Fővárosi Hírlap, 1921 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1921-10-19 / 43. szám
2 Budapest, 1921. október 19. tulajdonképpen a Fürsüenberg-palota, ahonnan a rendelkezések indulnak ki és jutnak el a végrehajtó szervekhez. Itt Írják elő az adagokat, itt állapítják meg a heti étlapot, innen indul ki minden adminisztratív intézkedés, itt történik a könyvelés, itt vannak a pénztárak, stb. A hivatalos helyiségek két emeletet foglalnak le és a maguk tizenkét főcsoportjával! egy modernül organizált üzemnek a képét adják. — Jellemző arra, hogy a mi szervezetünket mennyire megbecsülik és milyen fontosnak tartják az amerikaiak azt a munkájukat, amit Bécsben végeznek, hogy innen a Fiirstenber g-p a 1 o t á- ból mi minden pillanatban saját távírda-huzalunkon közvetlenül érintkezhetünk az akció Párisban székelő európai központjával. Raktárak a Burgban —. Az amerikai élelmiszer külön hajókon érkezik Hamburgba, ahonnan azután haijón hozzák tovább a Rajnán egészen az osztrák határig. Itt történik azután az elosztás. A küldemény egy része vonatra, más része megint hajóra, harmadik része pedig autókra kerül aszerint, amint a rendeltetési hely egyik vagy másik közlekedési eszközzel gyorsabban és jobban megközelíthető, vagy ahogy az egyes vidéki központokra való szállítás gazdaságosabb. —> A bécsi élelmiszer-raktár, amint már említettem, a „Burg“-ban van. Ezt a raktárát az akció kezdetén, 1919 májusában rendezték be és az árukat a régi svájci-traktuson helyezték el, de egy hét múlva az amerikai akció már szolgálatába állította a Josefsplatzon levő raktárt is, amelyben 120—150 tonna élelmiszer fér el. — A „Burg“-beli raktárakba beraktározott árukat úgy az átvételnél, mint a beraktározásnál megmérik és úgy helyezik eL, hogy minden pillanatban áttekinthető legyen a rendelkezésre álló anyag. Az anyagot az egyes étkező-helyek számára a központi iroda utalványára adják ki. Az árukat rendeltetési helyükön újra lemérik, ami által a kiutalt áruk tényleges átvétele történik meg. Teherautóval viszik az árukat a következő, Bécs közelében levő étkez- tetö-helyekre: a Ferenc József-vasutvonalra egészen Tullnig, a nyugati vasútvonalra Neulengbachig, a déli vasútvonalra Baden-Berndoríig és a helyi vasútvonalra Hamburgig. Vasúton viszik az árut a következő, távolabb fekvő gyüjtö-kerületekbe: Eggen- burg — Schwarzenau — Gmünd — Wr.-Neustadt — Neunkirchen és Payerbach. Látogatás Schonbrunnban Csak kicsi, halavány képe mindez annak a széles, átfogó rajznak, amelyet dr. Nobel Ödön főbiztos adott a hatalmas organizációról, a gyönyörű szamaritánus-munkáról. Érezni kellett, hogy ez az ember a lelke az egész alkotásnak és a katonás rendnek, amelyet bizonyára a frontról hozott, ahol az egész háborút töltötte. Ott a háború szerencsétlenjeinek egyik felét, emitt a másik, talán még szánalmasabb részét istápolja szeretettel, rengeteg munkával, közben pedig megalkotja Európa egyik legnagyszerűbb intézményét, amelynek állandósításáról, örök életéről hamarosan törvény fog gondoskodni, amelyet, értesülésünk szerint, az osztrák kormány még az ősszel be fog nyújtani. Beszélgetésünk végén dr. Nobel Ödön volt szives elkalauzolni bennünket Schönbrunnba, ahol a volt császári kastélyban van elhelyezve az egyik kerületi konyha, amelyen mintegy tizenötezer gyermek kap naponta ennivalót. Az étkezés fél tizenkettőkor kezdődik, amikor rajokban tódulnak a palota felé az éhes, a közeli jóllakás reményében boldog és jókedvű gyermekek. Fél tizenkettőtől négyig hangos a kastély környéke, viháncoló, jókedvű, rakoncátlan gyerekek lepik el az egykor méltóságos kerti utakat és félóránkint százas turnusokban jutnak el a kicsinyek az ebédlő-asztalhoz. A bejáratnál komoly képet kell ölteni, mert itt folyik az igazoltatás. A kis kosztos előveszi könyvecskéjét, amibe az ajtónál ülő tanító jelet tesz, hogy a mai ebédet megkapta. A jelzett