Fővárosi Hírlap, 1919 (8. évfolyam, 1-52/a. szám)
1919-03-12 / 11. szám
Egyes példányéra 80 fillér. Nyolcadik évfolyam Budapest, 1919. március 12-én 11. szám üiiiQfiibinoüiosucsmQiüaiHamaiimiiiaiiiaiimiKaiiiniiiQmaiiiaiiiaiiiaiiiDiiiaiiiaHisssiiai^aiÉieiiitiiiAi ElGÖFIZETÉSI TtjfXKi Egész átme .......... 40 ff. Fa i éwe ............... 20 ff. Eg yes széntől* ft aj* ha- tóh a hifidé divataiban. Városi, politikai és közgazdasági hetilap Felelőe szerkesztő * OLCSÓ Until Megjelenít* mindenemmé* ddn. Szer* kaszt őség ém kiadóhivatal * VI, hmn. Szív-utca M..M IS, Bxdtmm Telefon ÍJ7-JJ Két miniszter az, akiktől a főváros jövője függ. Nagy Vince belügyminiszter az egyik, Szende Pál pénzügy- miniszter a másik, ök ketten hivatottak a városházát kihúzni abból a fertőből, amelybe anyagilag a háború szörnyűsége és a régi rend bornirt önzősége juttatta. Mert ne feledjük egy pillanatra se, hogy a sokat hánytorgatott pazarlásból semmit sem lehetett rábizonyítani a fővárosnak a múltban volt és ma is hivatalban levő vezetőire. A régi rend azonban gyűlölte Budapestet, mert mindig radikális, progresszív gondolkozása volt, ezt a várost sohasem lehetett a leltári kerületek soraiba beiktatni. Ezért volt Budapest mindenkor mostoha gyermek és ezért nem ismerte el az állam soha, amíg a királyság rothadó korszakában tengette életét, hogy' a közegészségügy és az iskolák fentartása állami feladat. A főváros legtermészetesebb, legbiztosabb, legigazabb jövedelmeit elrabolták és a munkapárti és egyéb „szabadelvű“ uralmak alatt a hatalom kozákjai mindenkor szegénységbe, züllésbe a leírták síi Iy észt eni azt a kellemetlen választ, amely soha sem volt hajlandó sötét, a haladás széliemét mindenkor legyilkoló uralmat támogatni. Se nyíltan, se titokban. Nagy Vince belügyminiszter spontán, kérés és követelés nélkül oda adta a fővárosnak a közmunkatanács vagyonát, a Margitszigetet, a készpénzt, mindent. A háborús kiadásokra vonatkozólag pedig éppen a Fővárosi Hírlap legutóbbi számában tett megnyugtató nyilatkozatokat, hoigy azokat — egészen méltánylandó szempont — az ország többi városainak hasonló, jogos követeléseivel együtt akarja rendezni. Talán még a belügyminiszter jóakaratán is túltett Szende Pál pénzügyminiszter, amikor csütörtökön megjelent háztüznézőben a városházán és leült a tanácsbeli urakkal átrágni magát ai deficit hegyeken, amelyeknek elhordásában részt kíván magának. Ami jó, okos és becsületes gondolat csak akadt .a főváros pénzügyeinek szanálása tekintetében, azon két kézzel kapott. A régi irigységnek, a régi bosszuállásnak, a régi gyűlöletes garasos politikának, amelylyel a főváros évtizedeken át kénytelen volt megküzdeni, nyoma sem volt a Szende miniszterrel való tárgyalásokban. Egyetlen megjelénese elegendő volt arra, hogy a főváros jövedelmét hatvan millióval szaporítsa évenként. Naiv és ostoba elzárkózással megakadályozták például több mint egy évtized óta a községi takararékpénztár fölállítását. Most ez is valóra váll hátik. Azonkívül a jogos és természetes jövedelmi forrásók egész sora nyílik meg Budapest előtt: a telekértékadó húsz milliója, a jövedelmi és vagyonadóra kivetendő községi pót- -adó másik húsz milliója, a házbéradónak a főváros részére való átengedésének harmadik húszmilliója: egytől