Fővárosi Hírlap, 1921 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1921-09-28 / 40. szám
Tizedik évfolyam Budapest, 1921. szeptember 28-án 40. szám. ELŐFIZETÉSI ARAK: Egész évre 240 K. Félévre 120 K. Egyes számok kaphatók a kiadóhivatalban <£>&)'£>'£><£><£> vArosi, politikai és kö hetilap FELELŐS SZERKESZTŐ DAC SÓ EMIL Megjelenik minden szerdán. Szerkesztőség és kiadóhivatal : VI. kér., Szív-utca 18. sz. Telefon 137—15. szám. SH!naiim»nniiiaiiimiiamnmainanianianininBiiiDÍiiPiiiamauiamaiiiPiuamamninginamaiiiHmpinc Ránkszabadult megint a drágaság fene vadja és marcangolja a torkúink, tépi le rólunk a ruhánk téis szedi el tőlünk azokat a kis értékeket, amiket a háború előtt lassan, szerényen öss'zekuporgattuink. Közben pedig árad a szitok, süvölt a gyanúsítás, egetverő kiáltása hangzik a megs any avatottaknak, mindazoknak, akik munkájuk, termelésük értékét nem tudják összhangba hozni azokkal a kiadásokkal, amelyekkel csak éppen legfontosabb életszüségletüfcet fedezhetik. Ezek előtt a szerencsétlen emberek előtt nincsen senki, aki gyanús ne lenne. A termelő, az iparos, a kereskedő egy s’zálig árdrágitó a szemükben. Egészen különös, de egészein természetes is ez, bármennyire is igazságtalan legyen a vád. Az éhező gyomor, a kiáltó nyomor miem válogatós, annak szemében mindenki bűnös, aki a drága kenyeret, a drága élelmet, a drága ruházatot feléje (nyújtja. A nyomor csak egyetemleges felelősséget ismer és nem tudja kiválogatni az okokat. Pedig ma igazán nem nagyon kellene kutatni, a pénzügyi válság, amelybe jutottunk, mim|dent megmagyaráz és ha ehhez hozzávesszük még, hogy a termelő nem igen hajlandó a fogyasztó érdekeit fiyelembe venni, akkor tisztában vagyunk vele, hogy a keresztény- szocialisták jó helyen tap ogat ódznak, csak éppen ott mondja fel tárgyilagosságát az Ítéletük, amikor az iparról és kereskedelemről van szó. A régi jelszavakat nem tudják elhagyni, dacára annak, hogy jól tudhatják, hogy az ipar és a kereskedelem tengődik, éllet és halál között lebeg és a háboruus kinövések már e'zeni ai téren teljesen eltűntek. Az ok kutatása különbéin!, amikor a drágaságról van szó, akadémikus jelentőségű. A fontos, hogy segíteni lehessen. El kell ismerni, hogy a kormány, az állam mindent kész megcselekedni, már amennyire a termelők erős, hatalmon levő keze engedi. De hol van a főváros vezetősége? Nem az ügyosztályoknak teszünk s’zemrehányást, hanem azt szeretnénk valahogy kikutatni, hol vannak azok a koncepciózus férfiak, akik a város éléiru állanak? Hol vannak a teremtő elmék, hol vannak az ötletes fejek, hol az ügyes kezek? Vagy folytatódik ennek a városnak háborún, kommünön és megszálláson át való szerencsétlensége abban! is, hogy nem tud egyetlen nagy embert felvetni, nem tud egy férfit mutatni, aki mindnyájunknál magasabb lémmé egy fejjel. Nem vádolunk mi senkit azzal, hogy ártani akar, tudjuk, hogy a rombolás munkáját is meg tudja tenni konstruktiv munkának az, aki a ferdénlátást teszi meg uralkodó akaratnak. Elhisszük, mert türelmesek és jóindulatnak vagyunk, hogy senki sem akar ártani, de mutassák meg végre azt az embert, aki hasznúim tud. Szerencsétleni város, amely tele van lüktető erővel, tele van talentummal, tele van munkára hivatott erős kezekkel, csak mindezekből od|a