Fővárosi Hírlap, 1921 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1921-07-20 / 29-30. szám
RAiilísitfc a milltárdos Röltsésvetésre Szakadatlan ülésezés három héten keresztül — Bródy Ernő szenzációs birálata A főváros 1921. évi költségvetése, amelyről a polgármjcster expozéjában1 nein minden; dicsekvés nélkül mondta el, bogy évek hosszú sora óta az első deíicitmentes költségvetés: íme ott fekszik kiterítve a boncoló-asztalon. A pénzügyi bizottság és a közgyűlés három héten keresztül tépázta, piszkálta, operálta, forgatta Budapest első költségvetését, melyben a város költségvetésszerü kiadásai meghaladják az egy- milliárdot. A három hét alatt temérdek bírálatot, jó és. rossz, hosszú és rövid beszédet hallottunk. A sok számtól, a sok kijelentéstől és leszöge- zéstől kóvályog a fejünk és végül azt látjuk, hogy három heti keménly budget-vita után a költségvetés ott van, ahol a mádi sziriai: a bevételek most is 1035 millió koronát tesznek ki, éppen úgy, mint a kiadások; nincs sem fölösleg, sem deficit, éppen úgy, mint három héttel ezelőtt. Pedig ezalatt a három hét alatt hányszor és hányán mondták el hol nyíltan, hol burkoltan, hogy ez a költségvetés nem reális. Elmondták és megszavazták a budgetet. Pedig kétségtelen, hogy ennek a költségvetésnek sok titka, sok furcsasága van, de hát a többségi párt is olyanformán volt ezekkel a titkokkal, mint az egyszeri ember a siffonérba bujtatott huszárral: nem mert rátalálni. • Mi a'zért nagyon élveztük a beszédeket; nívósnak tartjuk a vitát, de mégis az jutott eszünkbe, hogy mennyivel másabb lett volna ez a budget-vita, ha a sok érdekes vagy unalmas szónoklat, a sok jó és gyönge kritika után egyszerre csak fölállott volna Csupor József, a főváros pénzügyi diktátora; vagy felállott volna Ács Ferenc a főszámvevő és Sebök Béla főszámtanácsos, a városi pénzügyi kamarilla tagjai, ők, akik a zárószámadást és a költségvetést megfabrikálták és felépítették, akik tehát nagyon jól tudják, hogy hol, melyik fejezetben van az a bizonyos kutya eltemetve; szóval Csupor József, Ács Ferenc, Sebők Béla mondtak volna objektív, vagy maliciózus bírálatot a költség- vetésről és a zárszámadásról. Az a kritika lett volna aztán érdekes. De ők hallgattak és hagyták a vezért: Wolff Károlyt beszélni, aki bebizonyította, hogy ha nem lenne az udvarnagyi bíróság elnöke: kitűnő védőügyvéd vált volna belőle. Nem dicsérte ő a költségvetést, sőt egés'z őszintén megvallotta, hogy ez még nem az igazi; nem is lehet az, mert amit az előző rezsim 75 esztendő alatt petrifikált, azt nem lehet egy esztendő alatt eltüntetni. De azért a beszédének olyan hatása volt, hogy a keresztény községi párt szinte változtatás nélkül fogadta el a költségvetést. A zárszámadás titkai A nagy elvi kijelentések után B r ó d y Ernő volt az első, aki nemcsak az elveket, nemcsak az igazságokat, hanem a számokat is megpiszkálta egy kissé. Bródy Ernő volt az első, aki megállapította, hogy ez a deíicitmentes költségvetés tulajdonképpen nem is — deficitmentes. Az 1919. évi záró-számadás 231 millió koronái deficitet mutat ki. Ezt a deficitet a fővárosi törvény értelmében be kellett volna állítani a költségvetésbe. De nem állították be. Viszont az, hogy nem állították be!, az még nem bizonyltjai azt, hogy ez a 231 millió koronás deficit nincs, — mondta Bródy. Ez a deficit van, tehát foglalkozni kell vele. £s mindjárt el is kezdte a foglalkozást. Azzal kezdte, hogy ez .a 231 millió koronás deficit tulajdonképpen nem is 231 milliói, hanem sokkal kevesebb; még pedig azérit1 kevesebb, mert a főszámvelvő néhány nagy tételt, amely követelés, a kiadás-oldiajlon számolt el. Ezekkel iái tétetekkel természetesen kiseb- bedik a deficit. A kórházak kiinníevősége 41.47 millió korona, — mondja Bródy. Ezzel a nagy summával az országos betegápolási alap, szóval az állam tartozik a főváros kórházainak.. Ez tehát jó pénz, amit a kórháizaik kell, hogy megkapjanak. A főváros háztartása, mely az állam helyetti előlegezte ezt az összeget a kórházi alapnak: szintién, kell, hogy megkapja a Pénzét. Ezt tehát kár volt a kiadási tételek között elszámolni, aminthogy nem lehet kiadásnak mondani azt a 43.65 millió koronás tételt sem, melynek fedezete részben anyagban (vízvezetéki rak tár anyag-készlet, házi-nyomda, papiros-készlet) és jó követelésiekben van meg. Ezenkívül 19.31 millió koronát számol el a főszámvevő a deficitek között íehérpénz értékvesztesége címén. Ez az értékveszteség föltétlenül az államot terheli. Ilyenformán a következő tételeket lehetne összeállítani, amelyeknek összegét a 231 milliós deficitből le kell vonni: kórházak künnlevősége ... ... ... 