egyig olyan bevételi forrás, amit a régi rezsimtől hiába könyörgött és követelt volna a főváros. De itt sincsen még megállás, mert az államnak meg kell könnyíteni— és ezt meg is fogja tenni — a főváros terheit a közegészségügy és a közoktatásügy terén. Végül pedig uj ötletek, uj jövedelmi források is nyílnak, amelyeknek sorozatát a kenyérgyártás mönopolizálása és hasonló szociális szellemmel telített intézkedések fogják megnyitni. Boldogan- kell konstatálnunk, hogy nem fogunk zavarbajönni. Budapest háztartása ismét ■jobb viszonyok közé emelkedik és nem lesz rá mód, hogy a főváros megérdemelt fejlődése elé most már akadályokat gördítsenek. yfi/iií?AWOJZ • • a Meginog az emberben néha a polgári ..öntudat, amikor arra gondol, hogy Freystadiler lovag is polgár meg én is az vagyok. Hát hogy lehet ez: hiszen a lovagink milliói vannak, én pedig nem tudom a fehérnemüs szekrényemet felfrissíteni. Akkor mi még se tartozhatunk egy táborba. A demokratikus egyenlőséget azonban most rendeletben Írják elő. És pedig azt mondják, hogy fejenkint és havonkint minden pesti polgárnak öt korona közélelmezési adót kell fizetnie. Először is nem tudom, hogy kerülünk mi szegények, akik szűkösen tengődünk a munkánk béréből, az úgynevezett „vagyonosabb háztartások“ közé. De még ha vagyonosabb háztartások vagyunk is, nem mehetünk el a demokráciában addig, hogy, amíg mi krumplifőzeléket ebélelünk feltéttel, öt korona élelmezési adót Űzessünk és ugyancsak öt K-át fizessen Freystädtler lovag is. Ilyen körülmények közt azutáni ne csodálkozzanak az illetékes körök, ' ■ legközelebb meg fog jelenni egy-két kbihmtíru^ia a lovag ur, vagy más hasonló palotájában és kijelentik, hogy ma ök fogják megenni a lovag ur ebédjét, a lovag ur pedig menjen ki az llka-utcüba ebédelni őhelyettük. Végre is egyformának kell lenni az ebédnek, mert mindkettőért öt koronát űzetünk élelmezési- adóba havonkint... •-* ! A földosztásban módjuk lesz résztvenni a pesti tisztviselőknek is. A környékbeli községekben telket kaphatnak, építhetnek rá egy kis viskót és délutánonként megkapálhatják a földet, a gyerekeik jó levegőt szívhatnak és egy kis főzelékért, egy kiló zsírért nem kell majd kétségbeesniük, mert megterem, odahaza a maguk portáján. Azok a körök azonban, amelyek ezt az ügyet intézik, nem számolnak azzal, hogy ahol a tisztviselő letelepszik, ott kulturéletet is kell fejleszteni. A pesti embernek meg kell lennie a szükséges szórakozásának is, kulturszükségleteinek kielégítéséhez azonban nincsen meg a kellő anyagi ereje. Amikor tehát a tisztviselőkkel jót akarnak tenni, ez a gondolat sem felesleges, mert különben parasztot csinálnak a tisztviselőből. *» A bérkocsisokra jellemzőbb históriát igazán nem lehetne elmondani, mint amit a kocsisaik, a bérkocsis- segédek hangoztatnak. Ezek szegények sztrájkba léptek, hogy megjavítsák a maguk helyzetét. Ezzel szemben az történt, hogy a tárnics fel is emelte a bérkocsi viteldijak tarifáját háromszorosról ötszörösre, a. kocsitulajdonosok azonban egyszerűen elfelejtették megadni a segédeknek a megígért tízszázalékos jutalékemelést. Most ott állunk, hogy a felemelt tarifa mellett a legközelebbi napokban újabb bérkocsis-sztrájk várható. A főnök urak egy kicsit merész játékot űznek, mert ezúttal