Fővárosi Hírlap, 1919 (8. évfolyam, 1-52/a. szám)
1919-02-19 / 8. szám
2 Budapest, 1919 február 19. szerezni. Most még csak egy akadály van és ez a> közlekedés. A kereskedelem állítja legelőször fel az Inter- riacionálét. Az elöcsatározások már folynak és hamarosan eredményesen jognak végződni. Most mindenki arra gondol, hogy az árupiac a jövőben hogyan fog kialakulni? Erre a kérdésre egy kis választ hozunk a Magyar tisztek és továbbszolgáló altisztek országos szövetségétől. A Szövetség ruhabeszerző akciót indított és mozgalmáról igy számol be: A Szövetség tanácsa szerződés alapján kívánja tagjainak és azok hozzátartozóinak polgári felszerelését biztosítani. A szerződés értelmében: egy rend ruha. egy felsőkabát (félnehéz), kettő pár cipő, tizenkettő drb. ing (fele zephir, fele chiffon), tizenkettő drb. alsónadrág (fele zephir, fele chiffon), tizenkettő gallér, hat pár kézelő, tizenkettő, pár félharisnya (rövid), egy darab kalap szerezhető. Ennek a készletnek a.z ára 2200 korona. Egy rend ruha, egy fel- sőkabát (átmeneti, félnehéz), egy pár cipő, hat drb. ing (fele zephir, (fele chiffon), hat drb. alsónadrág fele zephir, fele chiffon), hat drb. gallér, hat pár kézelő, hat pár férfiharisnya (rövid), egy drb. kalap. Ára 1800 korona. Az egyes felszerelések csak teljes egészükben rendelhetők meg, mivel a behozatali engedély ilyenekre szól. A felszerelt árukról későbbi időpontban, minták a Szövetség beszerzési csoportjánál a tagok rendelkezésére fognak állani. Ebből a kettős összeállításból látható, hogy a helyzet nem is olyan szomorú és az ember önkény- telenül arra gondol, hogy ruharekvirálás helyett talán célszerűbb lett volna, ezeket a készleteket külföldről beszerezni és adó alakjában a hadmentes egyének az összegeket megtérítették volna. Az akcióról illetékes helyen a következő felvilágosítást adták : Tízezer teljes felszerelést kötöttünk le még a háborúban és az árukat most kellett volna szállítani, de a szállítási nehézségek miatt egy kis késedelem állott be, A Szövetség nem nyer az akción, teljesem altruista alapon kezeli ezt a kérdést. Sajnos, egyelőre több készletet beszerezni nem lehet, mert a kötést nagyobb mennyiségben perfektuálni item mertük. Az áru Hollandiából fog hozzánk érkezni és kiváló minőségű. Már többször akartunk kiutazni Hollandiába, de a mostani viszonyok között folyton halogatnunk kell a terv keresztülhajtását. Érdekes különben, hogy kereskedők tisztán üzleti elővigyázatosságból nagy tételeket kötöttek le és a ruhacikkek hamarosan Magyarországra jönnek. Azt természetesen nem lehet tudni, hogy a cégek a vállalt rizikójukért mennyi nyereségre számítanak. A kormánynak fel kellene lépni és az uj uzsorának már most elejét vehetné. Az egész város, sőt az egész ország lerongyolódott, ilyen esetekben a szabadkereskedelem kismértékben való korlátozása nem veszélyezteti a kereskedelem szabadságát. A kereskedőket a rendes üzleti haszontól elütni nem szabad, de a közönséget sem lehet a kereskedők ké- nyiik-kedvüknek odadobni. Nem szabad megiratlanul hagyni, hogy a francia tisztek között sok kereskedő is akad, akik már hozzáláttak az üzleti összeköttetés megteremtéséhez. Az első ilyen ügyletet a Magyar Bankkal akarták megkötni. Gyógyszeráruról volt szó és, a francia katonák több napig tárgyaltak a bank épületében. A tárgyalásoknál pontos jegyzőkönyveket vezettek, amelyeket gyorsíró- és gépirónők vettek fel. Amikor az első tárgyalást megkezdték és az egyik kisasszony üres papirosokkal a hóna alatt megjelent a teremben, a vezető tiszt csodálkozva jegyezte meg : — Hát Magyarországon még francia gyorsírást is tudnak a leányok, ezt igazán nem hittem volna ! A kisasszony gúnyosan felelt : — Csak a franciák gyűlölik a más nemzetek nyelvét! Én még kevés franciával találkoztam, aki más nyelven is beszélt. Nálunk minden müveit ember beszél egy-két nyelvet. — Ha Wilson elveit szigorúan megtartjuk — mondotta — a nyielvegység miatt egész Magyarországot Franciaországhoz csatolhatjuk, hiszen itt mindenki b e- s z é 1 franciául...! A tisztek azóta már több bankkal és egyéb vállalattal tárgyaltak, a kereskedők felejtik el leghamarabb a gyűlöletet és ennek a mi lerongyolódott, ei- kinzott országunk igazán szivéből örülhet. A kis pufók purifikátor.a veje, meg az öreg tanácsnok Történet a közelmúlt dzsungel jéből Mi .még jól emlékszünk a kis gömböc Szalay Mihályra, aki ma már a közgyűléssel együtt a múlt emlékei közé tartozik. Kicsi, mint a bors, de erős emberke volt, aki a sapkájára irva hordta a jeligét: én puritán vagyok! Amikor éles hangja végig süvöltött a közgyűlési termen, a vén bűnös városAbbau a tekintetben, hogy a kistanács tanácskozásában a VII. néptörvény értelmében résztvevő néptanácsi hat tag között milyen arányban legyenek az egyes pártok képviselve, ezideig még nem történt döntés. A polgári pártok lalzt kívánják, hogy a hat tagságot egyenlő arányban osszák meg a pártok, s ebben az esetben a kistanácsban helyet foglaló néptanácsi tagok ezek lennének: Bokányi Dezső és Preusz Mór szociáldemokraták, Lukács Jenő és Vámos Jenő radikálisok, Aigner Adolf és For- báth Imre Károlyi-pártiak. A szociáldemokraták azonban ebbe aí megoldásba nem mennek bele. Azt mondják, a Nemzeti Tialnács küldöttjének és az alkalmazottak képviselőjének benne kell lenni a kistanácsban is, a fenmaradó négy helyből kettő jár a szociáldemokratáknak, egy a! radikálisoknak és egy a Károlyi-pártnak. A szociáldemokraták szerint tehát igy alakulna meg a hatos delegáció: Bokányi Dezső (Nemzeti Tanács), Czóbel Ernő dr. (alkalmazottak), Kondor Bernát és Preusz Mór (szociáldemokraták), Lukács Jenő (radikális) és Forbátli Imre (Károlyi-párti). Ezek a kédések még tisztázva nincsenek, a döntést azonban a legközelebbi napoknak meg kell hozmok. Hollandiából ruhákat kapunk Mibe fog kerSIni az öltözködés — Az előre látó kereskedők jó üzletei — A francia tisztek üzleteket kötnek Budapestet a háború előtt a üunaparti Páris jelzővel becézgették és divat dolgában meg is pró- báltu utánozni a franciák glóriás fővárosát. Azóta sok minden történt és többek között a párisi divatról is megfelejtkeztünk. Az öltözködés még most is sok gondot okoz, egyelőre azonban csak arról van szó, hogy akármilyen ruhát szerezzünk, divatra csak jó idő után fogunk újra gondolni. Ma még 2— 3000 koronát kell egy rossz ruháért lefizetnünk, de a szabók üzlete már nem sokáig v i r á g- zik. Vágyakozva mustrálgatjuk a megérkező án- tántlapok hirdetési rovatát és irigykedve látjuk, hogy ruházati cikkekért legfeljebb a- békeárak két- szeresét-háromszorosát kell fizetniük a volt ellenségeinknek. A pénzünk csereértéke nagyon leziillött, de még emellett az abnormális árfolyam mellett is jelentékenyebben, olcsóbban lehet külföldről a, ruhát .bePESTI ÉLET Á szomorúságok hete. Kezdjük mindjárt a legszomorubbal: Bede Jób meghalt.. Szegény jó Bede Jób itt hagyott bennünket, itt hagyta ezt a fájdalmas, unalmas, sötét, nyirkos Budapestet, nem is lett volna élet ez az ő számára, amit itt élhetett volna. Az övé az örökké vidám, az örökké fényes, villanyvilágos Budapest volt. Azért rajongott, abban mozgott, abban élt azzal az előkelőséggel és azzal a népszerűséggel, amely csak a legkiválasztottabbaknak juthatott osztályrészül. Mert Bede Jób nemcsak.az újságírás halottja. Nemcsak a nyomdafesték .gyászolja az ő végeszaka- datlanul ontott kusza kéziratát, az ő becsületes, szeli unes, okos, mindig befolyásolhatatlan írásait, de halottja ő Budapestnek is. Egyike volt a legismertebb, a legérdekesebb, legtipikusabb pesti embereknek. A színházak, az opera, a turf, a korzó, az éjjeli mulatók, a szalonok, ebédlők, éttermek, kávéházak, minden, minden, ahol szórakozó emberek jártak, mind végig az ö otthona volt. Nem is1 volt más otthona szegénynek. Makacs, szinte elvadult agglegényéletet élt otthon. A