Fővárosi Hírlap, 1919 (8. évfolyam, 1-52/a. szám)
1919-03-19 / 12. szám
Budapest, 1919. március 19. 3 id a szolgálatot. Mac Adam találmánya, melyet Tresagay tökéletesített, mindkét formájá- űatf elavult és nem birja ki a modern járómüvek •kozta megterheléseket. A fővárosnak mintegy W—15 kilométer hosszúságú makadamutja van, Melyből csupán fontos kivezetőutakra 8 kilométer esik. Az egész makadamburkolatot a legsürgősebben kiskőburkolatra kell kicserélni, ami * 10 millió koronájába fog kerülni a fővárosiak. Az árak drágulásáról fogalmat nyújtok, ha Biogemlitem, hogy mig békében egy négyzetméter homokágyazott kiskőburkolat 13 koronába került, ma ugyanezért 70—80 koronát kell űzetnünk a vállalkozónak. Aszfaltburkolat kétféle van Budapesten. A Dorottya-utca és a Váci-utca egy része neuf- •háteli tömörített aszfalttal van burkolva, a többi aszfaltburkolat anyagát Dortiáról hoztuk és bitumennel kevertük. Az aszfaltburkolat •léggé jól viselte magát a háborúban. Mivel különösen külföldi anyag behozataláról egyelőre •em lehet szó, úgy segítettünk magunkon, bogy a Mester-utca közepének aszfaltburkolatát, ahol vágányok lerakása miatt úgy is fel kellett szakítani a burkolatot, felszedtük. Ez az •gyszer már használt anyag bizonyos puhító •Ijárás után nagyszerűen alkalmazható uj burkolatok készítésére. Az aszfaltjavitási munkálatok számításom szerint azonban így is bele fogjak kerülni 4—5 millió koronába. — A legrosszabbul a kéramitburkolattal jártunk a háború alatt. A keramit, mely tagadhatatlanul a legkönnyebben tisztántartható útburkolat, túlságos gyorsan romlik. A keramitbur- koíatról kiilömben is le keli mondanunk, mert gyártása igen sok szenet vesz igénybe, a kevés szemünk pedig fontosabb dolgokra kell. Ezért a kér am itburko latot mindenütt kőburkolatra, még ftedíg háromnegyedes tipusu kőburkolatra csereijük át. Az Üllői-ut és az Aréria-ut keramit- űnrkolatának átcserélése már megkezdődött. — Szintúgy le kell mondanunk egyes utcák fabur kólát áriak további f eltartásáról is. A jövendő, fában szűkölködő Magyarországnak nem lesz elég fája u gyorsan romló faburkolatok állandó reperálására. Most ugyan még vállalatba adtuk az Andrássy-ut faburkolatának javítását, még pedig horribilis áron: egy négyzetméter betonnal beágyazott faburkolat a 11 koronás bckeárral szemben 157 koronába kerül! kamisitatlan pesti emberi. A sarokban egy részeg ®«rber böfög és mond értelmetlen szavakat: . — Majd megtanítom én a ténsurakat... — Maga zenész? ... Szerencséje, mert azt hitte«*. hogy nem az... Ki nem állhatom, aki nem ze- *émr: . . . A perron különben zsúfolt és a kocsi belseje üres. Jötr a kalauznő. Soha ilyen kedveset, tisztát, •kosát, udvariasat. — De uraim; — mondja — méltóztassamak befáradni a kocsiba, itt nem tudok jegyet adni, bent még ülőhelyek is vannak. A legtöbben nem is felelnek, állnak, mintha gyökeret vert volna a lábuk. Az egyik mégis megszólal: — Rögtön leszállók. A másik : — Ég a cigarettám. — Uram, — mondja a kaiauznő utolérhetetlenül kedvesen — én nem bánom, ha bent cigarettázik is, m»k menjen be. Megszólal valaki: — Soha ilyen kedves, udvarias kalauzhölgyet K« láttam. A többiek kontráznak, úgy van, de .senki nem •.ozdul, egy lélek nem megy be a kocsi belsejébe. Süt ellenkezőleg, uj pasas száll fel a kocsira. A ka- Wtuz/KÓ bájosan csicsereg az uj utasnak is: — Menjen be uram, tessék, parancsoljon. Az utas nem mozdul. A kalauzné mosolyog: — Kérem, én megbosszulom magamat, ha nem megy be, nem adok jegyet... És megszólal az uj utas ajkán a pesti humor é,s Mzzet tölti meg a levegőt: —. No ió, nem ad jegyet. Holnap kibéreled ogr szobát Ős krenkolni fogom magamal. Elszégy