Fővárosi Hírlap, 1920 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1920-03-31 / 14. szám

Kilencedik évfolyam

Budapest, 1920 március 31-én

14. szám

WnaiimiiiaiiiaiiiaiimiiiaiiiaiiiaiiiaiimiiiDiiiaiiimiiEiiiiniiiaiiiaiiimiiDiiiQiiiaiiiaiiiaiiiaiiiaiiiBiiiaiiit

JtrÖF-JZETÉSF JtrtJTKt

J&ijész évvé .........1 > 9 K.

F4

1 évvé ...........— 50,K.

Kf

fjws sxdwnoh ftt&pha- tó Ét a Ma dó hivatal ban.

Várost, politikai és közgazdasági hetilap

Telelőm %mar*bmsMtö * DCÍCSÓ Emii

Meg fa lenit* minden «mt- ddn. Sxer>ftes*tö»é<Q ém kiadóhivatal t VI. *««. Sxlv-utca 18. mttlwm Telefon -----------137-18

A Golgota előtt

állunk, vállunkon ai kereszt, hogy nekiinduljunk a rettenetes útnak. Hogy megesniotjanak, leköp- dössenek bennünket, de hogy — harmadnapra feltámadjunk.

Aki magyar, soka mélyebben, soha áhitaito- sabbaoi nem érezhette át a nagyhét jelentőségét, miint ma, amikor a szivünkbe markol a tudat, hogy alig egy évszázad hijján kétezer esztendő alatt élő népnek olyan fájdalma nem :igqn lehetett, mint amilyen ma a magyar 'lelkekben sajog. Szai- bad-e, lehet-e megszabadulnunk egy pillanatra attól a gondolattól, hogy talán épen most mossák kezüket a neuf.lly-i Poncius Pilátusok? A ke- resztrefeszitett Magyarország vérző sebeit látják és az otrombák ecetet adnak inni, hogy élet- szomját enyhítse. Virágvasárnap... Nagypéntek ... a szomorú, fájdalmas események sorozata... De el) kell jönnie a Husvétnak, a .feltámadás ünnepének cs.

Magyarország szivében, Budapesten, tekintünk végig ezekben a hatalmas napokban. Készül-e ez a város a nagy feltámadásra? Elfro>- rulva állapiltjuk meg a kétségbeejtő igazságot, hogy nem. Budapest máig sem tudott kievlc- kélni >a forrald altnak izzó levegőjéből, Budapest idegei ma is gyógyithatatlainul betegeknek látszanak, Budapest ma sem dolgozik és Budapest vánnyndt testén ma is az uzsorások, a láncosok, a csalók és más élősdiek lákmároznak. Förtelmes tudat ez olyanoknak, akik másnak, ismét nagynak, ismét szépnek, ismét egészségesnek szeretnék látni ezt a várost. Nem lehetne azt mondani!, hogy nem jelentkeznek bőven az orvosok, de vagy az orvosok tudatlanok, vagy a betegség túlságosan makacs. Lázasan, idegbetegen, tétlenül hever ez a város akkor, amikor az uj országépités munkájának ütött az órája; és még ha munkakedve újra föléledne is, képtelen volna a munkára, mert ,ajz élősdiek elszívják

minden

erejét.

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

Valahogy mégis rendbe kell jönnünk, a forradalmak ittrekedt lázát ki kell irtanunk ai testünkből. A türelem, a jövőben vetett bizalom tudatában kell nekiindulnunk a szegénység, slz alázatosság Golgotájának. Meg kel! indulnunk és bíznunk kel benne, hogy ha: az élősdieket nem tudja kiirtani a törvény szigora, ki fogja irtani a szervezetit, az ernyedetleini munka. A bacillust its kiveti magából az egészsége^ test: egy egészséges, munkás városban nem lesz, nem lehet élete az uzsorának, a csalásnak, a műnk anélküli dús keresetek lovagjainak. Az lesz az igazi rna;- gyar feltámadás, amikor rnatjd mindenki dolgozni fog. És akkor megnyílik a sír, elhenge- rednek a kősziklák, az új, az igazi élét kezdődik meg. Az új, az egészséges, élet, amely nélkül járhatjuk tovább véres lábakkal, lehajtott fejjel, rogyó térdekkel a ránk mért Kálváriát.

jrz/zr&YÁroJz

• • •

Visszamenőleg!

mondja a főváros plakátja, amikor a gáz és villany árának uj megállapítását örvendetes tudomására hozza Budapest közönségének. Az áremelésről már nem is szólunk, ahhoz hozzászoktunk 1914 óta. Szoktatott mindenki és nem csekély része volt e pedagógus munkában a fővárosnak is. Nem szólunk az áremelés mértékéről sem. Beleéltük magunkat a fantasztikumok világába. Száz százalék? Ma nem is szokás kisebbekben beszélni. Az ember keserűen mosolyog és napirendre tér a dolog fölött, abban a biztos tudatban, hogy a száz százalékkal kisebb összeget sem tudtuk fizetni, miért esne akkor nehezünkre a száz százalékkal magasabb? De — bocsánatot kérünk — nem értjük, mit akar jelenteni az, hogy visszamenőleg? Hogy képzeli ezt a nagyon tisztelt és általában bölcsnek nevezett tanács?

gi vivu&uu uiiyuguiv ti/ ui i út ívűiéi ^iiiCviv

április elsejétől kezdődőleg, de március elsejétől datálva aligha. Ez a kis érvágás alighanem visszafelé fog elsülni, mert ha mi, Budapest népe elmegyünk az igazság- szolgáltató bíróság elé, aligha fog bíró akadni, aki ezt a visszamenőleges áremelést megítélné.