szobája rideg, gyűlöletes börtön volt. Bede Jób, Budapest egyik legszercplőbb embere, miniszterek, előkelőségek barátja, odahaza úgy élt, mint egy aszkéta, aki amig pár órán át szegényes ágyában pihente ki végtelen munkáját é:s társaságbeli szereplésével szerzett fáradalmait, valósággal levezekelt szomorú elha- gyottsűgában és elhanyagoltságában minden élvezetet, amit rakott tálcákon nyújtott neki az élet és amit Bede Jób soha sem utasított vissza. Harminc évig volt ujságiró: talán nagyobb büntetés ez, mint amilyet egy ember megérdemel. De Bede Jób akkor volt elemében, amikor legjobban forrott, lüktetett az élet. Amikor virágjában volt, délelőtt főpróbán láttad, délben a Kossuth Lajos-utcában, délután a versenytéren, este és éjszaka a szerkesztőségben, asztalán az elmaradhatatlan „házmesterrel“, irt, dolgozott körömszakadtáig, s közben szólt a telefon, amelyen miniszterek adták elő neki a legfrissebb politikai híreket. A Ház vörösszönyeges, márványos folyosója: ez volt aztán az igazi hazája. Az ö szállóigéi, a drága, feledhetetlen mókái jártak szájról-szájra és bizony aligha lehetne megszámlálni, hány politikusból lett miniszter és államtitkár azáltal, hogy kisajátotta a Bede Jób szellemességeit. Éjszaka a klub, a bakkasztal, a mulatók szeparál, nyáron az Angol-park. És a nők. Bolondos, kedves lovagja votl a nőknek. Előkelő, szellemes társalgó, akit mindenhol szívesen láttak, akit mindenhol örömmel vártak. Abból a száz, vagy talán inkább harminc emberből való volt, akit mindenki ismert Budapesten és akivel eniriek a városnak amúgy is el- halaványodott szine megint jelentősen megfakult. Aztán ha szomorú dologról kell beszélni, itt van a konflis históriája. A konflist szintén el kell parentálni. Ki tud ezentúl konflison járná? A hadimilliomo- sok? Meddig? Amig a vagyonadó spórolásra nem inti őket? frA néptanács egyik, tagja elmagyarázta neki'rk, hogy az áremelés nem ötszörös, hanem csak három plusz kétszeres. Mert hiszen háromszoros már volt egyszer. Az autótaxinál meg pláne csak négy p'’’.sz egyszeres. Mert eddig is. négysezeres árat fizettünk. Van azután még egy vigasztaló körülmény, hogy Rényi Dezső tanácsnok is megkérdezte a Rathaust: — Hogy álltok ti a konflisokkal? — Köszönjük, rosszul, mondták ott, mutálunk már nincs taxi. Nálunk szabad rablás van, annyi adót vet ki a kocsis a pasasra, amennyit akar. És hiába mondott Lukács Jenő is talpraesett beszédet a tanácsban, hogy miként kell védekezni a zsarolás ellen. Semmi sem használt. Sem az ötszörös ár, eem a taxi. Harminc korona alatt nincsen fuvar. Az ember szinte csodálkozik a néptanácsoil, amely akaratlanul is a szabad zsarolásnak szolgáltatta ki a közönséget. Ha azt kérdem: — Hogy mer maga igy zsarolni? Lecsukatom! Akkor azt mondja a kocsis: —i De nincs zsalu! Hát igy. Nincs más mód: eltökéltem magamát, hogy mégis csak államtitkár, vagy kormánybiztos leszek, hogy automobilom legyen. És erre az elhatározásomra nem az ambícióm sarkalt, hanem egyedül és kizárólag az a tény, hogy a konflist többé nem tudom1 megfizetni. Bármennyire nem tartozik a nyilvánosság elé, el kell mondani a duklai borbély históriáját. Hozzá tartozik a dolog Biró Lajos portréjához, nem épen a borotválás révén, de valami egyéb nagyszerű emberi jóság megnyilvánulása által. Úgy történt, hogy Biró Lajos haditudósító korában, a duklai főhadiszálláson egyszer igen nagy zavarba jött. Nem tudott megborotválkozni. Végre egy fiú, félig zsónó félig cigány, megszabadította nehéz helyzetéből, helyesebben a szakáiétól. Most aztán a duklai borbély került bajba. Menekülni kellett és ő meg se állt Biró Lajos Margit-köruti lakásáig. Bekopogtatott és elmondta nagy iigyét-baját: hogy miből fog ö most megélni itt Pesten ;a> sok fényes borbély-üzlet mellett. Biró Lajos pedig abbahagyta legfrissebb regényét és'napok óta azért házal a barátainál, hogy a duklai borbélynak kuncsaftokat szerezzen. Megy is a
