Fővárosi Hírlap, 1919 (8. évfolyam, 1-52/a. szám)

1919-02-26 / 9. szám

Egyes példányára 30 fillér. Nyolcadik évfolyam Budapest, 19/9. február 26-án JREÖFIZIS T&SI JlWl.niK» FJÚgész évs*e ....... 4-® tK, Fé l évve ............ 20 K. Egyes szelmoßt fkes.'pSxa- ű&ft es fdLad&fa.ivat&F.foa.n., Városi, politikai és közgazdasági keiiíap Felelős szenfoesztö: EdíXCSÓ KlttÜ A betevő falat körül úgy látszott a héten bajok vannak útban. Persze a fáma, a pletyka — mint az már szo­kás —- szúnyogból is elefántot csinált és rém­képeket festett rai Budapestet fenyegető éhség­ről. De a rémképekből is meg kellett érezni azt a mérhetetlen veszedelmet, amely akkor lesel­kedik ránk, ha egyszer kiürül Budapest élés­kamrája. Borzalmak által összekuszált agy ve­lőnk nem tud ennél kétségbeejtőbb rémet maga elé idézni. A fejünk reped ketté a gondolattól, hogy Budapest népe kenyér nélkül maradjon. Amit iaJ7J ember ebben a pillanatban érez, többé nem puszta humanizmus cs puszta embersze­retet: hanem maga a pokoli félelem, amely le­nyűgözi erőnk és akaratunk, amely a legbát­rabbat is földhöz szegezi. Ha az éhség réme hordozná végig Budapesten véres kardját, ak­kor halomba dőlne itt minden, akkor elkövet­keznék itt az ítélet napja és az Isten lenne ir­galmas minden hivő léleknek . . . Ott kezdődött a dolog, hogy a közélelmezési kormánybiztos'" lemondásáról keltek szárnyra hirek. Am furcsa lett volna, ha Erdélyi Mór éppen akkor távozik, amikor a bajok felhői összegyiilemleittek a fejünk felett. Vaklárma volt. Sőt a helyzet sem bizonyult olyan komoly­nak. Az igénybevehető élelmiszerek igen nagy része megszállott területeken maradt. A fővá­ros maga is iniciált fontos lépéseket, Szerbiá­nak bakkíaincsokat ajánlott cserébe, Svájctól zsírt akart szerezni és ha átmenetileg nincs isi zsírunk és margarinnJal kell beérnünk, a kilátá­sok nem egészen rosszak, mert a fővárosnak tizenhatezer disznaja hízik. A tej dolga egészen kilátástalan, de viszont liszttel újig el vagyunk látva. Ha aggodalomra nincsen is ok, ennek a vé­resen komoly helyzetnek vádlottjait mégis meg kell keresni. Elsőrendű vádlottak persze megint csak a háború értelmi szerzői és végletekig el- nyujtói lehetnek. De vádlottjai talán még sú­lyosabb beszámítással az ellenforradalmár gró­fok és nagyparasztok is, akik ki akarják éhez- teíni a várost, amely a tisztitó forradalmat nemzette. A kormánynak lesz elegendő ereje, hogy letörje az ellenforradalomnak ezt a vál­faját is. A kormány kezében ott vannak az eszközök és módok, amelyekkel az ellenforra­dalmi próbálkozásnak ezt a formáját is le tudja gyűrni. Mi a1 mai viszonyok között az ellenfor­radalomnak nem ismerjük veszedelmesebb formáját, mint ezt, amely egyenesen a bolse- vizmussal keresi a szerves kapcsolatot. Egyelőre úgy látszik a kormánynak sikerült ezt a teljesen belső ügyet külpolitikai utón el­intéznie. Időt, de csak időt nyert tehát airra, hogy az ellenforradalommal!, amely blokádot vont a város ellen, végezzen. Az entente élel­miszert ad, tehát kitartást kapunk addig, amig azok is börtönben nem ülnek, akik enni adtak a háborúnak, az emberirtásnak, de akik ki akar­ják éhezhetni a forradalmat. Nemcsal^ «! akarja mégszüntetni a rendőrség, hunéin a heréket, a haszontalanokat és a munkake­rülőket is ki akarja irtani a város egész­séges testéből. A terv íz, hogy a ragály - fészkeket, a közbiztonságilag is veszedel­mes odúkat, a zugtömegkvártélyokat ki fogják irtani. Budapest minden rokon- szenvs kiséri ezen a\ téren a rendőrség működését, amely abban fog megnyilvá­nulni, hogy ezeket a helyiségeket egysze­rűen elrekviralják. Csoportosan kerülnek igy majd az utcára a munkakerülők, akik eddig is a bulevardok sarkán árulták a ci­garettát, a gyújtót, akik csempésztek és ár drágítottak rendülelenül. Egyszóval irtó hadjárat készül a paraziták ellen, amit megokol az is, hogy Budapesten talán nem is lenne élelmiszerhiány, ha a dologtalan lézengek, az élösdiek el nem ennék a fala­tot ai dolgozó ember elől. A szállodák elő­kelő hizlaló-kúrát tartó vendégei után most az árdrágító -■ -paraziu kra kerül a sár. A nagy tisztogatás több százezer ember je­lenlététől kell, hogy megfossza ezt a vá­rost és csodálatosképen az ő elvesztésük­kel nem szegényebbek, de gazdagabbak le­szünk. Párt párt hátán keletkezik ma Budapesten és minden em­ber, aki kitalál egy egyiigyii, jámbor jel­szót, az kiragasztja a plakátot és kinevezi önmagát az egyedül üdvözítő pártnak. Az ébredő magyaroktól a royalista diákokon üt egészen a báránybőrbe bujtatott uj munkapártig irgalmatlan söpredéke vegyül össze a halvaszületett politikai