Fővárosi Hírlap, 1920 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1920-10-06 / 41. szám

Budapest, 1920. október 6.

3

Két év mu!va nyílik meg a lóversenytép

Megegyezés a Lovaregyíettel — Gondoskodás a 8TePPáfya öntözéséről — Bérezel Jenő dr. tanácsnok nyilatkozata

A főváros és a Magyar Lovaregylet között a legutóbbi hetekben élénk tárgyalások folytak, amelyek eredményekében jelenthetjük, hogy a tárgyaló felek között a legnagyobb részben létrejött a megegyezés az u j lóversenytér üzembehelyezése tekinteté- b e n. Ebben a pillanatban tulajdonképen már c s a k a lóversenytérnek vízzel való ellátása szerepel függő kérdésként, de az erre vonatkozó tárgyalások is megindultak és jó eredmény- nycl kecsegtetnek. Ha ez a kérdés is meg Lesz oldva és a lóversenytér megkapja a 3000 köbméter napi vízszükségletét, ez még nem jelentheti azt, hogy a lóversenytéren azonnal megkezdődhetik a futtatás. Legalább két-három esztendő szükséges még a gyepápolásra, hogy a pálya futtatásra legyen alkalmas, mert a kommunisták tudvalevőleg felszántották az annak idején már pompásan kiképzett pályát.

A lóversenytérről folytatott tárgyalások állásáról Bérezel Jenő dr. tanácsnok, a városgazdasági ügyosztály vezetője, a következőket volt szives elmondani a Fővárosi Hírlap munkatársának:

— A Lovaregylettel való tárgyalások legnagyobbrészt eredményre vezettek, most már csak a lóversenytérnek vízzel való ellátásáról folynak a megbeszélések. Természetesen az eddig lefolytatott tárgyalások a bizottságok és a közgyűlés elé fognak kerülni, amelyek az utolsó szót hivatottak kimondani.

— Az uj gyeppálya öntözésére ugyanis 3000 köbméter vízre van szükség naponta. Ennek a jelentős vízmennyiség előteremtésének mikéntjéről folynak most a megbeszélések és ha a problémát megoldottuk, akkor két-három évig kell majd a gyep-pályát öntözni, hogy futtatásra alkalmassá legyen. Addig a Lovaregylet fizeti a mezőgazdasági haszonbért. Természetesen meg kellett változtatni a szerződési időtartamot is, hiszen tudvalevő, hogy a lóversenyteret 1915-ben kellett volna már rendeltetésének átadni, amikor i.s a Lovaregylet három évi meghosszabbítást kapott. Majd jöttek a forradalmak, a kommunizmus, amikor felszántották a lóversenyteret. Az épületekben is menekültek laknak, de ezeket még nem is kell megháboritani, hiszen minimálisan két esztendő kell, amig a gyep-pálya használható állapotba jut.

— A legfontosabb kérdés ma a vízellátás kérdése. Volt olyan terv, amelynek értelmében a Dunából vezettünk volna uj vízcsövet, amely nemcsak a Lovaregylet, de a közbeneső területek lakóinak, elsősorban az itt levő bolgár kertészeteknek a vízszükségleteit is fedezte volna. Ezek a vidékek csak szüretien vizet kaptak volna, a terv kivitele mégis harminc milliót emésztett volna fel. El kellett ejteni tehát ezt a tervet, mert' nem voltunk benne biztosak, hogy lehetséges-e az ilyen költséges befektetés rentabilitását biztosítani; de meg egyben az anyagbeszerzés is különös nehézségekbe ütközött. A mostani terv, amelynek kiviteléről tárgyalunk, az, hogyha Rákos- patak vízéből próbálóik megnyerni a szükséges vízmennyiséget. A népligeti vízműből ugyanis naponta 1200 köbméter vizet tudunk juttatni a lóversenytérnek, a 3000 köbméterhez még hiányzó 1800 köbméter napi vízmennyiséget akarjuk a Rákospatakból megszerezni. Erről folynak most a tárgyalások és ezt a kérdést tanulmányozzák a szakemberek. Vannak ugyanis ezen a ponton fontos jogi kérdések is, amelyeket szintén el kell dönteni. Gondoskodni kell ugyanis arról, hogy a Rákospatakból való vízelvonás a jogos vízhasználatot ne tángálja, de figyelembe kell azt is részesíteni, hogy a Rákospatak mentén levő telkek tulajdonosai több vizet ne használjanak, mint amennyi jogosan megilleti őket. Most tehát ezekben a kérdésekben vízjogi tárgyalás indul meg. Ha ezen az utón a viz biztosítható, akkor megindulhat a lóversenytéren a gyepképzés.

A Lovaregylet különben a saját telepén n a- gyobb vízmedencét kíván létesíteni, ahol az öntözéshez szükséges vizet összegyűjtheti. Ez a medence, amely állandóan vízzel lenne tele, a Lovaregylet terhére mintegy tiz millióba kerülne. Ennek ellenében azonban a fővárostól bizonyos koncessziókat kívánnak, amelyeknek mértékéről csak ezentúl indulhat meg a tárgyalás, akkor, amikor azt is tudni fogjuk, hogy az állandó medence kihasználása révén

milyen jövedelemhez jut a Lovaregylet. Mert a medencét halastó, vagy strandfürdő céljaira kétségtelenül ki fogják használni és valószínűleg vendéglőt is fognak a közelben nyitni.