nem jut, ahova legjobban kellene. Nem véletlen tehát, hogy kitört a válság, amely a többségi sorokat ingatja meg és nem véletlen) az sem, hogy éppen! most tört ki. Nehéz, idők szakadtak ránk, amikor inieim elegendők a szónoklatok, nem elegendők a pompás jelszavuk, amikor a demagógia csak átok, amikor férfiak, termékenyek, akarók, kemények, gyakorlatiak és az egész város bizalmát bírók kellenek, a front élére. A szónoklatokból talán még van raktáron bőségesen, a vádak, az ócsárlások, a gyűlölködések arzenálja talán még nem merült ki; de nem élünk többé olyan időket, hogy szónoklatokkal lehetne megtölteni a gyomrokat, nem élünk többé olyan! időket, hogy a mások ellen emelt vád, vagy bot elfeledtetimé a magunk nyomorát. Férfiakat, embereket, akik valakik, tevékenyek, erősek, tehetségesek, akik keveset beszélnek és sokat dolgoznak: ilyeneket akarunk a város élén látni. A szónokok ideje lejárt, a szónokok most nyugalomba vonulhatnak és magukkal vihetik azokat is, akik parancsaikat szolgai módon teljesítették, önálló és teremtő férfiak kellenek, lépjenek elő akárhonnan és ez a város, amelyet legutóbb a szavak árvize sanyargatott, boldogan követ mindenkit, akárkit, aki megmentésére siet. Joanovich, Jaczkó és Kazan, a községi középpáit vezérei Sipöcz polgármester nem mer lemondani — A Wolff-diktatura bukása Az elmúlt hét látszólagos csöndje nem hozott javulást abban a tekintetben, hogy a községi keresztény párt egységét meg lehetett volna menteni; sőt ellenkezőleg, minden kísérlet és minden próbálkozás dacára, a Wolff- diktatura sebes léptekkel halad bukása felé. Tény az, hogy az utolsó napokban történtek beavatkozások, hoztak Ígéreteket a párt-diktatúra és a pártbeli diktatúra enyhítésére, mindez azonban már megkésve érkezett. A szecessziós mozgalomnak rendkívüli sikere van, a kiválásra kész értékes elemek száma mindinkább gyarapszik, annyira, hogy a múlt héten mi még arról szülöttünk, hogy mintegy 48 városatya hagyja el az anyapártot és helyezkedik el középen a régi keresztény párt és a demokraták között; ezzel szemben a kiválni készülök száma a héten hatvanra emelkedett, sőt vannak, akik hetvenre is számítanak. Ebben az esetben fokozottan állani fog az, amit a Fővárosi Hírlap-hun elmondottunk, hogy tudnillik az uj keresztény középpárt lesz az ura a helyzetnek a városházán és a közgyűlési teremben. A helyzetről annak egyik legkiválóbb ismerője a következőket mondta el a Fővárosi Hírlap munkatársának: — A községi keresztény párt szét fog menni. Ma már ott tartunk, hogy nincs segedelem, de szerintünk nincs is rá szükség, hogy a mai állapotok ezer hibájukkal fönnmaradjanak, mert ami most következik, mindenesetre egészségesebb helyzetet fog teremteni, mint amilyenhez a Wolff-diktatura idején szerencsénk volt. Általában el merem mondani én, aki a keresztény irányzatnak lelkes hive voltam és vagyok, hogy a pártot Wolff Károly vitte neki a falnak. Miután pedig már fejjel nekimentünk a falnak, nincsen mód arra, hogy akár a bukott vezér visszavonulásával, akár újabb, demokratikusabb párt-berendezkedéssel megmentsük a pártot a bomlástól. De különben is ennek a pártnak az összetétele is olyan volt és olyan ma is, hogy az elejétől fogva magában hordta a bomlás csiráját. Olyan elemekkel kellett egy pártban