Fővárosi Hírlap, 1920 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1920-06-16 / 25. szám
2 Budapest, 1920. junjus 16. Nem is szólva tehát arról, hogy a mai viszonyok között, amikor komoly városfejlesztésről nem is igen lehet szó, mindenesetre figyelembe kell vennünk, hogy ma egy koldusország polgárai vagyunk, amely koldusországnak legelső rendű feladata mindent megspórolni:, ami megspórolható. Ráadásul pedig, ami talán a legfontosabb akadály, nem szabad elfeledni, hogy a Fővárosi Közmunkák Tanácsa. — törvény értelmében, speciálisan budapesti, fővárosi szerv, amely teljes mértékben a főváros vagyonából él, a főváros vagyonával gazdálkodik. Vagyona a fővárosi pénzalap és ha a törvényt megnézzük, minden garas, amelyből fenntartja magát és amely felett diszponál, fővárosi pénz. Ezt a vagyont másra, mint a főváros építésére, felvirágoztatására, fejlesztésére felhasználni nem szabad. lia tehát a Közmunkatanácsot országos szervvé akarnánk fejleszteni, arra a célra a főváros vagyonát felhasználni nem lenne szabad. Ami megint azt jelentené, hogy uj befektetéssel, igen súlyos pénzösszegek áldozása válna szükségessé. Ezt pedig az ország mar helyzetében igazán nem lehet sem kívánni;, sem megkockáztatná Ilyenformán a Fővárosi Közmunkák' Tanácsa nem lehet más, mint ami máig volt és nekem meggyőződésem, hogy igy is bőségesen van hivatása, van munkája, van szerepe. A hangulatkeltések. amelyeket ellene különböző célokból eszközöltek, igen nagy részben igazságtalanok és meggyőződésem, hogy a Közmunka- tanács mai hatáskörében is igen derek as munkát végezhet a főváros érdekében. Százhárom szálloda minden szobáját megvizsgálták A főváros repülo-bizottságának munkája A budapesti szállodások — tudvalevőleg •— argumentumokkal jól felszerelt kérelemmel fordultak minden illetékes faktorhoz.' amely kérvényekben az volt a kívánságuk, hogy a szállodai szobák árát méltányos módon felemelhessék. A megokolt kérelmet természetesen mindenhol messzemenő jóindulattal fogadták, mert hiszen mindenki előtt tisztán állott a veszedelem, hogy ha a jogos kívánságokat nem honorálják, akkor Budapest egyik legrégibb és legtiszteletreméltóbb iparát nem lehet megmen-' teni a tönkremenéstől. A szállodások kérése nyomán a legtökéletesebb vizsgálat vette kezdetét. A közigazgatási ügyosztály repiilőbizottságot szervezett amelynek bizony bőséges alkalma volt a repülésre. Az történt ugyanis, hogy ez. a bizottság Budapest 103 szál Ijoi d á< j ál n aík minden egyes! ’szó b á- jában megjelent. Minden egyes szobának topográfiái és gazdasági viszonyait szemügyre- véve, minden szobára nézve külön határozott és a speciális viszonyok fi g y e- lem bevételével minden egyes szobának k ü 1 ö n-k ülőn állapította meg a napi b é r é t. Természetesen a méltányosság szempontjának figyelembevételével csaknem minden szobának az árát felemelték, amit méltányosnak is kell mondani, mert, hogy csak egy példát idézzünk, a Hungária-szálló a múlt esztendőben 5.7 millió koronát fizetett rá ü z e m él r e. Budapest öt legnagyobb szállodája azonban még mindig keserves helyzetben van, mert szobáik legnagyobb részét idegen missziók, katonatisztek és> menekültek foglalják le, akik természetesen csak a hatósági árakat fizetik. Hogy a szállodák repülő-bizottságai milyen rendkívüli munkát végeztek, bizonyíték az, hogy feladatukat négy-öt hét alatt végezték el és ma már csak az utólagos reklamációkat vizsgálják át. Egyik ilyen reklamáció például az Astoria szállodából érkezett. Az Astoria ugyanis speciálisan és mellesleg szólva okosan ug:v van berendezve, hogy itt a szobák kétharmadrésze kétágyas és csak egyharmadréi- sze egy agyas, ellentétben a többi, régebbi budapesti szállodával, ahol az arány ennek épen a meg- rordiíottja. Ennek a speciális viszonynak a figyelembevételével most az Astoriában a bizottság uiabb vizsgálatot eszközöl. Ha ezt a csekély revíziós kés Jmet is letárgyalták, akkor Budapest ösz- szes