Fővárosi Hírlap, 1921 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1921-06-29 / 27. szám
Tizedik évfolyam Budapest, 1921. junius 29-én 27. szám. gMmim»ímHamgmag8!amaniamaHia»8Buminag»agiESigiaum»imHp»iöniPinaiiBmiimimmnnBmnr ELŐFIZETÉSI ARAK: Egész évre 160 K. Félévre 80 K. Egyes számok kaphatók a kiadóhivatalban <£> <2> <S) <Sb <£> & VAROS/, politikai és közgazdaság/ hetilap FELELŐS SZERKESZTŐ DAC SÓ EMIL Megjelenik minden szerdán. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Vi. kér., Szív-utca 18. sz. Telefon 137—15. szám. A jogrend sáncairól mondott nagy beszédet a pénzügyi bizottság költségvetési vitája során a többségi párt vezére. Sietünk azonban konstatálni, hogy Budapest polgárságának é pens éggel nincsenek kifogásai a jogrend sáncai ellen. Ez a polgárság igenis vágyott e sáncok közé és ha ma már tényleg ott van, akkor jól is érzi ott. magát, aminthogy mióta e’z a város — város, a forradalmakig senki sem bolygatta a pesti embert a jogrend sáncai között. De hogy a jogrend csak arra való lenne, hogy „annak sáncain belül kacagjon ránk a múlt“: ez csak téves megállapítás lehet, mert mi úgy érezzük, hogy a múlt elmúlt, itt csak a jelen számit és akiknek kifogásaik vannak, azoknak nem kell a markukba nevetniük, itt van a küzdelem porondja, szánjanak szembe. Ha pedig a múltnak tényleg bűnei vannak, a múlttal is le kell számolnia — természetesen a jogrend sáncai között, aminthogy Wolff Károly, a magasrangu bíró, nem is gondolhat másra. Mi azonban csak attól óvjuk a pártvezéreket, akiknek jóhiszeműségében, bölcsességében nem kételkedünk, hogy ne kenjenek mindent a múltra. Ha ma sanyarú helyzetben van a város, ha ma hibák történnek, ne igyekezzenek minden felelősségtől ezen az utón menekülni, mert mi ismerjük a tömegek lélektanát, amely nem szereti ezeket a módszereket. Ne tegyenek úgy, mintha itt nem lett volna háború, nem lett volna forradalom, kommunizmus, román! megszállás és ők egyenesen, közvetlenül Vá'zsonyi, Bárczy és Bódy utáni következtek volna. Hiszen ha a közbeeső események nem lettek volna, akkor ma is ugyanazok lennének az urak a városházán, akik a háború előtt voltak. Akkor nem látna a nép ma mást, mint azt a sok szépet, amit a múlt emberei alkottak és akkor nem kellene ma Wolff Karolytól várni, hogy talpraállítsa ezt az elesett várost. De ne csodálkozzék a vezér azon se, hogy „a Tanácsban is erősen küzd a mult a jelennel“. A tanácsbeli urak kereszténységében és nacionalizmusában senkinek sincs oka és joga kételkedni, de ha szemük néha mégis elrévedez a múltban, akkor annak igazi oka csak az lehet, hogy ott a saját igen kiváló alkotásaikat keresik, amelyeket ma az idők mostohasága miatt ■nem folytathatnak, nem tetőzhetnek be. Nem lehet és nem szabad ezt tőlük ross'znéven venni, mert ez a múlt — bármennyire élt is annak idején ez az akkor is ellenzéki újság a kritika jogával — nem volt. ká'rhozatos, sőt épített, teremtett, produkált. Ami pedig „a konjunkturáso- kat“ illeti, úgy látszik, Wolff Károly a maga magas erkölcsi felfogása szerint nem ismeri. Egy ma- gasrangiu bíró nem is ismerheti. A konjunktúrásoknak kár azt üzenni, hogy a természeti erők ellen ne küzdjenek. Azok nem küzdeni, hanem támogatni szoktak. Támogatni mindent. Támogatni