eltem magamat, leszálltam a kocsiról és ■Ér éreztem, mártirkoszorut kellett volna küldenen» a keűvcs, finom, tiszta kalauznőnek. Mégis csak ret- twretes_ sors: Pesten élni é9 Pestet szeretni. A budai utakról Fock tanácsnok a kővetkezőket mondotta:- Sok gondot okoz a budai, különösen a zugligeti é.s hűvösvölgyi utak jókarbantartása is. Budán is erősen megnövekedett a forgalom é.s különösen a hidegkuti-ut makadamburkolata van nagyon elhanyagolt állapotban. A hideg- kuti-utat valószínűleg köves úttá fogjuk átépíteni. Kiszámítottuk, hogy egyedül ennek az útnak a jókarbantartása annyiba kerül, hogy 10 esztendős amortizációval teljesen fedezi az átépítés költségeit. Érdekes információt kaptunk végezetül a \ sétaterek átépítésére vonatkozólag: A sétatereknél az a szempontunk mondotta Eock tanácsnok hogy a vízhiány miatt úgyis csak tengődő gyepes területeket a pro- letárgyermokek számára kavicsolt játszóterekké alakítsuk át. A Klauzál-téri sétateret ezért még a tavaszszal átépítjük, sőt a bokrokat is fákkal cseréljük ki, mert a közönség vandalizmusa állandóan pusztítja a sétaterek bokrait. „Unser Conrad“ a drótsövényvágó ollóval Megrázó adat ahhoz, hogy miért kellett a háborút elveszitenüak — A magyar feltaláló kálváriája Miért vesztettük el a háborút? Olyan kérdés, amelyről vitáztak már sokszor és sokan, amikor a nagy dulás után nyilvánosságra kerültek fölháboritó adatok a hadvezetés bűneiről. Égbekiáltó visszaélések, egymásra féltékeny dohos tábornokok intrikái, gyűlölködő áskádólások és légióként panamák, amelyek a legfelsőbb régiókig nyaltak. Ezért vesztettük el a háborút. Hogy miként történt az úgynevezett hadvezetés, hogyan gazdálkodtak százezrek és százezrek életével kint a fronton: olyan kérdés, amelynek ezer és ezer változata van; álljon hát itt egy parányi részlet, amely szintén a rendszer sötét bűneit gyarapítja. Egy talentumos magyar mérnök. Singer Artur, aki ismertté tette a nevét már a háború kitörése előtt szakkörökben több találmányával, a szerb hadüzenetet követő hetekben, tehát a háborít legelején nevezetes találmánynyal fordult a hadügyminiszteriumhoz. Ä legnehezebb probléma volt: leküzdése a drótsövényeknek, drótakadályoknak, amelyekkel megerősítette pozícióit az ellenfél épen olyan ellenállhatatlanul, mint a mi katonáink. Singer titkár feltalált egy olyan szerkezetet, amely meg tudta semmisíteni úgyszólván véráldozat nélkül az ellenséges drót- sövényeket. Ismeretes, miként történt a hadviselés első idejében — és később is, — a drótsövények ellen indított támadás. Halálraítéltek voltak azok a szerencsétlen katonák, akiket a parancs odaküldött a legveszedelmesebb feladat megoldására. Drótvágó ollókkal indult a csapat az ellenséges állás felé s kilencvennyolc százaléka ott pusztult el, vagi-’ lett harcképtelen az ellenség előtt néhány lépésnyire. Töméntelen véráldozat, pusztulás volt az ára az ilyen vállalkozásnak, hiszen a katonák kénytelenek voltak, a kezükben vinni az ollót, amelylyel a drótsövény megrongálását kísérelték meg, hiszen nem oldhatták meg másként a föladatot, csak ha megközelítik ■egészen az ellenséget. Singer Artur találmányának a lényege egy szerkezet volt, amelyet a puska szuronyára lehetett alkalmazni. Abban a pillanatban, amikor az így felszerelt fegyvert elsütötték, a golyó a szúro/zjfvégről magával vitte az elmés szerkezetet a drótsövényig s ott ez az ollószerü alkotás belekapott a drótba s menthetetlenül szétvágta. Akár kétezer lépésről is lőhették volna a csapatok a. drőtsövényt, az nem állhatott ellent. Roppant előnye volt ennek a szerkezetnek az is, hogy darabja mindössze ötven fillérbe került volna. A mérnök