Fővárosi Hírlap, 1921 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1921-10-19 / 43. szám
Budapest; 1921. október 19. 3 A piarista-ház, Bernolák miniszter, meg a főváros kasszája Hogy szerzett Bérezel tanácsnok ötvenmillió előleget? — Közélelmezés után népjólét — A hivatalok egész tömegét kell még kitelepíteni Röviden olvastuk a napilapokban már, hogy az ódon piarista-épületbe újból egy minisztérium, a Bernolák Nándor népjóléti miniszter hivatalai, kerülnek. A főváros és a népjóléti minisztérium között létrejött megegyezésnek azonban érdekes előzményei vannak, de nemkülönben érdeklődésre tarthatnak számot a megegyezés részletei is. A főváros, .minit ismeretes, a piarista-házat annak idején kisajátítási célokra vette tulajdonába. A kisajátítási egyezmény szerint a főváros ,a vételáron kívül pompás közterületet is engedett át a piaristáknak, akik azon már fel is építették uj rendházukat. Amig a főváros belekezdhet nagyszabású városrendező terveinek megvalósításába, a piarista-épületet arra szánta, hogy ott majd elhelyezi megszaporodott hivatalait. Erre azonban nem kerülhetett sor, mert a háború alatt volt súlyos közélelmezési viszonyok között székházra volt szüksége a közélelmezési minisztériumnak. Amikor erre a célra a piarista-házat kérték, a főváros nem mondhatott nemet, hiszen a közélelmezési minisztérium zavartalan működése legelsősorban a főváros közönségének volt az érdeke. Hívatlan vendégek A közélelmezési minisztériummal jó barátságban meg is volt mindvégiig a főváros. A minisztérium rendesen fizette a haszonbért, amely évi 105,000 korona volt, de amely mellett az adókat a főváros fizette. De más áldozatot is hozott az állam, amikor az épület renoválási és átalakítási költségeit is magára vállalta. Ezen a címen mintegy félmillió koronát adtak ki, ami abban az időben még igen jelentékeny ösz- szeg volt. Idővel azonban hívatlan vendégeket is kapott a főváros a piarista-épületbe. Minden bejelentés nélkül beköltöztek ugyanis oda a Gabonagyüjtő Országos Kormánybiztosság, a földmivelési minisztérium egy ügyosztálya és mindenek felett még egy minisztérium: a nemzeti kisebbségek mimszteriuma. Ezek sem be nem jelentették a fővárosnak érkezésüket, se külön bért nem fizettek és amikor a főváros tiltakozni próbált, még ők csodálkoztak. Volt is emiatt egy kis csetepaté, amely azonban, amikor ma megvan a megegyezés, nem érdemel sok szó-vesztegetést. Ötvenmillió előleg Hogy most a közélelmezési minisztérium fölszámol, szemet vetett az épületre a népjóléti minisztérium, amelynek helyiségei eddig a királyi palotában szoronkodtak. A miniszter meghívására dr. Bérezel Jenő, tanácsnok, jelent meg a főváros nevében és két órás tárgyalás után létrejött a megegyezés, amely szerint a népjóléti minisztérium az objektum bérlete fejében évi 200,000 koronát fizet és vállalja az épület karbantartását, valamint az állami és községi adók fizetését, ami az évi bérnek mintegy 40°lo-át teszi. A szerződés, amely két esztendőre szól, ilyenformáim elég előnyös, különösen ha figyelembe vesszük, hogy a közélelmezési miniszter csak jévi 105,000 koronát fizetett és az adók a fővárost terhelték. Amikor igy megvolt az egyezség, Bérezel tanácsnok egy „kis kéréssel“ fordult a miniszterhez a főváros nevében. Elmondta, hogy ime a főváros a legteljesebb előzékenységgel viseltetett ebben az ügyben a kormánnyal szemben, most Bernolák miniszteren van a sor, hogy jóindulatát kimutassa. A fővárosnak kórházi ápolási dijak fejében 262 millió korona követelése van a népjóléti minisztériumon, amelyeket éppen most fog vizsgálat alá venni egy vegyes bizottság. Lehet arról vitatkozni, hogy megállanak-e egyes tételek, vagy sem: az azonban kétségtelen, hogy a kormánynak kötelezettségei vannak a fővárossal s'zemben. Jóindulatát kimutatandó, adjon a miniszter ötven