Vázsonyit és támogatni Wolffot. Azok nem harcolnak senki ellem Azok aratni szoktak. Ha egyszer a politikai váltógazdaság érvényesülni fog és mások kerülnek ismét a hatalomba, akkor fog csak nagyot csalódná a vezér, mert sok olyan embert fog az uj lobogó alatt látni, akiknek elvhüségét ő maga naiv hite szerint túlsókra 'becsülte. Hogy viszont „a múlt emberei még kritizálni mernek“: ezt sem szabad zokon venni, mert őket választóik azért küldték a közgyűlési terembe, hogy kritizáljanak. Wolff Károly különben; is sok idealizmustól fűtve lépett a fórumra, amikor megérlelődött benne a gondolat, hogy ő rá ott nagy szükség van és igy nem is igen tudhatja, hogy egészségesen, okosan nem is lehet kormányozni, c.sak ha ebben a becsületes, jószándéku kritika segiti, utakat mutat, pláne ha a kritikusok maguk is megjárták már azt a’z utat, amelyen most kritikájuk alanya jár. Vagy szabad-e Wolff Károly elfogulatlanságáról feltételezni azt, hogy nemcsak önbizalma van, de tökéletesnek is képzeli magát? Teljesen egyetértünk viszont Wolff Károly- lyal akkor és minden demokratikus érzésű, elfogulatlan embernek egyet kell vele érteni, amikor azt mondja, hogy „nem lehet embereket odadobni a tőke kihasználásának“. Az elnyomottak, vagy a kisexisztenciák elfogulatlan, nem egyvámszedői nagyon erősen garázdálkodni kezdtek, a főváros igen üdvös rendeletet hozott: kimondották, hogy az iskola kapui minden kéregetés elöl zárva maradnak és a tanuló ifjúság között bármiféle célra gyűjtést engedélyezni tilos. Azóta ezt a itilalmat még sohasem szegték meg, eleve ’elutasítottak Imin den kísérletet azzaíl, hogy minden szülő köteles a gyermekét az osztályok padjaira ültetni és ha a vagyonosabbak oda tudják adni adományaikat, a fiatal lelkekben nagyon hamarosan ki fognak élesedni a vagyoni ellentétek. Ezzel az, általános szabályait szakított most a főváros tanácsa. Egyik legutolsó ülésén megengedte, hogy az összes iskolákban Magyar Jövő ifjúsági napot tartsanak, s ennek keretében a M a- gyar Jövő irodalmi társaság javára gyűjtést rendezzenek. Az ifjúsági nap rendezésének kérdését Zilahi Kiss Jenő tanácsnok vállalta magára, bizalmas körrendeletben oktatta ki az iskolák igazgatóit az irodalmi társaság céljairól és utasítást adott a műsorok összeállítására. Az ifjúsági napot már »sok fi el 1 y e n meg is t a r t o t ít á k, néhány iskola pedig az évzáró ünnepéllyel együtt fogja az u j ünnepélyt m ü s orra t ii z n i. Minden alkalommail meghívták a gyerekek szülőit és a tanítók, valamint a tanárok nagyon buzgólkodtak, hogy szép összeget tudjanak felmutatni, mert a gyűjtés eredményéről a tanácsnoknak be kell számolni. Az utasítás szerint a hazafias szavalatokon és énekeken kívül az oktatószemélyzet egy tagjának ismertetni kell a társaság célját. Hangsúlyozni kell, hogy a nemzeti lélek egységét kell megteremteni. Akié az ifjúság, azé a jövő. Az ifjúságba a nemzed lélek tisztaságát kell beoltani. A múltat tisztelő, a múlt tanulságain okuló, fegyelmezett, bátor, a romokon való építéstől vissza nem riadó, munkás, becsületes, keresztény erkölcsű ifjúságot kell nevelni. Erre alakult a Magyar Jövő társaság, amely a következő lapok kiadásával akar céllt elérni: a Zászlónk, a Nagyasszonyunk, a Kis Pajtás