Fővárosi Hírlap, 1919 (8. évfolyam, 1-52/a. szám)

1919-03-12 / 11. szám

2

ff

építkezések legnagyobb része ilyen betonépit- kezés lesz.

— Vas szintén kevés van. A vas lehető mellőzése céljából vasbetonmennyezeteket fogunk építeni, amelyeknél kevesebb vas kell, mint a tégtamennyezeteknéj. Fa, noha erdőterületeink legnagyobb része meg van szállva, egyelőre van eliég.

— Külön gondot okoz az installációs munka drágaságai A gáz, villany és vízvezeték bevezetése, amit instaíílációs munka alatt értünk, a háború következtében roppantul megdrágult. Még szerencse, hogy a hadicikkek feszabadulása folytán a szükséges fémek: réz, horgony, ón és nikkel kellő mennyiségben áll rendelkezésünkre.

— Nincs különösebb baj a fuvar kérdésével sem. A háború után elég ló és szekér szabadult fel, úgy hogy ez a kérdés nem okoz gondot.

— Munkaerő tekintetében napról-napra javul' a helyzet. A munkálatok ugyan még nem indultak meg, a háborúból hazakerültek azonban napról-napra ngyobb számba;^ jelentkeznek munkára, úgy hogy itt igen gyors javulásra van kilátás.

— Hogy illusztráljuk a háború okozta építkezés drágulását, csak azt az adatot közöljük, hogy a) háború előtt egy köbméter falnak a megépítése huszonöt koronába került. Ma pedig egy köbméter fal megépítése 160 koronájába kerül a vállalkozónak. Ez a tény maga után vonja azt, hogy a mai maximált lakásbérek mellett a magántőke nem vállalkozhatik a házépítésre, mert hiszen akkor az igy előállitott lakásokért a mai bérek hatszorosát kellene kérni, ami lehetetlen. Ezért a lakások építése egyelőre hatósági feladat, ahol számolni kell a fond perduvet, az elveszett tőkével, vagyis a!zr zal, hogy lakbérekben a] befektetett tőkének még az amortizációja sem térül vissza.

— A fentemlitett állami kislakások építésén kívül iá közeljövőben a következő nagyobb lakásépítések fognak megindulni:

A pénzügyminisztérium kiépíti a kispesti la- káSftelepet.

Az államvasutak a Gyáli-uton levő kislakás- telepnek, amelyet tisztviselői és munkásai számára épít, a kibővítését már megkezdte. Itt nyolc nagy pavilion fog igen rövid idő alatt épülni.

— Mivel az állam a) lakásépítések gondját levette a főváros nyakáról, a fővárosra a középületek építése marad. Elsősorban természetesen a halasztást nem tűrő középitkezéseket fogjuk

—B—MP—WW————

elvégezni, bár valószínű, hogy ez esztendő fo- lyamán ezekre még nem kerülhet a sor. Anyaghiány és drágaság vetélkednek abban, hogy mennél kevesebb uj építkezés jöjjön létre.

— A miagasépitkezésekkel egyidejűleg a legrövidebb idő alatt hozzá kell látnunk a háború alatt erősen megrongálódott utak, hidak és vasutak helyreállításához is.

— A magánépitkezések megindulására sokáig nem fog sor kerülni. Elsősorban talán agyárak, bankok és egyéb síziervezetek építenek majd lakásokat és telepeket alkalmazottaik részére. Csak .azután, való színű leg évek múlva beszélhetünk az építkezéseknek a régi értelemben vett megindulásáról, mikor az anyagárak közelednek már a régi békeárakhoz, mikor nem keli az újdonsült háztulajdonosoknak a békebér hatszorosát kérnie az újonnan épült lakásért.

Küzdelem a nyaralásért

Villákat rekviráltak a hajléktalanoknak — Két havi salvus kontaktus a nyaralóknak —

Garbai kormánybiztos nyilatkozata

A pesti embereket kezdi már izgatni a nyaralás kérdése. A Balaton mellett állítólag már a csirkeólak is ki vannak adva pesti famíliáknak, a budakeszi sváb pedig az idén még csak ki sémi meszeli az istállóját, azt tartja, hogy jó lesz az meszeletle- nül is a pesti ,,bagázs“-nak. Külföldre nem lehet utazni, mert ha még meg is lenne a lehetősége annak, hogy valaki külföldi fürdőhelyre menjen, kizárt dolog, hogy a kérvényező idejekorán megkapja az útlevelét. A legjobb esetben hat hónapig tart egy útlevél kiállítása, megtörténhetik azonban, hogy a roppant egyszerű eljárás hosszabb időt vesz igénybe, igy tehát most már azok kérnek útlevelet külföldi fürdőhelyekre, akik ezerkjlencszázhuszban szeretnének elutazni.

