Fővárosi Hírlap, 1921 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1921-11-02 / 44. szám
Lsiiüapest, 1921. november 2. Tiz-százalékos tűzkárbiztositási járulék A biztositó társulatok ellenállása Leégett a Lujza-malom és a rettenetes tűzben elégiett két tűzoltó. A főváros tűzoltósága igazán halált megvető bátorsággal dolgozott, hogy a tüzet lokalizálja, hogy megmentse, ami megmenthető. A tűzoltók munkája ezzel véget is ért; a fővárosé is. A hatóság is, a tűzoltóság is megtette kötelességét, de a gyáraktól, vagy a biztosító intézetektől, akiknek az érdekeit védi, akiknek a vagyonáért dolgozik: a tűzoltóság semmit nem kap. A főváros most azt akarja, !x>gy 2/ biztositó társaságok az 1917 óta Budapest területén való tűzbiztosításuk után 10 százalékot fizessenek a fővárosnak a tűzoltó-intézmény fenntartási költségeihez. Hogy mennyire igazságos ez az adó, mutatja, hogy a fővárosnak az idei költségvetés szerint több mint tizenegy millió koronájába kerül évenkint a tüzolto-kitézmény és ezzel a kiadással szemben a bevétel csak 780.000 korona. Ebben a 780.000 koronás bevételben azonban egy fillérrel sem szerepeinek a biztositó társaságok. Az idén- múlt ötvenii esztendeje annak a küzdelemnek, amellyel ű főváros el akarta érni, hogy a tüzkárbiztositó intézetek is járuljanak hozzá valamicskével a főváros tűzoltó-intézményének a fenntartásához. Ez a küzdelem azonban mindmáig meddő maradt. A főváros községi tűz biztosi tó intézetet akart felállítani, az egymást sűrűn váltogató kormányok azonban ezt sem engedték meg. Mivel látták a városházán, hogy a községi tűz kár biztositót a kormány nem fogja megengedni: oda módosított a terveit a főváros pénzügyi osztálya, hogy 1917-ben szabályrendeletet készített a községi tűzoltási járulékról, mely tervezet szerint a tüzkárbiztositó intézetek a brutto dijaknak 10°/o-át fizessék járulék címen. A főváros közgyűlése ezt a tervezetet el is fogadta. A közgyűlési határozatot azonban az Első Magyar Általános Biztosító Társaság és a Fonciöre Biztosító Társaság a belügyminiszternél megföllebbezték. Azóta ^ tervezet ott fekszik a belügyminisztériumban. A közgyűlés a legközelebbi közgyűlésen ismét foglalkozni fog a tűzkárbiztositási járulék dolgával és ismételten felir a kormánynak, hogy a tervezetet most már sürgősen, hagyja jóvá. A közgyűlés különben a még 1917-ben készült tervezetet úgy akarja módosítani, hogy a szabályrendelet életbeléptetését visszamenőleg 1920 január 1-re tegye. A szabályrendelet hatálya kiterjed mindama tüz- kárbiztositásokra nézve, amelyek 1917 julius 1-óta köttettek. Azonban nem terjed ki a szabályrendelet hatálya azokra *a tüzkárbiztositá- sokra nézve, amelyek az 1917. jutiius 1 -ét megelőzőleg több évre, de évenkitnti díjfizetés mellett kötőt: tűzkárbiztositási szerződésből származnak. Az iittotliuHítírfisi dl] A pénzügyminiszter jóváhagyta a szabályrendeletet Egy esztendővel ezelőtt, amikor a főváros felemelte az összes adóit, ho«' a folyton emelkedő kiadásokat fedezhesse, 1%-ról lVs'Vo-ra emelte fél az ingatlan-átírási dijat is. Ezt & felemelést a pénzügyminiszter most bizonyos feltételek mellett jóváhagyta, ami azt jelenti, hogy a főváros bevételei néhány millióval fognak emelkedni. Ha azonban az ingatlanforgalom erősebb lendületet vesz. akkor ez az adó-bevétel a mai magas ingatlan-árak melleiét esetleg 20—25 millióira is telemelkedbetik. Tavaly az ingatlanforgalom 700 milliót tett ki. 25 milliós adóbevételnek tehát P/s'Vo-os kulcs mellett körülbelül 1700 millió koronás ingatlanforgalom felel meg. A fővárosnak régi vágya volt, hogy az ingat- ian-átirási dijat a pénzügyi kormánynál 'keresztül forszírozza és a telek-spekulációból nagyobb jövedelmet biztosítson háztartása számára, a pénzügyi kormányzat azonban az átirási illeték kulcsának felemelésébe soha nem akart belemenni, mert. mint mondta, az átírási illeték felemelése az ingatlan-árak felverésére (Vezetne, a magas /ingatlan-árak pedig Túlságos mértékben megdrágítanák a lakásbéreket. A valószínűség az, hogy a pénzügyi kormányzat a maga számára akarta lefoglalni teílies mértékben