Fővárosi Hírlap, 1920 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1920-09-29 / 40. szám
2 osak három hónapig van érvényben, akkor ez a tarifamegállapitás automatikusan revízió alá ikerül. Ha például a benzin! addigra olcsóbb lenne, le lehetne szállítani a tarifákat és’a vagyonos emberek mellett a középosztálynak is ismét módjában lennie ezt a közlekedési eszközt igénybevenni. Nagy kérdés azonban az,- hogy ennyi autotaxira akkor is szükség !lénne-le es nem önmaguikat sodorják-é veszedelembe azok, akik most az engedélyek számát szaporítani kívánják? — Mi természetesen a legnagyobb jóindulattal vagyunk a kisiparral szemben és mindent meg fogunk tenni ebben az esetben id a kisiparosok boldogulása érdekében. Hogy hogyan, azt ma még nem lehet, tudni, de az én egyéni nézetem szerint az lenne a leghe’Fye'sebb, ha a részvény- társaság és a kisiparosok között megegyezést lehetne létrehozni és a részvénytársaság bizonyok számú engedélyt átadna a (magúéból a kisiparosoknak. Ez olyan megoldás lenne, amiben minden oldalon megnyugodnának. Különben az a szádékunk, hogy október első felében ónkét et hívunk egybe, amelyen meg fog jelenni minden hatóság és testület, amelynek beleszó- I lása van Budapest közlekedésének ügyébe. Természetesen ott Tesznek az Automobilközlekedési és a kisiparosok, valamint a bérkocsisok képviselői. Az a reménységem, hogy ha ezen az ankéten mindenki kifejezést ad álláspontjának, meg lehet majd találni a megoldást a kétségkívül bonyolult kérdésben. A kultuszminisztériumban, — mint ismeretes, — törvényjavaslat készül az iskolák államosításáról. A közoktatásügyi miniszter, mint már jelentettük, állami kezelésbe akarja venni a főváros iskoláit. A tanács annakidején tiltakozott ez ellen a terv ellen, mert — mint fölterjesztésében megírta, — a főváros sohase járulhatna hozzá egy olyan tervhez, melynek keresztülvitele a székesfőváros vagyona egy jelentékeny részének elvételét célozza. A tanács éppen azért azt javasolta a főváros törvényhatósági bizottságának, hogy Írjon föl sürgősen a közoktatásügyi miniszternek s kérje meg, hogy az államosításra vonatkozó iratokat megtárgyalás és állásfoglalás céljából küldje le a fővárosnak. A tanács előterjesztésével a törvényhatósági bizottság mulíti heti közgyűlésén kellett volna foglalkozni, a közgyűlés napirendjéről azonban váratlanul levették ezt a kényes témát. Úgy látszik, hogy a közgyűlés nem is lesz abban a hely. zetben, hogy rövid időn belül a városi iskolák államosításának kérdésével foglalk ózhassák. Báró Korányi pénzügyminiszter ugyanis néhány nappal ezelőtt úgy nyilatkozott, hogy az állam mai pénzügyi helyzete egyelőre nem engedi meg, hogy ezzel a kérdéssel foglalkozhasson a nemzetgyűlés. A pénzügyminiszter ugyanis úgy látja a dolgot, hogy az iskolák államosítása elsősorban pénzügyi kérdés és az államháztartás nincs abban a helyzetben, hogy olyan horribilis újabb terheket vehetne magára, mint amiilyenekkel az iskolák államosítása megterhelné. Nézzük csak, hogy miit jelentene a főváros által fentartott iskolák államosítása? A főváros 1920-ra szóló költségvetése szerint a közoktatási budgetnek 52 millió a kiadása és ebből a hatalmas összegből1 44.78 millió a deficit. Ez az az összeg, amit megváltás esetén föltétlenül az államnak kellene fedeznie. De egészen bizonyos, hogy a közoktatásügyi kiadások összege nem is marad ineg a mai keretek közölt, hanem a drágaság evolúciójával együtt emelkedni fognak a közoktatásügyi kiadások is. Ennek igazolására nem kell egyebet modanunk, mint hogy az iskolákra fordított kiadások 1918-tól 1920-ig 15.73 millió koronával emelkedtek, Jellemző, hogy az 52 millió koronát kitevő iskolai kiadásokból 31.63 millió korona a személyzeti kiadás és 20.37 millió a dologi kiadás. Ha már most megállapítjuk, hogy 1918-ban a tanitószemélyzet — Egyébként meg kell jegyeznem azt is, hogy revízió alá kerül