könyvecskével azután az ételkiosztóhoz megy, ahol a kiosztó-hölgyek mindenkinek az előirt és orvosilag megállapított adagot adják, amelyet nem lehet elvinni, hanem ott helyben kell megenni. Délután négykor az utolsó turnus készülődik hazafelé. Jóllakott, derűs arcok indulnak útra, ezekről Sikerült már elhárítani a legszömyiibb nyomort és sikerült megakadályozni, hogy vánnyadt testecské- jük tovább romoljon. Vájjon ki gondol így a sok szegény pesti magyar gyerekre? Felemelik a hazai szén árát Purébl Győző tanácsnok nyilatkozata a főváros tuzeiőszer-ellátásáról Észre sem vesszük, és nyakunkon a tél. Hogy mennyire közeledik, az bizonyítja legjobban, hogy néhány napon belül ismét megdrágul a szén. A napokban a szén-árak újból való megállapítása dolgában az érdekeltek bevonásával ankét volt. A szénkereskedők amellett harcoltak, hogy a hazai szén árát a magánfogyasztásban az eddigi árnál hatvan koronával .magasabb .árban állapítsa meg az ármegállapitó bizottság. Hosszas vita után azonban az értekezlet mégis a főváros képviselőjének a prepozícióját fogadta el, aki méter- mázsánkint 20 koronás emelést ajánlott. A főváros közgazdasági osztálya ezt a prepozíciót terjeszti a csütörtöki tanácsülés elé és a tanács kétségtelenül el is fogadja a közgazdasági osztály javaslatát. A közeledő télre való tekintettel, megkérdeztük Purébl Győző tanácsnokot, hogy a tiizelő-sziik- séglet fedezése tekintetében milyen reményekkel megyünk neki a télnek? Purébl tanácsnok ezeket mondta a Fővárosi Hírlap munkatársának: — Mindent elkövettünk, hogy a főváros a következő télre el legyen látva tüzelővel. Törekvéseinknek meg van az eredménye, mert ha valami közbe nem jön, akkor az idén baj nélkül asszuk meg a telet. Először is az idén nem les'z tüzelő-szünet az iskolákban. Eddig négyszáz vaggon francia koksz van elraktározva a*z iskolák pincéiben, ehhez kapunk még rövidesen száz vaggonnal. Azonkívül kapunk másik négyszáz vaggon szenet és fát ugyancsak az iskolák részére. — Ami a tüzelőfa-ellátást illeti, ebben a tekintetben is sokkalta előnyösebb helyzetben vagyunk, mint tavaly voltunk. ^Tavaly mindössze 41,000 vaggon fa érkezett a fővárosba, az idén pedig már eddig 55.600 vaggoin hazai és import-fa került Budapestre. Ez a mennyiség legalább 65—70.000 vaggotnira fog emelkedni az év végéig. E’z a kvantum úgy látszik teljesen fedezni fogja a szükségletet; azonban természetesen csak akkor fogja fedezni, ha a szén-felhozatalnál nem lesznek kalamitások, mert a múlt szomorú tapasztalatai bebizonyították, bogy a magánháztartásokban a szenet tűzifával teljesm fedezni nem lehet. — Érdekes, hogy normális időkben 20.000 vaggon fa teljesen fedezte egész Budapest szükségletét. Csakhogy normális időkben annyi porosz szén állott rendelkezésre, amennyi kellett. Ezenkívül nem okozott nagy fejtörést az sem, hogy honnan szerezzük be a tűzifát, mert hiszen egész Nagy-Magyarország tüzifatermelése rendelkezésre állott. Ma, sajnos, egészen más a helyzet. Csonka-Magyarország tüzifatermelése Nagy-Magyarország tüzifatermelésének csak 14°/o-át teszi. Így aztán nem csoda, hőgy például 1919^ben, amikor tisztán csak a házai termelésre voltunk utalva; mindössze csak 15.000 vaggon volt a tűzifa-felhozatal. 1920-ban, amikor már a megszállott területekről is kaptunk fát, a tűzifa- felhozatal 41.000 vaggonra emelkedett. — Tavaly a jugoszláv megszállott területről semmi, a román megszállott területről 50 vaggon, a cseh megszállott területről pedig 9839 vaggon tűzifa érkezett Csonka-Magyaror- szágba. Az ország nagyon megapadt erdőségeit kellett tehát nagyobb mértékben igénybe venni és csak igy lehetett a szükségletet némiképpen kielégíteni. A szénhiányt azonban fával pótolni nem lehetett, annál kevésbé, mert szén hiányában a gyárak is fával tüzeltek. 