Fővárosi Hírlap, 1920 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1920-01-28 / 5. szám
Kilencedik évfolyam Budapest, 1920. január 28-áa 5. szám Or£iii«oinoiirnmc3nraiiiaiiioiiinn<úniOiHBiiiOina<upinBHiati!BSiHiiIBillBt»HlHaiiintiialiifaiilriü<HWi MEGFIZETÉSI föígésx évre ....... -Só K. év re ........—» -to ,K~ £* gZ?v/&s szdlmtpfc kupikén* f&Á a &l**tlöfalti/tsta£lrasiu V&posit poiiti&ai és közgazdasági Falai®» azftrSka&stÉö i SJ’iCHCSÖ J&TKíiS. ' » ■ ■« *1 ~ - ■ - —"n -ír>^rrwirirM-M“u~Wi,rufim‘..r^_- - - IJ .rriJ~LJ^nrnrrn..^r.nnj i Mmfrt miantik mfroffwiw dán, Sxcwtoasxtöaégg dm ftta dó hivatal t VI. áaw. Sxiv-utca M.M. 15. «z4n Talajon jfjy-fj A spanyolJdruány megint itt) van és maholnap megint úgy lesz, mint két esztendeje voit: az ember félóránkint bz-husz halottas kocsival találkozott. Betegek tízezrei fetrengtek súlyos lázban, kínzó fájdalmak között. A városházán tanácskozás tanácskozást követett, félve kerültük egymás kezét, be voltak zárva a kultúra hajlékai és tilos volt még a szerelmes csók is. Redenetes hónapok voltak és emlékük most íölidéződik lelki szemeink előtt, feljajdulunk: Uram, ments meg a gonosztól bennünket. A rettenetes kórság ezer és ezer kaszása készenlétben áll és munkára vár. Es gyötörjük az elménket, kínozzuk az invenciónkat, mit lehetne tenni? A tudomány még ma is teljesen tehetetlen. Olyan ez a járvány, mint a' Conan Doyle baskervildi szörnyetege. Mélységes, megfoghatatlan, leleplezhetetlen rejtély, amely az ismeretlenség rengeteg erdejében bujkál és óvatlan pillanatban láth^j^anul veti rá magát kiszemelt áldozatára. Alz orvosok bámuló szemekkel, gűzsbakötött kezekkel állanak a rejtély előtt. Minden, ami történik, ötletszerű találgatás. Tudásunk csődöt mondod és fájdalmas csoda, hogy két esztendő alatt, amióta bizonyára állandóan napirenden tartótra a tudomány ezt a rettenetes kérdést, nincs semmi, semmi eredmény. Az átkok rettenetes sorozata, amely ezt a szerencsétlen magyar földef, ezt az összetört, meggyötört, törtelmekkel kínzód Budapestet sújtotta, kétségbeejtőbb csattanót nem is találhatott volna. Az ötödféléves háború, a vörös tatárjárás, a román rablóhadjárat után a spa- *yol rém. Eel kell jajdulnia- a legtürelmesebb, az isteni akaratban megnyugvo teleknek is: hát soha, soha se lesz ennek mar vége? Csoda-e, ha elvesztjük hitünket, reményünket, biin-e, ha szivünket a kétségbeesés tüzes ekéje szántja végig? Istenítélet az, amely erre a városra rászakadt és nincs tanács, nincs megváltó gondolat, hogyan, mivel vezekeljük le bűneinket, amelyeket nem is ismerünk! Ebben a rettenetben egyetlen szalmaszál, amibe kapaszkodhatunk: orvosaink leik ismeretes, meghálálhatatlan kötelessegtudása, nagyszerű ébersége, fáradhatatlan munkája. Ezek az orvosok az utolsó évtizedben olyan érdemeket szereztek, hogy Budapest soha nem lehet elég hálás irántuk. A háborúban nemcsak sebesültjeinket kötözték be gyengéd kézzel, de olyan erős defenzív állást építettek Budapest körül, hogy a tudás szöges sövényétől minden járvány vérző fejjel tántorgott vissza. A kom- mün koplalásában legyengült testeinket is meg- védték minden veszedelemtől. Most a spanyol rémnek nem lehet tudásból gátat emelni. Az óvóintézkedések kegyetlen szigorával mégis legyőzték egyszer a szörnyű járványt, most újra csak az óvóintézkedések hadseregét lehet mozgósítani, de annál nagyobb feladat hárul ránk, akikré az alattomos ellenség reátört. A pesti közönségnek fejet kell hajtania az engedelmesség és fegyelem parancsai előtt, még akkor is, ha mindkettővel és mindenkoron hadilábon állott is. « 6 ® Vörosmartynak eddig egy utcája volt Budapesten, most egy térrel lesz gazdagabb. Olyan nagy költő volt, hogy akár városokat keltene elnevezni- róla, de nem sértjük a kegyeletet, ha ennek a térkeresztelésnek a pikantériáját elmondjuk ma, amikor a főváros hivatalos lapja tudomást vedz róla. Ezelőtt egy esztendővel Polónyl Géza még nem Vörös- martynak, hanem Károlyi Mihálynak szánta ezt a teret. Kein a Közmunkatanács volt figyelmes Károlyival Szemben. Ellenkezőleg, ott tiltakoztak az ellen, hogy élő emberről teret nevezzenek el. Polónyi erőlködött. A hálátlan Károlyi mégis el akarta törölni a Közmunkatanácsot, sőt annak elnökségét is. Most megfordultak a Szelek. Érdekes történelmi dokumentum elolvasni az uj utcaneveket egyébként is. Skartba tették Eerdinánd cárt, Mehrned szultánt, Károly királyt. Zita királyné útját iS elvették. Ferenc József függőben marad... Stefánia győzött Árpád apánk fölött. Blaha Lujza és Kaas Ivor kegyelmet kaptak. Hiába: tempóra mutantur... csak Polónyl