Fővárosi Hírlap, 1921 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1921-06-29 / 27. szám
2 Budapest, 1921. jiinius 29. Színházban. Minden elemi iskolának 8—10, minden polgári iskolának 40 darab tizkorönás jegyet és több páholyt 150 koronával kellett megváltani. A inai nehéz anyagi viszonyok között a jegyek elhelyezése nagy gondot okozott és külön sérelem volt az is, hogy az oktatószemélyzet nehezen megszerzett garasaiból kellett megváltani a kiséröjegyet. Azokat, akik anyagi áldozatokat hoztak, csak az vigasztalta, hogy a pénz a költségek levonása után a szegény gyermekek felruházására fog fordít- tatni és az előadás nagyon nívós volt. Vitanapok a kGltsMM A pénzügyi bizottság- sorozatos ülései Hir s'zerint jülius negyedikére, hétfőre hívja össze a polgármester a budget-tárgyaló közgyűlést. Nagyon érdekesnek ígérkezik ez a közgyűlés, mert tudvalévőén hosszú idő utáni ez lesz az első, amelyen a liberális párt, vagy amint ők magukat nevezik: „a községi polgári párt“ testületileg részt ves'z. A hivatalos szónok: az adókérdések hires specialistája, dr. Gtiicksthal Samu lesz. Rajta kívül azonban előreláthatólag részt- vesznek a vitáiban báró Szterényi József, Éber Antal, Bcirczy István, Balkúnyi Kálmán és Mellel y Kálmán. A demokrata-párt részéről úgy halljuk — dr. Feleki Béla fog bírálatot mondani a párt nevében. Mindenesetre érdekes szellemi tornára van kilátás, amelyre előreláthatólag a keresztény községi párt is kés’zül. Eddig a pénzügyi bizottság ülésén az általános budget^ vita során a vezéren, Wolff Károlyon kívül Ernst Sándor, Platthy György, Vasek Ernő, Joa- novich Pál, Jaczkó Pál és Buday Dezső mondtak kritikát a költségvetésről. A felszólalások közül természetesen úgy érdekesség, súly és kvalitás tekintetéiben magasan kiemelkedik Wolff Károly beszéde, aki a'zt mondta, hogy ezt a költségvetést a keresztény községi párt még nem vállalhatja teljes egészében, mert erre a költségvetésre még túlságos mértékben ránehezedett a mtult rezsim hatása. Egyébként, mondta Wolff, a keresztény párt nagy föladatra vállalkozott: a lelkek fölszabadítására. És ezt az akcióját az egés'z vonalon, a gazdasági és pénzügyi reformokkal éppen ttgy, mint más reformokkal, harmóniába akarja hozni. Beszédének többi része, tulajdonképen ennek az alaptételnek a magyarázata és kibővítése. Úgy hogy Wolff maga is adós maradt a pénzügyi programmal, amelyet a keresztény párt hihetőleg majd csak a közgyűlés budget-vitája alkalmával fog nyilvánosságra hozni. Egyébként ahhoz, hogy a költségvetés rengeteg számtengerével érdem s'zerint foglalkozhassunk, nem elég átböngészni a számoszlopokat, hanem el kell olvasni azokat a jelentéseket is, amelyeket részint a pénzügyi osztály, részint a tanács mellékelt kiséret és magyarázat gyanánt a költségvetéshez. A tanács elmondja, hogy mit mivelt a miult esztendőben; a pénzügyi osztály pedig megmagyarázza, hogy a költségvetés miért olyani, mint amilyen. íme a pénzügyi osztály jelentésének néhány számadata: A székesfőváros költségvetésszerü kiadásai ezúttal első Ízben haladják meg az egy milliárdot — mondja a főváros pénzügyi bizottsága az 1921. évi költségvetést kisérő jelentésében. 1.035,214.005 koronát tesznek ki a kiadások, pedig ebben a hatalmas összegben még nincs is minden, aminek benne kellene lennie. Nincsen benne például a külföldi adósságok, a háború alatt nem fizetett annuitások árfolyam-differenciája. Ez egymaga meghaladja az 17 milliárdot. A 231 millió koronára rugó háborús deficitből mindössze csak 31 millió van beállítva a költségvetésbe és hiányoznak a költségvetésből a városi alkalmazottak fizetésrendezéséhez szükséges milliók, amit szintén 30—40 millió koronára becsülünk. A kiadási tételek összege az előző évi kiadások összegéhez képest 5617 millió korona emelkedést mutat, pedig — mint a pénzügyi osztály jelentése mondja — „a kiadásoknak ez az emelkedése korántsem jelenti a szükségleteknek kellő kielégítését. A tervezet az összes intézményeknél, az épületfenntartásoknál, a közmunkáknál, a tüzelőanyagbeszerzésnél és egyéb dologi szükségleteknél, nemkülönben a személyi kiadásoknál is csak lényegesen redukált igényekkel számolt. Bizonyságául szolgálhat ennek az is, hogy mig az utolsó békeévnek normális szükséglete (2—5—6 koronás napszámbérek, q-kint 4-8 koronás szénárak; q-kint 2-7 koronás tüzifaárak, napi 9—14 koronás fuvarbérek mellett) 82,388.361 koronát igényelt, a tervezet (60—90 koronás napszámbérek, q-kint 180 koronás szénárak, q-kint 230 koronás tüzifaárak, napi 650 koronás fuvarbérek) a rendes szükségletet csak 914,368.957 koronában irányozza elő. A személyi kiadások a múlt évi 138,986.636 koronáról 234,484.759 koronára emelkednek ugyan, az előálló többlet túlnyomó részét azonban a napszámbéremelések kötik le.