A piaci

és a kereskedelembeli árak olyan veszedelmes iramot vettek megint, amilyenben eddig még nem is igen volt részünk. Pedig már sok vihart láttunk ezen a téren. Szinte nem is merünk példákat idézni, mert mire leírjuk, már csupa túlhaladott álláspont lesznek. A drágaság növekedésénél van azonban még egy nagyobb nyavalyánk: az, hogy valamennyien fölcsapunk magántudósnak és azt magyaráz gátjuk, miért emelkednek az árak. Ahelyett, hogy csak egyetlen egy is közülünk kitermelne egyetlen-egy ötletet, amely egy koronával olcsóbbá tenné a húst, vagy a zsírt. •

A lóversenyt

is el kell siratnunk. Három esztendőre álmodnunk sem lehet — mondják az illetékesek, — budapesti lóversenyről. Olvasóink a tanúink, hogy soha sem lelkesedtünk ezért a sportért, amely nem tehetett annyi jé>t a lótenyésztéssel, mint amilyen veszedelme volt Budapest szegény és könnyelmű népének. Ma azonban, amikor koldus-szegényen állunk itt, úgy érezzük, hogy a vörösök, akik miatt a lóverseny is megkapta a szilenciu- mot, ezen az utón is nagy adag pénzt vettek ki Budapest zsebéből. Ma talán besorozhattuk volna a lóversenyt is a kenyéradó jövedelmeink közé. Idegen pénzt hozott volna számunkra, nagy reményeket fűzhetnénk hozzá, de megint meg kell állapítani, hogy a baj nem jár egyedül. Nem elég, hogy koldusok lettünk, még ezt a koldustarisznyát is kivették a kezünkből.

Sipőcz Jenő dr., Budapest kormánybiztosa

Hosszú hónafpokcn át tartó huzavona után eldőlt a nagy kérdés, amelynek különösebb jelentőséget tulajdonítani nem tudunk: a főváros kormánybiztost kapott Sipöcz Jenő dr. tisztiügyész személyében. A kormánybiztos küldésének politikai okai vannak és nem jelent bizalmatlanságot sem Bódy Tivadar dr. polgármester személye, sem pedig a tanács ellen. Politikai okok voltaik azok, amelyek al Keresztény Nemzeti Egyesülés pártját arra ösztönözték, hogy hónapokon át kitartó szorgalommal és el- tántorithatatlan akarattal követeljék a kormánytól, hogy küldjön kormánybiztost a városházára, hogy ai keresztény kurzus itt is teljes^ mértékben jogaiba iktatódjék.

Amikor Simonyi-Semadam Sándor kormánya átvette a hatalmat, vagyis megalakult arz első alkotmányos magyar kormány, abban a pillapnait- ban eldőlt ialz elvi kérdés, hogy a főváros kormánybiztost kap. Az uj miniszter elunok ugyanis már szinte kinevezése perceiben kijelentette Maliimba Imre nemzetgyűlési képviselő, a városi bizottság elnöke előtt, hogy a pártnak ezirányu kívánságait honorálni fogja.

Most már csak a kormány biztos személyére nézve kellett rriegállapicdni. Első időkben ismét felvetődött dr. Baránszky Gyula és dr. Szőke Gyula neve, akik régi jelöltjei voltak a pártnak a kormánybiztosságra. Bódy polgármester még megkísérelte ellenjelöltnek felvonultatni Fáy Albert, helyettes államtitkárt, aki a, belügyminisztériumban a városi ügyeket vezeti, de a keresztény párt mindenkivel szemben frontot alkotott, aki nem exponált politikus. A Baránszky és Szőke kombinációk is meghiúsultak 'időközben és ■újból a régi, legalkalmasabb jelölt neve került előtérbe. Sipöcz Jenő dr.-é, akit a; Fővárosi Hírlap már hónapok előtt mint legvalószínűbb jelöltet említett. Sipöcz-czel szemben akkor az az aggodalom merült fel, hogy nem alkalmas a kormánybiztosi állásra olyan személyiség, aki a főváros mai vezetőségével eddig függő viszonyban volt. Ettől az aggodalomtól azonban a párt el állott és teljes bizalmuk kiséri Sipöcz dr.-t, amikor a kormánybiztosi díszes állást elfoglalja.

A városházán hétfőn délben még teljesen tájékozatlanok voltak az emberek a kormánybiztos kinevezésének kérdésében és még imitt-amott mindig a Eáy-kombináció ütötte fel fejét. Annál nagyobb volt ai meglepetés, amikor két óra tájban megjött a hire, hogy Simonyi-Semadam Sándor miniszterelnök egy interpelláció kapcsán nyilatkozott a kormánybiztos kinevezéséről:

— Épen most irtaim alá — mondotta a miniszterelnök — a kormánybiztos kinevezését és igy ő már holnap hivatalba lép. Minden, reményem meg van arra, hogy a fővárosi községi választásokról szóló törvényjavaslatot husvét után benyújthatom és igy a választásokat május első napjaiban meg lehet ejteni.

Kétségtelen, hogy — eltvi szempontoktól eltekintve, — a kormánybiztos kinevezése meghozta azt a! biztonságot, hogy a tanács munkáját ellenőrzik, egyben pedig a tanácsnak is meg van az a megnyugtató érzése, hogy ai felelősség rendkívüli súlyát módjában van valakivel megosztozni.

A Keresztény Nemzeti Egyesülés pártja pedig elérte zzt, hogy egy igen fontos posztra arra alkalmas embert állított, egyben pedig megszűnik