Fővárosi Hírlap, 1921 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1921-11-02 / 44. szám
9 Budapest, 1921. november 2. és ebben természetszerűen beletartozik a főváros közegészségügye is.------ j . . B e f n o 1 á k Nándor népjóléti miniszternek ez a nyilatkozata, amelynek legfőbb jelentőséget a főváros iránt érzett jóindulatában latjuk, mindenesetre megnyugtató hatással lesz. A főváros közegészség- ügye az utóbbi időben lejtőre került. Nem vádoljuk az uj rezsimet azzal, hogy a lejtőn, való megindulást okozta volna, de bizonyos, hogy- a háborús és kominiinbeli lerougyolódás pótlására nem sokat tettek. Fel sem tételezhetjük, hogy a város mai vezetőségének mostoha gyermeke lenne a közegészség- ügy, amelyben Budapest mindig vezetett nemcsak itthon, de a külföldön is; most azonban, ha a népjóléti miniszter jóindulata és támogatása is segítségül jön. itt az ideje, hogy meginduljunk az újjáépítés felé. • •• Báró Biberegg a Vöi'öskereszt budapesti megbízottja nemes, tiszteletreméltó és becsületes munkát végez szegényeink, nyomorultjaink érdekében. Most is, hogy Gént ben nem látják eléggé tisztán a -mi helyzetünket, amikor talán néhány óvakodás nélkül való nyilat- kozatot félremagyaráztak és gazdagabbnak vélnek bennünket, mint amilyen szegények vagyunk, bénó Biberegg Géniben termett és megadta a szükséges információkat. Elérni, sajnos, nem tudott egyebet, minthogy hitelt adtak a szavainak és ma már ott kint is tudják, amivel mi keserűen, fájdalmasan számolni vagyunk kénytelenek és ez az, hogy talán soha sem voltunk olyan szánalmas helyzetben, mint ahogyan most megyünk a . tél elé. Ez azonban csekély vigasztalás, inert ma már a nemzetközi jótékonyságnak sincs pénze. Bezáródtak az erszények, lakat alatt vannak u zsebek. Minden divat múlandó. Egy fecske nem csinál nyarat és hogy Sándor Béla városatya kilépett a többségi pártból, nem akarunk, nem tudunk öröm-tüzeket gyújtani. Hiszen Iw ez a többség más többség lenne, amely gondolkodóba, esik minden apró, de komoly jelenség láttára, akkor másként kellene kommentálnunk ezt az eseményt. Mit törődik azonban ez a többség azzal, hogy egy fejjel kevesebben vannak a tömött sorokban? Mit töi'ödik vele, hogy kemény igazságokat mondanak a szemébe? Mennek makacsul, kitartóan a maguk utján s ki tudja, talán a saját vesztükbe. *Minekünk azonban fontos Sándor Bélának nem annyira a kilépése, mint a becsületes tanuságtétele, mert ime, az ö soraikban élt ember erősíti meg azt, amit mi mindig mondunk, hogy annak a városnak, amely iparából és kereskedelméből él, vezetői halálos ellenségei ennek a kenyéradó iparnak cs kereskedelemnek. Kicsit sok az autóknak és kétfogatu kocsiknak a száma, amelyeket a iöváros még mindig potentátjainak fuvarozására ientart. Szó sincs róla, hogy normális körülmények között irigyelnénk, vagy kárhoztatnánk, ha a város nagyjai méltóképpen reprezentálnák Budapestet. Az utolsó időkben azonban igen nagy fogadkozásokat hallottunk a takarékosság tekintetében. A takarékosságot pedig az autóknál és a kocsiknál kell kezdeni még akkor is, bárha a szerencsétlen Hegedűs Lóránt ezzel is felsitll. Ő is fo- gadkozott, hogy majd ezt, majd meg amazt szállítja ki a púim ülésből. Persze édeskevés volt azoknak a száma, akiknél ez a kiszállítás tényleg sikerült is. És csakugyan, az a néhány autó-spórolás nem mentette meg az országot és nem fogja megmenteni a fővárost sem. Mindössze szépnek és ildomosnak tartanánk, hogy amikor a szegényeket segítő pénztárakban az egerek és pókok ütnék tanyát, a város nagyjai is végeznének néhanapján egy kis gyalogsétát, ami még ráadásul az egészségnek setn ártalmas. Mi a „bűne“ az elmozdított iskolaigazgatóknak? Két év előtt megjelentek egy tanitő-gyfilésen — F51 sem szólaltak — Jelen volt Jankovics kultuszminiszter képviselője is .. . Az