A szegény pestieknek ezekután nem marad más hátra, minthogy Pest környékén keressenek lakást. Igen ám, könnyű ez.t igy kimondani, csakhogy a pesti ember tervez és Garbai Sándor kormánybiztos végez; már pedig Garbai ennél a kérdésnél nem a nyaraló emberek érdekeit nézi, hanem annak a sóik ezer hajléktalannak, aki nem tud födél alá jutni.

A nyaralásról beszélgettünk el Garbai Sándorral. A kormánybiztos elköltözött már régi helyiségéből és hűséges titkárával, Dorogsághyval együtt áthurcolkodott az Albrecht-utról abba a Döbrentei- téri palotába, ahol nemrég még a nagy Potermacher,

Budapest, 1919. március 12.

Luft Rézi egykori fiskálisa törte a fejét a Margitsziget idegenforgalmának emelésén. Garbai Sándornak, ugylátszik, nem konveniál nagyon az „első magyar szociálistának“, Polónyi Gézának az emlékes mert amikor a kormánybiztos urnái látogatást tettünk, szorgalmas iparosok éppen kicserélték azt a párnázott ajtót, amely Géza bácsi halk beszédét felfogta.

...Ha ez az ajtó beszélni tudna...

Garbai Sándor szívesen állott rendelkezésünkre és a következő érdekes nyilatkozatot tette előttünk:

— A főváros környékén minden villát igénybe fogunk venni a hajléktalanok részére. Ennek következtében sem a Hűvösvölgyben, sem a Zugligetben, sem Mátyásföldön, sem a Svábhegyen, sem a főváros környékén egyelőre nem lehet nyári lakást bérelni. Illetve bérelni lehet, csakhogy a bérliiő ki van téve annak, hogy közben mi hajléktalanoknak engedjük át a lakást. Ha pedig olyan ember, akinek Pesten állandó llakása van és emellett villával is rendelkezik, költözik ki villájába, úgy szívesen megengedjük neki, hogy válasszon: pesti lakását, avagy villáját hajlandódé valamelyik hajléktalannak éves lakásul átengedni. A mai nagy lakásínségben semmi szin alatt nem engedjük meg azt, hogy akkor, amikor vannak emberek, akiknek egy lakásuk sincs, legyenek olyanok, akiknek állandó téfli és állandó nyári lakásuk is van..

— Kétségtelenül igaz azonban az, hogy lesznek nyári lakások, amelyekre a hajléktalanok nem fognak reflektálni. Különösen áll ez azokra a lakásokra, amelyek messze vannak a villamos vasutaktól. Viszont igaz alz is, hogy ezeket a villákat és nyári lakásokat a nyár folyamán gondozni kell. Olyan megöl fást keresünk tehát, amely lehetővé teszi, hogy amennyiben egy bizonyos ideig a rekvirált nyári lakásokat mi nem tudjuk értékesíteni, ezek ismét tulajdonosaiknak rendelkezésére áll. Ez ügyben rendelet is fog megjelenni és e pillanatban csak az képezi tanácskozás tárgyát, hogy ezt az emjitett terminust április 15-ében, vagy május 1-ében állapit- suk-e meg. Valószínű, hogy a rövidebb terminust fogadjuk el. Ez azt jelenti, hogy amennyiben e terminusig valamelyik villát tényleg nem vennénk igénybe, úgy azt tulajdonosa bérbeadhatja, vagy pedig maga költözhetik oda ki. Ez esetben pesti lakása mentesítve lesg a rek- virálás alól,

— Hat héten belül az összes környékbeli

nemzetgyűlés és egészen bizonyos, hogy egészen mellékes az események rohanó áradatában, amit ott határoznak. És tényleg, olyan lanyha nálunk a mozgolódás, hogy szinte el sem lehet hinni, hogy pont egy hónap múlva az urna elé járulunk.

Bevallom, hogy ez az egy hónap nekem magamnak is kevés, mert nem hiszem, hogy ez idő alatt sikerülne megértenem a választások megejtésének módozatát ismertető nóptörvényt Igaz, hogy e célból beiratkoztam két legnagyobb matematikusunk, Beke Manó és Fejér Lipót kollégiumaira, de nem, mégsem hiszem^ hogy ezeket a bonyodalmas számtani műveleteket, amelyeket a választásoknál követni kell majd meg tudnám érteni.

Vájjon, milyen lesz a nemzetgyűlés képe? Merőben kiszámíthatatlan. Azok az emberek, akik most választanak, eddig még sohasem járultak az urna elé. És ne feledjük el, hogy ma sokkal több az uj választó, minit a régi éls a régiek szeméről is alaposan lehullott a fátyol. Az emberek másként látják a világot, mint félesztendővel ezelőtt. Az uj nemzetgyűlésen azért máris látok lelki szemeim előtt egy érdekes színfoltot, amelyet Biró Lajos, Móricz Zsig- mond, Nagy Endre és Szász Zoltán1 alkotnak. Igazi magyar írók a parlamentben, mert ezek be fognak jönni, bizonyosam Ha másért nem, ezért is érdemes volt megcsinálni a forradalmat.

