Fővárosi Hírlap, 1919 (8. évfolyam, 1-52/a. szám)
1919-09-17 / 39. szám
Budapest, 1919. szeptembe« 17. 3 tályba. A proletárdiktatúra alatt aztán igen nagy úrrá lett, még küldöttségeket |iis fogadott Hogy milyen nagy, mutatja a hagyaték, amelyet eltávozása után a hivatali szobájában találtak. Ez a hagyaték pedig állott 100 drb. trabucco-szívárból, két doboz purzicsán-dohányból, 500 cigarettából és 12 drb piszkos gallérból és kézelőből. Családja a kom műn alatt a Svábhegyen nyaralt, majd ő maga is családjával együtt Siófokra tért pihenőre. Az elnöki ügyosztály vezeték «ében különben Schiff Rezsővel osztozkodott, aki eredetileg a fővárosi ruhaüzem vezetője volt. Érdekes alak a kis Erdős Lajos is, aki fogalmazóból lett a katonai ügyosztály vezetője. Ennek a 23—24 éves gyerkőcnek sok-sok millió állami pénz fordult meg a kezén, mert ő utalta kii azokat a mérhetetlen összegeket, amelyeket a vörös katonáknak fizettek ki. Erdős különben vidékre is ki-kirándult és különösen kecskeméti lósorozásait jegyzik föl rovására. Amig ő az ügyosztályban intézkedett, tanácsnoka Bukov- szky Viktor, a IX. kerületben volt anyakönyvvezető. Kunfi Aladár pénzügyi ,,politikája“ Nem váltott ki gyűlöletet maga iránt Kunfi Aladár sem, aki a munkásbiztositóból jött és pénzügyi „tanácsnok“ lett. Azt mondják, hogy néha cllenforradalmár színében is látni lehetett. Egyszer például gúnyosan mondta: — A főváros kiadásai százmillióra rúgnak, de viszont a főváros nyomdájában elhelyezett bankóprés teljesen fedi a szükségleteket. Egy kis pénzért legalább nem keli a szomszédba menni. A nemi felvilágosítás bajnokai A tanügyi ügyosztályban fordultak meg a legzavarosabb fejti emberek. Előbb egy Gémes Sándor nevű tanítót delegáltak ide, de ezt hamarosan! el csapták. Rövidesen népbiztosnak játszotta ki magát és Kunfi közoktatási népbiztos tudta nélkül kiadta a vallásoktatás eltörléséről szóló rendeletet. Ezért mozdították el díszes méltóságából, hogy azután a nemi felvilágosítás más bajnokainak adja át a helyét. Ezek: Kovács Ernő nevű tanító és Szántó Gizella tanítónő voltak. Szántó Gizella legnevezetesebb tulajdonsága különben, hogy nővére Szántó Béla hadügyi népbiztosnak. A közélelmezési kérdéseket Biermann' nem igen adta ki a kezéből. Az olsztályvezető fíattlay Imrének nem volt semmi hatásköre, különben, amikor kiderült, hogy családja egyik tagja ellenforradalmár, hamarosan szabadságolták is. Utóda előbb Rejtő Vilmos kezelőtiszt volt, majd pedig Kövest nevű kőmives lett. Rejtő Vilmosr ban különben legfigyelemreméltóbb az ambíciója és az önbizalma volt. Egyszerre két tanácsnok munkáját akarta elvégezni és pedig két olyan ügyosztály élén, mint a közélelmezési és a városgazdasági. Apró basák A közegészségügyet Weisz Károly nevű agitátor és egy Berkes Jenő nevű igen szorgalmas orvos intézték. A közjogi ügyosztály élén Szi- lasi Ferenc nevű ideiglenes segédfogalmazó állott, aki Buzay tanácsnokot szabadságolta és ő azzal mulatott, hogy a neki tetsző káplánoknak utalt fizetést, a neki nem tetszőknek pedig nem. A vízvezetéki és világítási ügyosztályból Buzáth János tanácsnok a proletárdiktatúra kitörése után azonnal kivonult és helyét Szikra Sándornak, az elektromos művek hivatalnokának és Elsenbarth Gyulának, a „vasasok“ titkárának adta át. A szociálpolitikai ügyosztály vezetője Sidó Zoltán és a isitréberségéről nevezetes Győri Ákos volt. Ez a Győri Ákos ügyvéd volt eredetileg, majd a népjóléti központba könyörögte be magát és a diktatúra alatt intrikáival, erőszakosságaival akart tanúságot tenni proletár-erkölcseiről. Méltó társa volt végül Székely Márton, aki a közgazdasági ügyosztályt „vezette“. Ez gyorsíróból lett tanácsnok, ami szép karrier, ha az emberben van is hozzá kellő tehetség. A kis, rckedthangu Székelyben inéin volt. Annyira nem