— A fővárosnak kétségtelenül igen nagy érdeke, hogy a lóversenytér üzeme újból megnyíljon. A lótenyésztés magasabb érdekei mellett nagy szerepet játszik ezen a téren a főváros financiális érdeke. Hiszen ha lóversenyek lesznek, akkor a szegényalap, a területhasználati dij és a vigalmi adó cimén sok milliós jövedelemhez jut a főváros. Elsőrendű érdeke tehát a fővárosnak is, a Lovaregyletnek is, hogy a lóversenyek ne Alagon, hanem Budapesten legyenek. Ez az idegenforgalom szempontjából is igen nagyíontosságu lenne és valószínű, hogy a most folyó tárgyalások meg is hozzák a kívánt eredményeket.

Megnyílnak aüsztulselő étkezők

Huszonöt millió koronával altrnista részvény- társaság alakult

A budapesti közalkalmazottak élelmezésének kérdése hatalmas lépéssel közeledett most a megoldás felé, azzal a ténnyel, hogy megalakult a Közérdekű Élelmezési R.-T. Erről az akcióról, amely az állam és a főváros nagyarányú részvételével kelt életre, a magyar sajtóban a Fővárosi Hírlap emlékezett meg elsősorban és részletesen ismertette a nemes intenciókat és a várt eredményeket, amelyeket az alapítók célul tűztek maguk elé. Valósággá válik az a mai viszonyok között szinte hihetetlennek tetsző törekvés, hogy a tisztviselők hús nélkül 8 K 50 f-ért, hússal pedig 14—15 K-ért kapjanak több fogásos komplett ebédet. A dolgozó ember ellátásának gerince az ebéd, kétségtelen tehát, hogy akik ezen a ponton segítenek a közalkalmazottakon, azok a köztisztviselők életviszonyait alapjában javítják meg.

A nagyszerű altruista intézmény hétfőn délben tartotta alakuló ülését az Országos Központi Hitelszövetkezet üléstermében. Már az első ülésen megszabták a tisztviselők uj ellátásának aíapföltéteLeit, amelyeknek értelmében a tisztviselők természetben kapott élelmiszereik praktikus és takarékos fölhasználása mellett uj előnyökben is részesülnek. Ebből a célból egyelőre' húsz helyen állítanak föl tisztviselő-étkezőket, amelyek a jelentkezőknek olcsó áron bőséges ebédet szolgáltatnak ki. A tervek szerint 20—120.000 közalkalmazott részesülhet ebben a rendkívüli kedvezményben. A tisztviselők természetesen beszolgáltathatják természetben kapott élelmiszereiket, amelyeket a részvénytársaság napiáron vált be. Ez is előnyt jelent a közalkalmazottak számára, mert hiszen a részvénytársulat például a kilónkint 4Va koronáért kapott cukrot napiáron 115—120 koronán veszi át, ami azt jelenti, hogy beszámítva a beváltásra került élelmiszerek árának differenciáját, az egyhavi ebédétkezés hússal mindössze csak 150—160 koronába kerül.

Az alakuló közgyűlésen Schnetzer Ferenc ny. hadügyminiszter elnökölt, akit a kormány a köztisztviselők ellátásának teljhatalmú vezetésével bízott meg. A kormány megbízásából egyúttal ő lett a megalakult részvénytársaság elnöke. A részvénytársaság alaptőkéje 25 millió korona, amelyhez a kormány 15 millióval járult hozzá. Egy-egy millióval vállaltak részesedést az alaptőkében az OKH. és nyolc előkelő pénzintézet, amelyek valamennyien megbízottakat delegáltak az igazgatóságba. Rendkívüli segítséget nyújt a főváros az uj altruista intézménynek, amennyiben céljaira átengedi kiválóan fölszerelt központi konyháját.

Vezérigazgató Göre József lett, akinek fáradhatatlan, alapvető munkájáról már alkalmunk volt megemlékezni. Hosszú hónapokon át páratlan önzetlenséggel és odaadó munkával dolgozta ki az uj intézmény működésének egész tervét. Gőre József nemcsak kitűnő szakember, de a humanitárius intézmények megteremtése körül is bőséges tapasztalatokkal rendelkezik és e területen a háborús évek alatt soki- szor kimutatta tehetségét és rátermettségét. Ö rendezte be és szervezte meg a honvédelmi és közélelmezési miniszeriumok kitünően bevált étkezőit és ő létesítette a miniszterelnökségi alkalmazottak bolgár kertészetét és tehenészetét is. Az uj intézmény első kísérletei számára Göre sáját étkezőhelyiségeit bocsátotta rendelkezésre, ahol e kísérletek kitünően beváltak és bebizonyosodott az, hogy a tisztviselőknek lehet olcsó és jó ebédet adni.

