Fővárosi Hírlap, 1921 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1921-09-28 / 40. szám

Budapest, 1921. szeptember 28.

3

Az első osztályú kocsik többlet-jövedelmét fordítsák a vasuti alkalmazottak fizetésemelésére.

Finálénak volt egy apró botrány is, mert hát enélkiil nincs is közgyűlés. Ezúttal egy fénymázoló és pénzbeszedő-mester (a nevét nem sikerült kikutatnunk) akasztotta össze a lőcsöt az örökké jókedvű Fóthi Vilmossal, aki'különben a tarifaemelési vita során nagyon komoly és figyelemreméltó beszédet mondott. Miután az affért a mázolómester bocsánatkérésével a lovagiasság szabályai szerint befejezték, szerencsésen, baj nélkül befejeződött a közgyűlés is.

n ■■cr.ij-n 9» utm»» i---wnn- i —■'íítfrr-—1

Tö

bb milliós csalás hamisitott lisztjegyekkel

Budapest környékén tizennégy lisztjegyhami- sitó iroda működött

A budapesti főkapitányság négyheti szorgos és erélyes nyomozás után egy szokatlanul érdekes munkájú szélhámos-társaságot leplezett le, olyan embereket, akik milliókkal próbálták megkárosítani a fővárost.

A budapesti közellátási hivatal vezetője négy héttel ezelőtt bizalmasan bejelentette a .rendőrségen, hogy a közellátási hivatalból rengeteg liszt- és élelmiszer jegy hiányzik. A közellátási hivatal váratlan revíziót tartott és ekkor rájöttek, hagy különösen olyan lisztjegyek hiányzanak, amelyek a közvetlen környék ellátatlanjainak készleteire szólnak. Hogyan és mikor tűntek el ezek a lisztjegyek, arra vonatkozólag semmi adatot sem talált a revízió.

Aznap, amikor a bizalmas bejelentés megérkezett a rendőrségre, a déli órákban megjelent egy jól öltözött fiatalember a hivatalban és Kispest hivatalos levelén félvaggon lisztre a jegyek kiutalását kérte.

A jegyeket át is aditák, de alig telt el biz perc, másik, idősebb ur jött a liszthivatalhoz és 8 ezer kilogramm ^lisztre kért jegyet,, szintén Kispest részére.

— Itt vallatni tévedés lesz, — mondták az idősebb urnák a közellátási hivatalban, — mert Kispestnek éppen most adtuk ki a teljes szükségletét.

— Lehetetlen, — tiltakozott a kispesti megbízott — én az ottani közellátási hivatal vezetője vagyok és senkinek nem adtam megbízást a jegyek átvételére.

Pár perccel később átvizsgálták a kispesti írást és kiderült, hogy a félvaggonos jegykérés hamisítvány, az elegánsan öltözött fiatalember szélhámos és vakmerő csalását már éppen ötödször ismételte meg. így hamarosan megállapítást nyert az is, hogy a hiányzó jegyeket nemcsak Kispest, de Újpest hamis leveleivel is kicsalták a főváros közellátási hivatalától és összesen 4 és fél vagyonra szóló liszt jegyet vittek el, természetesen a jegyek alapján a lisztet ki is váltották a főváros r a kit áraiból.

A rendőrség a nagyarányú szélhámosságnál csak két pozitív nyomot kapott. Az egyik az elegánsan öltözött fiatalember személyleirása volt, a másik a hamis bélyegzők és a kispesti és újpesti pecsétek másolata. A jól öltözött fiatalembert a főváros éjszakai mulatóhelyein, lebujaiban és bárjaiban kezdték keresni, maid a bélyegzők és pecsétek másolataival is végigjárták az összes budapesti cin- kografusokat, hogy megtudják, ki rendelte a hamis bélyegzőket.

A fiatalemberrel előbb volt szerencséjük a de- tektiveknek, mint a bélyegzőkkel. A kapott személy- leírás alapján már a második éjszaka elfogtak egy jól öltözött urat az egyik bár-helyiségben, aki határozottan hasonlított a hamis kispesti és újpesti levelekkel jelentkezett és 4 és fél vaggonra szóló liszt- jegyet kicsalt szélhámoshoz. Természetesen a fiatalember erélyesen tiltakozott a gyanúsítás ellen, a detektívek azonban előállították a főkapitányságra, ahol Ferenczy József magánhivatalnoknak mondotta magát és ismételten erélyesen kikelt „a rendőri brutalitás és okvetetlenkedés ellen.“ De egy éjszakai rendőri őrizet után nagyon megváltozott Ferenczy József és különösen akkor tett le a nagy- hanguságról. amikor egymás után szemébe mondták a főváros közellátási hivatalának alkalmazottai, hogy igenis ő az, aki a hamis levelekkel Pe lentkezett.