és az Az Erő. Ezek már régi lapok, újabban ezek a vállalatai indultak meg: a Zászlónk diák -könyvtár a, a Magyar Jövő könyvoldaln védelmében az egész város józan polgársága együtt küzd; de engedje meg a vezér azt is, hogy nála sokkal előbb megmondották már azt, hogy „a kapitalizmus túlhajtott érvényesülése döntötte fel Európa mérlegét“. Ez igy van és ennek le kell vonni a tanulságait, de szintén nem egyoldalúan és küzdeni kell a mindem néven nevezendő kapitalizmusnak a túlkapásai és csakis túlkapásai ellen. Aki azonban a demokratikus és szociális gondolatokkal igy telítve van, annak nem szabad megvetnie a jogrend sáncait, nem szabad „diktatúrát“ emlegetni, még ha az csak pénzügyi is, és nem szabad szerződéseket vogelfrei-oknak mondani és nem szabad senkit jogtalanul „sétálni küldeni“. Ha Wolff Károly összeegyezteti egyszer a gondolatait, ha logikus kapcsolatokat fog felállítani az egymást követő mondatai között: meg fogja ! érezni a mi véleményünknek igazságát. sági I r o d a 1 m i E r t e s i t ö. Ezeknek az irodalmi vállalatoknak szellemi anyagát a legkiválóbb írókból alakult Magyar Ifjúsági-Társaság tagjai szolgáltatják. A szünidőben különben szülői értekezleteket és kirándulásokat fognak rendezni. A (tanácsnok bizalmas rendelete végén még megjegyzi, hogy az összegyűjtött pénzt a Pesti Hazai Első Takarékpénztárba a Magyar Jövő vezetősége csekkszámlájára kell beküldeni, de az egész akcióról két jelentésit kér. Az egyik jelentést ő akarja elolvasni, a másik jelentést erre a címre kelt eljuttatni: Magyar Jövő társaság, Damjanich- ii tea 50. Nehogy bárki is félreérthesse a cikk intencióját, senkinek sincs kifogása a Magyar Jövő programúba ellen, sőt szeretnénk, ha ideáiért minél szélesebb körben harcolhatna, de azt hissizük, hogy senki se helyesli, hogy az anyagi eszközök elérésének helyét az iskolába tesz i. Az iskolát nem szabad kortes-lármának kitenni. k ülő fi ősért most nem, amikor minden ilyen irányú beavatkozás hátrányait a közelmúltban olyan erősen éreztük. A főváros illetékes ügyosztályához fordultunk, ahol oszították véleményünket: — Kérem, ugyanezen a'z alapon áll a főváros tanácsa is ■— mondották. — Kénytelenek voltunk mégis elfogadni, mert a rendeletet tulajdonképpen a külügyminiszter adta ki. Jól tudjuk, hogy ez résütés volt az eddigi szigorú renden, de igyekezni fogunk, hogy többé elő ne forduljon. Anníyira elővigyázatos volt ilyen 'tekintetben a főváros, hogy még egyes vallásfelekezetek gyűjtését is eltiltotta, pedig ez a hittantanitás előmozdítását jelentette volna. A főváros inkább hitoktatási segélyeket adott, de minden gyűjtést szigorúan eltiltott. A gyűjtés elrendelése különösen az oktatószemélyzetben keltett nagy visszatetszést és mozgalmat akarnak indítani a kezdeményezés ellen. Talán, ha meghallják, hogy a gyűjtés megengedése csak egy esetre vonatkozott) elállanak szándékuktól. Még egy másik eset miatt is panaszkodnak, amelynek különösen anyagi része érinti őket súlyosan. A tanács ifjúsági ünnepélyt rendezett a Városi Gyűjtés a fővárosi iskolákban A Magyar Jövő és az ifjúsági nap — A kultuszminiszter akciója — A Városi Színház ifjúsági előadása Jó néhány évvel ezelő.ti, amikor a jótékonyság tára, Magyar Tavasz ifjúsági lap és az Ifjú-