állásukból elmozdított igazgatók — amint a napilapok megírták — megtollebbezték a közgyűléshez a tanács határozatát, amely őket megfosztja érdemes életük tiszteletreméltó eredményétől. A nagyközönség tulajdonképpen ma még nem ismeri a maga egészében ezt a kérdést és csak annyit lát, hogy a zsidó tanerők után most már a keresztényekre is rákerül a sor és hogy a Wolff—Sipöcz—Zilahi-Kiss kormányzat nemcsak a proletárdiktatúra bűnöseit üldözi, hanem ia’zo- kat is, akik egy évtizeddel ezelőtt, az akkori rezsim gondolkodása szeriint teljes joggal, liberálisan gondolkodtak. Valóban (mind a nyolc iskolaigazgató, Cavállom Pál, timber Jenő, Ember Sátndor, Gergely István, Háda József, Nagy Kde, Pusztai Károly és Szervei György egy tol- egyig keresztények és ha liberális gondolkodásúak voltak a múltban, ez találni nem lenne olyan hiba, ha közben „megtértek“ volna, mint annyian mások, akiknek még a kommunheli bűneikre is volt bünbocsánat. Ezek az igazgatók azonban talpig férfiak és ma — férfiakra nincs szükség. „A közszolgálat érdekében“ í ulajdonképpen két fanácsi határozat van, mind a kettő 1931. év október 10-én kelt és mind a ke t- Cöt Sipöcz polgármester maga irta alá. Az első határozat így kezdődik: >,A ranács a közszolgálat érdekében Cav all on i Pál stb. elemi iskolai igazgatókat, illetményeik meghagyása mellett, az elemi iskolák vezetése alól felmenti és őket további intézkedésig szolgálattételre be nem osztja.“ A határozat azután intézkedik az ilyenformán megüresedett igazgatói székek betöltéséről és egyéb intézkedéseket tartalmaz. Az érdekes az, hogy' a tekintetes tanácsnak összes m egok olása, amikor nyolc érdemes férfiút, akik ugyan közéleti szereplésükben nem tudtak olyan múlhatatlan érdemeket szerezni, mint például egy Zilahi-Kiss Jenő, kitesg állásából, nem terjed tovább, mint erre a két sablonos szóra: „a közszolgálat érdekében.“ Ez is megfelelő jutalom évtizedekig tartó becsületes és kvalitásos munka után. . .. „beérkezett jelentések szerint“ . . . Nem érdektelen a másik tanácsi határozat sem. Ez Így kezdődik: „Minthogy a közoktatási ügyosztályhoz b e- érkezeit jelentések szerint Caval- loni Pál stb. elemi iskolai igazgatók a proletárdiktatúrát megelőző időkben résztve.ttek azokban a mozgalmakban, amelyek * az iskolai vallásoktatás kiküszöbölésére irányultak, ennélfogva a tanács a megnevezett igazgatók ellen vizsgálat elrendelését tartja szükségesnek.“ Apróbb, szokványos intézkedések vannak még ebben a határozatban, amelynek disze, 'gyöngye mindenesetre az a kedves kifejezés, hogy a közoktatási ügyosztályba „beérkezett jelentések“ alapján indítják meg a vizsgálatot. Vájjon honnan érkezhettek be ezek a jelentések? „Nemcsak a mi sérelmeink“ A súlyosan sértett igazgatók föllebbezésükben kijelentik, hogy a tanácsnak ezt a két határozatát „i gazságtalannak, sérelmes n e k, a tét e- les törvényekbe ütközőknek, jogtalanoknak“ tartják és kérik, hogy ezeket a határozatokat a közgyűlés helyezze hatályon kivid és biztosítsa számukra a törvényes védelmet. Elmondják azután, hogy a tanács őket iskolaigazgatóknak választotta meg, mint ilyenek esküt tettek és igy ők é f e t í o (g y t ii g 1 a n lm eg választott igazgató k,/ m á s munkakört nem t ö 11- h e t n e k be, a hatóság őket másra nem kötelezheti, mint amelyre törvényesen megválasztotta őket. „A főváros tekintetes tanácsa — mondják azután — a szabályrendelet félre nem magyarázható intézkedése ellenére felment az igazgatói teendők ellátása alól, s állásunkat ugyanazon rendelet szerint be is tölti. E határozat nemcsak a mi egyéni sérelmünk, hanem a törvényerővel biró szabályrendelet, sőt a törvény nyílt sérelme is. E határozatok nemcsak a mi sérelmeink, hanem a főváros közönségének is sérelme, mert a törvényhatósági bizottság által megállapított költségvetés kereteit azoknak pénzügyi határai megdöntik.