Fővárosi Hírlap, 1920 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1920-10-06 / 41. szám
2 Budapest:, 1920. október 6. A választási küzdelem egyébként valószínűleg csak a tanácsnoki állásoknál lesz. A többi főtisztviselői állásokra valószínűleg mindenhol az első helyen íj el öl tét fogják megválasztani. A tanácsnak! állásoknál mem lehetetlen; hogy meglepetések történnek. A Keresztény Községi pártban ugyanis igen sokan vannak, akik méltánytalannak tartanák, hogyha Bukovszky, Váró ssy és Édes tanácsnokok1, akik sem kereszténység, sem hazafiság szempontjából' kifogás alá nem esnek, kimaradnának. De egyébként is a második! és harmadik sorban jelöltek között is sokan vannak, akiknek személyes hivei vannak és szavazatokat fognak kapni.. Hogy a szavazatok hogyan fognak megoszlani, ma még nem lehet tudni, de épem a szavazatok megoszlása révén meglepetéseik állhatnak elő. Természét’esen jelentősége lenne annak is, ha a liberális pártok részt vennének a választáson és az ő szavazataik az arányokat megváltoztatnák. A jelölő-listán a régi tanácstagok közüli Krátky János, Buzay Károly, Vita Emil, Wildner Ödön és Kemény Géza tanácsnokok egyáltalán nem szerepelnek. Meglepő és fáj almasan érintő, hogy Liber Endre tanácsnok-helyettes sincs jelölve, aki pedig nemcsak értékes és munkás tagja a főváros főtis'ztviselői karának, de a Keresztény Községi Pártban is me ghál ál hatatlanul becses munkát végzett. A megmentett Óbuda Budapesten nincs többé árvizveszedelem — Fock Ede tanácsnok nyilatkozata A szokásos tavaszi árvizet az idén egy szeptemberi áradás toldotta meg. A szegény óbudaiak a régebbi időben megszokták már, hogy tavasszal, mint az ürgéket, kiönti őket az áradás. Az ok az Aranyhegyi árok állapota volt. Fock Ede tanácsnok, az ut- és csatornaépítő ügyosztály kitűnő vezetője, évtizedes küzdelmet fejtett ki, amig a múlt közgyűléssel meg tudta értetni, hogy az Aranyhegyi ároknak más mederbe való terelése elkerülhetetlenül sürgős és szükséges feladat, mert ez az oka az óbudaiak minden tavasszal visszatérő katasztrófájának.' Most, hogy a szeptemberi áradás véget: ért, jóleső elégtétellel állapíthatjuk meg, hogy Fock tanácsnok fáradozása eredményes volt éis ennél az áradásnál az óbudaiakat teljességgel sikerült megmenteni, hogy házaikból, lakásaikból menekülni kelljen. Az áradás elmúltával módunkban volt Fock Ede tanácsnok véleményét megkérdezni, aki a következőket mondta a Fővárosi Hírlap munkatársának: •— Az: árvíz veszedeilimén ma már teljesen 'fül- vagyunk és pedig megelégedéssel konstatál hatom, anélkül vagyunk túl, hogy komoly veszedelem származott volna. A polgármester ur maga is kint járt a veszélyeztetett területen és ő is megáll api tóttá. ezt a tényt1. Mindössze az ártéren belül, a római fürdő közelében! volt egyetlen asszony, akit ki kellett lakoltatni, az árvédelmi területen senkinek sémi kelleitit hajlékát elhagynia. •— Ez a siker tannak, az eredménye, hogy az Aranyhegyi-árok vizét az uj mederbe tereltük. Ennek a munkának, amelyet házi kezelésben folytattunk le, különböző fázisairól kimerítő tudósításban számolt be annak idején a Fővárosi Hírlap, amely most konstatálhatja, hogy számításainkban: nem csalatkoztunk. Ami a jelen esetet illéff, az Aranyhegyi-árok régi medrét) zsilippel elzártuk, a vizet a,z uj mederbe tereltük és így a külső és a belső viz között 1.70 méter differenciát tudtunk tartani. — Harminc év óla ez az első eset, hogy a vizet sikerült elterelni és így a lakosságot a veszedelemtől megmenteni. Eredménye ez annak a munkának, amelyet a múlt években, végeztünk. Hét nagy műtárgyat épít étiünk, közte négy vas- betonhidat, két tahidat és egy áteresztőt a mocsarasnál. Kétségtelenül nehéz küzdelmünk volt az anyaghiány miatt, de ma már csak az árok alapozási, partjainak terméskővel való burkolási munkálatai vannak