Fővárosi Hírlap, 1920 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1920-03-31 / 14. szám
2 ff-Budapest, 1920 március 31. az, hogy a tanács munkáját addig ás, míg a; választások elkövetkeznek, nem keil állandóan gya- Laikodó szemmel nézni. Maga a polgármester és a tanács nehezen barátkoztak meg a gond diait tál, hogy a városházára kormánybiztos kerül. Ha azonban mar be kellett venniök ezt a keserű pHulát, akkor mégis a legkedvezőbb megoldás Sipöcz Jenő dr. kinevezése. Benne mind énkor a! tisztviselőkar egyik 'legkiválóbb, legképzettebb és legtehetségesebb tagját látták, akit egyéb jeles tulajdonságai mel- ilett mindenkor és minden körülmények között kitűnő kollégának ismertek. Díszes lel.'ki tulajdon- hágai biztosítanak mindenkit arról, hogy a keresztény kurzust ő a legnemesebben és legtisztábban értelmezi. Tervei, szándékai, programmja is ezt tükrözi. Elsősorban természetesen a nemzeti, kcrsztény szellemet kívánja belevinni a főváros törvényhozásába és intézményéibe. Legfőbb hivatása közé tartozik természetesen aiz is, hogy a választásokat élőké; 'zitse és ez tette sürgőssé kinevezését is. Sipöcz kormánybizos egyik legsúlyosabb vállait terhe az, hogy a május elsején végbemenő választásokon a keresztény pártot többségre juttassa ti törvényhatósági bizottságban. Kétségtelennek kell; tartamunk ós errei legelső sorban Sipöcz személye a legfőbb garancia, hogy a főváros ügyeinek vitelében zökkenés nem fog beálkmi és a kormánybiztos a tanácsosai tel1 - íes egyetértésben fog hozzá kezdem; a produktiv munkához. Kosztos tehenek Budán Hogy lehetne gondoskodni a főváros tejellátásáról? Megemlékeztünk már a Budai Hegyvidéki Gazdasági Egyesület praktlkus akcióijáról;, amely céliául tűzte ki, hogy a mai élelmezési válságban Budapest ellátását a tőle telhető eszközökkel megkönnyíti. Különösen a gyorsan romlandó termékeket lehetne a budai termelés fokozásával itt a főváros határában biztosítani, úgy hogy tej, zöldség, főzelék, gyümölcs, tojás stb. dolgában szinte nem is lenne szabad egy pillanatig sem hiányt szenvednünk. Az Egyesület most tette meg első elhatározó lépését, amikor a budapesti, helyesebben a budai tejtermelés fokozására konkrét javaslatokat tett és előterjesztését eljuttatta a földmivelési és a közélelmezési miniszterekhez, valamint Budapest polgármesteréhez is. A Budapesti Hegyvidéki Gazdasági Egyesület vezetőségének egyik tagja erről az akcióról a következőket mondotta el a Fővárosi H i r 1 a p munkatársának; — Kétségtelennek tartom, hogy ha memorandumunkban lefektetett terveinket megvalósíthatjuk, akkor Budapest csecsemőinek, gyermekeinek és betegeinek tejsziikségletét itt a fővárosban fogjuk termelni. Ma körülbelül 1200 tehén van Budapesten, amely számot nem lenne nehéz 2000-re fokozni. A budai hegyvidék mintegy 18,000 hoUdnyi terület, amely az intenzív kertgazdaság, a sertés- és baromfitenyésztés mellett különösen a tehenészetek fejlesztése utján volna hasznosítható. Ma azonban van bőven akadály, igy: a tehénárak óriási emelkedése, a személyzeti és takarmányozási problémák. Ezekben a dolgokban az államnak és a fővárosinak segítséget kellene nyújtania. — Hogy leheti ezeket a nehézségeket elhárítani? — kérdeztük. — Ma egy tehénnek az ára 35,000—40,000 korona. Ilyen árakat csak a tehetős, emberek adhatnak meg. Ilyenformán módot kellene nyújtani Bin dapest tehetős lakosságának arra, hogy saját költségükön!. egyes gazdáknál tehenet helyezzenek el tartásra, természetesen azzal az ellenértékkel, hogy bizonyos napi tejmennyiséget biztosítsanak számukra. Biztosi tárná kellene tehát, hogy minden tehén- tulaíjdonos napi négy liter tejet! kapjon. Ez konkur- rencia Jenire a zugkereskedeljemnek és a vidékről becsempészett tejre való kereslet is csökkenne, de meg a fölösleg is a Ifőváros közönségének jutna. Egyben meg lehetne