Négyheti nyomozás után a detektívek rengeteg anyagot ’gyűjtöttek össze az állítólagos Ferenczy József ellen, akiről közben kiderült, hogy még a

neve is hamis, mert J a p k ó Jánosnak hívják és nem magánhivatalnok, hanem facér fényképész- segéd. A rendőri adatok láttán megtört Ferenczy- Jankó János és bevallotta, hogy

másfél hónap óta 14 társával, tizennégy hamisító-irodát tartott fenn a főváros környékén és már eddig is másfél millió korona értékű lisztet csalt ki a fővárostól.

Segítőtársai közül eddig csak három neveti adott ki: W.a c h 11 e r Sándor nyomdai gépmestert, V á- mos Lajos villanyszerelő-segédet és Bencze József élelmiszerkereskedőt, akiknek segítségével a kiváltott lisztmennyiségeket értékesítette.

De elmondotta szokatlanul nagyarányú csalásának keresztülvitelét és előkészítését is. Körülbelül két hónappal ezelőtt néhány üres levélpapiroshoz jutott, amelyen Kispest és Újpest városok címkéje volt. Ezeken a levélpapírokon öt budapesti bélyegző- gyárosnál újpesti és kispesti bélyegzőket és pecséteket rendelt, majd hetekig figyelte, hogy hogyan történik a jegyek kiutalása és a jegyekre a készletek kiszolgáltatása. Amikor már teljesen ismerte a kiszolgáltatás módjait, először csak két emberrel szövetkezett és csak 10 méter mázsa lisztre szerzett jegyet, amikor azonban látta, hogy ügyes manővereire nem jönnek rá, 14 helyen szervezett a ki csalt lisztre raktárt és irodát) és 14 beavatott társával folytatta a szélhámosságokat.

A közellátási hivatalban most rovancsolás folyik, hogy megálilapittassék: mennyi az a tényleges kár, amit a letartóztatott Jankó János és 14 társa okozott a fővárosnak. Már az eddigi vizsgálat bizonyossá teszi, hogy a kár mindenesetre több, mint másfél millió.

Tessék gondolkodni a tanács helyett

A 12.000 koronás jutalom, meg- a földbirtok- reform

Egészen mulatságos lenne a dolog, ha nem volna olyan tragikusan szomorú. Az ember szinte kacagni szene!tlne< rajta, hogy ennek a fővárosnak van tanáícsa. van közgyűlése vammk teljhatalmú vezérei, sőt polgármesterei is és kiállítja önmagáról, kiállítja m:nd- ezekrő!1 a hatalmasságokról a szegénységi bizonyítványt hogy nincs ötletük a tej. a vaj, a baromfi stb. ellátásra vonatkozólag. Hogyan, ki látott már olyat, hogy előáll jón egy város tanácsa és az olyan kérdéseik megoldására, amelyek az ő legsaiátabb feladatai leniniéinek, pályázatot hirdetnek. Tizenkétezer korona jutalom annak, aki gondolkodik a tekintetes tanács, a hatalmas vezér, a közgyűlés c,s a polgár me stier urak helyett. Menti a fizetésért, iái méltóságért nem elég az, ha a zsidó tanítókat az utcára ■szórják, ha kiváló pedagógus igazgatókat, akik mellesleg szabdkőmüvesek, vagy mik voltak, degradálnak. Gondolkozni gondolkozzék más valaki illő honorárium mellett.

Eltekintve mindezektől, megvan természetesen a véleményünk az ötlettermelés eme módjáról is, amely a nagyközönségtől kér tanácsot. Egészen naiv doloe az is. hogy a pályázat október végén jár Ha, bírálás, díjkiosztás stb.. stb. mind idői! vesz igénybe és alig valószínű, hogy ezekből az ötletekből már a jövő esztendőben tej, zöldség vagy baromfi fakadna. Pedig az ínség most a legfenyegetőbb és a segedelemnek momentán kellene jönni, ha egyáltalán jönni akar.

Ha nagy, átfogó tervet akarnak, amely a jövő számára biztosítja Budapest közélteimezését, akkor minek mennek tanácsot kérni 12.000 koronáért? Hiszen ott ül a közgyűlési teremben dr. F e J e k i Béla. aki már hosszú esztendők óta magyarázza, hogy mit kell cselekedni Budapest köz éle Íme zésének rendszeres ellátása céljából. Persze F e 1 e k i az ellenzéki padokon ül, a tisztelt többségnek derogál hozzáfordulni tanácsért, inkább nélkülözzünk tovább, inkább hirdessünk

12.000 koronás pályázatokat, de az ellenzék tanácsaiból nem kérünk; még utóbb is úgy látszanék a dolog, hogy a demokraták mentették meg Budapestet. Ezt a szégyent pedig nem lehetne túlélni.

