Fővárosi Hírlap, 1921 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1921-09-28 / 40. szám

2 Budapest, 1921. szeptember 28. akihez még vezértársai sem igen; láthattak fel. Az uj párt demokratikus kormányzat alatt fog állani, vezető egyéniségek azonban; itt is lesz­nek és pedig — ma már nem akaszthatjuk meg a dolgok fejlődését, ha eláruljuk — Joanovich Pál, Jaczkó Pál és Kazay László lesznek. A közgyűlés és a város közönsége mindhármukat (nagyon jól ismeri és mindhármuk működését, mérsékelt, okos politikáját méltányolja. Ök lesznek azok, akik az elsősorban, fognak járni. Nem valószínűtlen azonban ma sem az, amit legutóbbi számunkban megemlitettünk, hogy sikerülni fog a párt látható fejévé megnyerni Igróf Apponyi Albertet és az sem lehetetlen, hogy az uj, középen álló párthoz fog csatlakozni Rassay Károly volt államtitkár is, akinek pom­pás tehetsége nagyszerűen fog érvényesülni a közgyűlési teremben is. Eddig párt hiányában nem igen volt módijában a városi ügyekbe bele­avatkozni és szembeszállni azzal a párttal, amelyet már egy eszten|dőui|él régebben elha­gyott. Sipöcz és a főpolgármesteri szék A héten a napilapokban hírek jelentek meg arról, amit mi már múlt számunkban) meg­irtunk, hogy tudniillik dr. Sipöcz Jenő polgár- mester helyzete a pártszakaddssal teljesen lehe­tetlenné vált. Sipöcz annyira összeforrott a Wolff- érával, annyira előzékeny és hajlékony volt Wolff ellentmondást nem tűrő egyeduralmával szemben, hogy exponáltságának következmé­nyeit le kell majd vonnia. Sipöcz Jenő jelenleg nincs idehaza, az a mérhetetlen munka, amelyet polgármestersége alatt végzett, éppen most merí­tette ki annyira, hogy amikor a városházának tele kellene lenini gonddal, amikor pártja törik- szakadozik, akkor ő őszi nyaralását végzi. Mindez azonbaini csak bizonyítéka annak, hogy távozása a polgármesteri székből, 'amely|bien Wolff teljhatalma nélkül megülni kép te leni, be­fejezett dolog. Baj van azonban. Sipöcz Jenő polgármester, bár látja, hogy a helyzet lehetetlenné lett, vagy lesz a számára, nem mer lemondani, mert még .(nincsen tisztában .az’zal, hogy a közgyűlés, amelynek jövendőbeli erőviszonyai még nem teljesen ismertek, mit szólna az ő főpolgár­mesterségéhez. A közép-párt, a demokratáktól és liberálisoktól függene ugyancsak az is, hogy meg lehetne-e Sipöcz Jenőt főpolgármesterré választani. Két szék közé pad alá esni ugyanis nem szeretnie, bár ha megmarad polgármester­nek, ez még sokkal kellemetlenebb helyzet lenne a számára Wolff Károly egyeduralma nélkül, mint bármi más. Igen valószínű azonban, hogy ha arra kerül a sor, hogy Sipöcz hajlandó a polgármesteri székből távozni, ha főpolgármes­terré választják, meglehet ézt a kompromisz- szumot csinálni. Az uj polgármester Hogy ki lesz az uj polgármester, ma még erről elmélkedni, igazán túlságosan messze­menő kombináció lenne. Mégis, a kombinációk egymást érik. Polgármester-jelölt gyanánt em­legetik a három alpolgármestert: Folknsházy Lajost, Rényi Dezsőt és Buzáth Jánost, a ta­nácsnokok közül: Csupor Józsefet és nyilván­való gúnyos célzatai Zilahi-Kiss Jenőt, aki­nek szerencse-csillaga Wolff Károlyéval együtt áldozik le. Nem szívesen Írjuk le, mert kiváló képességű férfiúnak tartjuk, de tény, hogy Folkusházy Lajos sánszai nagyon meggyengül­tek, mert egyik oldal sem látja benne azt az embert, akit egészen, fentartás nélkül magáé­nak vallhatna. Buzáth János őszintesége, ke­mény férfiassága sokkal jobban imponál. De nem lehetetlen az sem, hogy kívülről fognak polgármestert hozni. Itt azután megint sereges­tül akad kombináció. Legérdekesebb az, hogy különösen a megalakulandó uj párt körében igen komolyan, igen határozottan kezdenek be­szélni arról, hogy nincs más mód a főváros szénájának rendbehozatalára, minthogy vissza kell hozni a polgármesteri székbe clr. Bódy Ti­vadart. Az uj párt erőteljesen hivatkozik arra, hogy éppen ők voltak azok, akik annakidején makacsul kitartottak Bódy