“ A tanács elmulasztott a közgyűléstől pénzügyi felhatalmazásokat kérni és igy az ominózus határozatnak meghozatalára már csak emiatt sem volt joga. De megfeledkezett a tanács az 1920. évi XII. t.-c.-rő) is, amely a közalkalmazottak kinevezését és előléptetését szorítja meg. A békésmegyei határozat Megmondják azonban a fellebbezésben azt is- hogy mik az ö „bűneik?“ A tekintetes tanácsot ugyanis rutul félrevezették a „beérkezett" jelentései1:. —.Mi — mondják az igazgatók — a vallásoktatás kiküszöbölése érdekében folyó mozgalomban soha részt nem vettünk, ilyen mozgalomról nem is tudunk. Tudtunkkal ilyen mozgalmat sem a társadalom, sem a kormány, sem a törvényhozás nem indított, tehát abban részt nem is vehettünk. Nagyon jól emlékszünk, hogy 1914-ben, tehát héP évvel ezelőtt a Békésvármegyei Tanítóegyesület következő határozati javaslatot terjesztette a M a- gyarországi Tanítóegyesületek Országos Szövetségéhez: „Egyedüli isltola- fentartó az állam. A vallásoktatás utaltassák az egyházak körébe és a tanitóképzés is államosítandó. Akadémikusán állapítsa meg ezt az Országos Szövetség, mint a tanítóság óhaját, s terjessze azt a közoktatási kormány elé. Országos Szövetség a határozati javaslatot beküldötte alapszabályszerűen a tagegyesiiletekhcz véleményezésre és állásfoglalásra.“ Így került a javaslat a Budapesti Tanítótestülethez is, amely 72 tagnak írásban beadott kérelmére kénytelen volt rendkívüli közgyűlést tartani ez ügyben 1914 április 2-ikán. Elismerjük, hogy Jankovics Béla akkori közoktatásügyi miniszter politikai kérdésnek minősítette a kérdést, de nem egyház- vagy vallás-ellenesnek és a tárgyalásokból való törlést rendelte el; azonban a testület elnöke, Gergely István, feliratban kérte, hogy engedje meg a miniszter pedagógiai szempontból, eszmei magaslaton tárgyalni a kérdést. A közgyűlést tényleg megtartották és azon elejétől, végig jelen volt a közoktatási kormány képviselője, Mosdós- sy Imre min. tan., kir. tanfelügyelő, aki sem óvást, sem észrevételt nem tett. Gergely István elnök igazoló jelentésével kapcsolatban annak idején felküldötte a kultuszminiszterhez az egész gyűlésről felvett jegyzőkönyvet és gyorsírói jegyzeteket is, amit Jankovics miniszter tudomásul is vett. — Ha mi megérdemeljük azért a bizonyos mozgalomért a vizsgálatot, akkor 1800 tanító ellen leéli azt elrendelni, mert nekünk sem volt abban több szerepünk, mint a többieknek, ott voltunk a közgyűlésen, de mi fel sem szólaltunk, amint az a gyorsírói jegyzetekből pontosan megállapítható. Ezek után igazán nem kell többet ideiktatnunk- mint az 1920. évi XII. t.-c. 4. §-át, mely igy hangzik: Eelhatalmazitatik a in. kir. minisztérium, hogy a tényleges szolgálat kötelékéből elbocsáthassa ráz okát az állami, államvasuti és vármegyei tisztviselőket és egyéb alkalmazottakat, akik az 1918. évi október hó 31 -töl a jelen törvény hatálybalépéséig (1920 junius 27.) 'terjedő időben beigazoltan hazafiadat!, társadalomellenes vagy a közerkölcsbe ütköző magatartást tanúsítottak. akiknek ez a magatartása nem esett, olyan súlyos megítélés alá, amely az illetőnek a szolgálatból való elbocsátását vonta volna maga után. Ez a legszigorúbb t ö r v é n.y e s intézkedés, amelyet közalkalmazottakra alkalmazni lehet. De „bűnöket“ kiásni 1914-ből? Erre senki sem adott felhatalmazást. Altkor Jankovics Béla volt a kultusz- miniszter, neki kellett volna Gergely lsfcvánék felett ítélkeznie, ha ugyan a hazafiatlanságnak, a tvársa- dalöm-ellenességnek csak az árnyéka is vetődött volna rájuk. De hét esztendő után törvénytelenül zaklatni békés, munkás embereket — ez nem méltó a rezsimhez, amely kereszténynek nevezi magát. NEMZETI ROYAL ORFEUM VII., Erzsébet-körut 31. «Inden este fél 8 ó. Tel.: Joxief ßr-68, Novemberi uj műsor!
