Fővárosi Hírlap, 1920 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1920-12-22 / 52. szám
Kilencedik évfolyam 52. szám Budapest, 1920 december 22-én BflH!mtaiimiiigniniiiniiinnitaintaiüniiiaiiiDiiiaiiiniiiuiiiainnHinnininaiiiniiininninaiiiaiiiniiiaiinmiS MMZOWMZBT&Sr JtXJTKl éwm_____100 JC, Vét óvw* őO,if. Kmrms sxdtmoft fttipha- fM a ftladóhivatalban. Városi, politikai és közgazdasági hetilap Fai ölöm mMm'wtkmmxtö i OCLCSÓ fömil Mofffmtenitk mind!* didin, Szar*f*0Mx£öt tkladóhtvatal t VJ. Szív-utca mm. YS. Telefon A szeretet ünnepe idegemül, lűtehagyottan, fájdalmas elborulással közeledik felénk. Reményeink gyermek-.Jézusa fáradt, szomorú szemekkel tekint az országra, amely sötét gyászfátyolt húzott az öröm napjaira is. És a gyászfátyol alatt lepereg szemünk előtt az átkozott filJtni: a keresztrefeszités szörnyűsége, a latrok gonoszsága, És ma, amikor reményeink gyePmek-.lézusa még szegénységünk, koldusságnnk, eltiportságunk jászol-böl- csöjében, kezd él'etr ékelni, máris ideragyog felénk a feltámadás szent hite. Sima hártyabör telepedett a gyógyíthatatlan sebekre. Az ország vérző csonkjait fel kell szárítani. Mert Magyarországot nemi lehetett megverni négy esztendős szörnyűséges háborúban,, de félholtra lehetett taposni kecses diplomata cipőkkel a trianoni békében. Nem a, magyar kar fáradt ki a harcban, de idehaza, a front mögötti bajok piszkálták a lelkeket a forradalomba, lés ma este nem gyújtanak meg imagas kezek egyetlen karácsonyfa-gyertyák amely ne arra emlékeztetne, hogy a megváltás nem lehet messze. Mert a történelmet nem lehet megállítani könnyű papirossal, a tüzet nem lehet összeházasítani a vízzel és a' szere te tét nem lehet a gyiilölséggel fokozni. Meghasonlott. önmagával, meghasonlott mindenkivel a magyar lélek és ma, a Szeretet ünnepén nem a megbocsátás, nem a derűs, a boldog, a reményekben fürdő érzések hanem a jövendő okos számítása mondatja nekünk, hogy békesség a földön embereknek. Az ölhetett kéz, az el hajított fegyver, a meg- fopett nemzeti önérzet sivár karácsonya ez. A karácsonyfánk szegényes,, elhagyatott, megfogytak a magyar kezek, amelyek azt felékesit- sék. Idegen tűzhely mellé sodródtak és kétségbeesve gondolnak az itthoni karácsony esté re. A messze jövendő zuzmarás pusztáin át bandukolnák felénk ezek a bujdosó lelkek. Vájjon, mikor érnek ide újra. Mert csak az lesz az igazi karácsony. a mii igazi Megváltónk; akkor születik meg. ha majd mi magyarok mindnyájan együtt leszünk,, idehaza leszünk Nagy-Magyarország- ban. De addig! Addig né legyen ennek a nemzetnek egyetlen kitaszítottja se. Ne ismerjünk!, csak testvéri kezet, Csouka-Magyarország bilincsei között ne legyen senki ellensége a másiknak. Érezze át ezt ma mindenki, mert ma a Szeretet ünnepe van és soha annyi áldott szeretette nem volt még szükség, mint ma. Öleljük szivünkre egymást, akik együtt voltunk a harcokban de azokat, is, akik ellenünk küzdöttek, mert a jövendő nagy megpróbáltatásaiban mindnyájunknak együtt kell lennünk és a. jövendő nagy ■csatáján senkiitek sem szabad árulóvá lennie. Meg kell. adni a módot imindenkinek, hogy hű lehessen, hogy senkinek szive ne vágyódjon el ettől az eltaposott, de feltámadni készülő országié)!. Ha ez igy lesz, akkor boldog este lesz a Karácsony este. Ha ez igy lesz. akkor ma született meg a mi Megváltónk. TZ/ZZÉ/YJdO/Z • «9 Az állatkert körül legendás dolgok történnek. Egyszerre szemefényévé, mindenévé, kincsévé, reménységévé, adósságaiból megváltójává lett ennek a városnak, bedig sorsosfársa volt az állat kert is annak a Gellért-fiird ön oly meg a főváros telekpolitikájának, amelyeket nem győztek gáncscsal és gyanúsítással. Akkor elszórt, elpocsékolt, szemétbedobott milliókról szólott a mit a, ma pedig a víziló-párocska — hogy úgy mondjuk a mellényzsebéböl ki tudná fizetni a főváros ezidei deficitjét. Mi lennie ma. ha értéktelen bankók feküdnének a kasszáiban, a mérhetetlen értékű telkek helyett? És milyen öröm ma a Gétiért-fürdő legendás értéke a befektetett szerény milliókkal szemben. Mert ne feledjük el, hogy a főváros egykori „pénzpocsélwlása“ révén élünk ma és ezen a réven van reményünk, hogy életben is maradunk. A bajorok királya jut eszünkbe, akit gyámság alá \h\elyeztek, mert megcsinálta a hét Pinakotékát. a, Nim- pí. fnburgot, a muzéiffnokat 'és ki mája meg mi mindent. Az igazi nagy alkotásokat a kortársak mindig gúnyolják és az utódok mindig dicsőítik. A nyúl a múltban szerves része volt a húsvéti ünnepnek. Valahogy a legenda összekeverte a természettudományt és nyalka mezei nyalat ültetett a hintés