hátra. — Ez is nagy eredmény már és reméljük], hamarosan be tudjuk majd fejezni a még hátralevő munkálatokat is. Azt azonban már ma is egész határozottan elmondhatjuk, hogy ezzel az árvizveszedelem Budapest minden kerületére ki van zárva. Ez volt az egyetlen pont, ahol a veszedelem eddig állandóan fenyegetett, most ezt is sikerült veszélytelenné tenni. Baj csak kilenc méteres víznél lehet, de a 7—8 méteres árvízzel szemben teljesen meg van védve most már Óbuda is. Barbár-világ Budapesten Elpusztítják a kerteket és köztereket —- Rade kertészeti igazgató levele A Fővárosi Hírlap egyik legutóbbi számában cikk jelent meg arról, hogy a németországi parkok és utak milyen pompás állapotban vannak és hogy a közönség milyen mélységes szeretettel vigyáz a város virágaira, mennyire magáénak érez minden lombot és minden fűszálat. A cikknek most visszhangja támadt és pedig nem kevésbbé értékes helyről, mint Rüde Károlynak, Budapest székesfőváros kiváló kertészeti igazgatójának tollából, aki a következő nagybecsű levelet intézte lapunk szerkesztőjéhez: „Igen tisztelt Szerkesztő Ur! A „Fővárosi Hírlap“ f. évi 39. számában „Üzenetek egy bajor kis vároisból“ cim, alatt értékes cikk jelent meg, amely párhuzamot von a mi és a német városok kertjei között, illetve az ottani és a mi közönségünknek a kertek iránti érzé k-k iilönbsége között. Mivel én, — küe a fővárosi nyilvános kertek bizv^i vannak, — m i n- den tekintetben egyet értek a szóban- forgó cikkel, örömömnek és köszönetemnek adok kifejezést igen tisztelt Szerkesztő Urnák, annál is inkább, mert jómagam is már többizben hasonló kéréssel, illetve indítvánnyal igyekeztem a sajtó utján is a közönségre hatni. Én, aki több évtizeden át éltem külföldön, szívesen honosítanám meg nálunk a német jó szokásokat, ha azt a mi közönségünk. — mely sajnos, a rendet nem respektálja — megengedné. Köszönettel fogom venni, ha igen tisztelt Szerkesztő Ur hasonló figyelmeztetéseivel továbbra is segítségemre letsz. Budapest, 1920: szeptember 25-én. Kiváló tisztelettel: Rüde K á r o 1 y igazgató. Räde igazgató panaszánál jogosultabbat szinte elképzelni sem lehet, hiszen a budapesti közönség nem hogy védené, de maga pusztítja, el a parkokat. Fájdalmas sors, hogy ezt meg kell állapítanunk, de azt is meg kell mondanunk, hogy itt elsősorban az iskola és a szülők a hibásak, mert legalább eddig sohasem helyeztek súlyt arra, hogy a gyermeknek a vérébe vigyék át a természet, a növények, az állatok és általában a szép szeretetét. Szinte nem is merünk arra gondolni, hogy még ezt a generációt meg lehessen változtatni; de; töretlen hittel hiszünk benne, hogy ma, amikor egy uj idealizmus korszaka köszöntött ránk, az uj iskola uj, nemesebb leikü generációt nevel a jövőnek. Magát Rüde igazgatót természetesen nem terhelheti vád mindezekért. Ö egyike azoknak, aki-nend- kivüli küzdelmet folytat nemcsak Budapest utcáinak, tereinek, ligeteinek szépítése, de a közönség nevelése érdekében is. ö már régebben megállapította, hogy a város nyilvános parkjait és kertjeit a közönség sohasem kímélte úgy, mint a külföldi publikum. A háború pedig igen kellemetlen változásokat hozott. A mozgósítás idején tönkrementek a budapesti parkok. Nemcsak a gyepet tiporták le, hanem a cserjéket, fákat és kerítéseket is kitépték. így mentek teljesen tönkre a Mátyás-tér, az Almássy-tér, a Klauzál-tér, a Kálvária-tér, a Tisza Kálmán-tér meg a többiek. Az idei tavasszal ezrével lopták el a nyilvános terekről a virágpalántákat, ezrével szakgatták le a virágokat, dacára, hogy az őrök számát lényegesen szaporították. És megtörtént, hogy egy park-őrt megpofoztak, mert nem engedett virágot tépni. A parkokban elhelyezett intőtáblákat senki sem olvassa, vagy ha olvassák is, nem törődnek veto. A kutyákat gazdáik különös előszeretettel küldik a nyilvános kertekbe, ahol azok a