mellett, akit a de­mokraták és liberálisok segedelmével éppen úgy meg tudtak volna választani, mint ahogy Bukovszky és Városy tanácsnokokat fényes győ­zelemmel megválasztották Wolff Károly hatá­rozott akarata ellen. Bódy Tivadar akkor visz- szavonult, mert nem akart úgy kormányozni, hogy a többségi párt vezére álljon vele szem­ben, noha magában a többségi pártban több hive lett volna, mint a vezérnek. A súrlódáso­kat és csetepatékat akarta tehát elkerülni, ami­kor a biztos megválasztás elől visszavonult. Most elérkezett az ő ideje és ha vállalja, min­den akadály nélkül visszatérhet a polgármes­teri székbe, ahol ma nagy feladatok várnak rá, tőle függ, hogy a város nyugalmát újra meg­szerezze. A koksz árát felemelik és aki a hivatalos kommünikék hieroglifái között olvasni tud, az biztos benne, hogy a kokszot nyomon követi a gáz is, lévén mindkettő ugyanannak a saarvidéki szén­nek a terméke. Hogy úgy mondjuk, gáz 'és koksz egy anyaméhből születnek. A koksz­áremelés tehát csak előrevetett árnyéka tulajdonképpen a gáz áremelésnek, amit ismerve a dolgok természetes sorrendjét — nyilván, a villany árúnak stajgerolása fog követni. Nem vagyunk vakok és nem va* gyünk rosszindulatnak és igy tudjuk és meg is állapítjuk, hogy mindezért valutánk értékének csökkenését kell felelőssé tenni. Segíteni azonban lehetett volna a dolgon és mi hónapokon át tényleg abban a balga hitben éltünk, hogy ez a segítés meg is történt. Hiszen dr. Sipöcz polgármester ur és Ripka vezérigazgató ur a nyáron Páris- ban jártak, szenet és kokszot vásároltak. Akkor tették ezt, amikor a valutánk a leg­magasabban állott. Úgynevezett kitűnő vá­sárt csináltak. Ha azonban ez igy van, mi jogon emelik most a koksz árát, mi jogon fogják majd a gáz árát is stájgerolni. Vagy netalán nem volt pénze a fővárosnak akko­ron, hogy kifizesse vásárlását? Ha igy van ez, ha nincs igy, eszünkbe kell jutni an­nak, hogy a főváros mai vezetőségének szinte borzong a háta, ha arra gondol, hogy valami üzletet kölcsönpénzen kell lebonyo­lítani. Pedig aligha van igaza, mert jól­nevelt fiúcskákat ugyan az atyai háznál óva intik az adósságcsinálástól és a polgár- mester is valószínűleg részesült ebben az intelemben. Egy város életében azonban másként megy ez a dolog. Van eset, ami­kor jobb üzletet lehet kölcsönpénzen kötni, mintha ciz ember megvárja, amíg a maga pénzén kötheti meg. Csak éppen tudni kell, hogy mikor van itt az ideje emennek és mikor amannak? Blaha Lujza nevét ma már egy színház felirata is hirdeti. Mi szeretnénk, ha ez a színház becsületes munkát végezne, jó előadásokat tartana és mindenképen méltó lenne a diadalmas névre, amelyet visel. De igazán fájna, ha valami okból Blaha Lujza nevéhez a veszedelem fogalma fűződnék. Laikus szemmel látjuk a dolgot, de a komissziónalz is észre kellett vennie, hogy ez a színház sziik sikátorban, házak közé beékelve épült fel. Olyan hely ez, ahol veszedelem esetén még a tűzoltó­ság sem mozoghat szabadon, még a men­tés munkája is akadályokba ütközik. Sze­retnénk az uj színházat másként köszön­tem, de a legmegfelelőbb üdvözlet, hogy: Isten óvja a színházlátogatókat a veszede­_lemtől._____ __________________ Mi nden tőzsdejátékosnak nélkülözhetetlen kézikönyv a Budapesti Tözsde-Almasiach (1920—21. kiadás, X-ik évfolyam). Szerkesztették : dr. Pór Aladár és d*. Kende Ernő tőzsde- titkárok közreműködésével Róna Lajos, A Pénzvilág felelős szerkesztője és Dacsó Emil, a Fővárosi Hírlap felelős szerkesztője. Kapható a kiadóhivatalban: IX., Boráros-tér 6 és minden könyvkereskedésben. Telefon József 67. és 137—15. A forró kása Megfigyelések a multheti közgyűlésen Mint a nyájas olvasó igen helyesen sejti, a kö­vetkező sorokban csakugyan nem annyira a forró kásáról, mint inkább a villamos vasúti tarifák fel­emeléséről lesz szó. Abban azonban már teljesen téved a nyájas olvasó, mintha ennek az igéidéiért fejtegetésnek csupán azért adtuk volna „a forró ká­sa“ titulust, hogy