Fővárosi Hírlap, 1920 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1920-11-03 / 45. szám
Budapest, 1920. november 3. 99 3 Csődbe jutottaK a bizottságok A Zipernovs2ky~eset tanulságai — Zipérnovszky Károly iöv. bizottsági tag érj- 4ckes levelet intézett a héten a polgármesterhez. A levélben — mint ismeretes — udvarias formában megírta, hogy a Dunapart-bizottságba való beosztását nem fogadja el. Kivi álláspontjától addig nem térhet cl, amíg a 'többség meg nem változtatja nézetét és el nem tekint az ellenzék mellőzésétől. Erre ,a kosárra aligha volt szükség és kétségtelenül meg lesz a többségi pártban is a reakció azzal szemben, aki ezt az ügyetlen lépést elkövdtte. Azzal ugyanis mindenki teljesen tisztában van, hogy az ellenzék egyik-másik tagját a hátsó ajtón becsalogatni nem lehet. A keresztény községi párt ehhez a furcsa taktikához nem adhatja hozzájárulását. Lehet, hogy töri idő, amikor nyíltan be fogják vallani, hogy az ellenzék kiszorításává! taktikai hibát követtek el, de akkor ezt nyílt sisakkal fogják megcselekedni, Ez a hangulat a párt mérsékeltebb elemeinél. Ezzel szemben azonban ha a bizottsági munka elkezdődik, ami eddig — sajnos — még csak igen szórványosan fordul elő, akkor a 'többség igen meglepő felfedezéssel áll majd szemben. A fővárosnak ugyanis igen sok a bizottsága, annyi, hogy a régi közgyűlés négyszáz tagjának i,s elegendő munkája akadt a bizottságokban. Mit szóljon most a 262 tagú közgyűlés, amely még az ellenzéket is kizárta a bizottsági munkából. Jut hát egy-egy többségi városatyára 5—6 bizottsági tagság és igy akár főfoglalkozásnak is tekinthetné egyik-másiknak azt, hogy fővárosi bizottsági tag lett. Akik ismerik a városigazgatás adminisztrációját, előre mondják, hogy ha a bizottságok munkája megindul és ha a tanács is — túl a választások válságán — produkálni kezd, e b- b ö 1 a helyzetből az adminisztráció csődje fog kijönni. A főváros egyik legkiválóbb adminisztratív szakembere mondta erről a kérdésről a Fővárosi Hírlapnak a következőket:- A bizottságok városának lehet Budapestet nevezni és tény, hogy ezen, a helyzeten a fővárosi törvény revíziójánál alapojsan változtatná’ kell. Addig is azonban az aminisztrációt csőd fenyegeti, inert egy-egy városatya nem Fél hónapra 150 i/nggon fa Budapest tüzelő-anyag nyomora Budapest olyan tüzelőanyag-nyomorban van, amilyet eddig még soha sem éltüniki át. its itt elsősorban a fáról van szó, amelyet idejekorán bőven és aránylag olcsó áron lehetett volna beszerezni, ha azokban, ak:k ezt a végtelenül fontos ügyet irányítótíták, egy garas ára üzleti iszel- íem, de legalább számolr.rtudás Lett volna. A főváros tanácsa a nyár óta állandóan szorgalmazta a faárak felemelését, mert csalk ezen az utón lehetett volna fát beszerezni olyan mértekben, hogy a főváros lakosságát katasztrofális meglepetéseik, amilyeneket most élünk át, ne érhessék. Ezzel szemben Kaan Károly, a faügyek kormánybiztosa makacsul ragaszikodott azokhoz a faárakhoz, amelyeken már akkor nem lehetett árut (kapni. Azóta sok minden történt, ' többek között Rubinek Gyula kereskedelmi miniszter vette kezébe a tüzelőanyagról való gondoskodás legfőbb irányítását. Sajnos, ez már jóval a tizenkettedik, órán túl történt, mert a faellátájs tekintetében javítani még lehet, de az elkövetett hibákat helyrehozni képtelenség. A másik intézkedés, hogy most post festa fölemelték a fa árát olyan mértékben, ahogyan azt már a nyáron fel kellett volna emelni. Ez mindenesetre javítja némiíké- pen a helyzetet, de nem túlságosan, mert ha valamivel több fát kapunk is, de eleget aligha. A fölemelt árak, amelyek e hét keddjén, nov. 2-án, léptek; életbe, a következők: a; fa ára a nagykereskedelemben 20 fillérrel, a kiskereskedelemben 22 fillérrel emelkedtek, ami azt jelenti, hogy aprítva, házhoz szállítva és lerakva métermázísánként 130 korona