A végrehajtóbizottság elnöke Horánszky Dezső, az OKH. vezérigazgatója lett, aki a részvénytársaság pénzügyeit fogja intézni. O volt az, aki meleg szívvel elsőnek karolta föl az emberséges eszmét és akinek tulajdonképen vezető szerepe volt az intézmény megalapításában; kívüle tagjai a végrehajtó- bizottságnak: a kormány részéről Té rffy Béla közj. élelmezési államtitkár, dr. Ernyey Pál p. ii. helyettes (államtitkár és Kőnk o 1 y-T hege Gyula min. tan., a közszolgáiéi alkalmazottak közellátásának kormánybiztosa; a főváros részéről pedig Foli- k u s h á z y Lajos alpolgármester és dr. Schuller Dezső, a népélelmezési kirendeltség vezetője. A részvénytársaság hivatalos helyisége a központi városházán a III. pavillonban, a népélelmezési kirendeltség helyiségében van.

• • •

Megszűntek a kistanácsok. Bódy Tivadar dr. volt polgármester az utolsó években okos újítást ho1- zo/tt be. Megszervezte az úgynevezett kistanácsokat, amelyek minden héten néha többször is üléseket tartottak. Minden klstanácsnak egy-egy alpolgármester volt az elnöke, aki a csoportjába beosztott tanácsnokokkal tárgyalta meg a napi kérdéseket és aktuái- litásokat. Három ilyen kistanács volt és az értékükéit az adta. meg, hogy1 könnyebb mozgásunk és szakszerűbbek voltak, mint maga a tanács. Mióta Sipőcz Jenő dr. elfoglalta a polgármesteri széket, a kistanácsok nem üléseztek, aminek valószínűleg az a magyarázata, hogy amig a tanács többi tagjai választás alá nem kerültek, csak ideiglenes jellege volt minden beosztásnak, igy valószínűleg az alpolgármesteri csoportoknak is. Alkotó munka nem is folyhatott teljes gőzzel addig, amig állásukban meg nem erősített, esetleg távozó tanácsnokok álltak az ügyosztályok élén. Most megtörténik a tanács restaurációja, reméljük, akkor újból megkezdik munkásságukat a kistanácsok, amelyek eddig is kitűnő szolgálatot végeztek a főváros adminisztrációja terén.

Mi lesz a vízzel? A vízzel baj van, ezt mindenki tudja. Pár nap óta némi kis javulás észlelhető, de még mindig igen gyenge a harmadik, negyedik, sőt a második emeletek viszszolgáltatása. A kánikula ugyan elmúlt, de imitt-amott járványok ütik fel a fejüket és a viz hiánya rendkívüli bajokat okozhat. Ráadásul az a viz, amelyhez elvétve mégis hozzájut Budapest közönsége, szomorúan piszkos és minden valószínűség szerint egészségtelen. Nagyon tisztában vagyunk vele, hogy a háború és az ezt kővető kényszerű tétlenség tönkretették a vízmüveket, hogy hatalmas alapvető és javító munkálatokra van szükség, sőt a vízvezeték kibővítése is elodázhatatlan már. Mindehhez pénz, sok pénz és rengeteg anyag kell, ami nincs. A tervek készen vannak, csak munkához kellene fogni. Kérdés, hogy mikor és hogyan sikerül majd a bajokat legyőzni? Viz nélkül azonban addig sem lehetünk, mert az a kétségbeejtő állapot, amelyben ma vagyunk, katasztrófákat hozhat. De nem is értjük egészen, hogy lehetséges az, hogy épen ma, amikor a Duna olyan vizböséget mutat, amikor beköszöntött a nedves időjárás, épen most kell heteken át kétségbeesett küzdelmet folytatni egy pohár vízért. Hogy ez nem sporadikus jelenség, az k é t.s é g- kivül megállapítható a városháza második és harmadik emeletén is, hol szintén csali elvétve lehet egy kis vízhez hozzájutni. Tudomásunk van róla, hogy a bajt egy 1200 milliméteres csőrepedés okozta, de hét számra járványok idején még sem lehet vízhiányában élni egy milliós városban. Nem lehet pedig különösen akkor, amikor a közönség a városházán még csak egy megnyugtató szót sem k a p. Igenis, a közönséget az ilyen súlyos esetben legalább informálni szokás, hogy meddig tart a vízhiány"? Reméljük, hogy az utolsó órákban beállott javulás tartós lesz és nem fogunk szükséget szenvedni a vízben ma az őszi esőzések idején, amíi- kor a kánikula kalamitások nélkül múlt el. Légióként pedig azt reméljük, hogy a közgyűlés sürgősen meg fogja adni a módot a vízműveknek, hogy a szükséges javítások és terjeszkedések megtörténhessenek, akármibe kerüljön is az, mert a viz igazán a legelsőrendü szükséglete ennek a városnak.

Kiüldözöttek Szent Korona Tárgysorsjátéka. Az Országos Menekültügyi hivatal a magyar képzőmű-