Fővárosi Hírlap, 1920 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1920-09-29 / 40. szám

Kilencedik évfolyam Budapest, 1920 szeptember 29-én 40. szám IhijiamniimiiiaiiiDiiianialllB'mfliraihPHiniiiniii [»UTíHÍJiil 111 ■'! 1,1 {rii > l r M i f-1111 ■ n | ininaiiiatiiDiiiaiiiaiuowii »tíörixKTAst JtnxK* tSigésx. évnm ........ 100 K. J««*/ «hw« ..............50,K. St fjws számok ft tip ha- tóh a Mattét hivatal hart. Várost, politikai és közgazdasági hetilap Falat ás sxawfkasMtö t D OLCSÓ Emii JKegfmíenlft minden mám dán. Szerkesztőség ém kiadó hivatal t V/. ftos Szív-utca mM< 7S. azéhm Telefon 7J7-4Í Senki sem bűnös a főváros tisztviselői közüli: ezt mondta ki az a hivatalos igazoló-bizottság, amelyet a belügy­miniszter küldött ki, meglehetős szigorú kivá­lasztás alapján. Heteiken, hónapokon át folyt a vizsgálat, vádlók jelentkeztek, de a vádak összeomlottak.. Végtelenül jóleső tudat Budapest polgársága számára, hogy polgármestere, alpol­gármesterei, tanácsnokai hűek: maradtak hozzá forradalmon, bolsevizmuson és román megszál­lásom áti minden pillanatban. Az igazoló-bizott- ság fényes erkölcsi bizonyitványt állított ki a tanács tagjai számára abban a pillanatban, ami­kor az egyik, alpolgármester, aki huszonöt év óta nem tudott elmozdulni az Íróasztalától', már a korzón sétál és amikor kilenc más.fc kiváló fő­tisztviselőnek fordítják kifelé a szekere rudját. Sajnálattal .kell feljegyeznünk, hogy ezek a legdrágább győzelmei lesznek a Keresztény Községi Pártnak, amit valaha csak megvívott. Nincs benne kétségünk, hogy akaratát, amelyet felállított, érvényesíteni is tudja; de ne felejtse el senki, hogy az elvek acélos keménységű pajzsa mögött a közélet harcosai rendesen meleg, em­beri szivei rejtegetnek és ha az acél-pajzs mö­gött egyszer a tömegek megállapítják; a szív hiányát, akkor erejüket vesztik a harcosok. Meg­inog a tábor és oda kacsintgat, ahol majd szi­vet, humanitárius gondolatot, megértő akaratot is neméi. A bölcsesség, az emberiesség jó szive ragyog át például Joanovits Pál államtitkár ál­láspontján és az igazi győzelmet ő és elvbarátai aratják, akik az elvek és az élet között megtalál­ták az aranyhidat. A közélet szereplőit nem lehet merev mércék alá állítani, nem lehet embe­reket skatulyákban klasszifikálni, az emberi lélek a legraffináltabb, legkomplikáltabb összetételű és •ami az egyiknél bűn, az a másiknál erény lehet. Ha két ember ugyanazt cselekszi, az sohasem ugyanaz, ezt már a latin közmondás is megál­lapította. Szabadkőművesek és szabadkőművesek között különbségek vannak. Ma már maguk a párt legmeggyőződésesebb emberei hirdetik, hogy az elvek merev, körültekintés és kivéte­lek nélkül való alkalmazásával túllőttek a célon1. Sokan vannak a tisztviselők között, akikre sók­kal nagyobb büntetést róttak; ki, vagy akarnak kiróni, minit amilyen a látszólagos bűnük. Hiszen valósággal komikus helyzetek állottak elő a leg­utóbbi napokban. Hogy mást ne említsünk, van­nak ma mellőzött tisztviselők., akiket nemcsak a pártba vetitek fel, de egyenesen ők voltaik azok, akik a keresztény párt városi programmját meg­csinálták, vélülk szerveztelek, ők dolgoztak hó­napokon át. És most egyszerre kiderül, hogy sza­badkőművesek voltak. Mellékes, hogy milyen szabadkőműves, a fontos, hogy Iki kell őket akol- bolitani a jövőt várók sorából. Igazán