Budapest székesfőváros tanácsa és közgyűlése ugyanis megfeledkezett most, amikor a legaktuálisabb lett volna, egy igen fontos feladatról: Budapest környékének kihasználásáról. A fö'ldirtokreform megvalósításánál ugyanis meg lett volna a mód és az idő,,ahogyan és amikor ezt a göndört, atoit még lehetett volna valósítani. A törvény minden kisközségről gondoskodik, mindegyiknek legelőt juttat, közcélra szolgáló területet .aid nekik, de Búd a- pestről, az ország fővárosáról nincs e,n benne szó. Budapest tanácsa és vezérei nem tartották érdemesnek, hogy a kormánynál annak ideién, amikor könnyű lett volna a segedelem, utána járjanak a do*ogn^’k. Most persze ké'ő és igv nem csoHa. ha ötletek híján 12 000 koronás öEletek után koldulnak.

Még gróf Serényi Bélái fö1dmivelés"gvi nrmsz- t°r megmondta, hogy Budapest egész környéke Szahara. A fővárosnak a vidéktől való fii egeden it'ése, élelmezésének javítása és olcsóbbá tötete csak úgy képzelhető el. ha Budnnest megkapta volna ezt ,a Szaharáit, ha itt konyhakertészetet, marha- sertés- éls baromfitenyésztést, tejgazdaságot stb. létesített volna.. Ezekért a területiekért eddigi tulajdonosaik horribilis árakaitl kértek amiket a főváros meg nem adhatott. Most azonban meg lett volna a mód. hogy a törvény jogot adjon a fővárosnak ezeknek a területeknek normális áron való megszerzésére. Csők annyi jogra 'lett volna szüksége az ország fővárosának, amennyit az utolsó zsellérnek is biztosit a törvény. Ezen tai területen virágzó gazdaságot lehetett volna teremteni, ami nemcsak Budapest, de a környék lakosságának is nagy használna lett volna, mert állandó munkaalkalmat! nyújtott volna. Ha ezt a tanácsot, amelyet F e 1 e k i Béla igenis elmondott akkor, követtek volna, ma nem kellene átkozni a fctlut. szidni a kereskedőt; akkor mein lenne megint aktuális a falu és város harca, merít a legelemibb szükségletek ki lennének elégítve és a falu boldog lenne, ha a portékáját mégis el tudná adni normális áron Budapesten.

Vájjon kit, terhel a felelősség, hogy ezt a tervet nem valósította meg?

. ft á a

A költö-tanácsnok. Amikor megválasztották, azt hitték, hogy mindössze egy szorgalmas, kitűnő tisztviselőt állítanak az ügyek élére és most kiderül, hogy nemcsak kiváló vezető-egyéniség, de költő Is. Sajnos, S á n t h a Dénes tanácsnok ur költeményeit még nem ismerjük, de eláruljuk, hogy méltó türelmetlenséggel várjuk annak a verseskönyvnek a megjelenését, amelynek címlapján Sántha Dénes tanácsnok nevét fogjuk ünnepelhetni és amely .kötet nemsokára megjelenik Singer és Wolf n éré k- nél. Soha ilyen nagy időket, amikor a közszereplő egyéniségek egész soráról derül ki, hogy egyben a múzsákkal is barátkoznak. Patacsy Dénes, Buda v á r y László és Száva János után most Sán- t h a Dénes is. És mondja még valajki, hogy nem boldog a magyar . . .

Ha Bódy pályázott volna... Tisztelt szerkesztő ur! B. lapja legutóbbi számában érdeklődéssel olvastam azt a közleményt, amely Bódy polgármesterségével foglalkozik és amely odakonkludál, hogy Bódy azért nem lett újra polgármester, mert „nem tudott eléggé antiszemita lenni.“ Engedje meg, hogy ezt a ténybeli tévedést rektifikáljam. Bódy csak azért nem lett újra polgármester, mert a pályázattól visszalépett. Meg vagyok arról győződve, hogy azok a bizottsági tagok, akik a többség akarata ellenére Bukovszkyt, Városyt és Édest tanácsnokokká behozták, Bódy megválasztását is képesek lettek volna biztosítani. Vagy nem? Tisztelettel: Egy bizottsági tag.

Az elöljárók bepanaszolják a fővárosi hirdető- vállalatot. A kerületi elöljáróknak panaszuk van a fővárosi hirdető-vállalat ellen és ezt a panaszukat most a 'tanács elé juttatják. Elmondják az elöljárók, hogy az üzlettulajdonosok és egyéb vállalatok nap- ról-napra helyeznek el újabb reklámtáblákat és lámpákat, illetve a régieket kicserélik, vagy eltávoiit- ják. Ezeket a munkákat a legtöbbször engedély nélkül hajtják végre és igy figyelmen kívül maradnak a reklámtáblákról és lámpákról szóló, szabályzatba foglalt szépészeti, biztonsági és teriiletfoglalási díjfizetési kikötések. A szabályellenességeknek az engedélyező hirdetési vállalat utján való megszüntetése egyáltalán nem jár a kellő eredmény n y e 1, Ezenfelül a hirdető-vállalat az utóbbi időben egyáltalában nem értesíti a kerületi elöljáróságokat az újonnan kiadott vagy meghosszabbított engedélyekről és igy a kerületi mérnökök ezeket a munkákat nem ellenőrizhetik és a reklámtáblákról,