“ A pénzügyi osztály maga is elismeri, hogy takarékosságra szükség van. Éppen ezért szükségesnek tartja az iskolák gazdaságosabb kihasználását. Mert ha egy-egy elemi osztályba átlag nem 26, hanem 40—45 gyereket tanítanak, akkor az elemi iskoláknál 40°/o-kal csökkenne a szénszükséglet. A közigazgatási személyzet létszáma is jelentékenyen csökkenthető lenne, — mondja a jelentés, — ha a kormány a hatósági feladatok özönét nem 'zúdítaná a községi köz- igazgatásra. Panaszkodik a jelentés, hogy a városi házakra 4.9 millió koronát fizet rá a főváros és a földterületek alig hoznak 2°/o-ot. A kölcsöntör- lesztésnek évi 46 milliós brutto-terhéből mindössze csak 11—12 millió térül meg jövedelmező beruházásokból. Az elavult régi állami adórendszer ellen is sok kifogása van a pénzügyi osztálynak, mert ez a rendszer szinte kerékkötője a városi adószerű jövedelmek fejleszthetőségének. Az állam minden jövedelmi forrásra ráteszi a kezét és a fővárosnak alig marad valami. Külön fejezetben emlékezik meg a jelentés a kórházi alapról, mely állandó és óriási deficittel küzd. „Súlyos milliókat igényel — mondja a jelentés — az az állandó kamatveszteség, mely a székesfővárost a beruházott tőkék és a kór- házfentartási előlegek révén! éri, amely utóbbi veszteség kizáróan annak következménye, hogy az ápolási dijak körülményes és késedelmes be- hajthatásuknál fogva a költségvetési évben csak igen csekély részben szolgálnak valóságos fedezetéül a tényleg felmerülő kiadásoknak. Éls ebiből nemcsak kamatveszteség éri a székesfővárost, hanem ez a helyzet miéig1 fizetőképességét is aláássa. „A kórházak különben most negyed- milliárdos budgettel operálnak. Szóval, a pénzügyi osztálynak sok panaszolni valója van. Wolff Károly azt ajánlja, hogy a közgyűlés Csupor Jó’zsef tanácsnoknak, a pénzügyi osztály vezetőjének adja meg a diktátori hatáskört, hátha akkof jobb lesz a budget. Apponyi, a városatya Nagy emberek a város parlamentjében Öreg napjaira gróf Apponyi Albert is megérte, hogy városatya lett. Örül-e neki, szórakoztatja-e, hogy bekerült ö is a főváros törvényhatósági bizottságába, ez a he.tvenötesztendös fejes és fialtál öreg ur, akivel népszerűségben nem versenyezhetik ma senki isiem Budapesten, sem Csonika-Magyaror- szágon? Mint a Szent István-Akadémia elnökét illeti meg a törvényhatósági tűzoltósági tagság. hícm tartozik egyik párthoz sem. Apponyi egyedül áll, egymaga egy Programm; mögötte nem álltnak klubok, nem állnak frakciók, de mögötte áll az egész ország. Büszkék vagyunk rá mindnyájan és örülünk, hogy olykor-olykor ellátogat a főváros közgyűlésébe és hirdetni fogja a többinek, a fiataloknak a gyönyörű hármas programmot; hirdetni fogja a hazaiszereteteit, a békét és; a konszolidációt. A múlt szerda délutánján llátogatott el első Ízben a főváros közgyűlésére. Váratlanul jött. Nem hitte senki, hogy ennyire komolyan veszi megbízatását. Mikor hatalmas alakja megjelent a közgyűlés pipázójának az iaátájában: ajlig néhány városatya várta a — négy órát, amikor a közgyűlés megkezdődik. Apponyi sorra bemutatkozott az uraknak, mintha akadna ebben az országban valiaki, aki ne ismerné Apponyi Albert gróf olt. Bevezették a hatalmas, aranydiszes közgyűlési terembe. Apponyi a jobb oldalon foglalt helyet az első pad szélién, ott, ahonnan valamikor K i r á 1 y i Pál, a Sasok hajdani vezére, dirigálta az ellenzéki vitákat. Sipöcz Jenő polgármester épp beiteg volt, Folkusházy Lajos alpolgármester elnökölt helyette; neki jutott az a szerencse, hogy a legfiatalabb városatyát üdvözölhesse. — Mikor gróf Apponyi Albert első ízben vesz részt tanácskozásainkon., — mondotta Folkusházy, — fölhasználom az alkalmait, hogy úgy a magam, mint az egész törvényhatósági bizottság nevében