagy szeretettel a város iránt. De ez az, | ami nemi akar sehogyse sikerülni. elégséges arra, hogy a vaggoniakók, az ideiglenesen elhelyezettek és általában a megfelelő lakás nélkül szükölködők elhelyezhetők legyenek, üzért kellett bevonni az akcióba a városokat, hogy a kormánynak erre a célra újabb hitelt ne kelljen a törvényhozástól kieszközölnie. Ebből a célból a 300 millió koronának állatni hozzájárulás fejében szétosztott része az ezt igénybevevő városok által az igénybevett összegnek évi 2 és fél százalékban visz- szatéritendő lesz. amely azután újabb állami hozzájárulásokra lesz fordítandó, a városok részé r öl felvett k ö t v é n y k ö í- cSünöknek visszafizetett része pedig a kibocsátó szindikátus részéről újból elhelyezhető les z, — Az Országos Lakásépítési Tanács megállapítása szerint a városok (községek) által építendő kislakások építési költségeihez az állam általában 50 százalékkal járat hozzá. A törvényjavaslat ezt nem mondja ki, de vonatkozik ez Budapest székesfővárosra is. Lássuk most, mik a kötelezettségei a kislakásépitö városoknak? Ezek a kötelezettségek: az építéshez szükséges terület és a közművek ellenszolgáltatás nélkül való rendelkezésre bocsátása és az állami hozzájárulás összege után 25 éven át évenkint 2 és fél százalék térités fizetése. Ennek ellenében az állam lemond a kislakások tulajdonjogáról, a>zok haszonélvezetéről és rendkívüli kedvezéseket is biztosit, így a városok közmunkát rendelhetnek ki az építéshez és kisajátítási jogot kapnak. Kötvénykölcsön a városoknak — A kislakások építésére szükséges összegnek hitelművelet utján biztosítandó része kötvénykibocsátás utján lenne beszerzendő. A törvény tehát felhatalmazza a pénzügyminisztert, hogy a városok által viselendő költségek fedezésére k ö t vényeket bocsásson ki, vagy az ilyen kötvények kibocsátásával egy elsőrendű belföldi intézetek által alakított, az 1875: XXXVII. t.-c. 62, §-a alá eső szindikátust bízzon meg, mindkét esetben azzal a feltétellel, hogy- a városok a kötvények alapjául szolgáló követelés biztosítására lekötik azt az ingatlant, amelyen a kislakások állanak, valamint a lakások bérjövedelmét és "'a Megtörtént az első lépés a lakásépítés érdekében A magánépitkezést adómentességgel buzdítják — A városok segítséget és kötvénykölcsönt kapnak — Kiket illet adómentesség — illetékes forrás kommentárjai gróf Bethlen István törvényjavaslatához