millió előleget erre a követelésre a fővárosnak, amelynek súlyos financiális helyzetében jelentős segítség lennie ez az összeg. Bernolák Nándor népjóléti miniszter készségesen azonnal teljesítette Bérezel tanácsnok kívánságát. A tanácsnok pedig boldogan tért haza a városházára, mert nem is remélt eredményt ért el. A piarista-házat akarta bérbeadni és ötvenmillió előleget is hozott. A népjóléti minisztérium számára meg pénteken átvette az épületet- Domokos Andor, az elnöki ügyosztály vezetője és Egyed titkár. És még ugyanabban az órában megérkezett a városházéira a miniszter leirata, amelyben tudatja, hogy az ötvenmilliós összeg kifizetését elhatározta. Félmillió értékű barakk-épület, mint ajándék Még a közélelmezési minisztérium építtetett a piarista-ház udvarán egiy huszonkét szobából álló barakk-épületet. A most kötött megegyezés értelmében ezt a huszonkét szobát a kétéves szerződés értelmiében a főváros a maga céljaira használhatja. Értesülésünk szerint ez a huszonkét szoba lesz a tüzifaelosztó végleges helyisége. Egyben pedig Bernolák miniszter azt is megígérte, hogy magának a barakk-épületnek tulajdonjogát is átengedi a fővárosnak, de ehhez előbb még a minisztertanács hozzájárulását kell megnyernie. Ez az ajándék a legenyhébb számitás szerint is megér félmillió koronát. Még egy súlyos feladat hárul azonban a népjóléti miniszterre, aki elváflalta, hogy kitelepíti a piarista-épületből mindazokat a hivatalokat, amelyekkel a fővárosnak semmiféle szerződése nincs és amelyeknek helyiségeire a népjóléti minisztériumnak amúgy is szüksége van. Ezek a hivatalok pedig a következők: a Gabona- gyűjtő Országos Kormánybiztosság (GOK.), a nemzeti kisebbségek minisztériuma, a földmivelési minisztérium IV. ügyosztálya és a közélelmezési minisztérium felszámoló osztálya. • 9 Ötszáz vaggon burgonyát vesz a főváros huszonöt millióért » A krumpli-front és a főváros — Bérezel tanácsnok nyilatkozata Ezer gondunk között is a legelsők közé tartozik Budapest lakosságának „legolcsóbb“ és a kenyér után legnélkülözhetetlenebb élelmiszeréről, a. burgonyáról való gondoskodás. A szabolcsi események révén, amelyekbe természetesen budapesti körök is belejátszottak, legendás gyümölcs lett a jó öreg krumpliból, amely ma drágább Budapesten, mint hajdanában a legfinomabb ananász-eper volt az első tavaszi napokban. A krumpli-fronton egyébként valami nevezetes ufság nincsen, egészen közönséges állóharc folyik, a csatárok jól kiépített fedezékekből lövik egymásra a gyanúsítás, a panama-vád és az árdrágítás srap- nelljeit, közben pedig arat a szabolcsi gazda. Beszélnek megint a szabolcsi burgonya zár alá vételéről. 1 vannak hírek burgonya-kormánybiztos kiküldéséről, hallunk tiltakozásokat ezek ellen a tervek ellen: ' amivel szemben a fővárosnak nem lehet egyéb gondja, mint hogy Budapest lakosságának burgonyaszükségletét minél olcsóbban biztositsa. A főváros, vezetőségével szemben is lehet bizonyos elégedetlen hangokat hallani, amelyek közül talán leginkább az a vád talál hiszékeny fülekre, hogy még mindig nem biztosította a télre szükséges krumpli-mennyrségeket. Megkérdeztük erre vonatkozólag dr. Bérezel Jenő tanácsnokot, aki a Fővárosi Hírlap munkatársának a következő választ adta: — Azt a vádat, hogy lekésünk a burgonya- I vásárlással, csak olyanok emelhetik ellenünk, akiknek nincs kellő szakismeretük. Igenis, most van ideje a télre való burgonya beszerzésének, csak most érkezett el annak az ideje, mert az augusztusi és szeptemberi burgonya nem áll el, ha ezt a burgonyát akarjuk eltenni télre, az két hét alatt folyni fog. Nekünk az októberi szeéésü, teljesen beérett burgonyára van szükségünk és máris megtörtént az intézkedés, hogy ebből kellő mennyiség álljon a télen rendelkezésre. Ez a burgonya az egyedüli, amely raktározásra való és még ezkis át kell majd