Fővárosi Hírlap, 1921 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1921-09-28 / 40. szám

2

Budapest, 1921. szeptember 28.

akihez még vezértársai sem igen; láthattak fel. Az uj párt demokratikus kormányzat alatt fog állani, vezető egyéniségek azonban; itt is lesznek és pedig — ma már nem akaszthatjuk meg a dolgok fejlődését, ha eláruljuk — Joanovich Pál, Jaczkó Pál és Kazay László lesznek. A közgyűlés és a város közönsége mindhármukat (nagyon jól ismeri és mindhármuk működését, mérsékelt, okos politikáját méltányolja. Ök lesznek azok, akik az elsősorban, fognak járni. Nem valószínűtlen azonban ma sem az, amit legutóbbi számunkban megemlitettünk, hogy sikerülni fog a párt látható fejévé megnyerni Igróf Apponyi Albertet és az sem lehetetlen, hogy az uj, középen álló párthoz fog csatlakozni Rassay Károly volt államtitkár is, akinek pompás tehetsége nagyszerűen fog érvényesülni a közgyűlési teremben is. Eddig párt hiányában nem igen volt módijában a városi ügyekbe beleavatkozni és szembeszállni azzal a párttal, amelyet már egy eszten|dőui|él régebben elhagyott.

Sipöcz és a főpolgármesteri szék

A héten a napilapokban hírek jelentek meg arról, amit mi már múlt számunkban) megirtunk, hogy tudniillik dr. Sipöcz Jenő polgár- mester helyzete a pártszakaddssal teljesen lehetetlenné vált. Sipöcz annyira összeforrott a Wolff- érával, annyira előzékeny és hajlékony volt Wolff ellentmondást nem tűrő egyeduralmával szemben, hogy exponáltságának következményeit le kell majd vonnia. Sipöcz Jenő jelenleg nincs idehaza, az a mérhetetlen munka, amelyet polgármestersége alatt végzett, éppen most merítette ki annyira, hogy amikor a városházának tele kellene lenini gonddal, amikor pártja törik- szakadozik, akkor ő őszi nyaralását végzi. Mindez azonbaini csak bizonyítéka annak, hogy távozása a polgármesteri székből, 'amely|bien Wolff teljhatalma nélkül megülni kép te leni, befejezett dolog.

Baj van azonban. Sipöcz Jenő polgármester, bár látja, hogy a helyzet lehetetlenné lett, vagy lesz a számára, nem mer lemondani, mert még .(nincsen tisztában .az’zal, hogy a közgyűlés, amelynek jövendőbeli erőviszonyai még nem teljesen ismertek, mit szólna az ő főpolgármesterségéhez. A közép-párt, a demokratáktól és liberálisoktól függene ugyancsak az is, hogy meg lehetne-e Sipöcz Jenőt főpolgármesterré választani. Két szék közé pad alá esni ugyanis nem szeretnie, bár ha megmarad polgármesternek, ez még sokkal kellemetlenebb helyzet lenne a számára Wolff Károly egyeduralma nélkül, mint bármi más. Igen valószínű azonban, hogy ha arra kerül a sor, hogy Sipöcz hajlandó a polgármesteri székből távozni, ha főpolgármesterré választják, meglehet ézt a kompromisz- szumot csinálni.

Az uj polgármester

Hogy ki lesz az uj polgármester, ma még erről elmélkedni, igazán túlságosan messzemenő kombináció lenne. Mégis, a kombinációk egymást érik. Polgármester-jelölt gyanánt emlegetik a három alpolgármestert: Folknsházy Lajost, Rényi Dezsőt és Buzáth Jánost, a tanácsnokok közül: Csupor Józsefet és nyilvánvaló gúnyos célzatai Zilahi-Kiss Jenőt, akinek szerencse-csillaga Wolff Károlyéval együtt áldozik le. Nem szívesen Írjuk le, mert kiváló képességű férfiúnak tartjuk, de tény, hogy Folkusházy Lajos sánszai nagyon meggyengültek, mert egyik oldal sem látja benne azt az embert, akit egészen, fentartás nélkül magáénak vallhatna. Buzáth János őszintesége, kemény férfiassága sokkal jobban imponál. De nem lehetetlen az sem, hogy kívülről fognak polgármestert hozni. Itt azután megint seregestül akad kombináció. Legérdekesebb az, hogy különösen a megalakulandó uj párt körében igen komolyan, igen határozottan kezdenek beszélni arról, hogy nincs más mód a főváros szénájának rendbehozatalára, minthogy vissza kell hozni a polgármesteri székbe clr. Bódy Tivadart. Az uj párt erőteljesen hivatkozik arra, hogy éppen ők voltak azok, akik annakidején makacsul kitartottak Bódy mellett, akit a demokraták és liberálisok segedelmével éppen úgy meg tudtak volna választani, mint ahogy Bukovszky és Városy tanácsnokokat fényes győzelemmel megválasztották Wolff Károly határozott akarata ellen. Bódy Tivadar akkor visz- szavonult, mert nem akart úgy kormányozni, hogy a többségi párt vezére álljon vele szemben, noha magában a többségi pártban több hive lett volna, mint a vezérnek. A súrlódásokat és csetepatékat akarta tehát elkerülni, amikor a biztos megválasztás elől visszavonult. Most elérkezett az ő ideje és ha vállalja, minden akadály nélkül visszatérhet a polgármesteri székbe, ahol ma nagy feladatok várnak rá, tőle függ, hogy a város nyugalmát újra megszerezze.