nem lehet benne kétség: valahol hiba történt, vagy most, mikor az utilapot a talpúik alá kötik, vagy akkor, amikor szervező és alkotó munkájukat igénybe- vették. Hogy mikor hibáztak, döntsék el azok, akik hibáztak. A keresztény pártnak nem lehet célja, hogy a tisztviselői karban elégedetlenséget, vagy csak rossz érzéseket is keltsen. Az utolsó pillanatok­ban hinnünk kell abban, hogy a szív felülkereke­dik és hallgatni fognak azokra, ákik nem az ellenzéki padokon, de a maguk soraiban az okos­ság szavait hangoztatják.. TI/ZLYJYÄAOJZ • • • Marher Aladár körül nagy viadalt kellett a jóakarata Fol- kiishuzy alpolgármesternek megvívnia azok­kal, akik csak azt látták az egész Marher Aladárból, hogy szabadkőműves volt. De hogy milyen szabadkőműves volt és különö­sen hogy milyen tisztviselő volt, ezt nem akarták sehogy dem döntő momentumnak tekinteni. Nem szívesen foglalkozunk ezzel az esettel, de annyira jellemző azokra, akik mindenáron és mindent ki akarnak seperni, szemetet és drágagyöngyöt egyaránt, hogy érdemesnek tartjuk az általánosságok között ezt id megemlíteni. Mi ezeken a hasábokon nem egyszer kritizáltuk Marher Aladár munkáját, de kritizálni és az élet lehetőségét elvenni, két különböző dolog. Marher tanács­nok egész egyénisége olyan, hogy mindenre gondolhattunk volna, csak arra nem, hogy valaha és valakinek az legyen az ötlete, hogy erre az emberre pedig nincs szükség a városházán. Hamarosan be fogják látni, hogy sokkal okosabban cselekedtek, amikor Marhernek megkegyelmeztek, mint mikor a ■ többieket halálra ítélték. A munka még mindig nem éli virágkorát a városházán. A sértettek, az éldobottak újabb hadserege búvik meg elkeseredettségének sáncai mö­gött. Amióta a forradalmak szele felborzolta a nyugodalmas munka városházi vizeit, azóta azok állandó hullámzásban vannak. És azóta mindig újabb okok vannak arra, hogy az emberek politikai okokból, egyéni szempon­tokból ne dolgozzanak. Pedig nem lehet benne kétség, hogy egyszer végre elég a harcok­ból, intrikákból, izgalmakból. A polgármes­teri programúi az építést hirdeti és a város is azt várja, nem annyira a közgyűléstől, mint inkább a tisztviselőktől. De ha a tisztvi­selők telkét nincs módjukban megnyugtatni, mi lesz akkor? Mikor lesz akkor az újjá­építés bokréta-ünnepe? A közélelmezés terén sok jó szándékú és elismerjük, okos ember fáradozik az érdekünkben; de ennek az országnak gazdasági összetevői olyan különösen alakultak ki, a világ-gazdaság olyan groteszkül avatkozik bele a mi vi­szonyainkba, hogy bizony akárhányszor ne­héz szatírát nem Írni a közélelmezés tréfái­ról. De a vicceket nem emberek, hanem külső, nagy átfogó erők rendezik. A tej kö­rül példának okáért nagy harcok vívódtak a parlamentben, hogy abból szabad kereske­delmet lehessen csinálni és ne csak két nagy vállalat kezében legyen a monopólium. He­lyes és becsületes szempont. De a főváros tiszti főorvosa egészségi szempontból tilta­kozott ellene. Valahogy mégis ki kellett elé­gíteni a felzuáult kedélyeket, valamelyest szabadságot kellett adni. Most aztán kide­rült, hogy mégis csak a tiszti főorvosnak volt igaza, meri az ellen nem őrzött tej járványokat hozott. De nálunk szakembere­ket akarnak ültetni a tanácsnoki székekbe is, nyilvánvalóan azzal a szándékkal, hogy ngy sem fognak rájuk hallgatni. Ankét dönt az autotaxik ügyében