alighanem ki fogják húzni a lutrit. Meg is érdemlik, mert amit a segédeikkel csináltak, az enyhén szólva mégis csak — kocsistempó! Megindulnak az építkezések Az Armeeoberkommando bűnei A néptanác 1 kedden tartott üléséin Garbai Sándor dekcs fejtegetést tartott a lakásépit' Azt mondotta Garbai, hogy mindeiK - t uKasok építésére van szükség, mert rtn... Kell szüntetni azt a lehetetlen állapotot,- hogy Pesten tízezrek fürdőszobákban és egyéb zugokban lakjanak. A lakásépítések megindulásáról a főváros műszaki köreiből a következő nágyérdekü információkat kaptuk: — A lakásépítési akció megindulása 1917. elejére nyúlik vissza1. Ekkor alakult meg a f.a- kásépitési Állandó Bizottság, n elyet még ugyanez év őszén hivatalos fórumként az Átmenetgazdasági Tanács váltott fel. Mind a két bizottság megegyezett abban, hogy az épitkezés megkezdése elsősorban szénkérdés, ha van szenünk, akkor tudunk téglát, -nes-zet, cementet, cserepet, asztalosárut, lakatosárut gyártani és még a háború aliatt előkészülhetünk a béke nagy építési feladataira. Az Átmenetga'zdasági Tanácsot a Lakásügyi Tanács váltatta fel. Ennek a tanácsnak tudvalevőleg Wekerle volt az elnöke és a lakásépítés Szterényi egyenes kívánságára a kereskedelmi minisztérium hatáskörébe tartozott. A tanács,, illetőleg a minisztérium mindent elkövetett, hogy szenet szerezzen, azonban az Armeeoberkommendo a magyar kormánynak minden erre voantkozó törekvését. meghiúsította és rosszakaratulag megakadályozta. — 1918 nyarán- a főváros kezdett a lakásépítési akcióba, melynek élén Wilrfnzr tanácsnok állott, azonban ez az akció nem volt hosszú életű, mert a főváros kény télen volt belátni, hogy a lakásépítés állami feladat, mivel a fővárosnak erre anyagi fedezete abszolúte nincsen.- A Lakásügyi Tanács programmjába vette háromezer kislakás megépítését. Ezek ai kislakások városi telkeken, a Váci-utón, a Köbányai- utori és a Külső kerépesi-uton, továbbá a Mag- lódy-uton épülnek fel. A főváros ingyen engedte át a telkeket az akció céljaira és vállalta a1 közmüvek, a gáz, a villany, a csatornázás rendezését is. Ez akció során kiderült, hogy a rendelkezésre álló építőanyag olyan kevés, hogy azoknak lefoglalása és központosiíása szükséges. Ezért a Lakásügyi Tanács lefoglalt mindennemű építőanyagot, hogy arra semminemű ma- gánspekuláció rá ne tehesse a kezét. Még a forradalom előtt hozzákezdtek a Váci-uti kislakás- telep építéséhez és megkezdték a külső Üllői- úti kislakások építését is. Remélhető, hogy ezek az építkezések még az idei nyár elejére készen lesznek és átadhatók azoknak, akik a legjobban rá vannak szorulva. — Az akció további folytatásához az anyagok előteremtése szükséges. Elsősorban szénre lenne rengeteg szükség. Egyelőre azonban szénre nem lehet számítani és ezért az építkezéseknél bizonyos szénkimélö anyagot, illetve szerkezetet kell alkalmazni. — A legelső és legfontosabb szénkimélö szerkezet a betonnal való építés. Dunakavics és cement beton készítésére elegendő mennyiségben áll rendelkezésünkre, szintúgy nem okoz gondot a szerkezetet kitöltő salakcementkeverék, az úgy nevezett salakbeton előállítása sem. A megejtett számítások szerint minden köbméterfalazatnál égy métermázsa szenet sikerül ilyképpen megtakarítani. A tavaszszal meginduló lakás-
