Fővárosi Hírlap, 1921 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1921-07-20 / 29-30. szám

Tizedik évfolyaiji Budapest, 1921. julius 20-án 29-30. szám. ■niiniiioiiiDiiiaiiinniDiuaiiiaHitiil|bmiaiiÍBiüPiimníBmbindúibintaiiibiliBiiimntniialHHnitiilÉHinriate ELŐFIZETÉSI ARAK: Egész évre 160 K. Félévre 80 K. Egyes számok kaphatók a kiadóhivatalban <$> <s> <$><£> <s> <$> VAROS/, POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁG1 HETILAP FELELŐS SZERKESZTŐ DAC SÓ EMIL Megjelenik minden szerdán. Szerkesztőség és kiadóhiva­tal: VI. kér., Szív-utca lő. mi. Telefon 137—15. szám. Gróf Apponyi Albert megvédi a fővárost Utóhangok a keszthelyi Helikon-Ünnepről A főváros egyik multheti közgyűlésén! maga Wolff Károly, a Keresztény Községi Párt vezére küldött hangos segélykiáltást a falu felé. Nagy­atádi Szabó István hazafiasságára apellált és arra kérte, hogy végre omoljanak már le a vá­laszfalak a nagyváros és a vidék között. E'z a segélykiáltás sok mindent megmagya­ráz. Nem is olyan régen mindenfelől megindult az akció a főváros elleti és majd két eszten­deig azzal foglalkoztak a hivatalos és nemi hi­vatalos szónokok, hogjyj Budapestre sárt do­báltak. Ami kín' ránkszakadt, ami szenvedés megbolygatta a lelkünket, annak okát mindenki Budapestben kereste. Budapesttől megtagadták még magyarságát is, odadobták ennek a vá­rosnak a presztízsét a szenvedélyek viharának. És az agitáció sikerrel járt. Minden) bizakodó tekintet a föld felé irányul, az a frázis, hogy Budapest nem Magyarország, olyan általános, hogy már alig lehet védekezni ellene. A rágalmazási hadjáratnak megvannak az eredményei, legfeljebb ma még egy kissé 'bajos a vádak gyökeréig nyúlni. A falu már gabonát is csak nehezen akar a városnak adni és a kül­földhöz kellett fordulni, hogy az ellátatlanok liszt- mennyisége biztosítva legyem. A falu ridegen tekint a főváros fele és hajlandó e'zt a várost pőrére vetkőztetni, amelyről több mint két éve csak rosszat, kegyetlent hallott. A felelős tényezők végre jónak látják, hogy a rohanó áradat elé vessék magukat. Itt van a tél és még egy olyan borzalmas telet, mint a tavalyi volt, átélni nem lehet. Egyszerre vissza- akarják fordítani a muzsikát és azt akarják, hogy a nótát visszafelé dúdolják el. Hogy ez sikerülni fog-e, ma még mag)y kérdés. Annyi bizonyos, hogy azok, akik vidékre leruccannak, olyan jelenségeket látnak, amely nagyon lehangolja az aggodalmaskodókat és kétségessé tes'zi azt a reményt, hogy egy front-átcsoportosítással még mindent helyre lehet hozni. Nemrégen Keszthelyen jártam, ahol a helikoni ünnepségek százados évfordulóját ün­nepelték. Irodalmi ünnep, ahol az ország minden részéből összegyülekeztek azok, akik a hivata­los magyar irodalom képviselői. A beszédek áradatában szót kért magának egy fiatalember, aki állítólag az egész Dunántúl ifjúságának han­gulatát akarta visszatükrözni. A fiatalember szó­noklata érdemes egy kis figyelemre. Azzal kezdte, hogy háromezer egyetemi diák és más tanuló nevében beszél, akik ott nyomo­rognak a kietlen, szívtelen, gőgös Budapesten. Minden napjuk újabb és újabb gyötrelem. Há­romezer fiatal lélek idegenül áll a város forgata­gában és csak arra gondol, mikor hagyhatja már el a megutált várost. Egy nagy titkot is elárult. Valamennyien megfogadták, hogy csak addig maradnak Budapesten), amíg a< tudást magukba szívják és akkor visszatérnek a falukra, odasi­mulnak a hazai röghöz. Akkor kezdődik meg az ő hivatásuk. Budapest nem Magyarország, az ország szive. Az ország szive a Balaton hullámaiban dobban s a magyar lélek számki­vetve száguld az Alföld szélrohamaiban. A köz­pont szét fog robbanni. Az irodalmi központ Keszthelyre kerül, Szombathely lesz a kereske­delmi gócpont, Kaposvárból gyárvárost csinál és igy tovább. Az egy Budapest helyett lesz egy csomó kis Budapest és ez az átkos város las- san-lassan el fog pusztulni. Ez volt a gondolatmeneté és hogy nemcsak az ő agyában született meg ez a gondolat, hanem a gyújtogatás sok agyat lángba borított, mutatta a felharsanó lelkes tetszésnyilvánítás. Az em­berek helyeseltek, a főváros lerombolásának eszméjéhez gratuláltak annak a háromezer most fejlődő akaratnak, amely mégis csak köszönhet valamit ennek a sokat ócsárolt háztengernek. Nem régen) olvastam egy kimutatást arról, hogy Budapest a vidéki bevándorlók városa és egy­szerre olyan idegenül éreztem magam az előkelő közönség között. Még »életlenül sem akadtam egy budapesti bennszülöttre, senkit sem fűzött a tradíció ehhez a nekem mégis drága város­hoz. És akkor szólásra emelkedett gróf Apponyi Albert. Abban a pillanatban éreztem, hogy mégis csak akadni fog valaki, aki megvédi ezt a várost. Lassan, megfontoltan beszélt. Mintha nem is érintette volna a felmerült témát, a