Fővárosi Hírlap, 1919 (8. évfolyam, 1-52/a. szám)

1919-01-08 / 2. szám

Nyolcadik évfolyam 2. szám. Egyes példány Ara 80 fillér. Budapest, 1919. január 8-án |btiiamD»imína»iaiiiDuia»iiaiiiaiiiaiiiaiiiPiimiiiD»Tíai»Binnuininniiiniiiaiiiaiuaii»o»ia»iia»iiHiiiPmc EEÖflZE TÉSt TtjRJTKs Egész. évr>e .......... K. fe l évre ................ 20 ff. Eg yes számok kap fia­téit a kiadóhivatalban. Városi, politikai és közgazdasági hetilap felelős szerkesztő t DOLCSÓ Emil Megjelenik mindenszt dán. Szerkesztőség ém kiadóhivatal: VI. kér. Szív-utca ....... IS. szám Te lefon ............ I37-T3 Újpest ismét olt hatatlan és rési szerelmével üldözi Bu­dapestet. Előbb virágénekekkel és gitárszóval igyekezett a szivünkhöz férni, most pedig a zord apához, Nagy Vince belügyminiszterhez fordul, hogy parancsoljon rá makrancos lányá­ra, Budapestre, ne adjon többet kosarat a sze­relmes és jobb sorsra érdé nos ifjú Újpestnek. Mi itt Budapesten nem vagyunk kérgesszivüek. mi is értjük a gitárszót, de gondolkozni is szok­tunk. Mi magunk is elégszer álmodtunk a szép frigyről, álmodtunk Nagybudapestről, amely bennünket talán még Újpestnél is több joggal vonz maga felé. Beláttuk azonban, hogy mindez ma csak a holdvilágos esték ábrándja lehet és a zord apa, akinek egyformán kell gyermekei ér­dekét képviselni, nem fog a kényszerházasság mellett állást foglalni. Budapest százszor és ezerszer mérlegre ve­tette az egyesülés előnyeit és hátrányait. Meg­tette ezt a háború előtt is, a háború alatt is és ma is. A mérleg mindig egyformán mutatott. Legföljebb arról lehet szó, hogy az egyesülés ma, amikor Budapct lerongyolva és romokban heverve a maga sebeit gyógyítani és a maga stafirungját újból összeállítani is képtelen, iga­zan nem gondolhat arra, hogy olyan hozományt adjon Újpestnek, Kispestnek, Erzsébetíalvának, meg a többieknek, amilyet magyar mágnások valaha Amerikából hoztak. Tudjuk mi nagyon jól, hogy Budapestnek mérhetetlen szüksége van arra, hogy közbizton­ságát és közegészségét a környék becsatolásá­nak újonnan emelt sáncaival védje. Tudjuk azt is, hogy ezt a környéket Budapest éléskamrá­jává, termőföldjévé, házi gazdaságává, major- ■ ágává kell tenni. Ezek azok, amik a mi elő­nyeink lennének, de ismerjük ezzel szemben azokat az igényeket, amelyeket a csatlakozás­ért halálosan elszántan küzdő környék velünk szemben támaszt. De hogy adjunk nekik vízve­zetéket, amikor Budapesten a negyedik eme­leteken és a budai hegyvidéken szomjazik és mosdatlanul megy munkájára a lakosság? Hogy adjunk nekik pompás csatornahálózatot, ami­kor esztendők sora óta a magunk tervei is meddő rajzokban hevernek kitűnő mérnökeink asztalfiókjaiban? Hogy adjunk világítást, ami­kor Budapest utcái sötétek? Hogy adjunk isko­lákat, amikor a mieinkben, francia katonák iro­dái vannak? Az Isten szerelméért! hogy létesít­sünk kórházakat, fertőtlenítőket, amikor Buda­pestet járványok pusztítják és nyolcvanmilliós kórházépítési terveinket ad graecas calendas ha­lasztottak? Sok szót ezután nem igen kell vesztegetnünk annak bizonyítására, hogy ez a házasság a mai, sőt talán a holnapi viszonyok között is, nem is könnyelműség, hanem katasztrófa lenne. Az ál­lam aligha tud annyi pénzt adni hozománynak, hogy akár Budapestet, akár a környékbeli hely­ségeket házasságképes állapotba hozza. Semmi, sem Újpest nem akarhatja azt, hogy az egyesü­lés pillanatában külön mértékkel mérjünk Buda­pest régi és eljövendő uj városrészei között. Nagybudapestről ma még csak álmodni le­het és senki se mondhatja, hogy ez az álom nem szép és hogy valaha, — de csak valaha valóra is válik. Addig, talán évtizedekig, meg- százszorozott munkával készüljünk az eljövendő boldog házasságra. • • é Az újdonsült városi szakértők tovább nyargalnak a vesszőparipán, anielyet tulajdonképpen már régen kilőttek alóluk. A városi népta­nács terve már tökéletesen készen van, mindenki megnyugodott benne, hogy a pártok képviseletében jóindulata és lassan már hozzáértéssel is felszerelt emberek in­tézik Budapest ügyeit addig, amíg az uj választójog alapján összeülő törvényes köz­gyűlés átveszi jogait és kötelességeit. Ez­zel szemben, mint nyáron az Adriában, újra és újra föl-iölmerül a hatvantagu kupak- tanács cápája, Nem irigyeljük a belügymi­nisztert, aki alig készül el egy életrevaló tervvel, máris halvasziiletett ötletek tulaj­donosainak uj és uj ostromát kell vissza­vernie. Szerencsére a városi néptanács nem zavartatta magát és tovább dolgozik, a ku­paktanács kitervelő> p csak hadd eln- szobázzanak a miniszternél. A szesz ellen