Fővárosi Hírlap, 1920 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1920-11-03 / 45. szám
2 Budapest, 1920. november 3. mégsem veszi át a kórházakat, sem pedig kellő és méltányos segedelemben nem részesíti a fővárost. Vajion mi lehet a véleménye erről dr. Benard Ágoston miniszternek, aki a három aktiv minisztervárosatyák között szintén ott szerepel? Megsemmisítik a tanácsnok- választásokat Egy hét alatt dönt a közigazgatási bíróság A hét végén, amikor a városházán érdeklődtünk a tanádsnoÍAiválasztásoik mcgfeHebbezésénidk dolgában, még a fellebbezéseket nem terjesztették fel a közigazgatási bírósághoz. Kétségtelen azonban, hogy a felterjesztés nem késhetík soká és akkor ismerve a közigazgatási biróság gyors munkáját kétségtelen, hogy, az ügy fontosságát is fijgyelembe véve, a döntés egy hétnél nem vesz több időt igénybe. A tanácsi;ok v áI asztásó k m egf ö 1 k*bbez ésének dolgában ötös tanács dönt, de természetesen, ebben a pillanatban még nem lehet -tudni':, hogy /Helyik tanács fogja a föllebbezést kezébe kapni. A közigazgatási! bíróság azonban olyan magas és komoly fórum, amely sem politikai, sem ro- kon;szenvi, vagy érzelmi szempontokat nem vegyit Ítéletébe. A tényállás és a törvénykönyv fognak dönteni. Olyan személyiség, akii ezzel a két tényezővel teljesen tisztában van, a Fővárosi Hírlap munkatársa előtt kijelentette, hogy szinte kételkedni sem. lehet benne: a közigazgatási biróság meg fogja semmisíteni a tanácsnokválasztásról szidó közgyűlési határozatot. Távol áll tőlünk., hogy ezzel az állásponttal vágyakat, vagy reménységeket akarnánk leplezni; sőt igen sajnálatos ténynek, tartjuk, hogy a választásokat meg kellett fellebbezni! és hogy erre jogos alap volt. A tény azonban, az, hogy a tényállás és a törvény szempontjából vizsgálva az eseményt, illetve a föllebbezést, a közigazgatási bíróságnak aligha lesz módjában más alapra helyezkedni, mint hogy a fellebbezésnek belyt kell adni. Hogy -ez újabb felfordulást, újabb kellemetlenséget fog jelenteni, .azt aligha lehet kétségbevonni. A már megválasztottakat klbuiktatni. a kimaradottakat behozni:, mindez; újra fel fogja kavarni, a szenvedélyeket. Természetesen emiatt ismét teljes bizonytalanság uralkodik a városházán, sőt a többségi pártban, de az egyes városatyák le'kiismeretében is. Egy roisszul sikerült választásnak a megismétlése hatványra ■emeli a tisztviselők aggodalmát és a városatyák elhatározásának bizonytalanságát. Ma már sejteni lehet, hogy nj tanácsnokválasztás lesz, ele hogy ennek milyenek lesznek az eredményei, ebben a pillanatban elképzelni is lehetetlen. Kérdés, hogy győzni fog-e ez alkalommal a tanács- n-okválásztáson csődöt mondott és az orvosválasztáson reneszánszát ünnepelt páritfegyelem. Es ha győz, mit akar akkor most a pártvezető- ség, amely már belenyugodott a választásba és helytelen it ette a föllebbezést? Ha pedig a párt- fegyelem a r epri zen is megbukik, vájjon mit hoz akikor megint az ostoba véletlen? Egyelőre azonban csak arról van szó, hogy megsemmisitiik-e a tanácsnok.válásztást, s ha igen, mii okon? A megsemmi'sités 'egyetlen óikból történhetik, ez azonban ■—■ mint a jogászok mondják megdönthetetlen argumentum. Megdől. elcsúszik az egész választás érvényessége azon az apróságon, hogy a tanácsnok-főjegyzői állásra nem hirdettek pályázatot. A Fővárosi Hírlap ennek a históriilknmát máiéi mondta. Tudjuk, hogy a Károlyi-rezsim alatt tanácsi határozatot hoztak arról, hogy a tanácsnok-főjegyző Is tanácsnok; és ezen az alapon lett Marher Aladár tanádsnoik-főjegyzőből köz- élelmezési tanácsnok. Amit tévesen irtunk meg. az. hogy ezt a tanácsi határozatot a Károlyi- kormány belügyminisztere jóváhagyta volna. Ez • mint moist értesülünk — tévedés, mert a tanácsi határozatot ís-oha fel nem terjesztették és i.gy azt még a Károlyi;-rezsim belügyminisztere