volt, hogy neki nem kellett bevárnia a kom- mün bukását: még Biermann csapta el julius 28-án, mert a szén és tűzifa kérdésében teljesen csődöt mondott. Nagy niemand volt szegény, — mondják a városházi kegyeletes lelkek. Az árvaszéket Engel Zsigmond, az ügyészséget pedig Loeszl István dirigálták. Különösen1 Loeszl volt szigorú férfin. Szabó Imre dr. tiszti főügyészi srnoki munkára fogta be. Nála csak Székely Márton bánt nyomorultabbul „elődjével“, Vita Emil tanácsnokkal, akit nemcsak sétálni küldött, de letartóztatással is megfenyegetett. A városházi szegénylegények egy részét, akik nem voltak véglegesített városi alkalmazottak, máris szélnek eresztették. A többi ellen folyamatban van a fegyelmi vizsgálat. Különösen a számvevőség dolgozik nagy apparátussal azon, hogy a pénzkezelés dolgában tudjon tiszta képet szerezni. A kommunistád pusztítása a városházán Üres kasszák, üres raktárak — A főváros 45 milliós kölcsönt kapott Bódy polgármester nyilatkozata A főváros vezetősége szinte leküzdhetetlen akadályok előtt áll. El kell takarítani a régi romokat, ki kell söpörni a proletárdiktatúra által itthagyott szemete', fel kell építeni az uj és szebb Budapestet, ahol minden dolgos ember megtalálja a boldogulását. Dr. Bódy Tivadar polgármester az átalakulás munkájáról és a főváros közönségét most annyira érdeklő aktuális kérdésekről a követ kező nyilatkozatot telte a Fővárosi Hírlapnak: — Tudvalevőleg az uj kormány hivalalba- lépése napján foglalták el helyüket a főváros tanácsa és polgármesterei, azt a helyet, melyet a kommunizmus alatt kénytelenek voltak el- | hagyni. Örömmel mondhatom, hogy a tisztviselők nagy tömege, kevés kivétellel, nagy-nagy lelkesedéssel fogadta visszatérésünket és már az első perctől kezdve erejét megfeszítve, időt és munkát nem kiméivé törekedett arra, hogy eltakarítsa a romokat. Kijelenthetem, hogy a rend, a normális munka helyreállott. Dolog sok, nagyon sok van, de a jó hazafias érzelmű, szorgalmas, kötelességtudó tisztviselői kar azt hiszem, le fogja küzdeni a szinte elképzelhetetlenül nagy nehézségeket és ha nem is a legrövidebb idő alatt, de mégis lehetővé fogja fenni Budapest sokat szenvedett lakossága számára az itteni életet. — Persze * * attól felvett lelekárrészletekeí visszafizetni, ha ez bona fide vásárion telke miatt inkább pert nem indít a város ellen.“ Ez a városháza legnagyobb szenzációja az 1860-ík esztendőben. Mint ma is látható, a dunaparli telken nem a Nemzeti Színház, hanem az Akadémia épült fel. * Halásszunk ki még néhány apró csemegét a pesti újdondász kézirat-kosarából. Pár jellemző semmiséget a pesti életről. Persze meg vannak ennek a kornak is a maga primadonna-heccei. Jókai Mór például Tóth Kálmánnal méri össze tollát és csaknem a kardját is Laborfalvi Róza miatt. Ez a csata az Üstökösben és a Bolond Miskában zajlott le. A BuIIyovszky Lilla heccek nemcsak az újságok hasábjain tobzódnak, de kicsapnak az utcára is. Ahogy a krónikás feljegyezte : (Bulyovszky Lilla) a Hölgyfutár-ban nyilatkozatot tesz közzé, melyben elmondja, hogy jul. 15-ikán éjjel ablaka alatt egy tömeg macskazenével lepte meg, s hogy hibájául rovaíik, miszerint elhagyva a nemzeti színházat, a külföld német színpadait kereste fel. Erre vonatkozólag azokra n 'zve, kik őt közelebbről nem ismerik, röviden megjegyzi, hogy ő elhagyá ugyan a nemzeti színpadot, de csak egy időre s korántsem örökre s csupán művészen becsvágy keresleté fel vele a külföld színpadait, s végcélja mindenkor a. on nemzeti inlézeí marad, melynek mindenét köszönheti. Tudomásul vétetik. „Tudomásul vétetik“ — mondja a sajtó komoran és vésztjóslóan. És valóban, BuIIyovszky Lillának, valamint Liszt Ferencnek egyetlen elszánt védője van: Vahot Imre. Ő is megkapja a magáét: (Vahot Imre) a „Napkelet“ szerkesztője jelenleg