szállodai szobáinak meg lesz állapítva iá, egmHiányosabb hatósági ára. A repülöbizottság- nm részt vett Zilahi Dezső, a-főváros idegenforgalmi hivatalának igazgatója is, ami azt jelenti, hogy av/ idegenforgalmi hivatalnak; mostantól kezdve a lehető legpontosabb katalógusa lesz a budapesti szállodai szobákról és tömeges idegenforgalom esetén az idegenek elhelyezését játékos köny- nyedséggel lehet majd elintézni. Itt említjük meg, hogy a fővárosi elöljárók legutóbbi értekezletükön elhatározták, hogy a szálloda i. a d ó n a k behozataláról a tanácsnak javaslatot tesznek. Ezzel szemben — mint a Fővárosi Hírlap jelentette — ezzel a kérdéssel a pénzügyi ügyosztály már régebben foglalkozik és valószínűleg mire az elöljárók megteszik lépésüket, már maga a javaslat is készen lesz. Kétmilliós ráfizetés a Gellért-fürdő szenére Emelni fogják a fürdőárakat A iSiZénkatasztrófa, amely az egész világon kisért és amelyet mi me gs z ab cl a 11 - o r.y: ágú magyarok sokszorosan érzünk, a fő városerdőin él is éreztetni kezdi szomorú hatását. A város- gazdasági ügyosztály most készült el a fürdők költségvetésével és ez alkalommal katasztrofális számadatok kerültek elő. Azért a: szénért ugyanis,, amely még az 1918. év végén ii;s csak 2 korona 40 fillérbe került, ma ab bánya 82 koronát fizet a főváros, amihez még métermázsánkint 5 korona vasúti fuvardíj é;s 10 korona kocsifuvar járul, ami azt jelenti, hölgy mire a szén a fürdőkbe, rendeltetési helyére kerül 97 koronát emésztett fel. Akkor azonban még mindig kimaradt a számításból egy igen fontos és igen súlyos tétel, a kvalitás kérdése. Ebben a. mai szénben ugyanis 20 százalék olyan anyag, leginkább kő van, a mely a tüzelésre teljességgel alkalmatlan. Hölgy ez az áremelkedés és ez a minőségbeli esiéis mit jelent, egyetlen számadat megvilágítja, a Gellértíürdönél ugyanis ez a differencia két milliós többletkiadást jelent« ami szintén könnyen megérthető, ha tudjuk, hogy a főváros a költségvetésbe annak idején a szénre 35 koronás egységárat vett föl, mint olyat, amelynél magasabbról akkor még álmodni sem lehetett. Ma pedig a valóság már 97 koronánál tart. A főváros most mindenekelőtt Rail Gottlob szénkormánybiiztoshoz fordult, kérve, hogy biztosítson a fürdők számára jobb, de mindenesetre olcsóbb szenet. Akár sikerül azonban ez a lépés, akár nem, ma már teljesen kétségtelen, hogy a közel jövőben a fiirdöárak újabb és pedig tetemes emelésének kell elkövetkeznie. A főváros nem teheti meg, hogy a fürdőkre ráfizessen, sőt inkább ma az az álláspont, hogy a főváros üzemeinek kell legjelentősebben a községi alapot táplálnia. Misszió a missziók körül Hivatalos idegenforgalom Budapesten Budapest Idegenforgalmai az utóbbi időben feléledt. Sajnos azonban nem olyan irányban, mint ahogy szeretnénk. Nem olyan idegenek járnak most mifelénk, akik hoznak, hanem akik visznek. Természetesen tisztelet a kivételeknek, akadnak olyanok is, akik hoznak. Bizonyos közgazdasági szempontokból érdeklődő idegeneket leszámítva, a többi nagyrészt hivatalos küldetésben jön hozzánk. A (sokat emlegetett missziók ezek. amelyeknek száma most, hogy a békeszerződést aláírtuk, valószínűleg lényegesen meg fog szaporodni. Ezek az urak, ha hivatalosan járnak is itt, mégis csak forgalmaznak valamit. Mindenekfelett pedig igen fontosak abból a szempontból, hogy Magyarország jóhirét elviszik a külföldre és ha majd megkérdik tőlük, hol jártak, nem felejtik el majd megmondani, hogy Budapest a világ egyik legszebb városa. Az idegenforgalmi elvek egyik legfontosabbika pedig az, hölgy az idegent magára hagyni nem szabad, annak mindent a szájába kell rágni, különösen nálunk, akiknek olyan igen-igen sok mindenfélét kell megértetnünk a külfölddel. A missziók legnagyobbrészt katonaemberekből állanak és igy hosszú hónapokon át a missziók elszállásolása a katonai ügyosztály hatáskörébe tartozott. A katonai ügyosztály helyezte el V y x alezredestől kezdve