sem hagyhatta jóvá. A tanácsi határozatok pedig nem változtathatják meg a törvényt és így nemcsak a tíanácisnok-főjegyzői állás áll fenn m.a is változatlanul, de isemmfs az a választás is, ahol ezt az állást, mint tanácsnoki állást kezelték. Egyébként isokan, akiik. a főváros régi tradícióit ismerik, különösnek tartják, hogy a tanácsnok-főjegyzői állást, amelynek külön dekóruma volt, egy pillanatra is elejtették. A főváros igazi reprezentánsa a polgármester mellett mindenkor a tanácsnok-főjegyző, a város pennája volt. Még amikor Rényi Dezlső alpolgármester töltötte be ezt a tisztet, igen nagy becisülete volt annak. Kár a régi, tiszteletreméltó, sőt szép és okos tradíciókat veszni; hagyni. A „város pennája“ nem viiselt soha fölösleges állást és ma is kell valaki a városházán, aki stíl-művészetét ragyoghatja. Ez nem luxus egy ország fővárosánál. Ekfatánisabb példa nem is kinálkozhat.k, mint hogy most határozta el a törvényhatósági bizottság a béke ratifikálása ellen való tiltakozást. Elöl van a város pennája, aki úgy fogalmazza meg ezt a fájdalmas Írást hogy aki elolvassa, könnyek gyűljenek a szemébe? Hol van a város pennája? Sehol. A közúti vasutak problémája Tolnay Kornél ny. államtitkár tanulmánya „Mi .történjék a közúti vasutaink- k a 1 ?“ cim alatt egy röpirat hagyta el a, sajtót, mely úgy szerzőjének egyéniségénél, mint pedig tartalmánál fogva egyaránt számíthat a szakkörök és a laikus közönségnek fokozottabb érdeklődésére. Tolnay Kornél ny. államtitkár, volt államvasuti e'línök folytat eszmecserét a budapesti közúti vasutak problémájának megoldásáról. Az illusztris szerző mindenekelőtt rövid visszapillantást vet a budapesti közúti vasutak fejlődésének történetére, majd pedig élénk színekkel ecseteli az októberi forradalmi mozgalmaknak a közúti vasutakkal szemben éreztetett hatását. E részben különös érdeklődésre tarthat számot a vállalat elvételének, úgy látszik, minden tekintetben hivatalos adatokon alapuló leírása. Amit a forradalomnak erősen szociális ízű mámorában, 1918. évi november 1-én a vállalatok egynéhány lelkiismeretlen alkalmazottja durva erőszakkal véghez vitt, ezt a teljesen jogtalan és erőszakos cselekedetet az 1918. évi október 31-én kinevezett királyi kormány, hivatkozással a háború esetére kivételes hatalom gyakorlásáról szóló 1912. évi LX11I. t.-c.-re, 1918. november 5-én magáévá és hivatalos kormányzati fényévé tette. Garami Ernő még törvényesen kinevezett kereskedelemügyi m. kir. miniszter ugyanis rendeletileg utasította a magyar királyi vasúti és hajózási főfelügyelőséget, hogy a<• Budapesti Közúti Vaspályatársaság, a Budapesti Villamos Városi Vasúti r.-t. és társvállalataik köztulajdonba vételét hivatalos formában is vigye keresztül. Ez, a miniszteri rendeletnek megfelelően 1918. november hó 5-én jegyzőkönyvi tárgyalás keretében a m. kir. vasúti és hajózási főfelügyelőség, valamint Budapest főváros kiküldöttjének hivatalos közreműködése mellett meg is történt. Vérered m é n y b e n tehát a rn a g y a r államnak hivatalos ténykedését végző szervei vették el a társaságoktól vállalataikat, akik csakis a tiltakozásukat és kártérítési igényeik fenntartását vehették jegyzők ö n y v b e. Különös fontossággal bír ez a beállítás arra v5l| tekintettél, hogy ezek szerint, midőn a kommunizmus 1919. évi március hó 21-én kitört és megkezdődött a szovjet-garázdálkodás, ez már nem a vasúttársaságokat érte, mert hiszen ök vállalataik birtokában akkor már nem voltak, hanem az államkincstárt. Itt tehát egészen más esettel állunk szemben mint a különböző más élkommunizált vállalatoknál, a szovjeturalom következményei a vasúttársaságokat néni érinthetik. Az okozott károk viselésére ők nem kötelezhetők, miután abban az időben tulajdonosi minőségük már megszűnt volt. A z 1920. évii. t.