Fővárosi Hírlap, 1919 (8. évfolyam, 1-52/a. szám)

1919-02-19 / 8. szám

Nyolcadik évfolyam Cgycs példányéra ZO íSíiér. Budapest, I9i9. február 19-én S. szem eeöfiee r&si JtinwKt Eggésx ém*e .......... 40 K. Fái évre ............. 20 K. Eg yes sztíameifc fcapÄa- t&fir a MenSéftS»£rt<xÍ6>mM, Városi, politikai és közgazdasági hetilap Fetetös stLj&rfaesX'tü i S^HnUSÓ Sájilfl Mcirs$eMcnl8t m?#scie«»«*<»»- elért. Szear4»esaítBság 4m Gtioi«IcMHmzAb£ t V/. átair, Sarim/**&m4X ...... 13. aat&m* Telepen ........... 13&-V9 Urna ríc jármi március hónapban Budapest népe, tatfg.V kihűld je azokat, akik hivatottak lesznek a mi gyönyörű Budapestünket, a mi szerelmes városainkat kormányozni és szent hittel hisz- sziik: nagygyá, széppé, boldoggá tenni. Elejétől; fo'gva azon az állásponton voltunk, kfigy ha az országos választásokat megtartani »,em is lehet, semmi akadálya nincs annak, kogy a; községi választásokat, mindenekfelett pedig a budapestieket meg lehet ejteni. A for­radalom nyomán kikerülhetetlenül fellépett za­varó jelenségek elmúltak, a forradalmat az ál­tal ános, titkos választói jog alapján való vá­lasztásoknak kell véglegesen jogaiba iktatni. Azok, akik a1 népkormányt tüzesvassal és tüszu- rásokka! szeretnék választásokra noszogatni, esak hiú és ostoba reménységeikkel áltatják wíágiakat, mert ki kételkedhetnék abban, hogy a nép niem fogja igazolni a f or rád alm.at .J A vá­lasztásokat többé nem a papiakból és a kastély- lóéi irányítják, hanem függetlenül és öntudato­sa» maiga a: nép, amely soha, de soha nem fogja az ezerszer átkozott múltat visszakivánni. Es igy vaui ez Budapesten is. A budapesti városházán nincs szükség nagytakarításra. Ta­gadhatatlan, hogy imitt-amott, egyik-másik sa­rukban maradt itt egy kis ottfelejtett szemét, •le nagyjában és egészében a budapesti város­háza — amennyire a kormányok konzervativiz­musa és a város, ál-autonómiája engedte — pro­gresszív irányban alkart haladni. Egyetlen ha­szontalan, hitvány, züllött és erkölcstelen intéz­ménye volt csak Budapestnek, amelyet azon- bi ni, a népikormánynak legelső teendői közé tar­tozott felperzselni. Ez az intézmény a közgyű­lés volt. A törzsfőnökök szolgái, a kijárás nagymesterei, a komaság és sógorság apostolai, a nagytőke képviselői kiszoritották a munkás­ság képviselőit, kiszorították azokat a magiak ügyének: intézéséből, akiknek kétkezeanunkája Műitek a városnak életet ad. Most, hogy ismét urna elé járul a város la­kossága, nem lehet kétség benne, hogy a vi- sifizmus piócájától megszabadult választások a város népének és polgárságának igazi képvise­lőit fogják, beültetni az újvárosháza keményfa- padjai'ba. Á polgárságot, ha a forradalom nem ébresztette volna öntudatra, mindenesetre tel kell rázni abból a mérhetetlen tunyaságából, amellyel eddig el nem ment volna községi vá­lasztásokra, ha ott aranyakat osztogattak volna is. Akik pedig elmentek, azok érdek- és bűn- szövetkezeteknek tagjai, a törzsfőnökök szol­gái voltak. A polgárság nemtörődömsége egyike volt a községi választások igazi meghamisítá­sának. Most azonban, hiai ez tovább is igy megy, akikor Budapesten egy-kettőre ki fogja csa­varni a hegemóniát a munkásság a polgárok kezéből. Mi tudjuk, hogy