*

Egy furcsa, sőt érdekes pesti karriéir szakadt félbe a héten.

Pedig már mindenki tudta a nevét, bár az ábrázatát nem igen ismertük. De hát annyit beszéltek é* annyit beszéltünk Erdélyi János dr. ügyvéd úrról, hogy meg kellett Ismerni ezt a különös valakit, aki egyszer csak mint román miniszter kezdett bemutatkozni és Interjúkat adni.

PESTI ÉLET

Volt időnk és módunk, hogy elfelejtsük, hát bizony én most sem tudomi, farsangban élünk-e, va.gy már a böjtben, öt esztendeje megy már egyfolytában a böjt és nincs egyetlen nap, hogy az ember rámondhatná, no ma mégis csak farsangom volt. Ám lehet, hogy csak mi öregek vagyunk ilyen igen neki- busultak és az ifjúság jól mulat és gondtalanul él. fiirrül hozzák legalább ide a patinás íróasztalom mellé, hogy az ifjúság nekivadultan, veszett diihvel mulat és pedig különösen táncol. Ahol tiz-tizenöt különféle nemű fiatal lény összeverődik, ott egykettőre megkezdődik a tánc és a legszilajabb, túlzás nélkül mondhatnám orfeumban is szemérmetlen táncokat járják. Fiatal, zöld gyermekek tobzódnak a mámoros örömök szintié természetesen érzékeltetett szimbolikus mozdulataiban. Amit tegnap öreg zupás őrmesterek pirulva néztek végig a lebujokban, azt most nyiltan és nekikeseredett vad örömben űzik a legtiszeletreméltóbb helyiségekben. Vájjon ezt is a forradalom hozta? Nem és ezerszer nem. Ezekben a buja és ordináré kitörétsekben a régi erkölcsök végső hajtásai bukkannak a napvilágra. A kultúrájában ragyogó, de erkölcseiben a szemétig züllött Hellasz jut eszünkbe. A mi züllött Hellaszunkat már elsöpörte a tiszti tó vihar és a dőzsölésnek ez a förtelmes fajtája most a gyermekszobákba menekült, amig észre nem veszik ezt is. Mert, ami itt folyik körülöttünk Pesten és aminek mi öregek már cs.ak a hírét halljuk, ez nem farsang, hanem egy rettenetes böjti fekete mise, amelvnek a Dominusz vobiszkumát a háború rettenetes zenekara zengte el és amelyre a forradalom mondja majd a Dominusz vobiszkumot.

*

Ha már táncról beszélünk, lássuk mint táncosokat a Miskákat, Jánosokat, Józsikat, Pepiket, Böskékíet is, akik azzal keserítették meg a pesti ember életét, hogy a Meteorban, meg a Yildizben táncoltak, a helyett, hogy a hadi feketével keserítették volna meg az életünket. Mert hiába, a háborús nincstelen- ség elszoktatott ugyan bennünket a kávéháztól, a héten, amikor a pincérek sztrájkoltak, mégis kiderült, hogy a pesti ember szivében csak megmaradt egy csücsök a kávéház számára.

Az ember nem mulaszthatja el, ha már róla beszél, hogy nemcsak komoly és méltóságos küzdelem volt a pincéreké, de egyben módfelett emberi és szimpatikus is. Gerinces ember szemében a borravaló elleni küzdelem, nem más, mint maga a tisztitó forradalom. Pénzt adni és pénzt elfogadni soha sem volt valami esztétikus mozdulat, de tálcáról krajcárokat és huszfilléresekíet leszedni, az a minden szégyenek legutolsóbbika. Becsületes munkát igy megalázni nem szabad.

Ám a vidám oldalai is megvoltak a kávéházi sztrájknak, óh, a isok kedves és a még több utálatos randevú, amely előtt a pincérek bezárták a kávéház aűtáját. Bizton nekik is fájt a szivük, amikor rágondoltak a sok szerlelmesre, akiknek szakadó esőben ott kellett topogni a kávéház előtt, amig eljött a párjuk. Viszont isteni örömet okozna nekem az a derék statisztikus, aki képes lenne valószínűségi számítással megfejteni, mennyi árdrágítás esett kútba e pincértelen, kávéház nélküli napok révén?

Amikor pedig a pincérek végigvonultak vörös zászló alatt cigányzenekaros kigyóvonalbani a körutakon, soraikat nőkkel tarkítva, eszembe jutott, hogy választások előtt állunk. Azok azonban, akik nem hisznek többé a dolgok természetes menetében, azt mondják, hogy mégsem lesznek választások. Minek, mondják, amikor Weimárban együtt ül a német