melegen köszöntsem hazánk büszkeségét, és arra kérjem, hogy támogasson munkánkban ... Mikor az alpolgármester beszéde során Apponyi nevéhez ért: az egész közgyűlés felemelkedett helyéről és percekig ünnepelte a nagy államférfit, aki a Trianonban egyetlen védelmezője volt ennek a szegény összetört nemzetnek akkor, amikor az egész világ elhagyok bennünket. Meghatóan kedves, bensőségteljesen őszinte volt ez az ünnep. Örökké emlékezetes marad mindazok számára, akik tanúi voltak. Érdekes, hagy Apponyi Alb.ert immár az ötödik kultuszminiszter, aki a főváros törvényhatósági bizottságában helyet foglak Az első kultuszminiszter-városatya báró Eötvös J'ózsef volt, a második Berzeviczy Albert, a Tudományos Akedémia jelenlegi elnöke. Apponyin és Berzeviczyn kivid ma is tagja a főváros törvényhatósági bizottságának a másik két kultuszminiszter: V a s s József és Haller Isjtván. Természetesen báró Eötvös Józseftől Haller Istvánig nagy idő telt el é,s nagy változásokat ért meg a magyar közoktatás is. Ami a két név közé esik, az csupa fejlődés, csupa evolu- ció. Eötvös József volt a liberális eszmék zászló- bontója és Haller István a keresztény kurzusé. Az élő kultuszminiszterek közül most csak Apponyi jár a közgyűlésre. Berzeviczy Albert elment egy- szer-kétszer, de úgy látszik, nem jól érezte ott magát. Vass József nem jár a közgyűlésre, mert nem ér rá; ö aktiv 'kultuszminiszter. Haller István sem jár el, mert hát mit tanulhat egy volt kultusz- miniszter a főváros közgyűlésén. Amit ott tanulhatna, azt már ö rég tudja. Apponyi. Albert... Apponyi eljár. Úgy gondolja, hogy ő még elég fiatal ahhoz, hogy tanulni tudjon; aztán meg — hátha egyszer úgy fordul, hogy még a főváros közgyűlésének is szüksége lesz Apponyira ... A váro.satyaság tulajdonképpen a magas politika előkészítő iskolája. A főváros közgyűlési terméből is nem egy ember került a parlamentbe, akit aztán országos hírűvé tett a nagy politika. Apponyi akkor Tett városatya, amikor már mindenlr elért, ami elérhető; hirt, dicsőséget, elismerést; az egész ország ßizeretete és hálája virraszít fölötte. Most már csak ö nyújthat nekünk ... Egyébként a főváros törvényhatósági bizottságában Apponyinak voltak nagyszerű elődjei. Széchenyi István is, Deák Ferenc is tagja volt a főváros törvényhatólsági bizottságának. De hajtuk kiviül is volt néhány városatya, akikre büszke lehet a Kommimitás. Eötvös Józsefet már említettük; de városatya volt Vörösmarity Mihály is, a Szózat költője; városatya volt Teleky László gróf, az ünnepelt politikus; Lón.yay Menyhért pénzügyminiszter; Szalay László, a történetíró; Pulszky Ferenc, a nagy tudós; Kemény Zsig- mond, a regényíró és publicista; Jókai Mór, a nagy mesemondó; H i 1 d József, a hires építőművész; Reményi Ede, a hegediivirtuóz; Go rove István, a politikus; Xanltus János, a tudós; Clark Ádám, a Lánchíd építője: Bajza József, C s ie n g e r y Anitái), T ó 4 h Lőrinc, N y á r y Pál. Csak igazságügyminiszter hét volt városatya. Az első, a legnagyobb természetesen a haza bölcse volt: Deák Ferenc; aztán városatya volt F a b i n y i Teofil is. Városatya volt a nagy S z i 1 á g y i-Dezső is, még pedig szorgalmas városatya, aki nemcsak hogy eljárt a közgyűlésekre, de igen gyakran fel is szólalt. Az öregebbek még emlékeznek érdekes alakjára és érdekes beszédeire, ö is a jobb oldalon ült. mint politikai barátja. Apponyi. Az ő helye a jobb középen volt, ott, ahol mostanában Müller Kálmán, a kedves orvosprofesszor szokott ülni. A közgyűlés terméből 1 eti;ek igazságügyminiszterek Póló n y i Géza, Vázsonyi Vilmos, Bárczy István cs G r e c s á k Károly. Micsoda névsor, milyen érdekes névsor. Most, hogy igy egymás mellett látjuk ezeket a neveket: emlékezetünkben feltámad a múlt és feltámadnak a közgyűlési harcok. Ott, ahol most Apponyi ül, a Sasok vezére: Polónyi Géza onnan szónokait és dörgött. És ahol most Wolff Károly iil: Vázsonyi Vilmos, aI demokraták vezérei onnan riposztozott. Eötvösi Károly szintén a demokrata oldalról, a bal oldal első padjának a közepéről beszélt aranyos humorral, ha „Perl öcsém“ egyszer-másszor elcsalta a közgyűlésre. Akkor még Hock János is a keresztény községi párt mostani padjaiból szónokolt. H e 1- t a i Ferenc pedig .., De minek folytassuk?! Pápaszem.