1920. november 9-én rendkívüli közgyűlésén feltártuk a bajokat, és ennek a következménye, hogy a fakormány- biztosság mintegy százezer iirköbméter tűzifát bocsátott a főváros fogyasztóközönségének a rendelkezésére. Ma már, mint említettük, a helyzet sokkalta tiirhetőbb. Tűzifa lesz, sőt reméljük, hogy a szén dolgában sem fogunk szűkölködni. Nemcsak a gázgyár által forgalomba hozott magas kalóriája francia koksz, de fütő- s'zén is lesz a hazai szénfajtákon kivül; és mi valósággal agitálva, buzdítjuk a publikumot, hogy minél előbb lássa el magát tüzelővel, hogy a tél beálltával ne legyenek bajok. Hogyha agi- tációnknak ninics meg az a hatása, melyet szeretnénk, hogy meglegyen, annak az az oka, hogy a publikumnak, különösem a középosztálynak, nincs pénze. A gázgyári koksz árát a gázművek igazgatósága 475 koronáról 570 koronára volt kénytelen felemelni két héttel ezelőtt. Ennek a nagy kalóriája tüzelőanyagnak az árát tehát szegény ember zsebe meg nem bírja. És nem lesz túlságosan olcsó az a porosz szén sem, amelyet kereskedőink importálnak Budapestre. A tűzifa, amely tavaly áprilisban még csak 170 korona volt métermázsánkint, ma már 240—270 korona. A közalkalmazottak még úgy ahogy el vannak és el lesznek látva, mert az állam nagyon kedvezményes áron bocsát a családosoknak 10—10 métermázsát, a nőtleneknek 5-^5 mé- termázsa tűzifát. Azonban Budapesten nagyon sok az olyan kis pénzű és kis jövedelmű ember, aki mögött nincs se állam, sem valami nagy részvénytársaság. És ezek is megérzik a hideget, és nincs pénzük tüzelőre. Tl/JmArIfOJ2 • • • A bérkocsisok nem is lennének bérkocsisok, az autotaxik nem lennének autotaxik, ha meg nem ragadnának minden megragadható alkalmat a taxa emelésére. Valóban el kell azonban most ismerni, hogy az emelésnek, ha van jogosultsága, a mai időpontban igazán tagadhatatlan az a tény, hogy a megváltozott valuta- viszonyok, a tomboló drágaság és a rossz takarmánytermés miatt súlyos helyzetbe kerültek a bérkocsisok és az általános drágulás folytán drágább lett a benzin is és többe kerül a soff őr is. Mindez igaz, de ki állíthatja azt, hogy egy bérkocsi-tulajdonosnak, aki legnagyobbrészt nagyvállalkozó, nem kell viselnie a rizikód, amit a világ minden vállalkozója türelmesen, odaadóan, sokszor a martinamig visel. A bérkocsisnak, az autó- taxisnak azonban joga van a drágulás első félórájában a városházára rohanni, hogy az istenért uraim, siessenek, emeljék fel a taxáinkat. Ezek az urak üzlethez kezdtek, ■ éppen úgy, mint a boltos, aki kartont árul és amikor kedvez a konjunktúra, akkor tökét rak össze, hogy esetleg, ha az idők úgy követelik, módjóiban legyen akár ráfizetni is. A bérkocsis és autotaxis urak tehát csak ostromolják a városházát, az emelést; mi a hatóságokhoz szólunk, hogy ne olyan sietve, uraim! Nem olyan sürgős a dolog, aki vállalkozik, ne csak a jó konjunktúrára vadász- szón, hanem böjtölje keresztül a nehéz időket is. Nem azt mondjuk, hogy nem kell megadni a jogos tarifaemelést, hanem azt, hogy a dolog nem olyan sürgős. A városházi hSlgyek nagy akaraterővel sürgetik a közgyámi intézmény visszaállítását és mindebből a lázból meg kell állapítani, hogy valamit mégis és tényleg cselekedni kell. De mit? A Népjóléti Központot, amelyet Bárczy István meleg szive alkotott meg, amelyet áldottak a budapesti szegények, és lemásoltak, megcsodáltak a külföldiek, a kurzus botorul lerombolta, sóhivatallá avatta. A külföldi missziók meg távozni készülnek. Most hát e két klasz- szikus intézmény helyére akarják odaállítani a soha sem funkcionált közgyámi intézményt, amely az azóta működött nagy jótékonysági orcheszterek mellett úgy fest, mint egy rozoga verkli. De csinálják meg és meg fogják látni ők maguk is a különbséget, amely. a bűnös múlt és a dicsőséges kurzus között minden tisztalátásu embernek olyan régen szembetűnő. BÉRAUTÓK NAPPAL BENZIN, OLAJ, PNEUMATIK, SZERSZÁMOK JÓZSEF ---------——■■■■■—___»_TERÉZ Í-3 KIRÄLy-AUTOMOBIL ™ ÉJJEL- CbAR nappal RÉSZVÉNYTÁRSASÁG nappal
