Fővárosi Hírlap, 1919 (8. évfolyam, 1-52/a. szám)

1919-02-19 / 8. szám

3

Budapest, 1919 február 19.

atyák hirtélen a válluk közié húzták a fejüket. Dek- kungba menekültek a kellemetlen' hang elől, amely nemcsak fizikailag volt kellemetlen, de egyben kellemetlen dolgokat is tudott mondani.

A kis veresképii S z a 1 a y utoljára a lóversenyek körül purifikált, másnapra azonban elhallgatott, rettenetesen és örökre elhallgatott, mert Csekonics .gróf igen gorombán nyilatkozott a lapokban a kis Szalayról. Persze, közbejött a forradalom is, ami Szalay számára még Csekonicsnál is jobban megtiltotta, hogy kinyissa purifíkáló beszélő szervét. Ha azonban ő nem beszélhet, legalább a tanácsbeli urak beszélgettek r ó 1 a a minap.

Csupor József dr. tanácsnok ugyanis szárazon bejelentett egy egészen aprónak tetsző reformot. Azt javasolta és ehhez a tanács is hozzájárult, hogy a szegényház és hasonló szociális intézmény orvosi ügyeit ezentúl ne külön, ne önállóan intézzék azok az ügyosztályok, amelyeknek hatáskörébe maguk ezek a szociális intézmények tartoznak. Ezeknek az orvosoknak az ügyeit is a többi kórházi ügyekhez fogják a jövőben sorolni.

Ennek az intézkedésnek azonban az előzményei a pikánsak, a régi rendszer jelentéktelen, de jellemző csecsebecséiből valók. Legyen meggyőződve a kis pufók purifikátor, a néptanács tagjai is tudó. mást szereztek róla, hogy ö volt a történet hőse. Az ember igazán nem is tudja, hogy haragudjék-e Sza- layra, a kilincselő városatyára, vagy tisztelettel nézzen-e Szalayra, a gondos családapára? Szalay ugyanis mint após szerepel ebben az ügyben.

A veje, Wilheim Imre ugyanis, kórházi orvos volt a főváros szolgálatában. Persze, hogy a főváros szolgálatában, amikor az apósa városatya volt. Volt idő, amikor ezt másként el sem lehetett képzelni. W i 1- h e i m dr. azonban orvosi működése mellett kórházi ágyakat is közvetített. Istenem, ez igen jótékony működés volt, mert a szegény betegek ezáltal gyógyuláshoz jutottak, igaz, hogy mások viszont kiszorultak a kórházból. De hát olyan kevés a főváros kórháza, hogy nem mindenkinek juthat bennük ágy; Wilheim dr.-t mégis kérdőre vonták humánus munkájáért és szépen elbucsuztatták a fővárostól. Szépen, csendben ment el: nem rendeztek bucsubankettet a tiszteletére.

Szalay veje kiment a frontra és az após úgy találta, hogy a front sok mindent elfeledtet. Elhatározta tehát, hogy vejét visszaviszi a fővároshoz. A közegészségügyi ügyosztályban azonban nem mert többé kopogtatni, hanem elment egy öreg tanácsnokhoz, akiről azt mondják, olyan öreg már, hogy a hamut is mamunak mondja. Szaiaynak nem kellett soká főzni az öreg tanácsnokot, az hamarosan kijelentette:

— Hogyne, hogyne... neked ne?... hát akkoi

dolog, de csak módjával. Végre aztán megjött a mentő ötlet. Fölvitfe a borbélyt a szerkesztőségbe: ezek az emberek késön kelnek, jól tog esni nekik, ha itt a szerkesztőségben kényelmesen az Íróasztal mellett miegborotválkozhatnak. A fiuk azonban húzódoztak. Azt mondták:

— Nem lehet. Minek borotválkozzunk mi este, amikor kilenckor úgy is záróra vau. Kinek, az ágynak borotválkozzunk?

Biró Lajos megcsóválta a fejét:

—• Ejnye, ejnye: nem Lehetne valahogy meg- hosszabbittatni azt a zárórát?

És talán most e körül fáradozik, mert az ő nemes, nagy szive nem engedheti, hogy a kis duklai borbély ne tudja felvenni a versenyt a fényes borbély-üzletekkel.

Mi történt még Pesten? Sok-sok furcsa zagyva dolog, nem igen érdemesek még a feljegyzésre sem. Az ellenforradalmárok? Egy városi tisztviselő, ez a Kornay, aki miatt még miniszterválság is volt? Pedig nem is annyira elLenforradalmár, mint antiszemita a jámbor? És ha már letartóztatták, miért nem mondták, hogy a rossz versei miatt teszik? Ha ezt mondták volna, akkor nincs az a vizsgálóbíró, aki szabadlábra helyezte volna.