kezdeni a tenyésztést is. E tekintetben első lépésnek kell lennie a takar- •m aJn y s z ü ki s é gl e( t biztosításának). A segítség itit az leimre, ha a Budapest főváros tulajdonát képező több száz holdiryj kiterjedésű kaszáló ai budai hegyvidék tehéntartóinak adatnék bérbe és ezeken a területeken legelést is engedélyeznének. — Természetesen m,eg kell változtatná a tejnek mai tulalácsoniy maximális árát is, mert egy tehén tartása minimálisan napi 70—80 koronába kerül és igy a tej önköltségi ára 10—11 koronánál olcsóbbra' nem tlehető. Csak természetes tehát, hogy egy liter tejnél 6—7 koronás ráfizetés van és igy a jelenlegi beszolgáltatást kényszer és a maximális árak nyomasztó terhe alatt a tehéntartás is hamarosan kisebb tesz. hía siir&ős íintézkddésék nem történnek. Az elmondottakból kitetszik, hogy sürgőseit intézkedni kell, különöseim a maximális árak lehetetlen alacsony voltának megszüntetésével, hiszen ma már csak fikció a 4 ikoróma 20 filléres ár, amikor valamennyien 14—16 koronájával vásároljuk a finom, vizes fejecskét-. És vájjon miért ne lephetnék el a budai hegyvidéket a kosiz.tos tehénkék, hiszen ma nem lehet sürgősebb és parancsolóbb jelszó, hogy minden talpálattfnyi földet minél intenzivebben ki kell használni. Körséta a városházán Bizalmas megbeszélés a fővárosi törvény revíziójáról — Virilizmus helyett szakképviselet — Testvérharc a FANSZ-ban — A villamos vasutak ügye Az elmúlt héten megint nagyfontosságü értekezlet volt a belügyminisztériumban, amelyen a főváros részéről Bódy Tivadar dr. polgármester és Fol- kusházy Lajos alpolgármester jelentek meg, mig a keresztény-párt részéröl többek között Mahn n- ka Imre nemzetgyűlési képviselő, Sipöcz Jenő dr. fővárosi kormánybiztos és Lung Géza dr. főjegyző is ott voltak. Az értekezlet ismételten a fővárosi törvény revíziójával foglalkozott, de nem terjedt túl a megbeszélés a fővárosi törvénynek a községi választásokra vonatkozó részén. Az értekezleten resztvettek megtagadnak minden felvilágosítást, mert a megbeszéléseket bizalmasoknak nyilvánították.. Annyi mégis kiszivárgott, hogy az uj községi választói jog nem ismeri a virilizmust, de a virilizmus helyére uj intézményt, a szakképviseletnek bizonyos formáját kiváltják állítani, tagja lesz ugyanis a törvényhatósági bizottságnak a kúria, az Ítélőtábla és a közigazgatási biróság elnöke, valamint helyet kapnak a főváros közgyűlésében a tekintélyesebb tudományos, egyesületek elnökei is. A választásokra vonatkozóidig még mindig nincs teljes elhatározás, magában a keresztény-pártban sincs még egészen egységes- hangulat. Különösen sokan vannak, akik — többnyire egyéni érdekből — mereven ragaszkodnak a nemzetgyűlési kériilletbe- osztáshoz, amivel szemben az 'általános érdekek védői a közigazgatási keriiletenkint való választást forszírozzák. Nem dőlt el még az sem, hogy ne kapjanak-e képviseletet a kisebbségek is a képviselőtestületben? Nagy érdeklődés,sei tárgyalták a városházán Sipöcz Jenő dr. vasárnapi cikkét is, amelyből megállapították, hogy a keresztény-párt nagy energiával kíván részt venni-a községi választásokon. Különösen Sipöeznek okosan óvatos; 'szavait idézték; — Lehet, hogy az ellenfél mozdulatlansága fátyolozott hadműveleteket takar. Viszont talán a mi nagy harci zajunkban is néha kissé több a füst, mint a láng. Mindebből az látszik, hogy Budapest közönségét a szembenálló harcos felek fel fogják rázni a városi ügyek iránt eddig mutatott példátlan közönyösségéből. A mily örvendetes ez, éppen olyan fájdalmas, hogy a Fővárosi Alkalmazottak Nemzeti Szövetségében kitört és a legelkeseredettebben dühöng a testvérharc. Mint ismeretes, a EANSZ ideiglenes vezetősége lemondott és Dévény Gyula elöljáró, elnöklésével már meg is kezdte munkáját a jelölő-bizottság. A tisztviselők között megindult a választási mozgalom és