Fővárosi Hírlap, 1919 (8. évfolyam, 1-52/a. szám)

1919-02-26 / 9. szám

2

Budapest, 1919 február 26.

ok arra, hogy ezt a bizottságot kettéválasszák. Ugyancsak nevetséges az, hogy a pénzügyi bizottságnak húsz tagja legyen, amikor kevés ember is, ha igazi szakértő, több okosat tehet a főváros érdekében, mint a pártok által jutalmazott laikusok tömege. Az ügyrend különben is kimondja, hogy minden szakbizottság a tisztviselőkön, illetve a hivatalos közegeken kiviil tiz tagból áll, akiket a nép- tanács válasiztás utján küld ki és pedig olykép, hogy minden egyes szakbizottságnak legalább négy tagja a néptanács tagjai, legfeljebb hat tagja pedig a fővárosi törvényhatósági választók sorából legyen.

Ilyenformán egészen bizonyos, hogy Aigner Adolf bizottság-tenyésztő ötlete halva született.

A főváros háztartásának rendbehozása.

Az uj néptanács legelső gondjai közé fog tartozni a főváros háztartásának rendbehozatala. Emlékezetes, hogy Bódy Tivadar dr. polgármester részletes expozéban ismertette a tanács előtt a főváros pénzügyi helyzetét és megjelölte a módozatokat, amelyek, e bajból kivezethetnék a fővárost. Az ismertetett módozatok közül azonban egyik mellett sem foglalt állást sem a polgármester, sem a tanács. A döntés joga a most összeült néptanácsé, ha ugyan el nem halasztják addig, amíg majd talán májusban összeül a végleges néptanács.

Nem jelenti azonban ez azt, hogy a tanács tagjai nem gondolkoznának addig is a megoldási módokról. A legutóbbi tanácsülésen például feltűnést keltettek Preusz Mór szociáldemokrata tanácstag megfontolást érdemlő eszméi. A jö- vedelemszaporitás egyik módja a kény ér gyártás monopolizálása lenne. A terv szerint az egész lakosságot a főváros látná el kenyérrel, mig a pékeket a: luxus-sütemények készítésére szorítanák, vagy ha néhányan mégis tönkremennének, azoknak szaktudását bőven lehetne érvényesíteni a főváros kenyérgyáraiban. Ha a főváros minden kiló kenyér titán csak két fillér hasznot számítana, akkor is milliókra menő jövedelem áll elő. Számítsunk békés és jól ellátott viszonyokat, amikor fejenkint fél kiló kenyeret lehet számítani. 1,200.000 embernél ez napi 600.000 kiló, vagyis 12.000 korona tiszta jövedelem a városnak. Egy évre ez 4—4,500.000 koronát jelent. Hasonlóképpen érdekes ötletek a jövedelem-szaporításra a fővárosi üveggyár építése, ami az építkezések megindulása alkalmával módfelett fontos, továbbá az üvegbizto- sitás várositása, a gyógyszertárak és a tűzbiztosítás házikezelésbe vétele.

PESTI ÉLET

Vér meg vér, meg mindig vér... Ahova tekintesz, a honnan eljön a hir, hogy események esnek, mindenünnen meleg piros sugárban fröcscsen a:vér. Ez az ötödik véres tavasz. Vér hullott a Rue Franklin sarkán, Clemenceau tüdejét fúrta át a golyó, azt a tüdőt, amely az imperializmus, az igazságtalan béke érdekében recsegtette meg a vén tigris hangját. A csöndes, jámbor müncheni utcán Eisner Kurt bajor miniszterelnök terült el holtan. Gróf A r c o-V a I- 1 e y, egy kótyagos gróf, a Windischgrätz herceg barátja ölte meg, mert azt hitte, hogy a világot ezzel jobbfelé lökheti és balra zuhantatta. Puskák ropogtak, géppuska kattogott, kézigránát robbant, proletár- vér folyt a Népszínház-utcában. Az egyik zug-szállóban kilőtt-íegyverii vidéki áltüzoltókat fogtak, a halottakat egy kolbászgyárban helyezték el és a Nép- szinház-utca sarkán a Eabók-legényei igazoltatják azokat, akik a Népszavához akarnak menni. Kun Béla arcáról és testéről is vér folyott, kemény rendőröklök, puskatusok fakasztották, mert a rendőrök proletártestvéreiket akarták megbosszulni az álkommunista vezéreken, akiről —- nem mi mondjuk! — a szociáldemokrata népgyiilés egyik közbeszólója mondta: a télikabátokat akar; kom m u- n i z á 1 n i.

Vér, mindig vér, mindenhol vér, még mindig vér... Vájjon nem volna-e elegendő, ha'a négy és fél esztendei vérontásért azok szenvednének, akik a vérontást csináltak? Vájjon miért szenvednek még mindig a népek, akik négy és fél esztendő alatt is eleget véreztek? ...