olyan gigászi küzdelem fo dk Budapesten, amilyent csak imitt-amott álltunk valaha a Piave mellett, vagy a roltyiloi mocsarak­ban. A kormány minden ereiével nekilátott a munkához és sikerült is '.előkelő ven­déglőkben, ahol müveit emberek itták meg ebédhez és vacsorához a maguk egy pohár sörét, rendet teremtené A kis korcsmák hátsó bejáratai azonban annál népesebbek. El vagyunk ragadtatva a gondolattól, el va­gyunk ragadtatva a jószándéktól, mely az izgalmas napokban számkivetésre Ítélte az alkoholt, de be kell vallanunk, hogy Buda­pesten sohasem láttunk még annyi részeg embert, mint ma. A járvány megszűnt magától is, nem kellé'! vele túl­sókat harcolni az orvostudománynak, amely, valljuk be őszintén, az ismeretlen bacilusokkal szemben teljesen tehetetlen volt. Most azután a járványbizottság uj harcra fegyverkezik. Be kell ismerni, hogy ezúttal idejekorán meggondolták és alapos tudományos fölkészültséggel kezdenek munkába, amikor a Iátütéses tífusznak akar­nak gátat vetni. Szépen, becsületesen dol­gozni akarnak és a járvány bízott súg szom­bati ülésén olyan nívót sikerült látnunk, amilyennel a városházán eddig nem igen találkoztunk. Az uj, a iölfrissitett bizottság megteszi a maga kötelességét és olyan öt­lete' támadt, amire hónapokig nem jöttek rá a városházán. Az ötlet nagyszerű és elra­gadó, Európa népei tanulni fognak belőle. Röviden igy hangzik: nindeiuíron és min den eszközzel ki kell hordani Budapest házi szemetét. Hogy erre mindaddig nem tud­tunk rájönni! Hózíjzemétből villamos emin Tízmillió szénkaloria megtakarítása — Csont feldolgozó gyár a szeméttelepen — Salakbó útburkolat — Pormentes háziszemétgyiijtés Balló Alfréd nyilatkozata A járványbizottság ülésén több felszólalás hang­zott el arról, ami Budapestet már régóta nyugtala­nítja: Budapest tele van szeméttel, amely ha nem mondható is momentán tragikus veszedelemnek, de maga a piszkosság érzete iis kész betegség. A pol­gármester még az ülésén felszólította B a 11 ó Al­frédet, a köztisztasági hivatal és G a 11 e i n Hugó dr.-t, a fuvartelep igazgatóját, hogy minél sürgőseb­ben és minden költséggel gondoskodjanak Budapest köztisztaságáról. Mindez azonban csak pillanatnyi segítség: az igazi nagy reneszánszot Balló igaz­gató készíti elő, aki nagyszabású terveiről a követ­kezőket mondta el a Fővárosi Hírlap munka­társának: A főváros köztisztaságügyének a közel jövőben nagy átalakuláson kell keresztül men­nie és előtte oly feladatok állanak, melyek meg­valósítása már régóta szükséges. Hogy eddig csak részben, igen kis részben valósultak meg. annak főoka a háború, mely épp akkor tört ki. amikor e feladatok megoldásához, hozzáfogtunk. Első legfontosabb teendő a pestszentló- rinczi szemétfeldolgozó telep modern kiépítése lesz, mely abból áll, hogy ti mostani elavult Cséry-féle szemétfeldolgozó rendszer részben való elejtésével a szemétválogatással kapcsola­tos szemétégetést vezetjük be. A szemétégetés most kétszeres fontossággal bír, mert ennek segélyével szén és egyéb tüzelőanyag nélkül. csupán a háziszemétbö! évenként több mint tiz millió kalóriát termelhetünk, ami széninség idején igen sokat jelent. A háziszemét cz;időszerint ti szentlőrinczi telepen lévő szemétdombokon haszontalanul ég el és el­tekintve az ekként veszendőbe menő sok kaló­riától. a környék levegőjét is rontja, a talajvizet pedig megfertőzi. A szemétégetéssel kapcsolatosan több rend­beli uj üzemágat is fogunk a szemétfeldolgozó telepen létesíteni. Nevezetesen magunk fogjuk a szeméiből ki.érmeit csontot feldolgozni és abból csontzsirt, enyvet és csontlisztet gyártani. A csontliszt és az utcai szemétből nijáfrágyát lógunk előállítani, a szemétégetés után fenma- radó salakból pedig útburkolati köveket szóin- áékozunk készíteni.- A szemétégetés révén termelt villamos áramot elsősorban köztisztasági célokra fogjuk felhasználni. Ezzel hajtjuk majd a feldolgozó- telep összes gépeit, villamos üzeműre alakítjuk át a most gőz­üzemű szemétszállító vasutat és elektromos automobilok bevezetésével átalakítjuk a mostani lófcgaíu szemétfuvarozást, locsolást és utcamosást automobil Üzeművé. Az erőforrást tehát, amellyel a szemetet a városból ki fogjuk szállítani és mellyel az utcá­kat locsolni, tisztítani és mosni fogjuk, magából a szemétből termeljük majd ki. Ezzel kapcsolatosan be fogjuk és be kell vezetnünk a pormentes háziszemét gyűjtést, mely abból áll, hogy minden lakást szabványos szemétgyűjtő ládákkal fogjuk felszerelni, mely ládák szerkezete olyan, hogy belőlük a szemetet

Next

/
Oldalképek
Tartalom