-c. a jogrendet é s j o g- folytonosságot helyreállította, ennek folytán a vasúttársaságok i s a z 1918. évi novem b e r 5-i ki állapotnak helyreállítását, vagyis tehát vállalataiknak az akkori üzemképes állapotban való visszaadását és időközben szenvedett káros o ú á s u k é r t kártérítést követelhetnek és ebbe-li igényeiket per utján is érvényesíthetik. A szerző ezen jogi beállításával nagyon helyesen vonja le azt a következtetést, hogy mennyire fontos mindkét érdekelt félre nézve a békés megoldásnak megegyezéses alapon való keresése. Mielőtt azonban erre a fontos kérdésre reá térne, a vállalatok jelenlegi helyzetét igyekszik megvilágítani és e részben bizony nagyon sivár és szomorít képet tár elénk. Tolnay a szovjet-gazdálkodás üzemi deficitjét és pénzügyi hiányait zuü millió Koronára oecsun. Korábbi beruházások összege szerinte 240 millióra, a helyreállítások és átépítések szükséglete pedig 760 millióra rúg. úgy hogy a vasutvállalatok újra üzemképes és a modern közlekedési követelményeinek minden tekintetben megfelelő állapotba hozatala kereken 1200 millióba kerülne. Nyílt kérdésnek hagyva azt a problémát, hogy Budapest főváros ezt a horribilis összeget a mai pénzviszonyok mellett mi módon volna képes előteremteni. ,s ezen felül a részvényesek jogos kártalanításának a terhét is viselni, áttér a szerző a megváltás jogi alapjainak a megvilágítására és megállapítja, hogy a helyi érdekű vasutakkal szemben sem az állam, még kevésbbé a főváros részére a megváltásnak jogi lehetősége ezúttal még fenn nem áll,' miután a helyi érdekű vasutak a törvény értelmében csakis az engedélyezéstől számított 30 év múlva válthatók meg. A pénzügyi és jogi akadályok mellett azonban Tolnay szerint a célszerűségi szempontok is a leghatározottabban a vasutak községesitése ellen szóinak. Rendkívül érdekesen világit rá a szerző Németország több városának e részbeni mozgalmaiból leszűrt tapasztalatokra s konkrét adatokkal igazolja a közúti vasutak ottani községesitésének csődjét. Ugyanilyen eredményekre utal! Bécs városnál is, ahol az 1913. évi üzleti eredmények alapján kimutatja, hogy a 187 millió városi befektetéssel szemben a közúti vasút 23U milliót hajtott a városnak, holott ugyanebben az időben a budapesti közúti vasúinkból Budapest főváros közönsége, bárminemű kockázat nélkül, a jövedelemrészesedés címén jóval nagyobb bevételhez jutott. Érdekes fejtegetései végeredményeképpen T o 1- n ay Kornél arra a következtetésre jut, hogy a közúti vasutak, kérdésének legcélszerűbb megoldása- egy erőt el j e s ö n á 11 ó üzemű vállalatnak egységes me g a 1- kotáisa, Budapest főváros anyagi érdekeltségének megfelelő kielégítése, felügyeleti, illetve ellenőrzési hatáskörének teljes biztosítása mellett. Figyelmébe ajánljuk a munkát a fővárosi közúti közlekedés súlyos problémái iránt komolyan érdeklődőknek. mert kétségtelenül számos téves felfogásnak a helyes megvilágításba helyezésére alkalmas. REVU SZÍNHÁZ VI., SZEBECSEN-U, 35. TELEFON 120-77. Minden este 7 órakor Dömötör Ilona a m. kir. Opera volt művésznője, Honthy Hanna és Galetta Ferenc felléptével A szerelem királya PAUL LINCKE világsikert aratott operettje Vasárnap november 7-én délután 3 , órakormérs. helyárakkal ^ A SZERELEM KIRÁLYA Jecvek elővételi dij nélkül erész hétre előre válthatók a színház pénztáránál délelőtt 9 töl 1-ig és délután 3 órától az előadás kezdetéig, valamint az összes jegyirodákban. T ITÁN védelmi r.-t. imbsi otlnK réué’e Igazgatóság : BUDAPEST, ERZSÉBET-KÖRUT 4$. ELVÁLLALJA : A biztosítási szerződés- k felülvizsgálását, a biztosítások szakszerű kezelését és a biztosított fél képviseletét mindenféle biztosítási ügyben. Ití-S: mozgíkép-Oltlion ISSEI A íisrisnrcu ember l-sö része Pénztár: d. e. ’/„Il-töl ‘/,1-ig, d. u. 3-tól (vasárnap d. ti. 2 órától). Előadások kezdete hétköznap: d. u. 4, B/«6, '/?8 és 9'/< órako-.