természetesen a bérkocsisok fuvardíja is. De hogy az'eredmény milyen lesz, ma még sejteni sem lehet. Lehet, hogy megmarad a mai fuvardíj, lehet, hogy le tudjuk azt szállítani, de az sem lehetetlen, hogy még felkeli majd emdtv. A mai 20-szoros taxi nem drága, ha a bérkocsisok kiadásait fiigyelembe. vesszük. Sajnos, a reménység nem igen kecsegtető, mert a takarmányárak ahelyevt, hogy olcsóbbak! lennének, inkább még emelkednek. Ennek pedig az az oíkia,-hogy a vasúti tarifákat igen jelentősen felemelték és igy hiába van jő takarmány termés, hiába esik a takarmány eredeti ára, ha a vasúti tarifák emelkedése révén a bérkocsis ma drágábban jut. a takarmányhoz, mint akkor, amikor még a takarmányárak a termelőnél magasabbak voltak; A közlekedési eszközölkl viteldijainak megállapítása kérdésében azonban, okvetlen szükség van arra, hogy a most revízió alá kerülő ipartörvényben ez a kérdés is szabályoztassék. A mai ipartörvény ugyanis a hatóságnak imperativ jogot, ad az összés közhasználatú közléke- I dési eszlközök fuvardíj aiii^ak. megállapítása tekintetében. Az én véleményem szerint az ipartörvénynek azt kel kimondania, hogy a hatóságnak a legmagasabb vlteldjak megállapítása a kötelessége, úgy hogy azután eme legmagasabb vitel- dijak alatt szabad és egészséges verseny fejlődhessék ki az egyes válláíkozck között.fizetésére fordított összegek még esak 26.65 millió koronát tettek ki, könnyű kiszámítani, hogy nem egészen három esztendő alatt a tanító- személyzet fizetésére fordított kiadások öt millió koronával emelkedtek. Ugyancsak pénzkérdés magyarázza meg azt is, hogy a kormány nem veheti állami kezelésbe a főváros kórházait. A főváros, — mint emlékezetes, — még a nyári vaikáció előtt felterjesztést intézett a népegészségügyi minisztériumhoz és bejelentette, hogy a 20 koronás ápolási dijak mellett a kórházakat semmi körülmények között fentartani nem tudja és legalább 51 koronás ápolás: dijakra lenne szüksége, hogy rendes kórházi kiadásait fedezhesse. Ha pedig a népegészségügyi kormányzat úgy találja, hogy az ápolási dijak ilyen mértékű emelésébe nem mehet bele, abban az esetben a főváros kénytelen lenne a kórházak üzemét beszüntetni, vagy pedig az államnak átengedni. Abban: az időben a kórházak állami kezelése dolgában tanácskozásokat is tartottak és a tanácskozások eredménye az lett, hogy az állam a kórházakat nem veszi állami kezelésbe, ellenben belemegy az ápolási dijak emelésébe. Az 51 koronás ápolási dij megállapításához ugyan nem járul hozzá, de hajlandó volt megengedni, hogy az 1914 augusztus 1-je óta Budapesten lakó, topábbá a főváros rendőri körzetébe tartozó betegek ápolási diját a belgyógyászaton 30 koronában, a sebészeten 40 koronában; vidéki betegek rendes ápolási diját 40 koronában, sebészeten 50 koronában állapítsák meg. Amint ebből látható, a főváros nem azt kapta, amit kért, hanem jóval kevesebbet. Mivel pedig a kórházak kiadása 1920-ra 127,797.000 koronában van megállapítva, ennélfogva kétségtelen, hogy a kiír házi budget ebben az esztendőben is tetemes deficittel fog zárulni. Es mivel a költségek a jövőben inkább emelkednek:, mint esnek, tehát az állam kénytelen elállni a városi kórházak államosításától is. REVÜ SZÍNHÁZ VI., SZEOECSEN-U. 35. TELEFON 120-77. Minden este 7 órakor ■ Honthy Hanna felléptével LISISTRATA (MAKRANCOS HÖLG9EK) Operett 2 felvonásban. Irta: Bolton-Bäckers. Fordították : Molnár Ferenc és Faragó Jenő. Zenéjét szerzetté : Lincko Pál. Vasárnap október3-ári d. u. 3. ó. mérs. helyárakkal LISISTRATA. Jegyek elővó’eli díj’nélkül evész hétre előre válthatók a színház pénztáránál délelőtt y töl 1-ig és délután 3 órától az elő; dás kezdetéig, valamint »z ös'szes jegyirodákban. •• Budapest, 1920. szeptember 29. Tanácsnokok választása A tisztujitás legújabb bonyodalmai . A Keresztény Községi Párt végrehajtó bízó tsága csütörtök este p r ó b a-1 istát kéiszitett a tanácsnokjelöl.