a Szavazomlíimw telekspekulációt, mint adóforrást. Most azonban, mikor az ingatlan-áraik a korona értékének leromlása folytán, szinte máról-holnapra és horribilis mértékben emelkednek, most a kormány sem gördíthetett többé akadályokat az ellen, hogy a főváros is részesedjék az ingatlanforgalom nagy hasznaiból. Hogy mit jelent a főváros számára az ingatlan-átírási díjnak 50%-kal való felemelése, az attól függ, hogy miképpen fejlődik a jövőben Budapest; milyen mértékben indul meg az építkezés és hogy el iön-e a közel jövőben az az idő. mikor a lakásíorgalom szabaddá válik? Ma az a helyzet, hogy egy kész három emeletes házat 2—3 millió koronáért meg lehet szerezni, mig ha ugyanazt a házat újonnan akarná az ember felépíteni. 20—22 millióba kerülne az építkezés. Mig az arány az építési költségek és a kész épületek á/rai között ilyen hallatlanul nagy, addig természetes, hogy a kész házak forgalmi ára foly- ton-folyvást emelkedni fog és atnig a korona értéke csökkenő tendenciát mutat, addig természetesen a kereslet az ingatlan-piacon folyton nagyobb lesz a kínálatnál, mert a pénztulajdonosok azt hiszik, hogy’ vagyonukat legjobban konzerválják, ha ingatlanba invesztálják. A főváros törvényhatósági bizottsága különbéin 'legközelebb i közgyűlésén .akar ^foglalkozni <u pénzügyminiszter leiratával és kétségtelenül minden kritika nélkül akceptálni fogja a pénzügyminiszter lei- kötéseit. Csak mint érdekességet akarjuk még megemlíteni, hogy a főváros tanácsa az idei költségvetésbe a telek-ótirási dij bevételét nyolc millió koronával állította be és a legutóbb közzétett adókimutatás szerint már az év első kilenc hónapjában a 9\77 millió koronát meghaladta a telek-átírási dibevétel. Egyébként, hogy az ingatlcn piac milyen változásokon ment keresztül, arra legjellemzőbb, hogy: 1916- ban . . 2,483,000 korona 1917- ben . . 5,428.000 1918- ban . . 7,054.000 1920-bam , . 6,000.000 volt a bayőtel, az idén pedig már az év első kilenc hónapiában csaknem 10 millió korona. Kijavítanak 180 megrokkant pótkocsit A villamos újabb több-milliós beruházása Az Egyesült Városi Villamos tarifa- politikáját, gazdálkodását több ízben kritika tárgyává tette már a Fővárosi Hírlap, aminthogy nehéz is megokolni az ötkoronás viteldijakat, amikor Bécsben 15 osztrák koronát fizetnek ma is, amikor egy magyar koronáért hat osztrákot adnak. Ezzel szemben azonban teljes elismeréssel kell lennünk az E, V. V. iránt, amikor azt látjuk, hogy komoly igyekezettel, szép lendülettel állott neki Budapest közúti közlekedésének 'megjavításához. A villamos-kocsik száma állandóan emelkedik, csinos, ui kocsik közlekednek, a régieket megjavítják. Legnagyobb és legjelentősebb esemény azonban a közlekedés megjavításában a hármas vonatok járatása, amelyek ma már nem mutatványszámokként jelennek meg a körutakon, hanem minden második Villamos, amely előttünk elhalad, három vaggonból van összeállítva. Es a beruházások terén — úgy látszik — mindig tovább és tovább kíván haladni az igazgatóság. Mint értesülünk, legújabban 180 d a r a b. a lógásokban megrokkant pótkocsi renoválását határozták el és ezekhez a munkálatokhoz igen rövidesen hozzáfognak. Ezek a pótkocsik határozottan a háború után, a kommün alatt, sőt még a legutóbbi időben is divatban volt „lógás“- nak az áldozatai. A lépcsőn lógók szokatlan terhe megrokkantotta ezeket a kocsikat, amelyeknek igen jelentékeny reparaturára van szükségük, de ha kijavításuk megtörtént, vadonatúj kocsik benyomását fogják majd kelteni. Ennek a 180 pótkocsinak égi része már régen betegállományban van és vesztegel, egy részük azonban ma is iorgalmat bonyolít le. Ha a kijavítás megtörténik, ez a közlekedési viszonyok újabb jelentékeny javulását fogja eredményezni. 