a kérdést nehezebben lehessen megfejteni. Most, hogy a kereskedelmi miniszter a belügyminiszterrel egyetértöleg október elsejétől kezdődőleg úgyis fölemelte a; villamosjegy árát: nem csinálunk belőle titkot, hogy ez a tariiaemelési probléma tényleg forró kásája volt a múlt szerdai közgyűlésnek, melyet a főváros törvényhatósági bi­zottságának összes macskái megkerültek, kiki a ma­ga pártállása szerint. A legnehezebb volt a helyzete Wolff Károly pártjának. Az uralkodó pártnak föl­tétlenül meg kellett szavaznia a tarifaemelést, mert 1. ha meg nem szavazzák, akkor megharagusz- naik, esetleg elpártolnak a keresztény-szocialista vil­lamos-kalauzok és kocsivezetők, akiknek a tarifa­emeléstől függ az 50 százalékos fizetésemelésük; 2. meg kellett szavazni, mert ha meg nem sza­vazzák, akkor a villamos-alkalmazottak fizetéseme­lése, mint deficit fotg jelentkezni az Egyesített Vá­rosi Vasutak mérlegében és ezt a deficitet végered­ményben mégis csak a fővárosnak —■ mint a vas­utak várományosának — kell egyszer majd meg­fizetni. A problémát csupán az tette kissé kényessé' és kényelmetlenné, hogy az Egyesitett Városi Vas- utaknak legfeljebb 12.000 fizetésemelésre váró alkal­mazottjuk van. Ezek sem valamennyien keresztény­szocialisták; viszont a tarifaemelésnél körülbelül egy negyedmillió ember van érdekelve, zsidók és ke­resztények; választók és nem választók vegyesen. És ezekre való tekintettel, nem látszott célirányos­nak, hogy a keresztény községi párt teljesen őszin­tén és minden takargatás nélkül megszavazza a ta­rifaemelést. Azért — valljuk meg — a keresztény- párt nagyon kényes helyzetbe került, mert meg is akarta szavazni a tarifaemelést, meg nem is. És a zseniális Till tanácsnoknak minden diplomata-tu­dományát össze kellett szednie, hogy olyan javasla­tot produkáljon, mely „ha akarom vemhes, ha aka­rom nem vemhes.“ Aki Till Antalban bízik, nem is csalatkozik. Meg kell adni, megtette a magáét. Azt proponálta: mondja ki a közgyűlés, hogy belátja, hogy a tarifaemelés elől kitérni nem lehet, de a ren­delkezésre álló idő rövidsége miatt nem tud hatá­rozni arra nézve, hogy milyen mérvű legyen az emelés. Ennek a ravasz, de népszerűtlen javaslatnak a védelmére aztán magát a vezért: Wo Ifi Károlyt küldték tűzbe. Gondolták, hogy Wolff Károlynak akkora a népszerűsége, hogy ha le is cibál belőle Till Antal, még akkor is jut is, marad is. Nagy és nehéz dologra vállalkozott a vezér, de megállotta a helyét. Pedig micsoda koncentrált tüzelést rögtö­nöztek a demokrata-hadak, akiknek segítségére siet­tek a disszidens kereszténypártiak is. B a r a c s Mar­cell olyan kézibombákkal hajigáit, hogy no. Baracs nagyon ügyesen kihasználta Wolffék szorult helyze­tét és rámutatott arra, hogy akkor, amikor keresz­tényszocialista villamos-kalauzokkal népgyülésdit tartatnak, népgyülés után pedig tanulmányútra kül­dik őket a Teleki-térre: akkor ezeket a villamos­kalauzokat lehetetlen meg nem jutalmazni. Ezek kér­nek és adni kell nekik — a publikum zsebéből. Az örök-szőke B e d ő Mór jogi érveket lövellt a ke­resztény-oldal felé, Horváth IV. Károly és 11 o v- szky János pedig, a keresztény községi párt e két agilis tagja ügyesen kontrázott — Baracsnak. Szabó József, a keresztényszocialisták titkára til­takozott az ellen, hogy a keresztényszocialistákat összetévesszék mindenféle rendbontó elemek garáz­dálkodásával és hogy az általuk bevert fejeket foly­tonosan a kereisztónyszocialisták számlájára írják. —■ Mi ezeket a magánakciókat a legmélysége- ' sebben elítéljük! — mondta Szabó József. Mint mindig: most is nagyon figyelemreméltó volt a Fayer Sándor fölszólalása, aki nagyon életre­való ötletet ajánlott a közgyűlés figyelmébe. Azt mondta, hogy ne emeljék a tarifát, ellenben próba­képpen járassanak külön első osztályú kocsikat. Az első osztályú kocsin aztán dupla viteldijat fizetne az, akinek a zsebe az első osztály luxusát megbirja.

Next

/
Oldalképek
Tartalom