a télen válogatni. Ezt előbb a legnagyobb előrelátással sem lehetett beszerezni. Ügynökeink azonban már kint vannak Szabolcsban, ahol ügyosztályom egyik tanácsjegyzőjének vezetése alatt már folynak a bevásárlások. Meg vagyok róla győződve, hogy a megfelelő készletek rendelkezésre fognak állam, mert több száz vaggon burgonyát kívánunk beszerezni. A Fővárosi Hírlap értesülése szerint a főváros a bevásárlóknak azt az utasítást adta, hogy ötszáz vaggon burgonyáról gondoskodjanak. Miután Szabolcsban helyben öt korona egy kiló burgonya, a r. 500 vaggonért a fővárosnak helyben való átvétel mellett is huszonöt millió koronát kell majd kifizetnie. Ehhez járul még majd a szállítási költség és ha a természetes romlás utján való károsodást is beleszámítjuk, alig valószínű, hogy 7—8 koronánál olcsóbb hatósági burgonyához juthatunk a télen. A szükséges hatalmas összeget a városgazdasági ügyosztály részben meglevő rezerváiból adja, részben azonban kölcsönt lesz kénytelen kérni a községi alapból. Az a burgonya, amelynek mázsáját ai főváros békében két koronájával vette, ma 500 koronába kerül és 6—8 fillér helyett majd 7—8 koronájával kerül kilónkint a pesti ember konyhájára. Buzáfh alpolgármester és az utolsó zsidó tanítónő Folkusházy és Zilahi-Kiss szerepe Nincs értelme, hogy tovább takargassuk B u- z á t h János alpolgármesternek a nevét. Tudjuk, hogy nem szereti az ünneplést, de viszont szegény ember, akinek félnivalója van "attól, ha a kurzus ráuszítja inkvizitorait, s mit tudja az ember, itt marad ő is kenyér nélkül, mint már annyi sokan azok közül, akik vallásuknál fogva nem lehettek, vagy akik gerincük miatt nem tudtak a párt-terror alázatos szolgáivá lenni. De mégsem. lehet Buzáthnak a nevét takargatni, mert ha nem írják is ki az újságok, nagyon jól tudják cselekedeteit azok, akik a pártzsarnokság végrehajtó közegei, de meg B u z á t h János sokkal inkább egész férfi, semhogy a saját lelkiismeretén kívül bárkitől félne. És bizonyosak vagyunk abban is, hogy az egész, férfi, a kemény gerinc odaát, a túlsó oldalon is imponál és a kis-exisztenciák hóhérai gyávák lesznek majd hozzányúlni ahhoz a férfiúhoz, akit, mint kemény tölgyet, csak fejszecsapásokkal lehet kidönteni. Ezeknek a soroknak aiz Írója nem most, nem a kurzusban fedezte fel Buzáth János tiszta, makulátlan jellemét, kemény, minden jogtalansággal és minden igazságtalansággal dacoló, egészséges akaratát; de voltak szavai akkor is, amikor Buzáth János más emberekkel szemben is ugyanezzel a keménységgel, ugyanezzel a megingathatatlansággal állott. Nem a kommunizmusról és nem is a forradalomról beszélek, ahol nyakas volt a végletekig; de szólok arról az időről, amikor olyan ember ült a polgármesteri székben, aki egyik legszebb ékszereként viselhette Buzáth János tiszteletét és szereíetét. És ezzel a férfiúval is szembeszállóit, ahányszor úgy érezte, hogy neki van igaza. Ez a kemény legény ne tudna megállani aikkor, amikor a tanács egynémely, alázatosságban nevelkedett tagja a pártpolitika csatlósaként jogtalanságokat és méltánytalanságokat követel? Buzáth János ne merné összemérni fegyverét Folkusházyval és kedvencével, Zilahi-Kissel? De Buzáth Jánosnak joga is van hozzá, mert még sohasem volt senkinek a cselédje, sohasem változtatta köntösét és színeit aszerint, amint forradalmat, kurzust, vagy kisgazda-rezsimet látott valahol a horizont távoli pontján közeledni. Nos, Buzáth János alpolgármester volt az, aki a tanácsülésen az utolsó tanítónő, F e i s n e r Margit ügye tárgyalásakor felszólította Z i 1 a h i-K isst, hogy olvassa fel azt az okmányt, amely bizonyítja, hogy kollégái milyen elismeréssel és szeretettel beszélnek erről a Feisner Margitról. Zilahi-Kiss előbb egy másik ilyen aktát olvasott fel, nem azt, amelyre Buzáth gondolt, de ez is nagyszerű bizonyítéka volt