helyett 150 korona lesz, míg a kiskereskedelemben, üzletekben 143 koronáról 165 koronára emelkedik a fa ára. Ezt a döntést hétfőn, nov. 1-én hozták, ami megint azt jelenti, hogy még hetek kellenek hozzá, amíg Hatvan bizottság és 16? városatya tud öt-hat bizottságban érdemleges és eredményes munkát végezni. Az 1872. évi XXXVI. te. 67-iik szakasza értelmében tizenöt szakbizottság működik, amely;:ken kiviil részben a közgyűlés, részben a tanács, részben maguk a szakbizottsá- goik külön házi és albizottságokat alakítottuk, amelyeknek a szánta változik ugyan, de az ötvenötöt meghaladja. Ráadásul vannak még ideigíenes, egyes építkezésekre felügyelő bizottságok, amelyek szintén bőven adnak munkát. Számolni kell tehát minimálisan hatvan bizottsággal, amelyeknek számát le kell apasztani. — Csalódás lenne azonban azt hinni, hogy a bizottságok számának apasztásával a bajokat gyökeresen lehetne orvosolni. Ezen az utón csak a nehézségek némi csökkentését lehet elérni. Ha alapos javítást akarunk, akkor sokkal messzebb kell mennünk, vagyis magának a bizottsági intézménynek és rendszernek a megszüntetését kell kimondani az újonnan alkotandó fővárosi törvény keretében. Nem szenved ugyanis kétséget, hogy a bizottságok rendszere bármily tfiszteletirelméltó intención alapszik is, a gyakorlati közigazgatásban nem vált be, mert terjengőssé és hosszadalmassá tette az igazgatást és e mellett illuzóriussá tette a felelősséget, melyet a mai rendszer mellett a bizottság útvesztőjében megállapítani sokszor nagyon, nehéz, legtöbbször épenséggel lehetetlen. Az egész bizottsági, rendszert tehát el kell ejteni és helyébe egy életképes, egészséges szervezetet állítani, amely nem akadályozója, hanem segítője és előmozdítója legyen a modern közigazgatásnak. A közgyűlési teremben ismét kísért a fővárosi törj- vény revíziójának gondolata. Arra szükség is van és a bizottságok rettenetes molo.chját is ennek kell kikiii szöbölni. Addig azonban — ki tudja mikor lesz még meg a fővárosi törvény revíziója? — ezeknek a bizottságoknak működniük kell. Csak az a kérdés-,, hogy hatvan bizottságban hogy tud elege: tenni a keresztény k ö z sé g i párt 167 ta g j a? az újonnan megállapított faárak hírére valami felhozatalt várhatunk. A főváros és a kormánybiztos Iközött a miniszter és a minisztériumban tartott két ankét beavatkozása után létrejött megegyezéis harmadik és momentán legfontosabb pontja az, hogy a fővárosnak Budapest lakossága között való szétosztásra 150 vaggon fát bocsátottak rendelkezésére, bár a 150 vagyonban mintegy 30—40 vaggon lágyfa is foglaltatik. Ennek az éppenséggel nem túlságosan nagy mennyiségű fának november hó 15-ikéig elégnek kell lenni, ami azt jelenti, hogy Budapesten naponta tiz vaggon fát lehet kiszolgáltatni a harmincöt vaggon napi szükséglettel szemben. A mai nyomorúságos helyzettel szemben, amikor napi három-négy vaggon fáról! is alig-,alig lehetett szó, ez is valami. De megoldásnak éppenséggel nem lehet nevezni’. Nem megoldás a napi tíz vaggon fa, de még kevésbbé az a faárak emelkedése, mert szinte matematikailag meg lehet állapítani, hogy a cseh korona mai valutáris állása mellett a felvidéki fa meg sem fog mozdulni. Ha más eredményt el nem érünk, legalább azt remélhetjük, hogy a vidéki fa, a dunántúli, amelyet eddig maga a vidék szívott fel, sőt amelyet a tiszá.ntulra is elszállítottak, talán moist inkább keresni fogja a budapesti piaczot. Egyszóval a kilátások fa dolgában épenséggel nem lettek rózsásak és nem lehet megadni a felelősség alól való felment- vényt az,oknak, akik, miután bajbajuttatták a főváros közönségét, az utolsó kétségbeesett pillanatban is csak féleszközökkel sietnek seghsé- gére. FÓYABQSI ORFEUM | Nick Winter hires filmművész vendégszerepe j és az uj novemberi varieté műsor. Kezdete 7 órakor. | 0 9 9 Kilenc fok Celsiusszal kopogtatott be az