ékről és — hazudnánk, ha azt mondanék, hogy ez a próba-lista, — amint mondani szokás — megelégedést keltett az egész vonalon. A próba-jelölésen W ölti Károly elnök amaz álláspontja érvényesült, hogy olyan tisztviselőt, aki zsidó, vagy szabad- kőmives; ki kell buktatni, és, első helyen jelölni nem szabad. Wolíf álláspontjával, már a harmincas végrehajtó bizottságban sem értett teljesen legyet a bizottság valamennyi .agja. Többekkel égy üt t Joanovits Pál államtitkár keh védelmére az indexre került tisztviselőknek. J o a n o- v i t.s azt mondta, hogy at.ól lehet még valaki kitűnő tisztviselő1 és jó hazafi, hogy szabadkőmives volt. Egyénenkint és érték szerint kell mérlegelni a ref- lektánsok pomszibilitásá., mert nem lenne sem méltányos, sem igazságos, hogy különben érdemes és értékes tisztviselők exisztenciáját nyomós ok nélkül tönkretegyék. Joanovits álláspontját a bizottság tagjainak egy része nagy helyesléssel fogadta. Különösen a régi Szabadpolgári Párt tagjai, akik már évekkel a mai Keresztény Községi Párt megszületése elő.t szószólói voltak a főváros közgyűlésében a keresztény gondolatnak, szóval a régi, szabad polgárok tették magukévá elsőnek Joanovits méltányos és igazságos álláspontját. Ez az állásfoglalás aztán oda enyhítette Wolff Károly intranzigens felfogását, hogy végül is a bizottság úgy döntött, hogy első helyen nem jelöli ugyan azokat a tisztviselőket, akik szabadkő- mivesek vol ak, a második és harmadik sorban való jelölésnél azonban esetleg szóba jöhetnek ezek is. Egyidejűleg kimondta a végrehajtó bizottság, hogy a csütörtök esti jelölést nem tekinti végleges- n e k, hanem a jelöltek próba listáját elsőbben megküldi a kerületi pártoknak, hogy tegyék meg rá a megjegyzéseiket. Mad ha aztán a kerületiektől megérkeznek a válaszok: a bizottság kedden este uj jelölő értekezletet t a r t és akkor majd megállapodik a végleges listában. Hogy a kerületek mit .mondanak a végrehajtó bizottság lis/tájára, csak kedden este fog kiderülni. Azonban annyi már most is nyilvánvaló, hogy Joanovits álláspontját egyik-másik kerületben szimpátiával fogadták é(s a bizottság jelölő listája jelentékeny változtatásokkal kerül vissza a harmincas bizottsághoz. Az a lista, amely úgy a városházán, mint azon kívül, olyan nagy vihart támasztott ez: tanácsnoki álláisra első helyen jelölték: Csupor József, Bérezel Jenő, Sztankovics Szilárd, S a 1 1 a y Árpád eddigi tanácsnokokat; Till Antal, Vájná Ede, Borvendég Ferenc, Lobmayer Jenő, Szaszovszky József főjegyzőket; Pappert Győző és Buzsáki Rudolf tanácsjegyzőket, valamint Marher Aladár eddigi tanácsnokot. A műszaki tanácsnoki állásra pedig F o c k Ede tanácsnokot és Orczy Gyula műszaki főtanácsost jelölték. A mai tanácsnokok közül tehát e szerint kimaradna: K r á t k y János, B u z a y Károly, W i 1 d n e r Ödön, Vita Emil, Bukovszky Viktor, Városy Gyula és Kemény Géza, valamint Édes Endre és Liber Endre helyet.es tanácsnokok. Amint ebből a névisorból látható: csupa olyan név került indexre, melynek viselője kivétel nélkül jó és szorgalmas tisztviselő, hűséges szolgája a főváros közönségének, aki nem volt exponálva semmiféle politikai pártnál sem. Közülük Krátky János és Buzay Károly betöltötték a teljes nyugdij elnyeréséhez szükséges szolgálati időt. A többinek azonban munkaképessége arany korában szakad meg a pályája, ha meg nem választják. De sok mindentől eltekintve, a méltányosság már csak azért is azt diktálja, hogy a jelölésből ezeket a tisztviselőket kihagyni nem lenne igazságom, niert az indexre tett tanácsnokokat a régi' közgyűlés hat esztendőre választotta és a2 u j kijelölő választmány 5 esztendei szolgála. után akarja őket nyug-: dijbá küldeni akkor, amikor bizony nyugdíjból tisztességesen megélni alig lehet. Sem az iskolákat, sem a kórházakat nem államosítják Pénzügyi akadályokon hiúsultak meg a tervek