4147 millió korona anyagkészlet és követelések... ... 43-65 „ „ fehér pénz értékvesztesége ... ... 1931 „ állami intézmények gáz- és villanytartozása ... ... ... ... ... ... ... 4-00 „ „ katonai fertőtlenítések megtérítése 600 „ „ állami színházak vigalmi adó hátraléka .......................................... ......... 0‘40 „ 11 483 millió korona Ez csak néhány kiragadott tétéi, de amint látható, már ez is csaknem 115 milliói, amelyet ha levonunk a 231 millió deficitből, akkor 116 millió koronára csökken a deficit. Deficit, mely kamatozik Bródy Ernő azonban itt nem állott meg a boncolás terén. Tovább ment és a másik érdekességére mutatott rá a városházi finánctudománynak. Az, amiről beszélni akarunk, tulajdonképen nem is érdekesség, hanem felfedezés: találmány, amelyre bátran patentét válthatna a főváros. A kamatozó deficitről van iszó. Mi, a mi hiányos közgazdasági tudásunkkal eddig csak azt tudtuk, hogy kamatot hajt az a tőke, ami van; de hogy kamatot hajt az a tőke is, ami nincs: ezt a városházán fedezték föl. Nos, megmagyarázzuk a dolgot. A városházán a 231 millió koronás deficitet úgy akarták eltüntetni, hogy részletekben akarják beállítani a költségvetésbe. így aztán harminc esztendő alatt szerencsésen letörlesztődne az egész deficit. Ez még rendén lenne. A városházán azonban 41/2°/o-os kamatot akarnak szedni a deficit után, úgy, hogy a 30 esztendő alatt a város 231 millió korona deficit után 200 millió kamatot fizetne. Bródy ezt furcsának találta és nem helyeselte, és azt mondta, hogy ha már a főváros kamatot szed a deficit után, akkor állítsa be ezf a költségvetésbe, mint bevételt. A városházán úgy magyarázzák a dolgot, hogy a főváros a deficit fedezésére azt a 200 millió koronás kölcsönt fordította, amelyet 1920-ban vett föl d^/o kamatozás mellett. A pénzügyi előtörjelsztés tehát, mikor a deficitet törleszti: tulajdonképpen a kétszáz- millió koronás kölcsönt törleszti, azért kell beállítani a költségvetésbe a kamatot is. Ez mind rendén lenne, csakhogy a főváros a kamatot duplán álliitíja be. Beállítja ott, ahol a deficit-részleteit elszámolja és beállítja külön is;, ott, ahol a 200 millió koronás kölcsön törlesztését számolja el. Azután meg van a dolognak egy másik bibije is. A polgármester ugyanis expozéjában azt mondta, hogy a 200 millió koronás kölcsönből kifizette a tisztviselőfizetésekre kiadott 60 millió koronás függőkölcsönt; 32 millió koronát beruházásokra fordított és 14.5 millió korona kötvény még ma is beváltatlan. Szóval, ha ezt a kölcsönt a városházán csakugyan a 231 millió koronás kölcsön fedezésére fordították, akkor legföljebb száz millió koronát fordiitlbaittaík rá, mert ia többi, mint a polgár- mester beszédéből kiderül: egyébre ment el. Szóval itt valami hiba van é,s, mi már aligha fogjuk megtudni, hogy mi az a hiba, mert a közgyűlés úgy fogadta el a költségvetésit, ahogy a tanács proponálta. Sipöcz Jenő polgármester ugyan reflektált úgy nagyjából az elhangzott kritikai megjegyzésekre, de ezek inkább afféle udvariassági megjegyzések voltak. A költségvetés realitása Pedig nagy/kár, hogy nem a polgármesternél erősebb budgetista felelt meg a kritikai megjegyzésekre. | így aztán nem csoda, ha az,ti a tételt, amely a budget- vita során felvetődött, hogy tudniillik a költségvetés nem egészen reális, nem cáfolta meg senki. Hisz a budget kritikusai, nemcsak demokraták, hanem a ke nesz tény-párt iák is, folyton feszegettek bizonyos tételeket, amelyekre nézve ma sem látunk tisztán. így Budapest, 1921. julius 20. Hegedűs József dr. sok meggyőzőnek látszó érvvel bizonyította, hogy a szemctíeldolgozó telep költség- vetésében a