pedig hogy milyen erővel, arról tanúságot tesz a keresztény-párt egyik legagilisabb vezetőjének kijelentése, aki azt mondta; — Nem szabad elbizakodnunk, a küzdelem erős, mert az álkeresztények magukhoz akarják ragadni a hatalmat. Különösen a szabadkőművesek ellen folyik az irtó hadjárat. E tekintetben természetesen nem a múltat nézik, amikor az érvényesülés útja tényleg a páholyokon át nyílt meg, de egyenes színvallást követelnek mindenkitől, hogy hajlandó-e szabadkőműves múltjával szakítani? Események egyébként alig-alig akadnak a városházán. Az ügyosztályok sablon-munkákat végeznek, alkotni, teremteni nem lehet. Még a tervezge- téseknek sincs, valami komoly jelentőségük. Hiszen még mindig nincsen közgyűlés, de — ami talán még fontosabb — pénz sincs. Ami a pénzt illeti, erre vonatkozólag némi tájékoztatást nyerhetünk Bódy polgármester egy nyilatkozatából, amelyet a fővárosnak a kényszerkölcsön alkalmából a kormányhoz intézett memorandumáról tett. A polgármester nyilatkozatából fény vetődik a főváros anyagi helyzetére is. Az érdekes nyilatkozat igy hangzik: — A főváros; memorandummal fordult a,Pénzügyminisztériumhoz, hogy a mi csekély és kölcsönből maradt pénzkészletünkből ne vonjanak, le kényszerkölcsönt. A pénzügyminisztériumban teljes megértéssel fogadták kérésünket és Dk- 1 ó d y-S zabó miniszteri tanácsos ur megígérte, hogy kívánságunknak eleget fognak tenni. Sajnos, a fővárosnak nincsen más pénze, mint ami még a legutóbb felvett kétszázmilliós kölcsönből megmaradt. Nem volna méltányos, hogy abból a pénzből, amit mi is kölcsön kaptunk, még az állam is kényszerkölcsönt vegyen. Az összeg kii- . lönben sem olyan nagy. A kölcsön összege százhetven millió volt, amiből kifizettünk hatvan millió adósságot, elköltöttünk hetven milliót és igy a pénzkészletünk negyven millióra tehető. Napirendre kezd kerülni a Városi Villamos igazgatósága általi a kereskedelmi miniszterhez intézett nyilatkozata révén az Egyesitett Városi Villamos Vasutak ügye is. A kereskedelmi kormány most már tisztában lehet mindkét társaság álláspontjával és igy ez a rendkívül nehéz kérdés szintén megérett a döntésre. A legérdekesebb az, hogy, a Fővárosi Hírlap értesülése szerint, ha a társaságak visszaveszik vállalatukat, a két vállalat ügyeit továbbra is közös igazgatóság fogja vezetni. Különösen a Közútinak vannak nagy tervei, amelyek szerint, ha a kért hosszúlejáratú koncessziót megkapja, akko-r nemcsak a Db milliós deficitet vállalja magára, de hajlandó kötelezni magát arra is, hogy idővel Budapest földalatti vasúthálózatát is kiépíti. 1384 széket örökölt a tőváros Buchwald bácsi hagyatéka — Bak Rafael a székek főparancsnoka Annyit szidtuk leletében az öre,g Buchwald bácsit, hogy most a halála utáni jóindulattal kell megemlékezni! róla. Annyival is inkább, mert a főváros örökölt tlő le. No nem lett általános örököse, dei legalább a, Dunaparti ko/rizón most -.a főváros szedheti az ülődijakat. A sétatéri székek tudvalévőén Buch w a 1 d Sándoréi voltak. Hogy a Dunaparton. vagy a Stefániáidon kipihenhettük sétánk fáradalmait és a napfényben egy kicsit elsütkérezhettünk, ezért Bucli- wald bácsinak fellett adót fizetnünk. És az öreg Buchwald nagyon szigorú adóbeszedö volt. Más nagy- jövedelmű üzle'tíeit nem szerette úgy, mint ezt, 'Hatalmas vasbutorgyárámiak vezetését másra bizta. de a székek adójának szedését maiga irányította. Állam dóara ott sürgőtt-forgott a Dunaparton és sasszemekkel leste, mikor ereszkedik le az áldozat valamelyik székre. Soha sem tévedett. Minden uj vendéget észrevett. Nála n.em lehetetit bliccelni. Könyörtelen adószedői. a vérrasszonyok, akiket minden esetben ö maga figyelmeztetett, sürgősen ott termettek és le kellett szúrni az obulust. Fizetett pedig a bérlet fejében, no meg a maga külön, adószedői gyönyörűségéért a fővárosnak évi \