A koksz árát felemelik

és aki a hivatalos kommünikék hieroglifái között olvasni tud, az biztos benne, hogy a kokszot nyomon követi a gáz is, lévén mindkettő ugyanannak a saarvidéki szénnek a terméke. Hogy úgy mondjuk, gáz 'és koksz egy anyaméhből születnek. A kokszáremelés tehát csak előrevetett árnyéka tulajdonképpen a gáz áremelésnek, amit ismerve a dolgok természetes sorrendjét — nyilván, a villany árúnak stajgerolása fog követni. Nem vagyunk vakok és nem va* gyünk rosszindulatnak és igy tudjuk és meg is állapítjuk, hogy mindezért valutánk értékének csökkenését kell felelőssé tenni. Segíteni azonban lehetett volna a dolgon és mi hónapokon át tényleg abban a balga hitben éltünk, hogy ez a segítés meg is történt. Hiszen dr. Sipöcz polgármester ur és Ripka vezérigazgató ur a nyáron Páris- ban jártak, szenet és kokszot vásároltak. Akkor tették ezt, amikor a valutánk a legmagasabban állott. Úgynevezett kitűnő vásárt csináltak. Ha azonban ez igy van, mi jogon emelik most a koksz árát, mi jogon fogják majd a gáz árát is stájgerolni. Vagy netalán nem volt pénze a fővárosnak akkoron, hogy kifizesse vásárlását? Ha igy van ez, ha nincs igy, eszünkbe kell jutni annak, hogy a főváros mai vezetőségének szinte borzong a háta, ha arra gondol, hogy valami üzletet kölcsönpénzen kell lebonyolítani. Pedig aligha van igaza, mert jólnevelt fiúcskákat ugyan az atyai háznál óva intik az adósságcsinálástól és a polgár- mester is valószínűleg részesült ebben az intelemben. Egy város életében azonban másként megy ez a dolog. Van eset, amikor jobb üzletet lehet kölcsönpénzen kötni, mintha ciz ember megvárja, amíg a maga pénzén kötheti meg. Csak éppen tudni kell, hogy mikor van itt az ideje emennek és mikor amannak?

Blaha Lujza

nevét ma már egy színház felirata is hirdeti. Mi szeretnénk, ha ez a színház becsületes munkát végezne, jó előadásokat tartana és mindenképen méltó lenne a diadalmas névre, amelyet visel. De igazán fájna, ha valami okból Blaha Lujza nevéhez a veszedelem fogalma fűződnék. Laikus szemmel látjuk a dolgot, de a komissziónalz is észre kellett vennie, hogy ez a színház sziik sikátorban, házak közé beékelve épült fel. Olyan hely ez, ahol veszedelem esetén még a tűzoltóság sem mozoghat szabadon, még a mentés munkája is akadályokba ütközik. Szeretnénk az uj színházat másként köszöntem, de a legmegfelelőbb üdvözlet, hogy: Isten óvja a színházlátogatókat a veszede_lemtől._____ __________________

Mi

nden tőzsdejátékosnak nélkülözhetetlen kézikönyv a

Budapesti Tözsde-Almasiach

(1920—21. kiadás, X-ik évfolyam).

Szerkesztették : dr. Pór Aladár és d*. Kende Ernő tőzsde- titkárok közreműködésével Róna Lajos, A Pénzvilág felelős szerkesztője és Dacsó Emil, a Fővárosi Hírlap felelős szerkesztője.

Kapható a kiadóhivatalban: IX., Boráros-tér 6 és minden könyvkereskedésben. Telefon József 67. és 137—15.