á közgyűlés szociál­demokrata többsége a polgári érdekekkel szemben is százszor becsületesebb, tisztább és jlkszivübb lenne, mint volt a régi rendszer, amely mindenkor polgári eredetűnek hazudta magát. De a munkásság képviselői mellett ott kell lenni a város intézésének dolgaiban a pro­gresszív polgárság képviselőinek is és pedig olyanoknak, akik lelkesednek a város dolgaiért és értenek is hozzá. Meg kell válogatni a tudás és a becsületesség rostáján azokat, akiket a polgárság küld be a nép tanácsába. Olyanok­nak kell le miliők, akikre büszkén tekinthetünk és akik Budapestet majd a forradalom igazi -szellemében tudják kormányozni. <* © ** A forradalom kötelessége ctz is, hogy a régi fajta uralom emberein bosszút álljon, de egybm a fára­dalom testében emberi szív, megbocsátó lé­lek lakozik. A forradalom tehát büntet, de nem üldöz senkit. Ez az az elv, amely lehe­tővé teszi, hogy ugyanakkor, amikor egyik­másik tisztviselőt a forradalom kilökött a régi pozíciójából, ugyanakkor azoknak más helyen mégis biztosítja a megélhetésüket. Egy-egy ilyen esetnél a munkások nem jár­nak el önkényesen. Ott állnak mellettük itélöbirákként a szociáldemokrata-párt és a polgári pártok képviselői. A gázgyárból a munkások követelésére távozott Schön Oszkár helyettes igazgató és a fertőtlenítő­ből Hammer Dezső ár. Most örömmel re­gisztráljuk, hogy a néptanács nem foly­tatta a büntetés után az üldözés munkáját is, hanem az egyiknek a Műszer üzemben, a másiknak a tiszti főorvosi hivatalban adott Íróasztalt. És ez helyes is. Meg kell pró­bálni, hogy' emberek, fik tatán szolgai en­gedelmességgel telj.esitették kötelességüket a régi rend érdekében, talán az uj világban önérzetes, a mások munkáját megbecsülő emberekké válnak. Az uj rend megmutatta, hogy tud irgalmat gyakorolni, mutassák meg ők is, hogy emberséges viszonyok kö­zött ők is emberségesek. Tejet koboznak a budapesti pályaudvarokon. A budakeszi asszony bejön és biztosan tudja, hogy öt koronáért, gyújtóért, dohányért adja el a tejét. De előáll a tejfinánc és el­veszi a kannákat a gyerfnekek és betegek szent nevében. A budakeszi asszonyok azonban fellázadnak, ellenforradalmi ösz- szeesküvést szőnek és azt mondják, nem kozok többé tejet, hanem majd ha vajat-tu- rót csináltam belőle, akkor nyugodtan sé­tálhatok be vele a városba. Sajnos, ebben a tekintetben mégis ők fognak győzni, mert a reális számítás az ö papirosukon van le­fektetve. És hinni kell abban a szomorú fel­tevésben, hogy a mai önző világban gyer­mekeink és betegeink mindaddig nem kap­nak tejet, amíg a tej.ellátást vagy az állam, vagy. a főváros a kezébe nem veszi. * Budán a fazekas-utcában ötemeletes ház épül. furcsán fog festeni a viskók között, vala­hogy ügy, mint birkák között a szamár. És mégis valami különös megbecsülendő és felemelő szimbólum az, hogy a Eazekas- utcában ötemeletes ház épül, A kedves és szép budai ósdiság, amely azonban a múlt mementója volt, megszűnik ezzel. A jég tn.eg van törve. Szokás szerint az első öt­emeletes berkaszárnyát egész sorozat hígja követni. És az ötemeletes házak, meg fog­ják váltani az öreg, makrancosán konzer­vatív Budát is, amely még ma is Erzsébet királyné szobráról álmodik. Eszébe