ülnünk, közös célokért harcolnunk, akiknek gondolkodása mértföldekre esik a mienktől. — Meg vagyok róla győződve, hogy amit nem sikerült a párt kebelében belül elérni, azt el tudjuk majd érni akkor, ha kívül leszünk, mert meg fogjuk fékezni tudni a szélsőséges elemeket. Sajnos, a pártban ezek uralkodtak, ezek nyomták rá egyéni bélyegzőjüket mindenre, ami a pártban, a közgyűlésen és általában a fővárosnál történt. Ezeknek a politikátlan politikája sok olyasmit hozott ránk, amit mi magunk el tudtunk volna kerülni; de bent a pártban olyan volt a helyzet, hogy a mi akaratunk, a mi temperálásunk nem sikerülhetett. Meddő küzdelem, szélmalomharc volt minden, amit bent csináltunk és kijelentem, hogy a mi számunkra n i ncsenek garanciák, amelyek bennünket a párt számára megtarthatnának, mert többé nincs módunkban ezekben a garanciákban bizni. — Ostobaság lenne bennünket azzal vádolni, hogy mi hatalomra törünk, hogy a hatalmat ki akarjuk csavarni Wolff Károly és vezérkara kezéből. Nem, erről szó sincs. Csak kormányozzanak ők, akik máris viselik a súlyos felelősséget mindazért, amit eddig csináltak vagy nem csináltak. Sőt ellenkezőleg, nemcsak nem gondolunk a liberálisokkal és demokratákkal való koalícióra, hanem ellenkezőleg, hajlandók vagyunk minden okos és bölcs, becsületes és jó dologban a községi keresztény pártot támogatni; de ha a másik oldalról jönne olyan gondolat, amely a város üdvét fogja szolgálni, akkor a másik oldal fog maga mellett látni bennünket. Ha pedig mi magunk fogunk ideákkal jönni, nekünk az is mindegy lesz, hogy ki fogja azt támogatni, a fontos csak az, hogy a város érdeke győzzön minden, de minden kérdésben. — Kétségtelennek tartom, hogy ez a mi lépésünk Budapest lakosságát, de legelső sorban a főváros tanácsának komoly, mérsékelt gondolkozásu tagjait Ä' i dl éi r 'cnyomástól szabadítja f e f. őszintén beszélek: én magam sem szívesen lettem volna a mai viszonyok között a főváros alkalmazottja, mert ezek a szerencsétlen emberek ma már egy pillanatig sem tudják, hogy égy-egy hatalmasság beavatkozására melyik napon lesznek földönfutókká. Nem voltunk barátjai annak a törekvésnek sem, amely a fővárost ok és cél nélkül zsidótlanl- tani akarta, de ma már ott tartunk, hogy a keresztényeket dobálják ki, mert szabadkőművesek stb. voltak. A szabadkőműves-kérdést a tanács megválasztásánál mi megoldottuk. Igen határozottan juttattuk akkor kifejezésre, hogy nem tartunk mindenkit nemzetárulónak, aki szabadkőműves volt és legkevésbé azoknak az uraknak az uszítására, akik maguk is szabadkőművesek voltak. Ismétlem, meg akarjuk szabadítani a fővárosi alkalmazottakat, a lakosságot a lidércnyomástól, ^ amelyet a Wolff-íéle pártdiktatura okozott. — Általában nem tudom megérteni, milyen módon akarták elkerülni a pártbomlást, amikor látva a mi mozgolódásunkat, siettek degradálni a keresz- tény-vallásu, szabadkőműves iskolaigazga.tókat. Hát ime, ezek azok a garanciák, amelyek m e 11 e 11 bennünket meg akarnak tartani a pártban. Tessék elhinni, hogy komoly lépés nem történt a pártegység megőrzésére, ma pedig mái- minden késő, mert a W o 1 f f-f é 1 e pártdiktatura beledölt saját kardjába. Az uj vezérek Az uj párt vezérei semmi esetre seid fog- ■utak olyan magasain trónolni, mint Wolff Károly,