virágágyakat bepisz- kojják. És jaj az őrnek, aki emiatt szót merészel emelni. A Kigyó-téren levő két parkbetétnek virágok nélkül kellett maradnia, mert a kutyák tucatjával járnak oda kaparni és piszkitani. A kutyák által tett kár éven kint ezrekbe és ezrekbe kerül a fővárosnak. Az utcai fákat a gyerekek és a teherkocsik teszik tönkre. Elmondja a kerI tészeti igazgató, hogy egy alkalommal megszidott egy utca-gyereket, aki az Erzsébet-téren kővel dobálózott. A gyerek dacos képet vágott és tovább dobált. Ekkor az igazgató elővette a botját és jogos felindulásában végighuzott a kölykön. Mi lett az eredmény? Az, hogy a közönség; a nagyreményű csemete mellé állott és az igazgató ellen fordult. Ilyen szégyenletes állapotok mellett persze nem lehet a külföldi példát meghonosítani Budapesten. Természetesen igen nagy baj az is, hogy a rendőrségben sincsen eléggé kifejlődve a természet szépségei iránt való szeretet. Ha a rendőrség nem nézné nagyobbrészt behunyt szemmel ezeket a barbár állapotokat, akkor talán minden másként lenne. Budapestnek körülbelül 300 holdat kitevő nyilvános parkja van körülbelül 100 kisebb-nagyobb téren, amihez még mintegy 100.000 utcai fa járul. Ezeket azonban nemcsak a kertészeknek és őröknek, de magának a közönségnek kell megvédenie. Ha a közönség védelme hiányzik, akkor hiába való a kertészet minden munkája, szeretete és művészete. Épiteni, és újra csak építem! — ettől a i élsz értől volt hangos a háború végső vonaglása idején a városháza és minden testület, amelynek ezzel a kérdéssel joga és kötelessége foglalkozni. Aztán elült a buzgalom, elült a gond, mert sókkal súlyosabb gondok köszöntöttek ránk. Aztán megint a lakáskérdés lett a súlypont, de ezúttal már teljesen megfeledkeztek arról a nagy igazságról, hogy rekvi- rálással, miegymással tehet a dolgot ideiglenesen megoldani, de csakis az építkezés te-> remiket rendet. Most bátortalan indítványok hangzanak el. Hogy az uj házakban nem szabad meghatározni a lakásbéreket, meg hogy aki uj luíz építésébe fekteti bele a pénzét, azt. ne sújtsa a vagyöndézsma. Hál persze, hogy kell valamit csinálni, ha már az államnak és a városnak nincsen pénze a lakásínség megszüntetésére. A tőkét mindenáron rá kell csalogatni a magánépitésre, mert máskülönben soha. sem oldjuk meg ezt a problémát. Miután pedig a töke profit nélkül mozdulatlan, akármilyen nehezünkre esik is, profitot kell neki adnunk. * A papiros borzasztóan drága, az a kérdés csak, hogy nem lehetnem olcsóbb? Mert ne feledje el senki, hogy ma hazafias, komoly újságokra legalább olyan szüksége van ennek az országnak, mint az embernek a falat kenyérre, az ital vízre. A küzdelem, amelyet hétről- hétre folytatunk a megélhetésért, nem gyengíti a mi érőnket, amelyet Budapest újból való talpraállít ás óiért folytatunk. De nem értjük, miért kell sokszorosan főbbet fizetni nekünk a papirosért, mint egy bécsi újságnak Hazafias áldozatkészségünk kimeríthetetlen, de életszükSége Budapestnek is hogy éljünk és igy a kormánynak gondolnia kellene rá, hogy a hazafias sajtó ne menjen tönkre a papír árának újabb és újabb emelésében. Különösen, amikor arra semmi ok sincsen. Roboz ur ingyen és díjmentesen kinevezte magát bar- királynak. Huncut, aki ezt a rímet irigyli tőle, de ami sok, mégis sok. Roboz ur egyike azoknak a mulató-tulajdonosoknak, akik a maguk erkölcsi alapok nélkül való üzemével Budapest szégyenletesen könnyelmű és léha közönségét igyekszenek az anyagi erőktől megfosztani. Most uj barja van a barkirály. nak és az éperkölcsü nyárspolgár csodálkozva csapja össze a kezét, hogyan lehet az, hogy amikor mindenki takarékosságot prédikál, amikor valamennyien meg vagyunk bot- ránkozva a budapesti dőzsöléseken, akkor újabb tivornyahelyek keletkeznek és emberek akadnak, akik a tivornya-király rímmel grasszáltmk a lumpok szemétdombján.