nem változik. Ö mindig úszik az árral. Hetvenkét koronáért valaha egy öltözet ruhára bőven tellett. Már nagyon elegáns gúnyát vehetett egy tisztviselő belőle. És megtehette akár minden második-harmadik hónapban. Most azzal jönnek vissza a piacról az asszonyok, hogy a marhahús ára 72 koronára emelkedett. Ez ma van, de mi lesz holnap? Máris ott tartunk, hogy amint a tisztviselő a háború előtt minden második-harmadik hónapban félre tudott tenni 72 koronát ruhára, most minden második-harmadik hónapban jut neki 72 korona egy kiló marhahúsra. Mindezt még csak meg lehetne érteni; ha a 72 koronás marhahús megokolása mellett ott nem olvasnánk a vaggonszámra Pécsbe juttatandó Szalámi históriáját. Becsen nyerészkedjenek egyesek akkor, amikor Budapest koplal? Hogyan? Lehetséges ez? Ez már nem fér a fejünkbe. Az elöljáróságok mindig számkivetést jelentettek a városi tisztviselők számára. Aki nem tudott bekerülni a központba, azt mindenkor eltemetett embernek tekintették. Épen ezért tulajdonképen ttem is lepődünk meg valami különösen, amikor az előljáróSági tisztviselők fájdalmas panaszát olvassuk, hogy a karácsonyi ajándékból csak feleannyi jutott nekik, mint a központbelieknek, Hát már ennyire megy a Számkivetettségiik, szegényeknek? Nem tudjuk, kinek az agyában születeti meg ez a perverz ötlet, mi nem gyanúsítunk vele senkit, de végre be kell látni, hogy az elöljáróságokon nem lehet rabszolgákat nevelni A központi tisztviselők gondoljanak arra, hogy az elöljáróságokon is testvéreik ülnek. Hisszük, hogy ehhez a súlyos méltánytalansághoz a Nemzeti Szövetségnek is lesz szava. Mert itt cselekedni: ez az ő hivatásuk. Á nagy kölcsön Félmilliárd belföldi adósság A Fővárosi Hírlap legutóbbi számában ismertettük a tanácsnak azt a tervét, hogy kétszázmilliós hosszú lejáratú kölcsönt vesz fel és ennek felhasználásával igyekszik rendezni a főváros pénzügyeit. A főváros belföldi hólesőimnek összege ezzé1 meghaladja a félmilliár- dot, amennyiben ezidö szerint még a következő belföldi tartozásai állanak fenn: az 1903. évi 46,510,400 K-ás 4 */o-os kölcsönből: fennáll 40,467,400 K az 1916. évi 80,000,000 koronás 6°/o-os törlesztőkölcsönből fe'nnáll 79,702,200 K az 1918. évi 150,000,000 koronás 4‘/a-A/-os 'törlesztőkölcsönből fennáll 149,749,000 K az 1919-ben felvett törlesztései váltó- kölcsönök 60,000,000 K a most felveendő törlesztéses kölcsön: 200,000,000 N összesen: 529,918,600 K Ezenkívül vannak még a fővárosnak külföldi kölcsönei, amelyek a mai valutánis viszonyok miatt reális értékben fel sem igen1, tüntethetők, amelyekről csak a békekötés után történhetik döntés. Bármily nagyok legyenek is azonban a főváros adósságai, áll az a tétel, hogy Budapest a kontinens leggazdagabb városai közé tartozik, mert a háború előtti vagyonleltározás 500,000.000 koronában állapítja meg az aktívákat, ami csak tízszeres értékemelkedést számítva is legalább hat milliárdot képvisel Kétségtelen tehát, hogy a legbiztosabban helyezi, el pénzét, aki a főváros legújabb kölcsönét jegyzi A kétszázmilliós kölcsön tervéről különben Stankovics Szilárd tanácsnok a következő uj részleteket mondta el a Fővárosi Hírlap munkatársának: — A pénzügyminiszter ur előzetesen hozzájárult a kétszázmilliós kölcsön tervéhez. Az Írásbeli, 'engedelem ugyan még nincsen a kezünkben, de annak megérkezését is minden pillanatban várjuk, ilyenformán semmi akadálya nincs annak, hogy a jegyzésre bocsátás február első napjaiban megtörténjék. — A kölcsönt a budapesti legnagyobb bankok bocsátják a főváros rendelkezésére. A hat nagy pénzintézet, amely a tranzakcióban részt vesz a következők: a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank, a Magyar Leszámítoló és Pénzváltó Bank, a Pesti Hazai Első Takarékpénztár, a Magyar Bank és Kereskedelmi Részvénytársaság, a Magyar Jelzálog Hitelbank és a Hazai Bank. — Kétségtelen, hogy a közönség csak úgy, mint a legutóbbi, 1918. évi százötvenmilliós köf- csön kibocsátásánál, ez alkalommal is fel fogja ismerni a kölcsön rendkívül kedvező feltételeit. Hiszen 'emlékezetes még, hogy a százötvenmilliós kölcsönre a közönség több mint egy milliárdot jegyzett. Ma ugyan nics olyan pénzbőség, mint akkor volt, a kölcsön feltétlen nagy sikere azonban elmaradhatatlan, hiszen nagyszerű tőkebefektetés ez ma, amikor ezek a kötelezvén nyék 4 és fél százalékos kamatot hoznak, mig a takarékbetétek után alig 2 százalékot fizetnek. A papiirck árfolyama a gazdasági helyzet javulásával csak emelkedh'etik, azoknak megvan az a nagy előnyük is, hogy kiváló forgalomképességük folytán azokat birtokosaik bármikor