tojásra. Az iáén a nyúl karácsonykor vonul be és pedig, bár tojás nélkül, a legszegényebb ember asztalán is helyét foglal. Persze pecsenye alakjában. A közélelmezési minisztérium parádés gondoskodása ez Budapest lakosságáról, amelyet csak dicsérettel és hálával könyvelhetünk el. Ennek a szegény,, szerencsétlen, sokat szenvedő pesti embernek is joga van egyszer egy esztendőben egy jobb falatra, ízes pecsenyére. Végre is, ha a koldus Magyarországon vasár naponkint minden paraszt fazekában tyuk főhet, a pesti ,,ur'1 is megérdemli, hogy legalább Karácsonykor fagyasztott nyalat ebédeljen. A közlekedés Budapesten föltétlenül válságos óráit éli. A villamos deficitje a forradalom óta az égig emelkedett. Az omnibuszra másfél milliót, a siklóra negyedmilliód, az autóbuszra negyed!’élmilliéd fizetünk rá. Ez a ma egyik legsúlyosabb problémája, mert a tarifák folytonos emelése egészen kizárt dolog. A közlekedést beszüntetni sem lehet, mert az olyan sziikségs, mint a viz. vagy a szén, amely nélkül megáll minden munka. Az autóbusz negyedfélmilliós deficitje természetesen luxus, de ezt a főváros maga is tudja. A kérdés csak az, hogy magánvállalat meg tudna-e birkózni ezekkel a mérhetetlen nehézségekkel? Es ha a magánvállalat meg tud velük birkózni akkor miért nem tud a főváros? Nagyon nehéz problémák ezek és meg kell gondolni, hogy szabad-e a fővárosnak ennyire rizikós vállalkozásba belemenni? Tárgyalás a villamos vasútokról Jogbiztositás az esetleges megváltásra Kedden délben órák hosszat tartó tanácskozás folyt a városházán a villamos,-vasutak nugv problémájának megoldásáról. Emlékezetes,, hogy a pénzügyi bizottság egy busz tagú albizottságot küldött ki ennék! a kérdésnek elintézéséi e. Úgy tudj ink), ennek a bizottságnak rendkívül kiterjedt hatásköre van, a köz-gyűlés megkérdezése és utasítása nélkül intézik ebi ki, felmondhatja a közútit szrzödéisét és a megváltás tok into :ében is döntő lépésüket tehet. A keddi tanácskozás első megbeszélése volt enneíki az albizottságnak. Értesülésünk szerint ezen az értlekezlaen döntés nlem történt és azok a hírek, amelyek ezt az értekezletet megelőzték, valószínűleg túlozták ennek a megbeszélésnek a jelentőségéé. I ény az, hojgy már a bizottság összeülése előtt kialakult a vélemény, hogy a Közútit meg kell váltani és mindkét villamos- v a sut at a fővárosnak házi kezelésbe kell venni. Az a döntési, amely a mostani előzetes tanácskozásokból ki fog alakulni!, nem megy el eddig a pontnjgj, hanem — mint a fővárosi Hir- lap-üt informálják — csak biztos tani; kívánják annak lehetőségét, .hogy g Köz úti na cn\- egyalaián sói ke) üf, biztosítva legyen, illetve ennek jogi természetű előzményei megtörténjenek. Más szóval ez azt jelenti;, hogy a főváros 1923 január elsejére fel kívánja mondani a Közúti területhasználati engedélyét. Ez a lépés azonban korántsem szögezi le a fővárost a mellé a most föltétlenül kísértő gondolat mellé, hogy a Közútit meg is váltsa és a villamos-va.sutaka’u házi kezelésbe vegye. A területhasználati szerződés felmondásával a. főváros csak szabadkezét kívánja biztosítani és esetleg a meginduló tárgyalások során előnyöket kiván szerezni), amikor dokumentálja azt a szándékát, hogy, ha. kell, a házikezelés gondolatával is meg van barátkozva és erre az előkészületeket is megteszi. Miéig kell azonban állapítani, hogy a megváltás és a házikezelésbe vérei nemcsak fenyegetés Szérűén hangzik el. de tény, hogy a közgyűlési többség és maga a rendkívüli diszponáló joggal felruházott huszas albizottság is élénken hajlik a villamos községesitése felé. Valószínű, hogy ez csak érzelmi dolog ma, amit! meg is tudunk' érteni, mert hiszen a többség előtt szép és kecsegtető példák állanak a községesités terén. Hogy mást ne említsünk1, a gázgyár, az elektromosmüvek feltétlenül fölkelthetik az uj közgyűlés ambícióját. De minden másként lesz akkor, ha a számokat, a viszonyokat is megismerik, mert az a kombináció, amely ma közkézen forog. meglehetősen naiv és olyan, amely a perek áradatát fogja a főváros nyakába zúdítani, ha ugyan a józanság nem győz. mielőtt a veszedelmes lépés megtörténik. Ezekén a hasábokon az okos és idejekorán való községesités gondolata mindenkor lelkes és odaadó támogatásra talált. A villamosok, megváltása és községi kezelésbe vétele azonban na éppenséggel nem időszerű. A fővárosnak nincs és nem is lehet ma pénze arra, hogy olyan, óriási beruházásokat eszközöljön, amelyek csak évtizedek múlva hoznák meg mérsékelt kamatjaikat. Általában vigasztaló az a tudat, hogy a főváros vezetői, ha érzelmileg a megváltás mellett