Vagy esemény-e a pincérek harca a revier-rend- szer érdekében? Vájjon hányadszor indítják már meg szegények a küzdelmet és a kávésok, vendéglősök, mindig visszaverik. És a közönség, amely szereti, ha a pincért szolgává süllyesztheti a borravaló révén, azt hiszem nem szimpatizálna az uj renddel. Amiben egy okból igaza is van. Abból az okból, hogy a kávésok és vendéglősök ezen a címen olyan árakat kreálnának, amit soha többé elviselni nem lehetne.

A héten a városházán is fellépett a töldosz- tási láz. A néptanács is kijelentette, — tegyük hozzá, hogy teljes joggal és igen okosan, célirányosan — hogy neki is szüksége van földre és pedig azért, mert Bécs mintájára Budapest is gazdaságot akar létesíteni, amely a főváros lakosságát legalább főzelékkel és tejjel lássa el. Elhatározta a néptanács, hogy abban az irányban fel fog Írni a főidmivelésiigyi miniszterhez és a siker biztos reményében máris kijelölte a fővárosi birtok gazdasági vezetőjét, Schwarz József személyében. Értesülésünk szerint Fol- kusházy Lajos alpolgármester pénteken délben jelent meg Búza Barna földmivelésügyi miniszternél, akinek átadta a fővárosi néptanács feliratát.

A dolog azonban nem olyian egyszerű, mint ahogy a néptanács elképzelte, mert ugyanakkor, amikor a néptianács határozatot hozott ilyen értelemben, vele egyidöben a földmivelésügyi minisztériumban is megbeszélések folytak, amelyeknek eredménye az, hogy a földmivelési minisztérium viszont a fővárostól kér telkeket, ■ahol belterjes kert-gazdálkodást folytathat, természetesen szintén a főváros lakosságának javára. A budapesti ember tehát mindenképen jól jár, mert mindkét oldalól gondoskodni kivannak róllai Egyelőre azonban a helyzet egészen kaotikus, mert hiszen ebben a pillanatban a fővaros az államtól, az álltain pedig a fővárostól kér földet. A két egyformán jó szándéknak természetesen megállapodás lesz a vége, amelynek hasznát a budapesti ember fogja a maga javára kamatoztatni.

A Fővárosi Hírlap abban a helyzetben van, hogy a helyzetet mindkét oldalról megvilágíthatja. A főváros álláspontját a néptanács egyik tekintélyes tagja körvonalazza az alábbiakban, mig a földmivelési kormány felfogását Rácz Gyula dr. államtitkárnak, aki Budapest iránt végtelen jóindulattal viseltetik, nagyszerű nyilatkozata ismerteti.

Budapest majorságának megalapítására vonatkozólag a tanács múlt keddi ülésén tette meg kiváló előterjesztését Folkusházy Lajos alpolgármester, akinek gondolatát a tanács nagy lelkesedéssel tette magáévá. A Fővárosi Hírlap munkatársa előtt a tanács egyik tekintélyes külső tagja1 erre vonatkozólag a kővetkező érdekes nyilatkozatot tette:

— A főváros tanácsa reméli, hogy a kormány támogatni fogja a tanácsnak azt a kérését, hogy a földosztásnál Budapest olyan területet kapjon, airnely Budapest lakosságának tej- és főzelékszükségletét legalább 15—20 százalékban fedezni tudja. A fővárosi gazdaság berendezésének remélhetőleg meg lesz az az eredménye is, hogy ezáltal a környékbeli lakosságot, a Budapesttel szomszédos birtoktesteket hasonló termesztésre serkentjük. Mert kétségtelen az, hogy gabonát, kenyérmagyakat, tengerit stb. távolabbi vidékekről is kényelmesen fognak majd szállítani tudni, a fontos azonban az, hogy a könnyen romlandó élelmicikkek, köztük legelsősorban főzelékfélék és ai tej, itt a főváros közvetlen közelében termeltessenek.

— A főváros különben a földosztás alkalmából neki jutó birtoktesten nemcsak belterjes, de valósággal mintagazdaságot fog majd létesíteni körvasutakkal, öntöző-apparátusokkal és igy remélhető, hogy a példán okulva Budapest környéke is a hasznosabb termelésre fog áttérni. Mindezt természetesen a főváros nem azért cselckszi, hogy hasznot húzzon belőle, hanem azért, hogy lakosságát olcsón tudja ellátni és hogy minden irányban ár-regulálást érhessen el.