mindazokat az urakat, akik közöttünk megjelentek. Nem j.s vo’lt baj a bekvártélyozás körül, de ebben a kérdésben sokkal súlyosabb érdekek forognak kockán, mint amilyeneket Jnirokra- tikus módon el lehet intézni. Nagy-nagy szempontoknak kell irányítania azt a módot, ahogyan mi ma az idegenekkel bánunk. Azt a bizonyos, sokat emlegetett mentalitás-megváltoztatást kell ‘szolgálnia még annak a szobának is, amelybe az. idegeneket elhelyezzük és a magyarság nagy igazságát kell szolgálnia még a víznek is, amelyben az idegent megfürdetjük. Ezek a szempontok arra irányították Bódy polgármestert, hogy az entente-missziók elhelyezésének kérdését kivegye a bürokrácia kezéből. Most, ha egy idegen megérkezik Budapestre, azt Zilahi Dezső, a főváros idegenforgalmi hivatalának igazgatója kapja kézhez. Az ő feladata azután, hogy gondoskodjék a hivatalos idegenről és hogy ,,foglalkozzék“ is vele. Zilahi Dezsőnek utasítása van arra, hogy az entente-missziók tagjait állaim dóan figyelmességekkel halmozza el, a legfőbb feladata azonban mindenesetre az, hogy igyekezzék hozzájárulni annak a bizonyos mentalitásnak megvalósításához. Félmilliós tatarozás az állatkertben A jegybevételt fölemészti a lóhus-beszerzés Bérezel Jenó' dr. tanácsnok nyilatkozata Budapestnek büszkeségévé lett az állatkert. Ez a nagyszerű alkotás azonban, mint minden a világon, .szintén megszenvedte a háborút és az azt követő nehéz időket. Nekünk mégis sikerült tűrhető állapotban kimenteni a nagy világégésből az állatkertet, dacára annak, hogy világhírű állatkerteket becsuktak. Sőt aki mostanában járt kint az állatkertben, kellemes meglepetéssel szerezhetett tudomást arról, hogy ott igen jelentős tatarozási munkák folytak és ha az állatállomány némiképen megcsappant is, az állatkert ismét friss szépségekkel gyarapodott. Az állatkert mai helyzetéről Bérezel Jenő dr. tanácsnok a következőket mondta el a Fővárosi Hírlap munkatársának: — Az állatkert tatarozása be van fejezve. Egészen uj köntöst kapott az állatkert és dacára az öntözési nehézségeknek, a flórája is gyönyörű. A legsürgősebb munkákat, mint például a fácános-ház helyreállítása, végrehajtottuk. A festés, mázolás, az utak helyreállítása megtörtént. Berendeztünk azonkívül egy külön csővezetéket is, amelynek az a célja, hogy az Artézi fürdő fölös vizéből a v a s t a g b ő r ii e k n e k, a vízilovaknak, meg a többieknek, juttassunk. Kapni fognak az artézi vízből télen a krokodilusok is, amelyek egész télen alusznak a meleg gőzben egyetlen falat étel nélkül. Most két krokodilusunk van, ezeknek is biztosítottuk a meleg vizet. Ezzel a régi panaszok eliminálva vannak. Ez a tatarozás körülbelül félmillió koronába került. — A fentartási költségek, különösen az élelmezési kiadások igen nagyok. Ezekről legközelebb a közgyüléspótló tanácsülés elé részletes jelentést fogunk terjeszteni. Hogy az élelmezési költségekről csak halvány képet nyújtsak, megemlítem, hogy a lóhus, amelynek valaha 20 fillér volt kilója, ma 29 koronába kerül. Ilyenformán a jegybevételt egymagában a lóhusbeszerzés főiem ész ti. Hol van akkor még az a töméntelen más élelmiszer, amire nap-nap után szükségünk van. — Az állatkert azonban kulturális intézmény lévén, a belépő jegyek árát sem lehet folytonosan emelni. Nem is szólva arról, hogy a belépőjegyek árának emelése igen könnyen visszafelé tsülne el és bevételi csökkenést jelentene. Ma az érdeklődés az intézmény iránt igen-nagy és méltán, mert az állatkert nagyon szép külsejében is. de egészséges, állatokkal is igen szépen be van népesítve. A főváros önérzettel mondhatja, hogy amikor úgyszólván a kontinens összes álla t k e r t j e i kipusztultak, mi m é g m i n- d i g (szép, kellemes és tanulságos s z ő- rakozást tudunk n y u j t a n i. Addig, amig máshol már régen becsukták az állatkerteket, nekünk m é g m i n d i g 1600 darab állat u n k v a n. Ezt azonban természetesen csak áldozatok és küzdelmek árán lehetett elérni.