tehát a találmányával a hadügyminisztériumhoz fordult. Megvizsgálták a szerkezetet, kipróbálták s hetek múltán kénytelenek voltak a megállapítással: a találmány fényesen bevált. Csakhogy a szabályzat szerint a harctéri csapatoknak is ki kellett próbálni a dolgot s így kerültek ki a frontra a próbaszállitmányok a csapatokhoz. Meg kellett várni, amig a vélemények beérkeznek ... Az úgynevezett Bericht- ek. Persze, hogy újra hetek múltak, de mégis csak szállingóztak a hadügyminisztériumhoz, avas fejű osztrák generálisokhoz a Berichtek, hogy a találmány kitűnő... ötvenezer darabot erre meg is rendeltek, de aztán újra mély hallgatás következett. A mérnök már türelmét veszítette s már hallandó lett volna arra is, hogy önköltségi áron engedi át a hadsereg részére a nagyszerű találmányt, hogy sokezer magyar katonátmentsen meg a biztos halál torkából. Megjelent tehát újra a hadügyminisztériumban. Ekkor már egy esztendeje elmúlt, hogy dúlt a vérontás. Ezt felelték neki az illetékes ügyosztályban: fa kérem, nagy baj van! Az egyik baj. hogy a találmány magyar, ez bizony nagybaj... A másik, baj pedig, hogy ön nem tud nagyobb összeköttetéseket találni, ez is roppant nagy baj. A mérnök nem tudott boldogulni. Egyszerre arról értesült aztán, hogy az ügyet az összes aktákkal együtt kivették a hadügyminisztérium hatásköréből s áttették az Armce-Oberkom- niandó-hoz. Singer Arthur megint csak felutazott Becsbe. Ez már a háború második évének végén történt. A mérnök kikelt, fölháborodva tette a szemrehányásokat, amiért.a találmányt elsikkasztják s bár ezrek életét menthetnék meg, mégsem használják fel. — Ja kérem, — mondták, — ebben mi nem dönthetünk, minden uj rendszertől félnek és bizalmatlanak a vezető körökben ... ... Magyar katonák véreztek. el galíciai harc- mezőkön, orosz síkon, olasz fronton ezalatt, amint előre kúsztak, ollókkal a kezükben, tiz lépésnyire az ellenség elé... Semmi sem maradhat titokban. A mérnök nem vihette nyilvánosság elé a panaszát, elkeseredett felháborodásának nem engedhetett utat, hiszen tudjuk, mi volt a cenzúra a háború alatt. De kifürkészte, kikutatta: miért nem alkalmazza a hadvezetöség azt a találmányt, amelyről ő maga is kénytelen volt megállapítani, hogy elsőrendű? Kiderült, hogy azokat a vágóollókat, amelyeket a csapatok a harctéren használtak, a Conrad és Társa cég szállította, az a cég, amelynek egyik tulajdonosa, Conrad Ernő, unokafivére Conradnak, a volt hadseregföparancsnoknak! Exát ezért nem fogadták el a találmányt, ezért utasították el, illetve temették el az aktákat, nehogy a mérnök találmánya miatt elessék a kitűnő szállítási üzlettől a hadvezér unokaöccse! Ezért vették el a találmány felett való rendelkezési jogot a közös hadügyminisztériumból és tették át az AOK-hoz, hogy ott közvetlenül Conrad báró hatáskörébe tartozzék. És a szállítás üzleti hasznáért feláldozták a katonákat! Ezért, ilyenekért vesztettük el a háborút. Szerepelt már néhány esztendő előtt is, botrány kapcsán, illetve egy szállítási csalással kapcsolatosan a Conrad és T á r s a cég: az államvasutak egyik rak- tárnokával összejátszva, át nem vett árukról átvételi elismervény eket szerzett s igy több százezer koronával károsodott az át- lanivasut. A rendőrség annak idején le is tartóztatta a cég két raktárnokát és ct vasúti alkalmazottat. A botrány után pedig a Conrad és Társa céget kitiltották az állami szállításokból. Ez a cég, „unser Conrad4 unokaöccse szállította a drót- sövényvdgó ollókat, emiatt járta meg ct kálváriát a zseniális magyar feltaláló, ct Conrad cég hadimilltói igy szaporodtak és ezért kellett a magyar katonák ezreit a vágóhídra hajtani.