1 A villamos igazgatósága több nagy vaggongyá- rat szólított tel ajánlattételre, igy a S c h 1 i c k-gyá- rat, a G a n z-D anubiust és a Kistarcsai gyárat, amelyek valamennyien meg is tették ajánlataikat, amelyek fölött hamarosan meg fog történni a döntés. A 180 pótkocsi kijavítását szukcesszive 3 fogják elvégezni és egy esztendő alatt valamennyi újból beállhat a forgalom lebonyolításának munkájába. Ez a legújabb beruházás is több millió koronát fog igénybe venni. A száUoda-adó áldozatai. A száLloda-adó igen Súlyosan érinti a szállodák régi törzsvendégért, akik kisebb szoba-béreket fizetnek a szállodások méltányosságából, mint a hatósági megállapítás, a szúl- loda-adó azonban a hatóságilag megállapító j t bér után jár, ha valaki kedvezményben részesül is. Így előáll az 3 helyzet akárhányszor, hogy egyesek éppen olyan összeget fizetnek adóban, mint amilyet la szállodásnak. Stofl Károly, a Király-szinház főrendezője a napokban egy a szállodai türz^lakókból alakult deputációr vezetett Csupor József pénzügyi tanácsnokhoz, akinek előadta, hogy ezek a szegény szálloda-lakók az adónak valóságos áldozatai, hiszen még csak az a vigasztalásuk sincsen meg, hogy kiköltözhetnének és valahol hónapos-szobát bérelhetnének, vagy lakást ren dezheínének be maguknak. A törzsvendégek azonban Csupor tanácsnoktól sem hallottak sok vigasztalót, mert az ö álláspontja az, hogy’ ha az adó tekintetében kedvezményeket adnának, akkor egyik visszaélés a másikat követné é§ a szállodások az ötszáz K-s szobát „barátságból“ napi 20 koronáért adnák bérbe, tekintetrel arra, hogy a huszkoronás szoba már nem is esik adó alá. Csak az a mód lehetséges, hogy a szállodások méltányos esetekben kérjék a szoba hatósági árának leszállítását. Az antialkoholista — kávéház. Ezt a furcsa valamit tömegesen produkálja az az akció, amely az italmérési jogok revíziójával megindult és amelynek szempontjai mindenki előtt élénken ismeretesek. Szóval, az italmérések revíziója során ma már a budapesti kávéházaknál tartunk és egyiktől a másik után veszik el az italmérési jogot és csinálják az antialkoholista-kávéházat. Ma már mintegy-’ negyvenre lehet tenni az i t a 1 m 6 r é s i jogától megfosztott kávésok számát, am i talán még nem lenne valami túlzott baj, bár éppen a kávéház volt az a hely, ahol az intelligensebb közönség, mértékletesebben és finomabb italokat fogyasztott. De egészen különös helyzetek jönnek ki ebből, mert például meg fog történni az, hogy a kávéházban a teához nem ihatunk pár csepp rumot, ami esetleg nemcsak a közönségnek lesz keltymet- len, de magát a kávéházat is válságba döntheti. Tanácsi választások a iövárosnál. A székesfőváros tanácsa szombati ülésében a következő választásokat eszközölte: Műszaki főtanácsosokká: Hegedűs Ármint, Zboray Jánost. Molnár Lászlót, Pokomándy Istvánt, K ö 1 b e r J ánost; műszaki tanácsosokká: S p á n y i Jánost. Bánlaky Gézát. Molnár Aladárt. Schön Győzőt. Wos- s a 1 a Sándort, L i p k a i Gyulát, Király Kálmánt, Pappert Rezsőt, Kós Gábort, Ozorray Károlyt. Laub er Dezsőt. Főmérnökökké: Gál Gy’ulát. Kazinczy Gábort, Schuber Gyulát, Albert Gyulát, Mlakóidy Józsefet, Frischfeld Edét. Rózsás Pált, Csizmadia Bétát, A 1 m á s i Dezsőt. Demeter Dezsőt, Hlatky Józsefet, Ná n á s i Oláh Aladárt; közélelmezési tisztekké; Becker Sándort, Dietrich Gusztávot, Nemessányi Lörinceti, Drechsler Aladárt. Zsiga Imrét. Walkó Andrást, Cser noch Jánost Guba Alajost, Malatinszky Lászlót; segédhivatali fő" igazgatókká: Arany Sándort és Édes Imrét nevezte ki. Ezenkívül számos kezelő-főtiszti, 'kezelő- tiszti és gépészi állást töltöttek be. Az újonnan kinevezőitek hétfőn délben egy órakor tettek esküt J. Mac. Whirter Budapesten. John'Mac. W h írté r, a Cunard Line kontinentális igazgatója Budapestre érkezett .a társaság itteni irodájának megtekintésére. Ez alkalommal átadta az iroda vezetőségének az angol király elismerő okiratának másolatát, amelyet a Cunard Line nyolcvanéves fennállásának jubileuma alkalmából intézett a társasághoz, s amelyben köszönetét fejezi ki a hajósvállalat működése '.fölött, megállapítván, hogy fennállása alatt — sí háború előtt és után — soha egyetlen emberéletben vagy pos'iaszállitrnányban nem esett kár a Cunard Line hajóin. Uj bizottsági tag. Lajta Henrik nagyiparos elhalálozásával a főváros törvényhatósági bizottságában is megüresedett egy hely, ahová a polgármescer a soron levő póttagot hivta meg H e 11 a i Béla igazgató személyében.