fog jutni, hogy ma más világot élünk, ma a ma\- gyar nemzet nevében, sőt a budai polgárok nevében is Kun fi, Buchinger és Biró beszél­nek a nemzetek pódiumán, Bernben ... Márciusban lesznek a • községi választások Hogy alakul meg az ideiglenes uéptareács ? A héten megjelent az 1919- évi XVI. nép- törvény, amely a: törvényhatósági néptanácsról szól és amely mindenekelőtt kimondja, hogy á törvényhatósági bizottság hatásköre a törvény­hatósági néptanácsra száll át. A törvény külön­ben egyetlen mondattal mindörökre elföldeli * virilizmust, mondván: a törvényhatósági nép- tanácsnak legtöbb adód űzető tagja nincs. Má­sik kiemelkedő intézkedés a kisebbségi képvise­letre vonatkozik: a rendes tagokon fölül helyet foglalhat még a törvényhatósági néptanácsba» a kisebbségnek választ ókerületen kint 1 1 kép­viselőije. Az uj törvény értelmében a f ővárosi Hírlap értesülése szerint: Nagy Vince belügyminiszter a választást Budapesten valószínűleg március hónapban kívánja megtartani és a belügyminiszter ter­ve szerint a íöváros néptanácsának kétszáz­negyven tagja lesz. A szociáldemokraták abban veménykeuiiok, hogy a, néptörvényben abszolút többséget tud­nak majd szerezni, ami természetesen erőse« meg fogja; változtatni az egykori közgyűlés áb­rázatát. Ebben a tekintetben azonban a polgári pártok is teljesen egyetértenek a szocialistákkal, mert az ’íií szándék, hogy a régi közgyűlésből csak a progresszív elemeknek szabad bekerülni« a néptanácsba. A polgári pártoknak a bekövet­kezhető szociáldemokrata többséggel szembe« minden erejüket arra kell irányitaniok, hogy legértékesebb embereiket állítsák csatasorba. Ilyenformán az az ideiglenes néptanács, amelyet most nevezett ki Nagy Vince belügy­miniszter, igém! rövid életű Fesz. Az interreg­num alatt azonban mégis sok fontos ügyet keid elintéznie. Az ideiglenes néptanács kinevezéséről a bel­ügyminiszter a következő leiratban értesítette a főváros tanácsát: MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG MAGYAR BELÜGYMINISZTER 2174. szám. Ein. A Budapest ifőváros közigazgatási szervezeté­nek ideiglenes módosításáról szóló 1919: VI!. néptörvény 2. §-ában foglalt rendelkezésekhez képest a főváros néptanácsába a magam ré­széről Aigner Adolfot, Bar ács Károlyt, Becsey Antalt, dr. B 1 a u n e r Mórt, Boká- n y i Dezsőt, Buchinger Manót, dr. Czó b e :1 Ernőt, Farkas Istvánt, F o r b á t h Imrét, (3 a r b a i Sándort, G 1 ü c k 1 i c Ii Vilmát, Hock Jánost, Katona Dezsőt. Kondor Bernátot, Kreutzer Lipótoí, L u k á c s Jenőt, dr. Molnár Jenőt, Müller Ernőnét, Preusz Mórt, P r o p p e r Sándort, R á d i Sándort. Vanczák Jánost,* Vámos Jenőt és Z i g á n y Zoltánt küldöm ki. Amidőn erről tudmásulvétel végett értesítem, egyben arra kérem, hogy a kiküldésről érdekelte­ket haladéktalanul értesíteni szíveskedjék. Végül megjegyzem, hogy hivatali elődöm által az 1918. évi december hó 8-án 156767. és az 1918. évi december hó 10-én ad 156767. számú rendeletek hatályukat vesztik. __ Budapest, 1919. évi február hó 15-én. Nagy Vince s. k. A tanács külső tagjai eszerint úgy oszlattak meg, hogy a szociáldemokraták és a polgári pártok egyenlő számban vaunak benne képvi­selve.

Next

/
Oldalképek
Tartalom