A forró kása

Megfigyelések a multheti közgyűlésen

Mint a nyájas olvasó igen helyesen sejti, a következő sorokban csakugyan nem annyira a forró kásáról, mint inkább a villamos vasúti tarifák felemeléséről lesz szó. Abban azonban már teljesen téved a nyájas olvasó, mintha ennek az igéidéiért fejtegetésnek csupán azért adtuk volna „a forró kása“ titulust, hogy a kérdést nehezebben lehessen megfejteni. Most, hogy a kereskedelmi miniszter a belügyminiszterrel egyetértöleg október elsejétől kezdődőleg úgyis fölemelte a; villamosjegy árát: nem csinálunk belőle titkot, hogy ez a tariiaemelési probléma tényleg forró kásája volt a múlt szerdai közgyűlésnek, melyet a főváros törvényhatósági bizottságának összes macskái megkerültek, kiki a maga pártállása szerint. A legnehezebb volt a helyzete Wolff Károly pártjának. Az uralkodó pártnak föltétlenül meg kellett szavaznia a tarifaemelést, mert

1. ha meg nem szavazzák, akkor megharagusz- naik, esetleg elpártolnak a keresztény-szocialista villamos-kalauzok és kocsivezetők, akiknek a tarifaemeléstől függ az 50 százalékos fizetésemelésük;

2. meg kellett szavazni, mert ha meg nem szavazzák, akkor a villamos-alkalmazottak fizetésemelése, mint deficit fotg jelentkezni az Egyesített Városi Vasutak mérlegében és ezt a deficitet végeredményben mégis csak a fővárosnak —■ mint a vasutak várományosának — kell egyszer majd megfizetni.

A problémát csupán az tette kissé kényessé' és kényelmetlenné, hogy az Egyesitett Városi Vas- utaknak legfeljebb 12.000 fizetésemelésre váró alkalmazottjuk van. Ezek sem valamennyien keresztényszocialisták; viszont a tarifaemelésnél körülbelül egy negyedmillió ember van érdekelve, zsidók és keresztények; választók és nem választók vegyesen. És ezekre való tekintettel, nem látszott célirányosnak, hogy a keresztény községi párt teljesen őszintén és minden takargatás nélkül megszavazza a tarifaemelést. Azért — valljuk meg — a keresztény- párt nagyon kényes helyzetbe került, mert meg is akarta szavazni a tarifaemelést, meg nem is. És a zseniális Till tanácsnoknak minden diplomata-tudományát össze kellett szednie, hogy olyan javaslatot produkáljon, mely „ha akarom vemhes, ha akarom nem vemhes.“ Aki Till Antalban bízik, nem is csalatkozik. Meg kell adni, megtette a magáét. Azt proponálta: mondja ki a közgyűlés, hogy belátja, hogy a tarifaemelés elől kitérni nem lehet, de a rendelkezésre álló idő rövidsége miatt nem tud határozni arra nézve, hogy milyen mérvű legyen az emelés.

Ennek a ravasz, de népszerűtlen javaslatnak a védelmére aztán magát a vezért: Wo Ifi Károlyt küldték tűzbe. Gondolták, hogy Wolff Károlynak akkora a népszerűsége, hogy ha le is cibál belőle Till Antal, még akkor is jut is, marad is. Nagy és nehéz dologra vállalkozott a vezér, de megállotta a helyét. Pedig micsoda koncentrált tüzelést rögtönöztek a demokrata-hadak, akiknek segítségére siettek a disszidens kereszténypártiak is. B a r a c s Marcell olyan kézibombákkal hajigáit, hogy no. Baracs nagyon ügyesen kihasználta Wolffék szorult helyzetét és rámutatott arra, hogy akkor, amikor keresztényszocialista villamos-kalauzokkal népgyülésdit tartatnak, népgyülés után pedig tanulmányútra küldik őket a Teleki-térre: akkor ezeket a villamoskalauzokat lehetetlen meg nem jutalmazni. Ezek kérnek és adni kell nekik — a publikum zsebéből. Az örök-szőke B e d ő Mór jogi érveket lövellt a keresztény-oldal felé, Horváth IV. Károly és 11 o v- szky János pedig, a keresztény községi párt e két agilis tagja ügyesen kontrázott — Baracsnak. Szabó József, a keresztényszocialisták titkára tiltakozott az ellen, hogy a keresztényszocialistákat összetévesszék mindenféle rendbontó elemek garázdálkodásával és hogy az általuk bevert fejeket folytonosan a kereisztónyszocialisták számlájára írják.

—■ Mi ezeket a magánakciókat a legmélysége- ' sebben elítéljük! — mondta Szabó József.

Mint mindig: most is nagyon figyelemreméltó volt a Fayer Sándor fölszólalása, aki nagyon életrevaló ötletet ajánlott a közgyűlés figyelmébe. Azt mondta, hogy ne emeljék a tarifát, ellenben próbaképpen járassanak külön első osztályú kocsikat. Az első osztályú kocsin aztán dupla viteldijat fizetne az, akinek a zsebe az első osztály luxusát megbirja.