A pesti utcán pár hónap előtt a halottas kocsik divatja járta. A spanyol nyavalya, dühöngött és az ember minden húsz lépésnél megborzadt a fekete bóbitás lovaktól, amelyek nem szűntek meg a, koValószínű, hogy az uj néptanács nem lesz olyan szikkadtagyu, mint a régi közgyűlés volt, s igy az uj és egészséges ötletek termelése tovább is folytatódik. Kétségtelen azonban, hogy mindezek mellett még uj adótérhekre is el lehetünk készülve. A teiekértékadó mellett remélhetőleg rríejg kapja a főváros az államtól a reál adókat is, végül pedig a pótaáó is előreláthatóan1 harminchárom százalékról negyvenötre emelkedik. A főváros háborús terheinek visszafizetésére vonatkozólag Szende Pál pénzügyminiszter a legmesszebbmenő jóindulatot ígérte meg a polgármesternek, aki ebben a kérdésben már tárgyalt a pénzügyminiszterrel.

Mindezeket azonban már az uj néptanács fogja véglegesen elintézni, amely ha röviden működik is majd, mert követni fogja a végleges néptanács, de nevét azzal is emlékezetessé teheti, ha a fővárost kirántja a bajból, amelybe meggyőződésünk szerint főként a háború juttatta.

Nagy takar itáSw a városházán

Szélnek eresztik a törzsfőnökök kreatúráit — Fölösleges emberek és fölösleges hivatalok — Takarékosság az egész vonalom — Szaporítják a főváros

üzemeit

Egy szociáldemokrata tanácstag nyilatkozata

A fővárosi uéptanács megalakulásának első percétől fogva tisztában volt azzal, hogy a legokosabb eszme, a legszebb terv hajítófát sem ér, ha nem sikerül az egyre nyomasztóbb deficit rettenetes koloncát az útból eltakarítani. Különösen a néptanács szocialista tagjai érzik ennek fontosságát és egyre azon törik a fejüket, hogyan lehetne szegény, eladósodott fővárosunkat minél több uj jövedelmi forráshoz juttatni. Két ut kínálkozik erre: 1. A neg- levö városi üzemek, vállalatok rentabilitása ink tokozása, főleg az üzemek kiterjesztése, sőt monopóliumok létesítése utján és 2. a legmesz- szebbmenö takarékosság. Ismeretes a gyógyszertárak, a pékmülielyek községesitésének terve. Ezeken kiviil még sok más községi üzem létesítésének tervével foglalkoznak és valószínű, hogy sok háborús (főleg élelmezési) üzem a normális viszonyok beálltával is fennmaradna a város kezelésében.

A Programm másik része, a takarékossági akció uj és ezért a néptanács egyik szocialista tagjához fordultunk felvilágosításért, aki a Fővárosi Hírlap munkiaitársa előtt a következőképpen nyilatkozott a kérdésről:

A fővárosi néptanács szociáldemokrata tagjainak, mihelyt a főváros ügyeibe közelebbi betekintést nyerhettek, feltűnt, hogy igen sok fölösleges hivatal emészti a város pénzét, fölösleges emberek, herék egész rajai zümmögnek ott, ahol cáig akad egy-két embernek való munka. Mindenki tudja ennek az okát.

— A kerületi törzsfőnökök, a virilis és más okból tekintélyes és befolyásos törvényhatósági bizottsági tagok egész élhetetlen rokonságukat a főváros nyakéiba varrták és a legkisebb gondjuk is nagyobb volt, mint az, hogy ezzel a maguk részéről is hozzájárulnak szeretett városuk tönkrejuttatásá- hoz. A korrupció hosszú korszakában ez a valóságos bünlista egyre szaporodott, úgy, hogy most már csak operáció segíthet a bajon. A fővárost föltétlenül meg kell és meg is fogjuk szabaditani ettől a ballaszttól. A fővárosi néptanács szociáldemokrata tagjai közt erre nézve tökéletes az egyetértés és már csak a részletkérdések vannak hátra.

— A dologról már többször szó esett a néptanács ülésén, de egységes koncepció még nem fekszik a tanács előtt. A tanács szociáldemokrata tagjai a kérdésről legközelebb sziikebbkörü értekezletet fognak tartani, hogy a részleteket megbeszéljék.

Értesülésünk szerint ebben a nagytakarításban a legnagyobb erélylyel kívánnak fellépni a szociáldemokraták, akik azon az állásponton vannak, hogy a forradalom eredményeinek ezen a purifikáló terén is meg kell látszia- niok. A néptanács polgári tagjai pedig minden olyan esetben, ahol a hivatalok és emberek felesleges voltát látni fogják, vagy korrupcióval állanak szemben, természetesen a legmesszebbmenő módon támogatni fogják a szociáldemokraták akcióját.