— A főváros igényeit legelsősorban a koronaura d aim akr a jelenti be. Legjobban szeretnénk, ha a főváros majorságaként vagy a gödöllői, vagy a ráckevei koronauradalmat jelölnék ki,

természetesen az odavaló parasztság igényeinek kielégítése után. Az is természetes, hogy a főváros birtoka körül levő birtokokat szintért arra kell majd ösztönözni, hogy ugyanabban a. nemben temeljenek, mint a főváros és igy az egységes munkával, egységes szállítással reájuk nézve is csak a fokozottabb haszon kilátásai nyílnak meg.

— Ami a finSalnciális részt illeti, nekem az a véleményem, hogy jó konjunktúrák között nyúlunk a dologhoz. Olyan gazdaságokat fogunk a kezünkbe kapni, amelyek teljesen be vannak rendezve. A vállalkozás tehát tulajdonképen rizikó- nélküli. Befektetendő tőkéink kamatját megkapjuk, köziéiclmezétsjink pedig rendkívüli módon megkönnyebbül a gondoktól. Kérésünk az, hogy

"a kormány 50—60.000 hold földet adjon nekünk. Más kérdés az, amiben döntés még nem történt, hogy hogyan fogjuk a birtok árát kifizetni. Lehet szó örökbérietröl, megeshetik, hogy a főváros a vételár fedezésére és a berendezkedésre kölcsönt vesz fel, de az is lehetséges, hogy a vételár fejében kötvényeket iád. A kérdés tehát pénzügyi nehézségeket semmiképen nem okoz.

A Fővárosi Hírlap munkatársa felkereste Rácz Gyula dr. földmiv;elesügyi államtitkárrt, aki a földosztás nagy munkáját végzi. Amikor elmondtuk az államtitkárnak, hogy miként határozott a fővárosi néptanács, a következőképpen válaszolt:

— A főváros tanácsának feliratát évidéig nem kaptam meg, csak értesültem róla, hogy a fővárosinak ilyen szándékai vannak. Arról azonban sejtelmem sem volt, hogy 50—60000 holdas arányokban kíván a. főváros birtokot kérni.

— Úgy tudjuk, — mondtuk — hogy elsősorban a koronauradalmakat kívánná magának biztosítani a (főváros.

— Tehát Gödöllő? — kérdezte az államtitkár .

— Igen, Gödöllő és Ráckeve.

— Ezeknek a koron a uradalmaknak az ügye a legaggíasztóbb. Mindenkinek ezekre van leginkább igénye. Gödöllő! Hányán kívánnák Gödöllőt? Mindenekelőtt munkás- szanatóriumot akarnak oda1 csinálni, azután» természetesen a gödöllői lakosság is részesedni akar aj gödöllői koronauradalomban, Sőt a környékbeli falvak lakossága is bejelentette igényeit. Végül pedig mi, a földmivelési mriiszterium is, <a tervek egész seregét fűzzük Gödöllőhöz. Egész csomó állami intézményt akarunk ott létesíteni. És most még a főváros is bejelenti igényeit Ráckevével hasonlóim vagyunk, ott is elsősorban a lakosság jelentette be igényeit Es nekünk legfőbb vezetőelvünk, hogy a lakosságot elégítsük ki mindenkelőtt. A koronauradalmak tekintetében tehát igen nagy nehézségek vannak, ai főváros igényeinek kielégítése elől azonban semmiesetre sem zárkózunk el, mert igen fontos szempontnak tartjuk, hogy a tej, főzelékfélék és mindert gyors romlásnak kitett élelmiszer a közeiből kerüljön be ai fővárosba. A fővárossal szemben azonban mindenesetre legelsősorban arra kívánunk majd kellő garanciát, hogy meg lesznek az eszközei az igényeli területek megmű veléséhez.

— Eddig azonban nincs hivatalos értesülésem a főváros szándékairól, mindössze a fővárosnak a<zt a kívánságát hallottam, hogy a földbirtokreform elintézése előtt vele is tárgyaljunk, amely kívánságot természetesen a legnagyobb készséggel hajlandók vagyunk teljesíteni.

•— Mi azonban ebben a pillanatban még egészen másként képzeljük a dolgot. Megbeszéléseink ailkalmávail az a nézet alakult

A főváros az államtól — az állam a fővárostól kér földet

Beszélgetés Rácz Gyula főldmiveléslígyi államtitkárral

kinek?... Igenis, leszek Bátor a szegényházban elhelyezni...

így lett Wilheim dr.-ból szegényházi orvos. Vaj laha igy volt ez azelőtt, hogy ha az egyik ajtón ne» i sikerölt valami, csak kopogtatni kellett a másik aj- I tón. Most talán végé lesz ennek Ls.