pártoknak. Pedig nem igen kell hozzá többet tudni és látni, mint hogy uj rend született, uj rend él, amelynek magába kell szívnia minden elemet, amely ebben a városban és ebben az országban akarja leélni az életét. A forradalmak nem szoktak teketóriázni és a mi forradalmunknak sem szabad keztyüs kezűnek lennie. A forradalmi pártok kere­teiben mindenkinek meg kell találnia a maga helyéi. A dolgozó polgárnak és a dolgozó munkásnak. Aki nem akar dolgozni, hanem politikai karrier után áhítozik, an­nak mi nem tudunk enni adni, ennak kívül tágasabb. Ez a forradalom parancsa. Egy korosia is pénz, sőt sok pénz, ha az embernek vil­lamosjegyért kell kiadnia. Valaha, akinek egy útjára egy korona esett, az nyugodtan gummikerekiin járhatott, mert félnap alatt, amíg a dolgát elvégezte, nem igen került a fíakkeren se többe egy-egy útja. De most a villamos-társaság direkciója tűnődik azon, miként lehetne a villamosjegyek árát vagy egy koronára felsrófolni, igaz, hogy ebben a formáiban bajos lesz a vál­ságot megoldani. A luxus-utasok ugyanis nem igen járnak villamoson, sőt inkább automobilon. De ha mégis? Nos, akkor minden egyes utasnád meg kell állapí­tani luxus-utas-e vagy sem? Ehhez pe­dig olyan nyomozó-testület szükséges, hogy a luxus-utak árát akár azonnal fel­emelhetik két koronára. JMe&fel&nift minden sxtsn- delm, Sxenftesxlöséfí eSm friadéfrlvatal t VI, toes». $zli’-wíca hmm 18, Telefon 137-iS , A pünkösdi néptanács Készülődés a községi választásokra A főváros uj néptanácsa szerdán délután négy órakor tartja első ülését és mint értesülünk havonkint kétszer fog ülésezni. Mindenesetre jó voilt sietnie, mert rövidesen elérkezünk már­ciusba és akkor meg lehet kezdeni a szer­vezkedést a választásokra, hogy egybeül­hessen a végleges néptanács. Ez az ideig­lenes néptanács két igeim fontos, dolgot fog mindenekelőtt elintézni. Az egyik, hogy javas­latot fog tenni a népkormánynak az uj fővárosi törvény megalkotására, amelynek minden tekin­tetben garantálnia kell a főváros teljes autonó­miáját. A másik munkája a főváros háztartásá­nak lehető rendbehozása. Ugyanakkor pedig meg kell! indítania még az ideiglenes néptanács­nak a közmunkákat, amelyek uj életet fognak önteni az egész’városba. A választások. A választásokra való készülődések már meg­indultak úgy a kerületekben, mint az egyes pártokban. Pesszimisták ugyan azt mondják, hogy az urnához való járulás nem esketik meg március végén, mások viszont úgy tartják, hogy. a választás rendjének egyszerűsége révén akár egy hét múlva is összeülhetne a végleges nép­tanács. A választói jogosultság megállapításá­nak technikája úgyszólván egyedül abban rejlik, hogy minden lisztbizottság mellé igazolóbizott­ságot szerveznek, amely a lisztbizottság adatai alapján miniden választásra jogosult egyénnek igazolójegyet ad. A választásoknál Budapesten kizártnak te­kinthető, hogy a forradalmi pártokon kívüli egyén is bejuthasson a néptanácsba. Egészen progresszív képe lesz tehát a néptanácsnak. A szociáldemokrata-párt ezidőszerint komolyan bízik abban, hogy többséget kap a választáso­kon. Ezzel szemben a két progresszív polgári párt feltétlenül kompromisszumot fog kötni és igy az ő jelöltjeik nem kerülnek egymással küzdelembe. A Károlyi-párt és a radikális párt között a választási paktum tekintetében állan­dóan folyamatban vannak a tárgyalások. A többi lényegtelen, gyökérnélküli párt is próbál­kozni fog, de persze minden’ remény nélkül. Bu­dapestnek kell lennie az elsőnek, amely a köz­ségi választásokon a forradalmat tökéletesen igazolni fogja. Áígner ur bizottságokat akar tenyészteni. Aigner Adolf „népbiztos ur“, úgy látszik, az uj renddel is összeférhetőnek tartja, hogy embereket néptanácsi és bizottsági tagságokkal jutalmazzanak. Az utóbbi időben legalább azt az ötletet lanszirozta, hogy a pénzügyi bizottságnak terjedelmé­ben, tagjai számában is, tekintélyesnek, monumentá­lisnak kell lennie és ilyenformán azt kívánja, hogy a pénzügyi bizottságnak húsz tagja le­gyen. Azonkívül egy hetedik, közgazda- sági bizottság felállítását is kívánja. A szociáldemokrata néptanácsi tagok felháboro­dással vettek tudomást Aigner ötletéről, amely­nek megint nincs más célja, mint a bizottságok és bizottsági tagságok számának szaporításával „érde­meket“ jutalmazni. Annál is inkább nevetséges ez a tervezgetés,, mert az ideiglenes néptanács máris el­fogadta hosszas vita után a Bódy polgármester által | készített ügyrendet. Ez az ügyrend hat bizottságot j állapit meg, amelyek között a VII-ik bizottság lesz í közélelmezési és közgazdasági. Nincs semmi különös

Next

/
Oldalképek
Tartalom