Revízió alá veszik az autotaxik és bérkocsik viteldijait — Till Antal főjegyző nyilatkozata Szombaton az autotaxi-kisiparosok tüntetést ren­deztek a városháza előtt. Fölvonultak hosszú sorban és kiildöttségileg tisztelegtek Sipöcz Jenő dr. pol­gármesternél, aki előtt kifejtették, hogy nekik leg­alább nyolcvan hajtási engedélyre van szükségük. A polgármester jóndulatu választ adott, mire az anto- taxisok megnyugodva távoztak. Ez azonban még nem jelenti azt, hogy a kérdés már meg is volna oldva. A probléma ugyanis amilyen egyszerűnek tetsizik első látásra, olyan bonyolult a valóságban. Megkértük Till Anitái főjegyzőt, a közlekedést ügyosztály he­lyettes vezetőiét, ismertesse a kérdést. A főjegyző a Fővárosi Hirlap számára a következőket volt szives elmondani: — Mindenekelőtt helyre ikelll igazítanom a la­poknak azt a téves információját, hogy a Buda­pesti Automobilközlekedési Részvénytársaság­nak monopóliuma lenne. Ilyen monopólium nin­csen, mindössze az van a részvénytársaság szer­ződésében, amely még a háború kitörése előtt keit, hogy az újonnan kiadandó engedélyek 50 százalékban őket illeti meg. Most az autotaxi- kisiparosoknalki mintegy nyolcvan uj engedélyre volna szükségük, igy azt Is proponálták, hogy ok százhatvan engedélyt fognak kérni, hogy a rész­vénytársaságnak juttatni kötele's 50 százalékon felüli még nekik is megmaradjon a szükséges 80 engedély. Ez azonban csak a számokkal való já­ték és igy nem komoly megoldás. — Egy másik akadály a szintén egyesületbe tömörült bérkocsisok; kártalanítása. Annakidején, amikor az automobilközllekedésivel a szerződést kötöttük, kikötöttük azt is, hogy miután az auto­taxik beállítása révén a közlekedési eszközök száma szaporodik, a részvénytársaság köteles kártérítést adni azoknak a bérkocsisoknak, akik ennek következtében nem látnák biztosítottnak a magúik megélhetését és igy engedélyüket visszaadják. Csakugyan pár százan annak idején jelentkeztek is a bérkocsisok közül és meg is kapták az Automobilközlekedésitől a kártérítési összeget. Ez akkoriban mintegy 3000 korona volt, ma azonban legalább ennek tízszerese lenne. Ha ugyanis az uj autotaxi engedélyek ki­adásával újból veszélyeztetjük a bérkocsik egy részének rieuzálási lehetőségét, akkor kötelessé­günk ezt a kártérítést is kiróni azokra, akik az uj engedélyeket kapják. — Hasonlóképen kötelességünk megvizsgálni a jármüveiket, hogy megfelelőkbe azok és kije­lölni a megálló helyüket. Ennél a pontnál nem hiszem, hogy nagyobb nehézségek állanának fenn. Annál súlyosabb akadály azonban annak a megfontolása, hogy az Automobilközlekedésinek 350 engedélye van, amihez most legalább újabb 80 engedély járulna. Az Automobilközlekedésinek ma összesen 35 kocsija van forgalomban, de volt idő, amikor 70 kocsijuk járt az utcán, sőt személyes tapasztalatból tudom, hogy a társa­ságnak 50 teljesen felszerelt uj kocsija áll ké­szen és várja az alkalmat., hogy munkába fog­hasson. Ha most az összes kiadott és kiadandó engedélyeket számításba vesszük, akkor egy na­pon arra ébredhetünk, hogy 450 autotaxi áll majd a budapesti utcán. Súlyos kérdés, hogy (kibírja-e ezt Budapest? Meg tud-e élni ennyi autotaxi ebben a városban? Igaz ugyan, hogy a mai 30- szoros taxi mellett aligha fogják mind a 400— 450 engedélyt igénybevenni, de a 30-szoros taxi

Next

/
Oldalképek
Tartalom