kimutatott egy millió deficiten kiviil nagy rejtett deficitnek kelll lennie, amelyet a tanács csak úgy tudott palástolni, hogy >a szemétkoksz eladásából olyan nagy összeget vár és állít be a költségvetésbe, mintha az a szemétkoksz nem is szemétkoksz, hanem porosz szén lenne. Úgy látszik: a tüzelőszerraktár számadásaiban is vannak elkönyvelve remények, amelyek nem realizálhatók. A tüzelőszerraktár budgetjében a tanács 330.000 korona fölösleget mutat ki. Ezt a fölösleget azonban csak úgy tudja kimutatni,- hia a 2850 vaggon tűzifa métermázsáját 230 koronával tudja eladni. O ás pán Fiilöp laizonban, akinek gőzfavágója van és aki ezekben a dolgokban szakértő, azt mondja, hogy már most bárki 180 koronáért adja a tűzifa méter- mázsáját, flehát a tanács számítása túlzott. Ha Gáspár Fülöpnek igaza van, aminthogy igaza van, akkor a tiizelöszerraktár a 2850 vaggon Tűzifáért nem 65.550.000 koronát fog bevenni, hanem 14,250.000 koronával kevesebbet, tehát csak 51,300.000 koronát. Ha pedig nem 65,550.000 koronát vesz be, akkori a tüzélőszerraktárnak 1921-ben nem 330.000 korona fölöslege lesz, mint ahogy a tanács költségvetése mutatja, hanem 13,920.000 korona deficitje. De különben, ami ai költségvetés realitásait illeti: Bródy Ernő nagyon klasszikus esetet említ. Azt mondja: A fuvartelep bevételiként felszámit a házi- szemétl kifuvarozásáért 16 millió koronát. Ezzel szembetn a budget 148. oldalán ai háziszemét kifuvarozására előirányoznak 23 milliót. Itt tehát egy 6.520.000 koronás különbség van. Az utcai szemét- fuvarozásnál megint vám 6,480.000 korona beállítva. Ezzel szemben a köztisztasági hivatalnál utcai szemétfuvarozásra kilenc millió van előirányozva). Itt a többlet 2,520.000 korona. Azonkívül itlti van az úttestek pormentesitésé.re előállítótífc fogatok fuvarozására 6,800.000 korona. Ezzel szemben a köztisztasági hivatalnál öntözési fogatokra megint előirányoztak 7,400.000 koronát, 619.000 koronával többet. Úgy, hogy magában a fuvar telepi előirányzatban a különbség 9,630.000 koronát, tehát majdnem tízmillió koronát tesz ki. Máig is titok, hogy ezek a tételek miért nem koirbespon de álnak. Ezekből az apró- cseprő dolgokból 55 millió koronáit hozott össze Bródy Ernő és ezt az összeget fölajánlotta, hogy ezzel is csökkentsék a deficitet. Erre a nobilis ajánlatna a közgyűlés tagjai közül sokan megijedtek, hogy akkor majd nem marad deficit, ha Bródy lassacskán az egész 231 milliót lekvitteli. Azonban —• mint később kiderült -— a dolog nem volt olyan veszedelmes, mint amilyennek az első pillanatban látszott, mert a po'gármester és vele a Keresztény Községi Pánt egyetlen propozicióját sem fogadta el Bródynak, úgy hogy a 231 millió koronás deficit megmaradt olyannak, amilyennek a jó Isten és Ács Ferenc főszámvevő megteremtette. Ellenőrzést kérünk! De azért nem mondanánk igazat, ha azt állítanánk, hogy ennek a költségvetési vitának az élvezeten kívül más haszna nem lenne. A vita során egyre többször és egyre erősebben hallatszott a követelés, hogy nagyobb, sőt sokkalta nagyobb ellenőrzésre van szükség ,az eddiginél. Kell egy városi számszékszerii hivatal, mely független pártoktól és tanácstól. Egy ilyen független szerv kezébe kell adni az üzemek és az adminisztráció számszerű, illetve anyagi ellenőrzését. Azután szükség van egy központi anyagbeszerzőre. mert lehetetlen, hogy minden csipp-csupp üzem külön vásárolja a maga-, anyagszükségletét. Hogy ezen a téren milyen nagy differenciák állhatnak elő: mutatja az a körülmény, hogy például a szén-szükséglet egymagában 222 milliót eszik meg a milliárdos budgetbő'k szóval az egész budget ötödét. Ebből is látható tehát, hogy a beszerzési ár egészen másképpen alakul, ha egy erősen ellenőrizett egyetlen kéz szerzi be az egész főváros, az összes üzemek szükségletét,. Hangulatok és egyebek Amit elmondtunk, az körülbelül a számokban is kifejezhető és meghatározható része és anyaga volt a budgetvitának. Az elmondottakon kiviil beszéltek még az iskolákról, a városházak kezeléséről, deficites és deficitmentes üzemekről ; budget-fölöslegekről és fölösleges emberekről. Ez a rész azonban inkább a városházi magas