DBS!

m

i porsókat fuvarozni. Ma a fegyveres autók korszakát éljük. A Népszava ellen intézett ál- komunista. támadás utján jobb- és baloldali ellenforradalmárokkal robognak a fegyveres autók. Borzalom és undor, hogy mennyi buta és becstelen ember akad ebben a városban, akik a haladás, a fejlődés, az üdvözülés forradalma, 'ellen öltögetik a nyelvüket hitvány, nyomorult magánérdekből, vagy üzletből, vagy ostobaságból. Hallatlan milyen csúf ez a skála Windischgrätz hercegtől egészen K u n Béláig. Most ők is hazajönnek Budapestre, amelyet ők ketten tettek tönkre legjobban: Windischgrätz és L u k a c h i c h. Windischgrätz ai falatot vette el a szájunktól, Lukachich pedig úgy bánt az emberi élettel, mint az utcasarki férfi kofa a hatalmas zsák fehér pattogatott kukoricával.

Ennek a vérebnek és ennek a 'burgonyatolvajnak jó lett volna megmutatni a pénteki pesti utcát. Hadd látták volna milyen tűzhányón táncoltak ők ketten, milyen mérhetetlen sok és milyen mérhetetlenül forró lávát rejtegetett ez a hegy belsejében. Hadd látták volna, ennek a napnak legfélelmetesebb — hogy némi akasztófahumorral éljünk — legpittoreszkebb részletét: a vágóhídi munkások felvonulását. Az ember megdermedt a látványtól. Hatalmas tagbaszakadt emberek rémitö menetszázada, mindegyiknek kalapjánál ott fehérlett a Népszava, hadd tudják meg a kommunisták, hogy ők a szociáldemokrata párt Mi hadserege, fis ezek az elittgárdisták, ezek a hallatlanul kemény legények pokolian voltak füíegyve- rezve. Bárdok, fejszék, szurókések, taglók, husángok, dorongok erdeje mozgott végig a körúton, de a változatos arzenálban is legméltóbb feltűnést azok a harcosok keltették, akik pokoli invencióval a véres húscafatokkal borzalmassá tett. a fejből kitépett hatalmas ökörszarvakat hozták cl. mondván: most jöjjön a Kun Béla, vagy a Windischgrätz.

Általánosságban nem igen örökítette meg a krónika ennek a demonstráló pénteknek a képét. Pedig

I sok minden érdekes adódott, ami nagyon jellemző az uj Budapest portréjához. Ott van például az államnyomda munkásainak lovagiassága, amely azt diktálta nekik, hogy megkérjék a rendőrséget, ne fegyverezze le és ne fogja el a népgyiilésre érkezett kommunistákat, majd ők elfojtják az esetleges zavargást a meztelen kezükkel. Ezen a napon debütáltak különben Budapesten a szellemi proletárok is: katonatisztek, tisztviselők, tisztviselőnők pénteken vonultak végig először a körúton tüntető menetben. A husángok és tollas női kalapok egyforma tisztelettel tekintettek a párttitkárság Erzsébet-köruti ablakában lengő piros és fekete lobogóra.

A hölgyek boái és illatos zsebkendői sem voltak azonban olyan, feltűnőek ezen a napon, mint az a jelenség, hogy a Nemzeti Kaszinó kapuján is kifordult az utcára egy kis csoport, mindegyiknek a kalapján a Népszava. Nem, ők nem a Windischgrätzek. Károlyi Józsefek fajtájából valók voltak: csak halk- járásu komornyikok, jól beretvált pincérek, akik hétköznap a hercegeket és grófokat szolgálják ki, de az ilyen ünnepi pénteken kalapjuk mellé tűzik a Népszavát és ha teszem Pallavicini őrgróf ebédelni akarna, akkor várja meg, amíg a Nemzeti Kaszinó pincérei elvégezték a. Kun Béla ellen való tüntetést.

Vájjon lehet-e jelentősége az ilyen súlyos időkben egy jubileumnak? Pláne egy amatőr iró jubileumának? Bizony igen. Soha jobban, mint ma, nem kellett megbecsülni minden kulturértéket. Pláne azokat az embereket, akik egy életen át foglalkoztak azzal, hogy a magyar kultúrát idegen jföldön is ismertté tegyék. Mint például Székül a Gyula, ötven esztendőn át tolmácsolta a külföldnek a nagy magyar poétákat. Petőfi Sándortól Ady Endréig. Istenem milyen nagy ut is az Ungarische Illustrierte Z e i t u n g-tól A d y Endrének a P o h a- n u n k a f o r r a d a 1 o m b a cimii verséig. Nemcsak hosszú, de becses élet is az. amely ilyen nemes tar-