Németországban utazik s onnan most azzal ijesztgeti a világot, hogyha megiő, majd egy röpiratot bocsát közre, melyben BuIIyovszky és Liszt F. mellett fog kardot rántani, s valami olyasfélét szándékozik bebizonyítani, hogy tulajdonképen nemcsak vétettek a nemzet ellen, hanem a nemzet vétett ő ellenük. Különben Imre bácsi egészséges. Ilyen csendes kis polémiák voltak akkoron a primadonna-heccek. * A sajtó igazi hivatását a magyar nyelvért, a nemzeti irodalomért, a magyar tudományért és a magyar ruháért való küzdelemben kereste és találta meg. Ekkor gyűjtik a pénit az Akadémia építésére, ekkor vitáznak azon, hol és hogy halt meg Petőfi, ekkor födözik föl és próbálják ki az első tárogatót Az úri szalónokba csak olyanokat fogadnak be, aki magyar gúnyát és „kanász'-kalapoí visel. Harc a „budá‘-nak nevezett torz-magyar ruha és a krinolin ellen és hallatlan büszkeség, ha egy idegennek megtetszik a magyar viselet. És van bőven örvendeni való. Eugénia francia császárné parádés kanászkalapot rendel. Az újdondász pedig lelkendezve adja át a hirí Pákh Alberínek: (Magyar viselet.) Ahány orosz főúri család közelebbről fővárosunkon átutazott, mind úgy megkedvelte a magyar nemzeli viseletét, hogy maga és gyermekei számára röglön készíttetett egyes darabokat, sőt teljes öltözékeket is. Jelenleg Trubeczkoy hercegnő mulat fővárosunkban s gyermekei számára a magyar ruhák már meg is vannak rendelve. Az egyik bécsi lap tárcát szentel a magyar viseletnek és a pesti újságok természetesen boldogan fordítják le az ékes dicséreteket és a cikket egész terjedelmében közlik. — Majláth ur — így cseveg a cikkíró — azt mondá : „Magyarországban csak magyarok vannak.“ Aki ezt nem hiszi, kérdezze meg a — szabókat. A világon a legolcsóbb német, azaz francia öltözetet Pesten lehet vásárolni. Egy boltban egész halmaz frakkot és pantallóm láttam mintegy kétségbeesve : vájjon eljön-e ismét az ő idejük ? A szabók természetesen legtöbbet nyertek azáltal, hogy a nemzet egészen újba öltözött, de ezzel együtt a pesti utcai élet is lendületre tett szert. Szép is a pesti utca, amelyen az urak kanászkalapot, túri süveget, tollas jurátus sipkát, fekete, kék, vagy szürke dolmányt, szűk magyar nadrágot, hosszuszáru magyar csizmát és sarkantyút viselnek, a hölgyek pedig kanászkalapban, vagy fekete főkötőben, fekete mellénykében és káprázatosán fehér ing- véllal jelennek meg. * Hogy milyen rendkívüli méreteket ölt a nemzeti szellem lángolása, semmi sem bizonyítja jobban, mint az apró példák. Ezek azok, amelyek leginkább lelkesítenek. Milyen megkapó például íamásfalvi Kasza János végrendelete. Kasza uram „magas körökben töltött egykori nevelői pályájáról visszalépve, ismeretlenül elvonulva lölíé napjait.“ Szegény ember lehetett tehát, nemzeti célra mégis van pénze, mint a lapokban büszkén közölt végrendeletéből is kiderül : „2-szor. Száz pengő forintot pedig, mely összeg halálozásom napjától kezdve félévnek leforgása után leend összes, — hites társamnak ezennel hagyott vagyonomból kifizetendő, Nóg- rádmegyében Szécsény nevű helységben, mint születésem helyén létező eiemi tanodának, örök és váltczhatatlan alapítványul oly módon hagyok, hogy ezen összeg kamatjából évenkiní, minden valláskülönbség nélkül, oly tanuló dijjazíassék» ki az illető elöljáróság által mind erkölcsiségére mind pedig tudományos haladására nézve, arra legérdemesebbnek találtatni fog s ki egyszersmind koszorús költőnk Vörösmarty ..Szózat1 cimü költeményét az érintett tanintézetben nyilvános próbáiét alkalmával elszavalandja.“ „Áldassék emléke!“ — írja az újdondász Kasza uramról szóló sorai befejezéseként. Nem is csoda abban a korban, amikor a Szózat a magyarság legszentebb imádsága, amelyet csak az imént fordítottak le liz idegen nyelvre. És milyen kimondhatatlan örömet kelt a magyar