iáén a tél és meg kell vallani, hogy nem Szívesen látott vendégként üdvözöltük, pláne miután nem volt hajlandó a kalendáriumban előíróit terminusokat még csak megközelítőleg sem betartani. Ez mindenesetre ildomtalanság és kapzsiság a téltől és nem is sokat hederi- tenénk rá, ha fel volnánk fegyverezve kellőképen. Sajnos', olyan helyzetben vagyunk, hogy még a napsugarakat is meg kellett volna kísérelni összegyűjteni a nyáron. Ezzel szemben még azt a félt sem engedtük magunkhoz, amit felkínáltak. A szétszaggatott ország minden nyomora itt ütközik ki most a fővárosban; de minderről senki sem beszél azok közül, akiknek beszélnie kellene. Itt csak a jajgatóknak van sir nival ója, a szólásra kötelezetteknek egyszerre elment a hangja, mint nagyhétben a harangoké, Rómába. Pedig jó lenne egy kicsit számolni a helyzettel, mert a legelöhaladoi- tabb konszolidáció is fel szokott borulni a nyomorúság rögös utján. Épen ezért kiváncsiak volnánk, hogy mit szól a közgyűlés és mit széli a polgármester a kilenc fokos hideghez. Vázsonyi könyvet ír. Vázsonyi Vilmosról ritkán érkezik hír, nem igen beszél, nem ír újságcikkeket. Hallgat és kétségkívül vár. Most készül, mint értesülünk, Badenbe költözni, ahol a telet tölteni kívánja. Idejét azonban fel akarja használni egy na- gyobbszabásu történelmi munka megírására. Természetesen a legeslegújabb kor története az, amelyet fel akar dolgozni és a könyvnek bőségesen lesznek politikai vonatkozásai is. Ez elkerülhetetlen is. mert Vázsonyi könyve a forradalmakkal, a Clerk-féle tárgyalásokkal. az ezután következett eseményekkel foglalkozik és mindenesetre nagy feltűnést kelt maid az a rész, amely a forradalmat megelőző hónapok eseményeit, Vázsonyinak a bolsevizmusra vonatkozó jóslatait és óvatosságra intő figyelmeztetéseit öleli fel. Még egy fühebbezés. Lehet, hogy lesz, lehet, hogy nem lesz, de ma igen élénken beszélnek még egy föHebbezésről, amelyet természetesen a legutóbbi közgyűlésen történt választások dolgában kívánnak beadni. A fő ok a föllebbezésre az lenne, hogy felirattal ellátott szavazólapok kerültek bele az urnába. A másik ok az lenne, hogy két árvaszéki elnökhelyettesi állásra volt pályázat és csak egy állást töltöttek be. Hogy ezek olyan törvényel!enességek-e, amelyek a választás megsemmisítését vonnák maguk után, azt majd a közigazgatási bíróság fogja megállapítani. Egy azonban bizonyos: hogy föllebbezési láz van és a tekintélyek körül sincsen minden rendben, mert ha a tekintélyek nem lennének olyan labilisak. akkor mindenki tudhatná, hogy a választások megfölíebbezése, sőt megsemmisítése sem jelent sokat. Valaha legföljebb uj választás lehetett volna, ha föllebbeztek volna az emberek, de ugyanazzal az eredménnyel. Ma minden reményt az időhöz kötnek az emberek. Föllebbezuek, hátha addig megváltozik a. hangulat. Sebestyén Géza társulata a Várszínházban. Szerdán meleg estéje volt az öreg Várszínháznak. S e- bestyén Géza. a budaiak kedvenc igazgatója, tartotta bevonulását kitűnő társulatával. A szinházavató közönség meleg szeretettel, sok tapssal üdvözölte a C i g ánybár ó t és a kiváló együttest. Minden jel arra mutált, hogy eleven, sikerekben gazdag téli szezonja lesz Sebestyénnek és társulatának az uj élet felé induló Várszínházban. Faludiék kivonulnak a Városi Színházból. Ealu- diék szerződése a jövő év közepén lejár a Városi Színházban és most az a hir járja, vagy talán épen ök hiresztelik, hogy ezen az időponton túl nem is kívánják a színházat bérbevenni. Ámbár lehet az is. hogy csak a szőlő savanyu és a szőlőnek ez a savanyúsága teljesen független a kurzustól. Nem jöhet ugyanis olyan kurzus, amelynek az lenne a vágya, hogy a Faludiék kimulóban levő sziálLCA:rüsztjét uj életre keltse. Amit a Városi Színházban műveltek, semmiképen sem volt annak a kifejezése, hogy a város színházáról lévén szó, a magyar mű-