kiengesz- telödésről kezdett beszélni. Nagy vonásokban érintette az ország fájó sebeit, majd hirtelen rá­tért a város és a falu között levő nagy ellentétre. Az öreg bölcs higgadtságával nyúlt ehhez a ké­nyes témához. Egy mondatával összezúzta a fel­merült ellenérveket. Nem a várost kell faluvá süllyeszteni, de a falut kell felemelni a városhoz. A város kultúrája ' legyen a magyar föld éltető eleme, a nyers erő a kultúrában kris­tályosodjon meg és ragyogjon fényesen. A vá­rost nem szabad halálra Ítélni múló szerencsét­lenségekért, a főváros teljesíteni tudja nagy feladatát. Azután e gondolat köré építette fel koncepcióját, amely-előtt mindenkinek meg kel­lett hajolnia. Az első elismerést Horthy Miklós kormányzó nyújtotta át az ország agg bölcsének. A kor­mányzó ritkán szokott tapsolni, de a beszéd során többször feltűnően tüntetett Apponyi Al­bert személye mellett. A felzuduló taps-orkán el­söpörte azt a tetszésnyilvánítást, amely előbb hódolt a pusztítás gondolatának. Azóta Apponyi Albert megjelent a főváros közgyűlési termében is és puszta megjelenése komolyságot teremtett. Ha azóta volt vihar, mindig az ő távollétében történt. Apponyi Al­bert nemcsak az ország, de a főváros büszke­sége is. Ezt senki se vonja kétségbe, de mégis el kellett mondani, hogy milyen gyorsan és őszintén állott a mi védelmünkre akkor, a mi­kor a gyűlölet napja sütött ránk. Budapest csak (p. ö.) Hegedűs Lóránt házirendbe Az adóivek adatait húsz detektív és két rendőrtiszt fogja ellenőrizni Hegedűs Lóránt ötletei és szimfóniái között fog­lal helyet az az uj rendőri szerv is, amely csak két-három nap múlva alakú 1 komoly testületté és rendőrmunkáját teljesen a pénzügyminiszter szolgá­latába állítja. Az uj rendőrségi alakulat egy húsz taigból álló detektivesoport, amelyet a főkapitány­sági és a belügyminisztériumi nyomozó-osztály legki­tűnőbb embereiből állították össze. Két hónappal ezelőtt, a Hegedüs-féle adójavas- liaitok napvilágra kerülése idejéből datálódik az uj rendőri szerv megalakításának ötlete és megszerve­zése igénybe is vette ezt a két hónapot. Májusban ugyanis a belügyminisztérium a pénzügyminisztérium megkeresésére elrendelte, hogy a, detekúvtestiiletek- böl húsz olyan embert válogassanak ki, akik adó­ügyekben segítségére lehetnének a pénzügyminisz­terinek. A válogatás megkezdődött és két hónap alatt összeállítottak egy kitűnő detektivesoportot, mind olyan emberekből, akiknek valami gyakorlati tudá­suk v,an az adóügyek tekén, vagy valaha adóügyek­kel foglalkozó testületeknél működtek. A husztagu csoport vezetőjévé Kern Ferenc államrendőrségi detektivföíeliigyelőt nevezték ki és a kinevezéssel egyidőben közölték az uj alakulattal, hogy munkáinknál körülbelül julius végén vagy au­gusztus első napjaiban fog sor kerülni. Ugyancsak a szervezés befejezésének utolsó nap­jaiban — julius elején — nyilvánosságnál került az a Programm is, amelyre az uj rendőri szervet meg­alakították. Az a terv, hogy ez ai testület fogja ellenőrizni az adóbevallások hitelességét,, gya­nús (lsetekben 1 le í o l y 'á a t n i ' fogja' a nyomozást és főleg majd ,a, lakás- és berendezési adó labilis területén fog­ja igazi hivatását betölteni. Miután jelenleg csak az adókivetések tartanak, a munka még nem vette kezdetéit, de a megsze r- vezeti testület már készen áll és várja a pénzügyminiszter rendelkezéseit a munkiai megkezdésére. Már eddig is rengeteg névtelen feljelentés ér­kezett az adóbevallásokkal kapcsolatban, de elkép­zelhető a feljelentések óriási anyaga, ami a hadiadó bevallásával és kivetésével kapcsolatban a jövőben még érkezni fog. így munkai tekintetében'a húsz de- tektivvel és két vezető rendőrtisztviselövel dolgozó testület éppen nem lesz irigylésre méltó. Mindje« följelentésnek utána fognaik járni, de terv az is, hogy abban az esetben, ha hamis adatok lesznek, a feljelentők ellen, a névtelen vádaskodók kinyo- mozúsáról is gondoskodni iog ez a testület, hogy az ilyen névtelenek megérde­melt büntetésüktől, a hatóság félrevezetése és rossz- aikairatu vádaskodásuk miatt meg ne szabaduljanak. Nagyon sok a feljelentés és a pénzügyminiszté­rium adatai szerint igen számos a nyomozni való a iuxusadó terén elkövetett vissza­éléseknél, úgy, hogy a husztagu testület munka­bírását a sokfelé ágazó és bonyolult nyomozási te­rület eléggé igénybe fogja venni. A testület tagjai a nyomozás lefolytatására a pénzügyminisztériumtól fognak igazolványokat kap­ni, hogy minden eljárásuknál eljáró minőségüket is igazolhassák. Hivatalos helyiségük a Vámház pa­lotájában lesz. , főváros nem az ország, a vidéknek semmi ze ehhez a megfertőzött városhoz. A’z ítéletet gre fogják hajtani. Budapest nem maradhat-hódolattal köszöntheti nagy barátját.

Next

/
Oldalképek
Tartalom